Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 1., szombat B. I megújulás útján A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének szükségessége és célja. 11/1. rész. Az MSZMP KB április 17-i plénuma hosszas előkészítő munka után foglalt állást a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kérdésében. A reform- politika továbbvitelét jelentő döntés az MSZMP általános politikájának részeként egyúttal a megújulási szándék melletti eltökéltség kifejezője is. A reformpolitika folytatásának fontosságát a magyar gazdaság új növekedési pályára állítása, az utóbbi években felhalmozódott gondok leküzdése és a világgazdaság komoly erőpróbát kívánó kihívására adandó válasz szempontjából aligha lehet túlbecsülni. A KB állásfoglalásáról megjelent közlemény elsősorban a továbbfejlesztés kérdéseivel foglalkozik. Jelen esetben a hangsúlyt ezért a továbbfejlesztés szükségességére, céljára indokolt helyezni. Elvi-történeti áttekintés A szocialista gazdaságok működésének, törvényszerűségének kérdései sem elméletileg sem a tudományok részéről nincsenek — s objektíve nem is lehetnek — a kapitalizmuséhoz hasonló mélységben kidolgozva. Ebből eredően évtizedekig erőteljes kísérletek történtek a gazdálkodási formáknak egy elvont jövőképhez való igazítására. Aligha vitatható pedig, hogy egy elvont szocializmuskép nem vezérelheti a gazdasági folyamatokat. Tudományos megalapozottság nélkül azonban csak másik, pragmatista, kényszerhatások esetén pedig — mint napjainkban is — improvizációkkal terhelt út kínálkozik. A gazdaság működtetésének kérdéseire a marxista közgazdaságtudománynak természetesen ma kell választ adnia. A klasz- szikusoktól ezt várni nemcsak történelmietlen, de a gyengeség jele is. Szerencsére nem nulla pontról kell indulnunk, úgyannyira nem, hogy a gazdálkodás, a gazdaságirányítás kérdéseinek elméleti kidolgozottsága — különösen Magyarországon — bizonyos tekintetben előrehaladottabb, előtte jár a társadalmi élet más területeivel kapcsolatos kérdések kidolgozottságának. Ennek alapján érthető meg igazán az, hogy a kialakuló gazdasági modell miért nem találta meg még mindig társadalmi-politikai modelljét. Ennek az ellentmondásnak a feloldása és egyáltalán a reformpolitika térhódítása szempontjából ezért is szinte felbecsülhetetlen a jelentősége annak a felismerésnek, amelyet Jurij Andropov Marx halálának 100. évfordulójára emlékező beszéde tükröz. Idézem: „E törvények objektív jellege megköveteli a lemondást minden olyan kísérletről, hogy a gazdaságot természetétől idegen módszerekkel irányítsuk”. Arról pedig, hogy milyen is ez a gazdaság, s hol helyezkedik el a marxi szocializmus-kommu- nizmus-képen belül, Konsz- tantyin Csernyenkónak — már ugyancsak SZKP főtitkári minőségében — mondott választási beszédének következő részlete tekinthető mérvadónak: ..........az utóp ia árnyékától mentesen határozzuk meg az új társadalom szociális-gazdasági érettségének általunk elért szintjét... Itt is nagy szerepet játszik a fejlett szocializmus koncepciója, mint egy történelmileg hosszú szakaszé, amelynek az elején tart országunk.” Az 1968-as magyar reform A reform legfontosabb jegyei : Itervutasítás helyett szabályozók; a vállalati önállóság az áru- és pénzvi- 'szonyok, a piac szerepének szélesítése. A magyar reform történelmi jelentősége, hogy a gyakorlatban — minden elméleti eszmefuttatásnál meggyőzőbben — igazolta, hogy a szocialista gazdaságnak többféle működési formája, modellje is lehetséges. A reform legfontosabb eredményei — amelyek nélkül a továbbfejesztés, a kor követelményeire való ráhangolódás egyszerűen lehetetlen lenne — a társadalmi élet minden területére átsugárzó szemléletváltozás; az utasítások végrehajtására elégséges beidegzettséget meghaladó vállalkozói szellem, az önállóság, az érdekeltség térhódítása; az alkotó energiák — bár nem minden esetben egyirányú mobilizálódása; pezsgőbb tudományos gondolkodás, s erősbödő kritikai szellem. A továbbfejlesztés szempontjából a gazdaságirányítási rendszernek értelemszerűen azok a vonásai az érdekesebbek, amelyekből gyengéi is fakadnak. Ilyenek: Az 1968-as reform a szervezeti-intézményi rendszert változatlanul hagyta. A szervezeti rendszer változtatása 1968-ban túlságosan kockázatosnak tűnt. Az iparvállalatok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek centralizációja időközben még fokozódott is; az újjal járó kockázat mérséklése érdekében, vagyis óvatosságból a rendszerbe sok féket építettek be, azok lebontására viszont vontatottan és felemás módon került sor; A gazdálkodók számára a szabályozók által teremtett feltételrendszert az elburjánzó állami beavatkozások fellazították, a gazdaság szerkezeti megújulásához szükséges szelekció helyett így végig egy azzal ellentétes nivelláció érvényesült; A tulajdonosi szemlélet alig erősbödött; A vállalatok belső szervezeti-érdekeltségi rendszere sem tartott lépést a követelményekkel, ez alól szerencsére több kivétel is adódik; A bérszabályozás ösztönző funkciója a vásárlóerő-szabályozóhoz képest háttérbe szorult; Az árak és a nyereség orientációs szerepe nem tudott kellőképpen kibontakozni; A tervutasításos rendszer helyett végül is egy túlszabályozott rendszer alakult ki. A tervalkut szabályozó alku váltotta fel; A nem gazdasági motivációjú külső beavatkozások miatt az úgynevezett informális elemek dominanciája vált jellemzővé. Ebből eredően viszont a gazdálkodó szervezetek verseny helyett a piacon is többnyire az állammal alkudozhattak; A hiánygazdálkodást sem sikerült felszámolni; Az irányítási rendszer a nyolcvanas évek elejére kézi vezérléses . formába csapott át, s már csupán az elosztási oldalon, ott is restriktiv módon képes operálni, azaz defenzívába szorult. A továbbfejlesztés kérdésében 1968-cal ellentétben így a kényszer-effektusok diktálta szükségszerűség vált do- minálóvá. Az önmagukkal szembeni igényesség, a hibákkal szembeni türelmetlenség diktálta elégedetlenség és kritikus hangvétel sem feledtetheti azonban, hogy a reform összességében pozitív eredményeiket hozott. Olyan előremutató folyamatokat indított el, amelyekre a továbbfejlesztés nagyobb biztonsággal alapozható, különösen, ha az eddigi működés nyújtotta tapasztalatokat is figyelembe vesszük. Dr. Barta Imre a közgazdaság-tudományok kandidátusa (Folytatjuk) Baráti látogatás után „Heves megye és Csuvasia erős láncszem lett a kapcsolatok erősítésében...” Interjú Barta Alajossal, a megyei pártbizottság első titkárával ■EB&amam A Heves megyei delegáció tagjai és vendéglátóik az SZKP Csuvas Területi Bizottsága és a Minisztertanács székháza előtt. Balról: Csepelyi Károly, a NEB megyei elnöke, I. P. Prokopjev, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának első titkára, Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára, Kovács Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese, Sz. M. Iszljukov, a Csuvas Legfelsőbb Tanács elnöke — Barta elvtárs! A Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság és Heves megye között 15 éve szoros testvéri kapcsolat alakult ki. A mostani látogatás során miként értékelték ennek a másfél évtizednek a történelmi fontosságát a két nép barátságát illetően? — Valóban, már el is múlt 15 éve, amikor a Politikai Bizottság engedélyezte, hogy Csuvasia és Heves megye között testvérkapcsolat jöjjön létre. Az eltelt másfél évtized során kialakult széles körű kapcsolatod nagyon hasznosan bizonyították, hogy a magyar— szovjet barátság elmélyítését mi is jól szolgáltuk, Heves megye és Csuvasia erős láncszem lett a kapcsolatok erősítésében. Egy olyan nép múltjával és jelenével ismerkedtünk meg, ahonnan valamikor őseink elvándoroltak. Ugyanakkor a csuvas elvtársak megismerhették országunk részeként Heves megyét, s azt, hogy az itt folyó munka része a szocialista építésnek. Tapasztalhatták, hogy a magyar— szovjet barátságnak mély gyökerei vannak hazánkban és megyénkben is. A kialakult széles körű politikai, állami és gazdasági kapcsolatok jelentősen segítették annak megismerését, hogy a két nép — Heves megye és Csuvasia dolgozói — milyen eredményeket értek el a szocialista építés során, milyen nehézségek vannak, azok leküzdésében milyen erőfeszítéseket tettünk Megismerhettük közelebbről Csuvasia pártszerveinek és pártszervezeteinek, a tanácsok és a társadalmi szervek munkáját. Rendszeressé vált a küldöttségek cseréje, a két nép jeles évfordulóin mindig megfelelő szintű képviseletet biztosítottunk. A testvérkapcsolatok sorában elsőként említem az MSZMP Heves megyei Bizottsága és az SZKP Csuvas Területi Bizottsága, a KISZ Heves megyei és a Komszomol Csuvas Területi Bizottsága; az SZMT és a csuvas szakszervezetek; Eger város és Csebokszári főváros; valamint'a Heves megyei Népújság és a Szov- jetszkaja Csuvasia kapcsolatrendszerét. Széles körű együttműködés alakult ki az ipari, mezőgazdasági üzemek és más intézmények között is. Például az egri Finomszerelvénygyár és a csebokszári aggregátgyár; a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat és a csebokszári Elektromos Mérőműszerek Gyára, vagy a mezőgazdaságban a poroszlói Szovjet—Magyar Barátság Tsz és a batürjevszki járásbeli „Gvárgyejec” kolhoz; a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság és a csebokszári szovhoz; a Kompolti Kutató Intézet és a Csuvas Állami Mezőgazdasági Kísérleti Állomás között. Említhetem még a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola és a csebokszári Jakovlev Pedagógiai Főiskola között létrejött kapcsolatokat, amelyben már tanárok és hallgatók kölcsönös cseréje is létrejött. Ezekről a kérdésekről, az eddig kialakult kapcsolatokról a mostani látogatás során sok szó esett. Kölcsönösen Hja Pavlovics Prokop- jev elvtárssal, az- SZKP Csuvas Területi Bizottság első titkárával a kapcsolatokat igen pozitívan értékeltük. A megyei párt-végrehajtóbizottság a legutóbb ez év májusában tekintette át és értékelte a testvéri kapcsolatokat és határozta meg a további feladatokat. A kapcsolatok alakulását pártvégrehajtóbizottságunk kétévenként összegzi és keresi a lehetőségét a továbbiak felvételének. Mint ahogy erről bennünket Prokopjev elvtárs is tájékoztatott, a kapcsolatok alakulását az SZKP Csuvas Területi Végrehajtó Bizottsága is értékelte a közelmúltban, és megjelölte a további lehetőségeket a kapcsolatok szélesítésében. Programjuk során — tudomásunk szerint — több üzemben, szövetkezetben jártak, különféle kollektívák képviselőivel találkoztak, baráti beszélgetéseken vettek részt. Ezeken az eseményeken bizonyára szó volt Csuvasia dolgozóinak eredményeiről, sikereiről. Hogyan élnek, milyen feladatok foglalkoztatják napjainkban Csuvasia vezetőit és dolgozóit? — Pártküldöttségünk programja rövid, de igen tartalmas volt. Mindenekelőtt találkoztunk az SZKP Csuvas Területi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács és a Minisztertanács vezetőivel. Ezen a megbeszélésen Prokopjev elvtárs tájékoztatott bennünket azokról az eredményekről, amelyeket Csuvasia dolgozói az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában elértek. Beszélt azokról a feladatokról, amelyeket folyamatosan meg kell valósítani. Elmondta, hogy a csuvas népgazdaság fejlődése évek óta egyenletes és töretlen, ütemét tekintve az utóbbi években nagyobb, mint az Orosz Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaság átlagának üteme. A mostani-5 éves terv első három évében az ipari termelés a köztársaságban 51 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés ez időszak alatt 9 százalékkal emelkedett. A korábbi lemaradást ezzel az ütemmel sikerült behozni. Csuvasiában minden területen nagyméretű beruházásokat valósítanak meg. Például, — ahol küldöttségünk is járt — a csebokszári traktorgyár fejlesztése befejezéséhez közeledik. Jelenleg a traktorgyárban mintegy 19 ezer ember dolgozik. Itt jegyzem meg, hogy a gyárban — nagy megelégedésre — magyar festőberendezés is üzemel. A csuvas gazdaságban az utóbbi időben a meglevő termelő berendezések hatékonyabb, jobb kihasználása van napirenden. Ezenkívül jártunk a Csebokszári mellett a Volgán épülő vízi erőmű építkezésein, amelynek már több mint tíz turbinája üzemel, a csebokszári kolhozban, a mezőgazdaságot kiszolgáló gépjavító- és -ellátó egyesülésekben és a csebokszári textilgyárban. Ennek kultúrtermében a hazautazásunk előtti napon barátsági nagygyűlésen vettünk részt. Az SZKP XXVI. kongresszusa nagy hangsúlyt helyezett az ipari feladatok végrehajtására. Fő teendő a műszaki fejlesztés szélesítése, színvonalának növelése. Jelentős feladatnak tekintik a nyersanyaggal, az anyaggal való takarékosabb gazdálkodást minden területen. Kevesebb munkaráfordítással jobb minőségű áru előállítása a cél. Eredmények vannak a munkafegyelem és az állami fegyelem megszilárdításában. A mezőgazdasági termelés fokozására a párthatározatok alapján az utóbbi években igen sokat tettek. Ennek eredményei érezhetők elsősorban a burgonya- és zöldségtermelés területén, de más termékek termelésében is. Jártunk a csebokszári zöldségtermelő szovhoz- ban, ahol jelenleg 12 hektáron üvegházban termelnek paradicsomot, uborkát. Ezt a területet a közeljövőben még 12 hektárral fogják növelni. Az elmúlt évben például a kolhozok — egy kivételével — nyereségesek voltak. Általános tapasztalatunk volt — és ezt jóleső érzéssel vettük tudomásul —, hogy az ipari üzemek, kolhozok, szovhozok és a mezőgazdasági társulások nagyon sókat tesznek a dolgozók lakásgondjainak, szociális. kulturális és egészségügyi ellátásának javításában. Nagyon sok olcsó — és a dolgozóknak hozzáférhető — lakás épül szerte Csuvasiában. Az üzemek szinte saját szervezésben biztosítják dolgozóik részére a lakásépítést, a szociális, kulturális és egészség- ügyi ellátást. Csebokszári főváros mellett felépült a 100 ezer fős városrész. A tizenkét évvel ezelőtt 260 ezer lakosú Csebokszári főváros ma már 400 ezer lakost számlál. Szeretném megjegyezni, hogy programunk teljesítése során sok helyen jártunk. Mindenütt eredményes és szorgos munkával ismerkedhettünk meg, aminek mi Heves megyeiek is nagyon örültünk. Elmondhatom, hogy a szovjet elvtársak, a csuvas barátaink is őszintén örültek a mi sikereinknek, mert hiszen természetesen erről is szót váltottunk. A gondjaink közel azonosak és az erőfeszítések is azonos irányúak. — Hirek szerint Csebok- száriban „Heves megye 40 éve” címmel kiállítást rendezett megyénk. Hogyan fogadták ezt a Csuvas ASZSZK m dolgozói? — Mindenekelőtt azt szeretném megjegyezni, hogy az említett kiállítás a valóságnak megfelelően mutatta be Heves megyét, az utóbbi négy évtizedben elért eredményeinket. Nagyszerűen megrendezett kiállítást nyitottunk meg, amelyet Csuvasia más településein, múzeumaiban is bemutatnak. A kiállítás anyagainak összeállításában, a kiállítás megrendezésében az érintett szervek eredményes munkát végeztek. Ezúton is szeretnénk ezért köszönetét mondani. A kiállítás megnyitásán részt vettek a köztársaság és a főváros vezető szerveinek képviselői és sokan mások. Az épület bejáratánál már az odamenete- lünkkor többen vártak, hogy a megnyitás után a kiállítást megtekinthessék. Arról értesültünk, hogy a következő napokban sok látogatója voll a Heves megye életét be mutató kiállításnak. Azt is hangsúlyozták, hogy az ösz- szeállított képanyag mellett emelte és konkrétabbá tette a kiállítás színvonalát a bemutatott termékek sora. — E baráti látogatás bizonyára lehetőséget adott arra, hogy szót ejtsenek a testvérkapcsolatok bővítéséről. Milyen lehetőségei, tartalékai vannak a baráti szálak további erősítésének, a különböző kollektívák közötti kapcsolatok fejlesztésé nek? — A csuvas elvtársakkal egyetértettünk abban, hogy a meglevő kapcsolatokat tar- talmában erősítsük tovább A mostani beszélgetések során természetesen szót váltottunk és kölcsönösen meg egyeztünk a testvérkapcsola tok további szélesítésében. Mi, magunk részéről egyet értünk azzal, hogy a testvéri kapcsolatok ismét kerüljenek előtérbe a Heves me gyei Tanácsi Építőipari Vállalat és a Csuvas Építőipari Szervezet; a TIT Heves megyei Szervezete és a Csuvas „Znanyije” szervezet között. Továbbá erősödjön a kapcsolat a Gagarin Hőerőmű Vállalat és a Csebokszári— (Sesztroj; a hatvani Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és a csuvas Jal- csinszkij járás ,,Győzelem ” kolhoza között. Végezetül a Népújságon keresztül szeretném átadni Heves megye kommunistáinak és minden dolgozójának szovjet Csuvasia' kommunistáinak, lakosságának elvtársi, baráti forró üdvözletét és jókívánságait. — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István
