Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 27., csütörtök S. Turisztikai világnap '84 A béke iparága Nehéz volna ma már megállapítani, hogy kitől származik a mondás: az idegenforgalom a béke iparága. Akárki és akármikor mondta ezt először, igazsága kétségbevonhatatlan, s nem csupán azért, mert utazni, világot látni csak békében lehet, de — talán elsősorban — azért is, mert aki turistaútra készülődik. más országokat akar felkeresni — kimondva vagy csak gondolva, de mindenképpen bízik a békében. Így maga is szószólója lesz az emberek közti megértésnek, már azzal a ténnyel is, hogy útra kel, felkeres másként beszélő, másképpen élő népeket. Korántsem ért még véget az idei idegenforgalmi szezon, nem lehet még végleges mérleget vonni: hány millió külföldi lépi át ebben az évben hazánk határát, hányán maradtak nálunk hosszabb-rövidebb ideig, s hány magyar utazott közeli vagy távolabbi országokba? Annyi azonban az ed- digekből is megállapítható, hogy a külföldiek — és végre hozzátehetjük: akármelyik égtáj felől, bármilyen politikai rendszerű országból jöttek — jól érzik magukat nálunk. Rokonok, régi vagy újonnan szerzett ismerősök körében elmondják, hazatérésük után küldött levelekben megírják, hogy Magyarországon kellemesen teltek napjaik, szép emlékekkel távoztak — s a legtöbbször azzal az elhatározással, hogy újra eljönnek hozzánk. Nem ünneprontás. ha hozzátesszük: lehetne, sőt lehet ez még jobban is. Van javítanivaló egyes ven- léglátóhelyek dolgozóinak modorán, jó lenne, ha többen tudnának — legalább ott. ahoi sok külföldi fordul meg — idegen nyelveken, kívánatos lenne több és jobb útbaigazító közlekedési tábla — és még lehetne sorolni a külföldiek (nemegyszer hazai turisták) megszívlelendő észrevételeit. Érdemes mindezt — az eredményeket és a hibákat — alaposan szemügyre venni most, az ősz beköszöntővel. amikor világszerte megünneplik a turisztikai világnapot. Szeptember 27. tavaly óta — a Turisztikai Világszervezet felhívása nyomán — az egyre fejlődő idegenforgalom ünnepe az egész földkerekségen. Akkor, amikor az északi féltekén már vége felé közeledik az idegenforgalmi idény, amikor már számot lehet vetni azzal, hogy mennyit fejlődött a béke iparága — időszerű egy napot a világturzimusnak szentelni. „A turizmus a nemzetközi megértés, a béke és az együttműködés szolgálatában" — így szól 1984 turisztikai világnapjának jelszava. S ez a mai időkben több, mint egyszerű jelszó. A feszült nemzetközi helyzetben, az egyre nagyobb méreteket öltő fegyverkezési verseny idején különösen nagy jelentősége van a turizmus békés jelszavának. Turizmus azért is kell, hogy a különböző országokban élő emberek megismerjék és megértsék egymást, lássák azt, hogy az ország határokon innen és túl ugyanazt akarják az emberek: békében élni, dolgozni, gyermekeket nevelni, egyre szebbé és jobbá tenni az életet. Nemzetközi megértést hangsúlyoz a turisztikai világnap jelszava, a megértés pedig az első lépés a barátság felé. Akik megértik egymást, baráti jobbot nyújtanak egymásnak, azok jövőre, két vagy több év múltán ismét találkozni akarnak, akár a Balaton napfényes partján, a Tátra vagy az Alpok hófödte csúcsain, vagy valamelyik világváros utcáin. S ahol megértés van — ott nem lehet konfliktus, ott az emberek békés úton akarják és tudják rendezni még oly nehezen megoldható vitás problémáikat is. Béke és együttműködés — mondja a világnap jelszava. Ki tudja, hány barátság szövődött már más-más nyelven beszélő, különböző országokban élő emberek között, éppen a turizmus jóvoltából. Az egyes emberek közti békés és őszinte kapcsolat, jó viszony pedig hasznára lehet — az országok, a különböző társadalmi rendszerek viszonyának. Mert — érdemes visszatekinteni az elmúlt évre, az 1983-as turisztikai világnap jelszavára: „Az utazás nemcsak jog, de felelősség is mindannyiunk számára”, Mondhatjuk ezt úgy is: ahogyan fogad jut a hozzánk látogató turistát, úgy látnak minket mint házigazdákat. S ahogyan élünk, viselkedünk, fellépünk más országokban mint turisták, olyannak látják rajtunk keresztül a mi hazánkat, népünket is. A felelősséget, amit mindennapi munkánkban és életmódunkban viselünk, egy pillanatra sem szűnik meg azzal, hogy átlépjük az országhatárt. Sőt: más népek körében magyarként valamennyi magyarért, az egész országért viseljük a felelősséget. Természetesen ugyanez áll fordítva is: ha nem is vonhatunk le messzemenő következtetéseket egy-egy turista esetleges ballépéseiből, nekünk nem tetsző viselkedéséből, de tény, hogy ők is elhozzák hozzánk országuk névjegyét. Egyetlen nap csupán az évből a turisztikai világnap. Jelszava azonban sokkal hosszabb távra mutat, további évekre, évtizedekre. Turistákra és házigazdákra, utazni szerető emberekre és otthonülőkre egyaránt vonatkozik. Hiszen a turizmus, az idegenforgalom a béke iparága. S ha nem is mellékes ezen belül az. hoev „iparág”, amelynek gazda sági haszna van — és kel' hogy legyen — elsődleges az, hogy életeleme a béke. Az pedig valamennyiünk létalapja. V. E. Példa: Andornaktálya Új rendszerű gabonatárolók Gyorsan összeszerelhető, viszonylag olcsó ömlesztett termények tárolására kiválóan alkalmas raktártípust fejlesztett ki BVM-tip. elemekből a dunaújvárosi tervező iroda közreműködésével a Beton- és Vasbeton- ipari Művek dunaújvárosi gyára. Az első új típusú gabonatárolók összeszerelését már be is fejezték Bácsalmáson, illetve Andornak- tályán. Bácsalmáson 20 nap alatt fejezték be egy 2100 tonna. Andornaktályán pedig 15 nap alatt egy 2800 tonna gabona tárolására alkalmas épület szerelését. A BVM dunaújvárosi gyára felkészült további új rendszerű gabonatárolók kivitelezésére. Ez a falu — „bemegy” a városba? Sorsforduló előtt Szarvaskőn Felröppent a hír: Szarvaskő „bemegy” a városba... A falugyűlésen már meghányták-vetették a dolgot, nemrégen pedig az egri tanács-vb is úgy foglalt állást, hogy a kis község jövője szempontjából valóban aligha találhatnának ennél jobb megoldást. A völgyben fekvő, kedves település ugyanis feltétlenül gyámolítás- ra szorul, s a megyeszékhelynél közelebb nem akadna olyan társa, amelyre nyugodt szívvel rábízhatná a sorsát. A vonzódás, a kapcsolat máris erős, hiszen a legtöbben a körzetközpontba járnak dolgozni, évek óta itt tanulnak a gyerekek, s a különféle vásárlások is javarészt a rangosabb helység szaküzleteiben, áruházaiban történnek. Történelmi a várható fordulat, miután századokon át önálló életet élő faluból lesz majd városrész, ha valósággá válnak az elképzelések, a tervek. Két olyan hely egyesül, amelyet eddig nem csupán kilométerek választottak el egymástól. Vajon milyen a várakozás, a vágyakozás? Az őszi délelőttön is csöndesek az utcák. A munkabírók műszakban vannak, az öregek pihengetnek a házak mélyén, vagy főznek, az udvaron és a kertben szösz- mötölnek. Az idegent azonban az ablak mögül, a gyümölcsöt ringató sűrű lombok alól is mindjárt észreveszik. Mert itt mindenki mindenkit ismer, rögtön feltűnik, aki máshová való. Szépek az épületek, takarosak a porták. Ha nem is nagy gazdagságot, de jómódot, tisztességet sugároz szinte mindenik. A tanácsházán egy szál magában — kötöget a tiszteletdíjas elnökasszony, Tóth Ferencné, akiről az idevalósiak utcát, forrást neveztek már el hálából. — A vb-titkár elvtársnak Egerben, az adminisztrátornak pedig „kinn" a faluban akadt dolga — mondja. — így most egyedül „tartom a frontot" — folytatja mosolyogva. — Sajnos, nincs sok dolgom, alig nyitja rám valaki az ajtót. Jobb híján, hát egy kis kézimunkázás- sal hasznosítom az időt. Képtelen vagyok nyugton maradni... Amit tehettem, úgy érzem: megtettem már eddig. S amiben tudok, természetesen nyugdíjasán is segítek. Tanácsot adok, szervezek. Amikor csak kell, itt vagyok. S persze, jövök akkor is. ha nem hívnak. Hiszen 1950-től úgy megszoktam már a közéleti munkát, hogy abba sem tudnám hagyni... Sajnos összement, elöregedett a község. Éppen nemrégiben számlálgattuk, hogy a 370 lelkes lakosságból 65-en hetven esztendőn felüliek. Sem a pompás környezet, sem a sokszázados hagyomány nem tudta igazán itt tartani a falu népét. Az a bizonyos „köldökzsinór” ugyan még nem szakadt el teljesen, a fiatalok — a gyerekek, unokák — vissza-visszajárnak. Ha másra nem, látogatásra. Építkezéshez ugyanis nincs különösebb hely, a megélhetésért pedig utazgatni kell... Azért nem érezheti éppen rosszul magát az sem, aki maradt. Szilárd burkolatú útjaink vannak, az utcákon, csapból jön a víz, a boltunkban szinte minden fontosabb cikket lehet kapni. Klubkönyvtárunk másoknak is becsületére válna. Az új telepünk villasoránál a városban sincs különb! Ügy, hogy Eger — ha befogad bennünket — nem éppen göncöt vesz a nyakába. A tanácsháza irodájában hosszan mérlegeljük a jelenlegi helyzetet, s tűnődünk a jövőn. A maiaknak már teljességgel rejtély, hogyan kerülhetett annak idején a község címerébe a csorosz- lya és ekevas között a földből kinövő búzacsokor. Találgatjuk: nem merő ábránd volt-e a három tömött kalász. Mert Szarvaskőnek virágkorában is roppant kevés szántóterülete volt, mostanság meg éppenséggel alig akad már egy kevéske. Több az erdőtulajdonos, mint akinek egy-egy kis szölőcské- je, krumpli- vagy kukoricaföldje is van. A nemrég Falukép a várromokról (Fotó: Perl Márton) „betelepedett” istenmezejei tsz-nek sem nagyon jutott más a legelőnél. Legfeljebb rideg marhatartással próbálkozhat a termelőszövetkezet, no meg az átvett egykori úttörőtáborral kezdhet valamit. Az egyéb munkalehetőség olyan minimális, hogy az összes helyben dolgozót is szinte a két kezén megszámlálhatja az ember. Az út csakis a városba vezethet. Persze úgy, hogy azért maradjon itt valami tanácsi képviselet. Ha másért nem, hát legalább a már említett 65 öreg ügyesbajos dolgaiért. — Kevesen lassan haladhatunk — vélekedik egy fiatalasszony, Kiss Miklósné, amint a sétánkon megszólítjuk. — Ha azonban Eger is mellénk áll, ha egyek leszünk vele: biztosan több jut, mint eddig. No, nem mintha máris a markunkat akarnánk tartani. Ugyanis van nekünk azért sok mindenünk. A vízvezeték teljes kiépítéséhez, vagy például akár a nagyon hiányzó játszótér megvalósításához. Azonban: a 25-ös út mellett már elengedhetetlen járda építéséhez — meg kell vallani — nem elég az erőnk. Persze, a vizet sem kérnénk éppenséggel ingyen, hiszen elég régóta tartalékoltunk rá. S ha jól tudom: 1,1 millió forintot már át is utaltunk arra, hogy egyszer a házakat is a hálózatra köthessük. Fodor Imre a villasöfos elegáns Lenin úton is a reménykedőkhöz csatlakozik: — Tény, hogy ez a falu legkellemesebb része — beszéli —, s korántsem véletlen, hogy utánam a fiam is kedvet kapott az építkezéshez. övé lesz ez a szomszéd ház — mutatja — ami itt mellettünk készül. Fészket rakna azonban még jó néhány más ifjú ember is, ha módot teremtenének erre, telkeket szabnának számukra valahol a községben. Meg aztán végre egy óvodát is nyitnának, mondjuk: a régi iskola mindmáig üresen álló alsó részében. Nagyon megfelelne erre a célra. így, konyha nélkül is, mivel a kosztot akár a közeli Tardos Fogadóból hordhatnák. S egészen biztos, hogy néhány új munkahely, legalábbis egy kismamafoglalkoztató, szintén vonzóbbá tehetné Szarvaskőt. Mindebben pedig könnyedén tudna segíteni a város. Hiszem is, hogy támogat majd bennünket! Papp Lajos, a tsz-tábor gondnoka és kedves felesége egyelőre nem sokat tud mondani „birodalmuk” jövőjéről. Annyit viszont elárulnak, hogy noha még tart a rekonstrukció, a felújítás: a nyáron már voltak itt szép számmal vendégek. Ha pedig teljesen készen lesznek a munkákkal, s netalán egyszer már ide sem lajttal kell hordani az ivóvizet: messze földön ismert pihenőteleppé válhat a hajdani ifjúsági nyaralóhely. Két közületi üdülő már van a községben, a tsz-é a harmadik — talán a legjelentősebb — idegenforgalmi bázis lehetne. S alighanem ebbe az irányba kellene általában is fejleszteni ezt a falut. Mesés elhelyezkedése, környezete, sajátos geológiai és növénytani értéke, ritkaságokkal is megörvendeztető flórája, faunája legalábbis ezt sugallja. Gyón! Gyula Gyöngyösön Átadták az új tornatermet is Tavasszal adta at a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a IV. számú Általános Iskola oktatási szárnyát gyöngyösön. A napokban pedig elkészült az intézmény korszerű tornaterme, valamint étterme és konyhája is. Minden diáknak menzai étkezést biztosítanak, s jó hir az is, hogy a napközis igényeket maradéktalanul kielégítik. At áj konyha ée áttérem Két oestály is elfér a tornateremben (fotó: Szántó György) Olyasaiéra a másodikban
