Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 23., vasárnap TOLLHEGYEN Vízum Az Egyesült Államok kedvelt témája a sajtó szabadságának, az újságírók munkafeltételeinek biztosítása. Ezért különösen furcsa, hogy az amerikai illetékesek megtagadták a beutazási engedélyt Don Rojas- tól, aki a Nemzetközi Újságíró Szervezetet képviselte volna az ENSZ-ben, s részt kívánt venni a Fejlődő Országok Újságíró Szervezeteinek, a NATWJ-nek értekezletén. Indoklás néni hang - zott el. Az okol mégis sejteni lehel: Don Rojas vezető grenadai újságíró, aki a néhai Maurice Bishop miniszter- elnök sajtótitkáraként dolgozott, természetesen több ízben elítélte az amerikai inváziót. Mindennek fényében már nem is olyan különösen furcsa, hogy az amerikai illetékesek — sajtószabadság ide, sajtószabadság oda, megtagadták Rojas-tól a beutazási engedélyt. R. E. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: Üjabb tüntetések és összetűzések Dél- Afrikában. tiltakozásul az alkotmánymódosítás ellen — KNDK segélyajánlat a dél-koreai árvízkárosultaknak — Francia—líbiai megállapodás a csádi csapatkivonásról — NATO-hadgya- korlat az Égei-tenger térségében KEDD: New Yorkban megkezdődik az ENSZ- közgyűlés 39. ülésszaka, Brunei felvételével 159- re emelkedik a tagállamok száma — Csemyenko kitüntetést nyújt át a Görög Kommunista Párt főtitkárának; SZERDA: Az új kanadai kormány hivatalba lépése — A nyugatnémet békemozgalom akciónapja — A Francia Kommunista Párt központi bizottsági ülése Hozzátartozóját sirató asszony Bejrútban. A szabrai és satilai tömegmészárlás második évfordulóján a több mint másfél ezer áldozatra emlékeztek a libanoni fővárosban CSÜTÖRTÖK: Szélsőséges iszlám csoport öngyilkos merényletet hajt végre a bejrúti amerikai nagykövetség ellen — Véget ér az ENSZ-főtit- kár közvetítésével folyó ciprusi tárgyalások első fordulója PÉNTEK: Moszkvában befejeződik a KGST Végrehajtó Bizottságának 111. ülésszaka — Gromiko New Yorkban a kínai, külügyminiszterrel tárgyal — Nyugati tőzsdéken tizenegy éves rekordot dönt a dollár árfolyama SZOMBAT: Francia—nyugatnémet csúcstalálkozó Verdun-ben — A lengyel külügyminiszter nicaraguai látogatása Javában folynak a NATO-hadgyakorlatok az NSZK területén. A képen: Manfred Wörner nyugatnémet hadügyminiszter egy amerikai katonával fog kezet New Yorkban kedden megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszaka (Fotó: AP — MTI — KS) Moszkvában tanácskozott a KGST Végrehajtó Bizottsága. A képen: a magyar delegáció Marjai József vezetésével az eszmecserén A Reagan—Gromiko találkozó esélyei Ifjabb zavargások Baszkföldön Washingtoni nyilatkozatok Libanonról Reagan amerikai elnök pénteken vezető külpolitikai tanácsadóival tárgyalt, hogy megtegye az előkészületeket Gromiko szovjet külügyminiszterrel a jövő héten esedékes találkozójára. Az elnök Shultz külügyminiszterrel és Hartman moszkvai nagykövettel folytatott eszmecserét. Reagan egyébként már vasárnap este találkozhat a szovjet külügyminiszterrel azon a fogadáson, amelyet az elnök az ENSZ-közgyúlés ülésszakán résztvevő küldöttségek vezetőinek tiszteletére ad. A nagy érdeklődéssel várt szovjet—amerikai megbeszélések előtt mind a Fehér Ház, mind a washingtoni külügyminisztérium olyan híreket igyekszik betáplálni az amerikai tömeg- tájékoztató szervekbe, hogy Reagan „új kezdeményezésekkel” kíván előállni mind az ENSZ-ben hétfőn sorra kerülő beszédében, mind pedig a Gromikóval folytatandó pénteki találkozón. Az amerikai tárgyalási pozícióban e jelzések szerint a fegyverzetkorlátozási kérdések kapnak nagy hangsúlyt, de — péntek esti televíziós kommentárok, valamint a közismerten jólértesült újságíró-kettős, Rowland Evans és Robert Novak számos lapban megjelent írása szerint, — az amerikai kormányon, és különösen a Fehér Házon belül sok ellenfele is van a békülékenyebb magatartásnak, sőt az újságcikx azt írja, hogy maga az elnök is közéjük tartozik. Szerintük az elnök kevésbé fontosnak tartja a fegyverzetkorlátozás témáját és „hideg marad” a találkozó iránt, elutasította a külügyminisztérium javaslatait arról, hogy az Egyesült Államok eddigi álláspontja bizonyos módosításával segítse elő a kompromisszumot a további tárgyalások irányában. Más jelentések viszont arról számoltak be, hogy Reagan a választások előtt azt akarja bizonyítani, hogy nem „lövésre kész cowboy”. Számos jel mutat arra, hogy az amerikai közvélemény szívesen látna egy ilyen változást, mert aggasztja a konfrontáció veszélye. A tekintélyes amerikai külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs, — amely pedig általában nem sok gondot fordít a közvéie- ménykutatási adatokra — őszi számában hosszú elemzést közöl az amerikai közvélemény hangulatáról. Bár az adatok azt is bizonyítják, hogy az átlagos amerikai választó elhiszi azt az eltorzított képet, amelyet a tömegtájékoztatás és a politika alakított ki a Szovjetunióról, „az amerikai választók ma lélektanilag mégis készek arra, hogy nagy lépést tegyenek a fegyverzetkorlátozás felé.” A cikk szerzői, Daniel Yankelovich és John Doble szerint „az amerikaiak 96 százaléka hiszi azt — három százalék ellenében —, hogy a nukleáris világban túlságosan is veszélyes lenne a Szovjetunióval kirobbanó harc, és 89 százalékuk 9 ellenében elhiszi, hogy a nukleáris háborúban nem lenne győztes, hanem az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt megsemmisülne”. A Foreign Affairs elemzése ennek alapján a következő elveket sugallja az amerikai külpolitika alapjául: A kormányzatnak ugyan nem szabad olyan politikát folytatnia, amelyet az amerikaiak többsége „a fegyverkezési verseny elvesztésének” tekintene, de figyelembe kell vennie, hogy a lakosság többsége a Szovjetunióval való tárgyalásokat, nem pedig a konfrontációt tartja időszerűnek. Ugyancsak figyelembe kell vennie, hogy a többség magatartására a Szovjetunió iránt az „élni és élni hagyni” gondolat jellemző, nem a kommunista-ellenes kereszteshadjárat gondolata, vagy a Szovjetunió „megreformálásának" igénye. Bár az amerikaiak — némi idegességgel — készek bizonyos kockázatot vállalni a békéért, mégis rendkívüli mértékben szükség van arra, hogy országos méretekben vizsgálják felül a nukleáris fegyverek harcászati szerepére vonatkozó elgondolásokat. „Az amerikai választók változást akarnak a az ország katonai, és politi- az ország katona, és politikai célkitűzéseinek megvalósításában mindinkább a nukleáris fegyverekre támaszkodik. A közvélemény egyszerűen elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi út folytatásából származó kockázatot” — vonja le a következtetést a tekintélyes amerikai külpolitikai folyóirat. Újabb zavargásokra került sor a spanyolországi Baszkföldön. Az utcai tüntetéseket az váltotta ki, hogy néhány órával korábban egy párizsi fellebviteli bíróság jóváhagyta azt az első fokú ítéletet, amely arról intézkedik, hogy az ETA baszk terrorszervezet hét tagját kiadják a madridi kormánynak. A szóban forgó személyeket gyilkosság vádjával a nyáron tartóztatták le Francia- országban. A mostani bírósági döntést a francia kormánynak még jóvá kell hagynia. A legnagyobb rendbontásra San Sebastianban került Amikor a szovjet hadsereg egységei elérték hazánk határát, kevesen hitték, hogy néhány évtized múlva a történészek vitákat folytatnak majd az akkori események részleteiről. A történelem ugyan harckocsik lánctalpainak dübörgésével, löve- gek tüzének morajlásával érkezett, de tulajdonképpen mégis észrevétlenül. A szovjet hadsereg, amely a Volgától űzte vissza a náci hadsereget, s a Don mellől a velük szövetséges horthysta katonaságot, ebben az időben, 1944 őszén már nem kilométerekkel, s nem is községekkel mérte hadi útját, hanem országrészek, sőt országok jelezték felszabadító menetét. Felszabadulásunk 15. évfordulójának előestéjén a Szovjetunió Fegyveres Erői Minisztériuma Vezérkarának dokumentációs osztályához fordult egy magyar riporterekből alakult munkaközösség, amelynek — ma is örömmel, sőt némi megha- tódottsággal emlékszem rá — magam is tagja voltam. Kértük, bocsássák rendelkezésünkre az egykori dokumentumokat. A szovjet hadsereg hadtörténészei e dokumentumokból állapították meg, hogy a 18. szovjet harckocsihadtest kötelékébe tartozó Brjuhov hadnagy harckocsikülönítménye lépte át elsőnek Battonya térségében a magyar határt. Az alakulat hadinaplójában feljegyezték a pontos sor, ahol összecsaptak az ETA-t éltető, a madridi kormányt gyalázó tüntetők, valamint a rendfenntartó erők. A rendőrség több esetben könnygázgránátot használt. A szétoszlatott majd újból öszegyűlt tüntető menet megzavarta a városban folyó nemzetközi filmfesztivált, amelyen éppen egy francia filmet mutattak be. A vetítést csak kétórás késéssel tudták folytatni. Bilbaóban szintén több százan vonultak az utcára — elítélve az „áruló franciáidőpontot is: „1944. szeptember 23., 10 óra 30 perc". Battonya 14 000 lakosa voltaképpen észre sem vette, milyen történelmi esemény zajlott le a község határában. Ekkor már napok ótá teljes zűrzavar uralkodott a községben, s egyben — ha ilyesmiről háború idején, a front közeledtekor beszélni lehet — teljes nyugalom. A lakosok már régen tudták; csak napok kérdése, hogy bevonulnak — ahogy mondták — az oroszok. Az elsősorban nincstelen földmunkásokból álló lakosság úgy vélte, hogy nincs n\itöl félnie. Pedig a negyedszázados kommunis. taellenes propaganda, s különösen a háború idején iszonyú erővel harsogó szovjetellenes uszítás mindent megtett, hogy szinte babo- inás félelem töltse el az embereket. El is menekültek azok, akik elhiitték a hazug híreszteléseket. A hatóságok vezetői, a főjegyző, a jegyző, a rendőrbiztos, a végrehajtó, a járásbíró, a föld- birtokosok, á-katonatiszt-feleségek szekéren vagy kézikocsival — ki, hogyan tehette — futottak. Attól féltek, hogy az első szovjet járőr megnézi a tenyerüket, s ha az nem kérges, nem tanúskodik a kétkezi munka nyomairól, akkor falhoz állítják és agyonlövik őket. De hát mitőr féltek volna a battonyai földmunkások? A község a Viharsarokban fekszik. A régi közigazgatáAz amerikai kormány két fregattot és egy helikopter- anyahajót küldött a libanoni partokhoz, azért, hogy „jelképezzék az amerikai jelenlétet” de szükség esetén felhasználhatók legyenek megtorló akcióhoz is — ezt közölte NBC amerikai tv-tár- saság péntek esti híradójában. Egyelőre még csak Richard Murphy amerikai külügyi államtitkár érkezett — nyolctagú küldöttség élén — Bej- rútb'a, hogy kivizsgálja és a libanoni kormánnyal megtanácskozza az Egyesült Államok Kelet-Bejrútban műSi beosztás szerint Csanád vármegyéhez tartozott, amelynek Makó — ez Bat- tonyával egy napon, szeptember 26-án szabadult fel — volt a székhelye. A parasztok sokat szenvedtek a földnélküliségtől és a föld- birtokosok kapzsi önkényétől. Nem esoda hát, hogy a magyar agrárszocialista mozgalom első lépéseinél a bat- tonyaiak együtt meneteltek munkástestvéreikkel. 1891. június 21-én lázadás tört ki, amelyben együtt vettek részt magyar, román és szerb földmunkások. A csendőr- sortűz négy halálos áldozatot követelt, s a „rend helyreállítását” követő bírósági tárgyalások egyformán sújtottak minden nincstelent. Kegyetlenül bántak el 1919 után is azokkal, akik Ta- nács-Magyarország harcosai voltak. És fényesen éltek, hintöikból gőgösen szemlélték birtokalikat az urak. A legnagyobb földbirtokos, Purgly Emil országszerte ismert potentát, 1800 holdjával nem tartozott ugyan a Festetichek. Esterházyak, Zi- chyk közé, de magának vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrnak volt a sógora. S egyben üzlettársa is, mert ő kezelte Horthy Miklósné 506 holdnyi bérelt földjét. A felszabadulás előestéjén a magyar katonák már szeptember 25-én reggel eltávoztak a községből, de egészén másnap délutánig nem vonultak be a szovjet alakulatok. ködő nagykövetsége ellen csütörtökön elkövetett teher- gépkocsis pokolgépes támadás körülményeit és következményeit. Washingtonban a kormányzat képviselői — köztük Weinberger hadügyminiszter — pénteki nyilatkozataikban úgy vélekedtek, hogy nem volt hiba a biztonsági intézkedések körül, mindazonáltal a nagykövetségeket nem lehet „bevehetetlen erőddé” alakítani sehol a világon. Walter Mondale, a demokrata párt elnökjelöltje szerint viszont nem tették meg a szükséges biztonsági intézkedéseket. Szeptember 26-án már délre járt az idő, s az ablakok mögül leselkedő battonyai- ak még mindig nem láttak egyetlen szovjet katonát sem. Dél felé aztán elterjedt a hír, hogy a szovjetek üzentek az embereknek. Még egy kis türelmet, elnézést kérnek, de nem akarnak piszkosan, szakállasán a község lakóinak szeme elé kerülni. A katonák előbb tisztálkodnak. mert sárosak, mint az ördögök, és nem szeretnék, ha valaki ördögnek nézné őket. Legyenek csak a bat- tonyaiak nyugodtak, délután bevonulnak a faluba, senkinek nem esik semmi bán- tódása. Ez az első legenda, amely hazánkban a felszabadító szovjet csapatok útjáról született. A parasztember, aki azt állította, hogy maga a szovjet generális küldte őt a tanyáról az üzenettel, meg is esküldött rá, hogy igazat mond. Egyszerű tanyasi ember volt, ma már a nevét sem lehet megállapítani. Battonya neve úgy íródott be a magyar történelembe. mint az elsőnek felszabadított magyar község. A még újabb kutatások szerint azonban Csanádpalota volt az. amely először üdvözölhette a szovjet katonákat. A harcok váltakozó szerencsével folytatódták, Battonya határából a szovjet harcosok még ideiglenesen visszavonultak, de nemhiába várták őket Battonyá- tól Nemesmedvesig. Négy évtized múltán elmondhatjuk: történelmi igazsággá vált imáron a Vörös Hadsereg parancsnokságának felhívása: „A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta iga alól.” Pintér István kát". NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT Szeptember 23., 10 óra 30 perc A
