Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 27., csütörtök Budapesttől Rómáig Amerigo Tol köszöntése Merengő (Fató — MTI — KS) A Fehérvárcsurgón 1909- ben született Tóth Imre a világ Amerigo Tot-ja lett művészetének ereje révén. Szeptember 27-én lesz hetvenöt éves. Rómába érkezett, onnan vissza Budapestre. Czóbel Párizs és Szentendre között ingázott — Amerigo Tot Róma és Budapest között —. olyan magyar szobrász, aki már életében az egész világé. Ez a nemzetköziség nem oldotta fel magyarságát, sőt így lett igazán a mdénk. Értékei és hűsége elkötelezettségével. Főiskolai tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Iskolában kezdi 1927- ben, a dessaui Bauhausban folytatja, a 30-as évek elején jár Párizsban, ahol Maillol szobrai hatnak rá igazán. Drezdából gyalogol Rómába 1933 júniusában a „kis szobrász”, ahogy akkor Szerb Antal nevezte Tóth Imrét. Részt vesz az ellenállási mozgalomban a fasizmus ellen. Ez a tette határozza meg életét és a művészete. Termékeny, gyors, organikusan fejlődő pályája, mely minden müvében egyforma energiával valósítja meg a látvány realitását és a gondolat belső elvonatkoztatásait hiánytalan szakmai felkészültsége és szabad képzelete alapján. Eszménye az antikvitás, a reneszánsz és az új. — általa teremtett új szobrásza formák összetartozó, egységes hálózata. Egyaránt jelentős mű a Judit. az Utolsó vacsora, a Falusi üdvözlégy, a fehérvárcsurgói Madonna. Világszerte ismerik és elismerik, többször állított ki a velencei biennálén, szobrait bemutatták kontinensek fővárosaiban. Nagyméretű murális munkája a római Termini pályaudvar fríze, amely cikázó mértani vonalakkal a vasút feszültségét ábrázolja. Híres Tiltakozás sorozata a háború és az erőszak ellen emel szót: szobrászattal. Szüntelen szellemi feszültsége építi művészetének új elemeit, változatait — a Kavicsasszonyokat, jellemző portréit és kozmikus témákat, az űrrepülés korszakát. Kifogyhatatlan ötletekből, mélységekből. Ez együtt jelentkezik szobraiban a plasztikai erőteljesség, olykor a humor jeleivel. A Föld füle egyszerre groteszk és monumentális, Komarov emlékében drámaira vált a fogalmazás. Ady nyomán szerkeszti meg a Fekete zongora az űrhajón című művét úgy, hogy a vers eredeti szellemét megőrizve biztosítja a mű szürreális fokozatait. Életműve több száz szobor, dombormű, grafika — első katalogizálását Major Máté végezte 1971-ben megjelent Amerigo Tot albumában. Szobrai, domborművei Bariban, Rómában, Jugoszláviában és Budapesten láthatók — 1954—65-ben elkészíts a Raffaello luxus óceánjáró plasztikai berendezéseit. Mindig igényelte az új és újszerű feladatokat. Horizontja az egész világ — nemcsak járt Japánban. Indiában, az USA-ban, hanem felmérte és művészetének alapforrását bővítette minden kor és minden égtáj plasztikáinak eredményeivel. Nemrégen avatták fel a világ egyik legnagyobb méretű bronz domborműveként a Mag apotheózisát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mely az élet diadalát 'hangoztatja, mintegy formába önti Ady sorát „az élet szent okokból élni akar" gondolatát és az „életem millió gyökerű", eszméjét. Amerigo Tot budai műteremházában művei mellett Barcsay Jenő, Szalag Lajos, Varga Imre alkotásai grafikái, művei szerepelnek. Ez is példája tehetségének és kollegialitásának. ö, Amerigo Tot így —, ezzel a minőséggel és magatartással vált, válhatott képzőművészetünk világhíren alapuló mértékévé. Nemcsak nagy szobrász, hanem önzetlen ember is, aki nemcsak önmagáért, hanem hazájáért, az emberiségért alkot. Losonci Miklós A csurgói madonna A vatikáni magyar kápolna domborműve Még tgysztr a f«gy*l«mről... Sok múlik a szülői húzón is... Örömmel kezdtem a „Fegyelem, merre vagy...?" c. cikk olvasásához, amely a Népújság 1984. szeptember 18-i számában jelent meg. Csak üdvözölni lehet, hogy a lap helyet adott a fontos problémának: annak, hogy gyermekeink egy része felháborítóan fegyelmezetlen, udvariatlan, szemtelen. Autóbuszon, vagy utcán gyakran tapasztalhatunk a cikkben említettekhez hasonló rendetlen viselkedést. Mindennapi jelenség a felnőttek orra előtt fennhangon káromkodó gyerek, a járdán kerékpározó és ki nem térő nebuló, a buszon álldogáló idős emberek mellett is nyugodtan ülő, és felszólításra sem felálló tanuló. A cikkíró az okokat elemezve csak a tanárok elégtelen tudását, nem megfelelő eljárásait, képességeit említi. A felsorolt tanári hibákat kár lenne tagadni. Egyes nevelők mesterségbeli tudása, nevelési-oktatási gyakorlata sok kívánni valót hagy maga után. Nem mentegetem ezeket, nem is érdemlik ezt meg. Viszont hangsúlyozom, hogy ez az igazságnak csak egy része. Hatéves korig az óvoda mellett is meghatározó a családi nevelés, és később, az iskolában sem veszít fontosságából. Amikor a fegyelmezetlenség okait keressük, feltétlenül meg kell néznünk a családi nevelés minőségét. Az óvodai és az iskolai nevelés ugyanis csak erre építhet. A gyerekek fegyelemre nevelése azonnal a születés után kezdődik. A család napirendje, az ápolással és étkezéssel, stb. kapcsolatos tevékenységek szabályozottsága már a fegyelmezett személyiség kialakítását is célozzák. Az iskoláskorig óriási jelentősége van a szoktatásnak. Ez rövid, érthető, határozott és pontos szülői utasításokkal kezdődik. fgy sajátítja el nagyrészt a gyerek az illemszabályoknak való megfelelést, az alapvető étkezési és tisztasági szokásokat stb. A szülők utasítását követi, beszédmodorát, viselkedését utánozza, másolja, reprodukálja játékaiban, cselekvéseiben. Kezdetben csak a szülő kedvéért jó és szabályokat betartó a kisgyermek, azért, hogy mosolyt, elismerést, dicséretet nyerjen, hogy a dorgálást elkerülje. Ebből az is következik, hogy sokszor csak a szülő jelenlétében tartja be az utasításokat. Sokáig tart míg kialakul és megszilárdul a szokás, amely a gyerek vérévé válik, s akkor is fegyelmezetten viselkedik, ha a szülő éppen nincs ott. Ezért az erkölcsi szokások kialakításához elsősorban türelemre és következetességre van szükség. Mindenfajta tudományos elismerés nélkül is állíthatom, hogy manapság a családok számottevő részében nem nevelnek helyesen. Sok — főleg fiatal — szülő — azt hiszi, hogy akkor modern, ha korlátozás nélkül, szabadosán nevel, ha mindent vagy majdnem mindent ráhagy gyermekére. Hibák, helytelen eljárások sokaságának lehetünk szem- és fültanúi, ha csak egy kicsit is odafigyelünk például a lakótelepi gyerekek életére. Szülőt alig látunk a gyerekkel, nagyrészük magára hagyatott, ellenőrzés nélkül tölti idejét: Sokszor látni gyesen lévő anyákat, akik egymással vannak elfoglalva, miközben gyermekük felügyelet nélkül marad. Pedig az lenne a kívánatos, hogy a szülő minél több időt töltsön el tartalmasán a gyermekével. Hogy játsszon vele, meséljen neki, hogy együtt „fedezzék fel” a világot, hogy példát mutathasson neki sokféle élethelyzetben, s hogy közben követeljen, szabályozzon, segítsen, ha éppen erre van szükség. Ebben az esetben nem fordulhat elő, hogy a gyerekek szülők szeme láttára verik le a lakótelepi transzfor- mátorház vakolatát, hogy kitördelik a facsemetéket. hogy zsemlével futballoznak, hogy este, sötétedés után is csavarognak, hogy az édesanya a homokozó mellett és a lépcsőház előtt pi- silteti cseperedő gyermekét, mert terhes neki a második emeletre küldeni. Akkor nem hallanánk gyakran a még iskolába sem járó gyermek hangos, a felnőttekénél is cikornyásabb káromkodását. Akkor nem lennénk tanúi annak, hogy az óvodáskorú gyermek „hülyézi” apját, anyját, amire az még csak a fejét se csóválja meg. S ha a szülő jó példát mutatva figyelembe venné a lakóközösség érdekeit is, akkor nem fordulna elő, hogy gyermeke messzehangzóan bömbölteti a Hi-Fi-tomyot. A felsorolt példák nem légből kapottak, csak kis részét képezik a sokszor szomorú valóságnak. Az iskolába lépő gyermeket már számos hatás érte addigi életében. Ezek közül legfontosabb a család nevelése, amely az alapvető elemi szabály- és szokásrend- szerrel vértezi fel a gyermeket. A szülő véleménye befolyásolja még a tanító (tanár) iránti érzelmeket, tiszteletet is. A tanító, a tanár csak folytathatja azt a személyiségfejlesztő munkát, amelyet elődei — bölcsődei nevelők, óvónők, de elsősorban a szülők — megkezdték. Ha a család erkölcsi és érzelmi nevelése nem volt megfelelő, akkor az iskola nem kapja meg a nevelés szilárd alapját. Akkor nagy energiát kell befektetnie a korrekcióba, a nevelés alapjainak megteremtésébe. S legyen bár a legszorgalmasabb és legkitűnőbben képzett a tanár, ebben az esetben munkája sokszorosan nehéz lesz, s a nevelési eredmény pedig korántsem az egyébként megfelelő. Ifjúságunk csak az iskola és a család együttes, kiváló és összehangolt nevelésének eredményeként válhat fegyelmezetté. Dr. Lachata István főiskolai adjunktus Mtsedélutónok Gyermekeknek ajánlják Októberben gazdag programmal várják a gyermekeket a művelődési házak. Érdekesnek ígérkezik a Fővárosi Meseszínpad műsora, melyre a hatvani Liszt Ferenc művelődési házban kerül sor 15-én. A program címe: Csillagszemü. Ugyancsak ezen a napon lesz az a gyermekszínházi előadás is. melynek a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ ad otthont. Itt a Berci a palotában című darab kerül színre. Citera-Gitera-Nyissz- Nyassz-Nyussz címmel a Horváth—Benedek duó mutatkozik be 16-án Egerben, a Kisegítő Iskolában. Ezeken kívül rendeznek még mesedélutánokat, játszóházakat, ismeretterjesztő előadásokat és táncházakat is. Az egri Ifjúsági Házban például 27-én mutathatják be a kicsinyek, hogy miként tudnak táncolni az Aprók tánca című rendezvény keretében. Gerlék az ablakban — Ezek az átkozott dögök! Mindent telerondítanak! — morogta a takarítónő, amikor meglátta az ablakpárkányt, majd tovább soprögetett az ágyak alatt. A gerlék riadtan rebbentek az ecetfa magasabb ágaira. A teremben senki sem mert moccanni. Alig várták, hogy a zsémbes öregasszony eltűnjön a vödrével és a partvisával. Ahogy a felmosott kő kezdett felszáradni, úgy zökkent vissza mindenki az unalmas kórházi életbe. Az Egyeske éppen arról kezdte el faggatni a többieket. immár nem lehet tudni hányadszor, hogy az elmúlt éjjel horkolt, vagy csak a fogát csikorgatta, amikor a Hármaska falfehér arccal tántorgott a helyére. A hirtelen beállt csöndben csak a Hatoska egyenletes szuszogását lehetett hallani és az ügyeletes nővér dudorászását a vécéből, amint az ágytálakat leltározta a polcon. — Megyek szólni a nővérkének, hogy rosszul van! Jó? — szólalt meg az Egyeske, akinek a súlyos műtét miatt még három napig mozdulatlanul kellett feküdnie. — A, nem fontos, már jobban vagyok — pihegte a Hármaska, és rongyosra olvasott magazinjával legyez- gette magát. Ekkor lépett be az izgalomtól kipirultan a Négyeske. — Nahát! Hogy mit láttunk! — csapta össze a tenyerét. — Hol látták? — kérdezte a Ketteske, miközben a zsebrádió fülhallgatóját ráhelyezte a fejére. A Négyeske, hogy az érdeklődés középpontjába került, ellenállhatatlan szóáradattal ecsetelte. — Hát ott az ablakból, ahol cigarettázni szoktunk. Ott láttuk. Egyszercsak abból a sárga kis házból, ni, ott az a, az udvar másik felén — ekkor már a kórterem minden járni tudó betege az ablaknál tolongott —, szóval abból a házból kihoztak egy koporsóféle ládát. Utána meg jöttek vissza, és egy férfit vittek be. — Akkor az a proszektúra — sóhajtott mélyet a Heteske. A többiek rábólintottak. — Egészen fiatal volt a férfi, akit láttunk — révedt maga elé a Hármaska. — Mint a fiam. Harminc biztos volt. — Hát olyanforma harmincas lehetett — folytatta a Négyeske —, a kezei lelógtak. Fekete öltöny volt rajta, meg világoskék ing. De ez még mind semmi, utána hoztak egy fekete kendős nénit is, de azt hordágyon. Nem tudom, hogy miért nem takarták le őket? Elvégre az ember kinéz az ablakon és ... A mi nyugalmunk érdekében, nem? — Aha — nyugtázták a többiek, majd lassan szétszéledtek az ablakból. Este a vacsora maradék morzsáit gondosan az ablakpárkányra szórták, hogy az oda-oda röppenő gerléknek legyen mit enniük. Lopva a sárga házat figyelték. Ügyet sem vetettek a galambokra, melyek csőrükben apró gallyacskákat cipeltek a fészekrakáshoz. Közeledett a május. Szűcs Mariann Nemzetközi oktató- televíziós szeminárium A televízió és a nemzedékek Közötti kapcsolat összefüggéseivel foglalkozó nemzetközi oktató-televíziós szemináriumot rendeznek Egerben. Az október 4-én kezdődő ötnapos tanácskozáson a magyar szakemberekkel együtt 16 ország, valamint két nemzetközi televíziós szervezet képviselői vesznek részt. Az eszmecsere immár másfél évtizede hagyományos rendezvénye Egernek: a televízió és az oktatás szakemberei kétévenként ebben a városban ülnek össze, hogy kicseréljék tapasztalataikat és megbeszéljék a feladatokat. Az idei szemináriumon elsősorban azt vizsgálják majd meg, hogy az oktató televízió hogyan segítheti a generációk közötti kapcsolat fenntartását, a tapasztalatok és az értékek átadását, a nemzedéki sajátosságok kölcsönös megismerését. A tanácskozás középpontjában olyan pedagógiai célzatú műsorok bemutatása és elemzése áll majd, amelyek a nemzedéki kapcsolatok legfontosabb — iskolai és családi — színtereinek kérdéseit és gondjait illusztrálják. Az oktató televíziózásban dolgozó hazai és külföldi munkatársak mellett jelen lesznek a tanácskozáson olyan „külső” szakemberek is, akik a téma jó ismerői: Ancsel Éva filozófus, Vekerdy Tamás pszichológus, és Schiffer Pál szociológus. A szemináriumon olyan műsorok bemutatására és ismertetésére is alkalmat adnak majd, amelyek már élnek a legújabb technikák.
