Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 22., szombat finomításokra van szükség Tűi a kísérleti jellegen... Általános művelődési központok megyénkben ,Ma máson, holnap rajtunk segítenek .. Negyedszázad a Vöröskeresztben Az általános művelődési központok — a „komplexek” — megyénkben 1974- től kezdték meg munkájukat. Főleg a volt füzesabonyi járás községei jártak az élen az intézmények fejlesztésében. Sarud, Besenyőtelek, Poroszló, Fel- debrő, Detk, Komló községekben és még tíz helyiségünkben az alapfokú kulturális munka ilyen formában történik. Sarud és Besenyőtelek — miután országos kísérletű „bázissá” váltak — igen sok segítséget kapott a Népművelési Intézettől és az Országos Közművelődési Tanácstól. Kettős szerepkörben Az átszervezés után a tárgyi feltételek egyértelműen javultak. A közművelődést szolgáló termek, terek bekapcsolása az oktatási munkába lehetővé telte a váltakozó tanítás megszüntetését. A több célú hasznosítás a kettős tevékenységet egész napos programmá fejlesztette. A nagyterem nemcsak színházi előadásoknak ad helyet, filmvetítést, úttörőcsapati rendezvényeket, vetélkedőket, iskolai és társadalmi programokat is tartanak itt. A központok többségében kabinetrendszerű oktatás folyik. Előnye, hogy az ehhez szükséges eszközök közvetlenül segítik a mindennna- pi munkálkodást, használatuk egyszerűbb, mélyebb ismeretszerzést tesz lehetővé. Az ellátottsági szint általában nem magasabb a hagyományos intézményekénél. Többletet az irányított, tudatos több célú kamatoztatás jelent. Különösen nagy jelentőségű az oktatás szempontjából a korszerű könyvtár megteremtése. Ügy vélem, nem kell ecsetelni, mit jelent az ismeretszerzés útján járóknak a jól válogatott és a megfelelő számban található irodalmi háttér. A bibliotéka is több funkciót lát el. A magnó, a lemez, a diatár kiépítése is halad. Az épületek klubja az oktatás mellett délutáni napközis foglalkozásokra, illetve hagyományos klubcélokra alkalmas. Az egyre jobb tárgyi szintet számottevő társadalmi összefogással érték el. Új vezetési modell A személyi adottságok kedvezőbbé váltak. A technikai létszámmegtakarítás minimális, de a munka — minőségi árrendeződés révén — magasabb színvonalú. Biztosítani kellett a főfoglalkozásúakat a közművelődési „szolgálat” elvégzéséhez. Az ilyen órán kívüli teendőket — gyermekek, felnőttek — tiszteletdíjasok végzik túlórában vagy megbízásos munkaviszonyban. A pedagógusok mellett a községek és értelmiségiek is vállalkoznak a feladatok ellátására. Érvényesül az önkéntesség elve. A nevelők elméleti felkészítésében közreműködik a Népművelési Intézet, az Országos Pedagógiai Intézet és a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola. A szervezeti összevonás új vezetési modell létrehozását tette szükségessé. Nagyobb önállóságot kapott az intézmény irányítása. Szerencsére nem kísért .már a fel- készültség hiánya, a szemléletbeli konzervativizmus, a túlterhelés. Komplex tervek Az integrációban élen járó intézményekben a tanévhez igazodva komplex tervet készítenek, amelyben rögzítik azokat az oktatási és közművelődési tennivalókat, amelyeknek minden korosztály művelődési igényét figyelembe kell venniük. Több községben még csupán az intézmények irányítása közös, azonban a tartalmi együttműködés már ezeken a helyeken is megfelelő. Gazdálkodásukkal kapcsolatban előnyt jelent az, hogy a meglévő anyagi erőforrásokat koncentráltan használják fel. Adminisztrációjuk még több módosításra szorul. Az összevont intézmény a nevelési, oktatási, közművelődési feladatok megoldásához nagyobb lehetőséget nyújt, mert mindenütt újszerű munkamegosztás jött létre. Minden feladat az épület valamelyik részének saját funkciójává válik. Az általános iskolásoknak egész napos programot kínálva, fokozott lehetőséget biztosítanak az esélyegyenlőségek megteremtéséhez, a szabad idő jobb hasznosításához, a képességek hatékonyabb kibontakoztatásához, a permanens önművelés igényének felkeltéséhez. Délelőtt az oktatásé, a délutáni órákban a gyermek-, az estiekben pedig a felnőttművelődésé a főszerep. Számottevő nevelési eredmény, hogy az iskola teljes közössége van egyidejűleg jelen az intézményben, s így hat az egész diákseregre. Ekként biztosítható az egységes és több oldalú ráhatás. Tény az is, hogy minden korosztályban kialakulnak a helyes művelődési szokások, az önálló művelődésre sarkalló óhajok. A komplex intézményekben a tanórai munka oldottabb légkörben folyik. A pedagógusok a kiscsoportos foglalkozások során kialakított kötetlenebb módszereket az órákon is alkalmazzák. Az iskola nyitottságára jellemző, hogy felnőtt és gyermek egyaránt tagja lehet a különböző kollektíváknak. Általában ezek az intézmények a község fórumai is egyben. Itt tartják a társadalmi rendezvényeket, a tanácsüléseket, az értekezleteket. Ezeken szemlélőként a piros nyakkendősök is részt vesznek. Nagyobbak az úttörő- mozgalom lehetőségei is. A hét egy bizonyos napján az úttörők rendelkezésére áll az intézmény minden eszköze és tere. Máskor a felnőttekkel vagy KISZ-es fiatalokkal vannak együtt, s így alakítanak ki programokat. Megyénk az elsők között vállalkozott az általános művelődési központokban végezhető munka lehetőségeinek kiaknázására. A jelenlegi szint a kísérleti jelleget már meghaladta. További finomításokkal a még felvetődő gondok megoldhatók. így joggal gondolom, nem kell szégyenkeznünk, amikor november közepén házigazdái leszünk az Általános Művelődési Központok in. konferenciájának. Lesz miről számot adnunk, s akad — ez így természetes — okulni való is. Méghozzá a másutt szorgoskodó kollégák értékes tapasztalataiból. Az oktatás és a közművelődés javára. Lövei Gyula a megyei tanács művelődési osztályának vezetője „Az egészséges ember egyszer odanyújtja a karját, s vért ad. Embersége, segítökészsége így lesz gyógyító erejű, életet mentő.” Ma, a III. megyei véradókonferencia napján azonban mégsem egy sokszoros donort mutatunk be olvasóinknak, hanem olyan valakit, aki lassan negyed- százada e mozgalom megszállottja, agitátora. Tóth Sándor, az egri Finomsze- relvénygyár nyugdíjasa egy régi történettel kezdi a bemutatkozást. — Ágnes lányom 1953- ban hathónapos korában súlyosan megbetegedett. Az orvosok azt mondták, csak akkor van remény megmentésére, ha teljes vércserét kap. Annak idején az átömlesztéshez szükséges mennyiséggel a megye egyetlen egy kórháza sem rendelkezett. Nehéz elmondani azt azt érzést, amikor a mentő végül is Budapestről meghozta... Meggyógyult és egészséges ma is. Nem tudtam kinek, vagy kiknek megköszönni a gyors segítséget, de fogadalmat tettem e nemes ügyért. A véradó-mozgalom kezdetétől dolgozom a szervezetben, tizenegy éve pedig a megyei munkabizottság elnökeként. Az indulás nem volt könnyű, és munkánk még ma sem gondoktól mentes. Emlékszem, mennyire féltek, vonakodtak, eleinte az emberek. Gyárunkban például, ahol véradófelelős voltam, 1960- ban csak harmincán jelentkeztek, aztán jöttek sorban a többiek. A múlt évben már hatszázhatvan munkást jegyeztünk fel véradó naptárunkban. A megyében több mint 18 ezer donor él, közülük két és fél ezer azoknak a száma, akik bármikor készségesen rendelkezésre állnak. ök a készenlétiek, a vértranszfúziós állomások hívására jönnek, ha kell éjszaka és gyakran műtétekhez is. Ma már nem maradnak névtelenek, önzetlenségüket évente kitüntetéssel köszöni meg a Vöröskereszt. — Délelőtt a konferencián szót kér majd. Elmondaná dióhéjban, mi az, amit fontosnak tart nyilvánosságra hozni? A térítésmentes véradómozgalom eddigi tapasztalatairól, propagandamunkánk gondjairól, feladatairól beszélek. Feltétlen megemlítem majd, hogy igen kevés a fiatal, de különösen a KlSZ-korosztályú donor. Ezért az idén megszerveztük a 18. évüket betöltő középiskolások és szakmunkástanulók véradónapját — biztató eredménnyel. — Vajon mi az oka a fiúk és a lányok ódzkodásának? — Először én sem értettem érdektelenségüket, közömbösségüket. Aztán a beszélgetések során kideXrült, hogy sajnos, nagyon keveset tudnak a Vöröskereszt tevékenységéről. Megfelelő tájékoztatással, s nem utolsósorban példamutatással biztos vagyok benne, megnyerjük őket. Tapasztalatból tudom, ha már egyszer eljönnek, legközelebb mást is hoznak magukkal. így volt ez legutóbb is az egyik vidéki véradáson. A három fiatalember közül csak egy állt be a sorba, a másik kettő tovább ballagott a sarki bisztróba. Hec- celték, bántó és megalázó megjegyzést tettek társukra. A következő alkalommal már mindhárman jelentkeztek. Megértették azt, amit oly sokszor elmondunk a véradókról: „ma máson, holnap rajtunk segítenek..." Szüle Rita Leg-ek, érdekességek az új helységnévtárból A közelmúltban jelent meg íz új magyar helységnévtár, vmely 3066 magyar település idatait tartalmazza az 1983. íanuár í-i állapotnak meg- elelően. (A főváros adatait íz alanti ismertetésben nem tesszük figyelembe!) Megadhatjuk belőle, hogy im- nár két olyan városunk is >an, amelyiknek lakosság- :zárna meghaladja a kétszázezret, mivel e kategóriába épett — Miskolc mellé — Debrecen is, legfiatalabb izázezres városunk pedig Kecskemét. A 109 magyar /áros átlagos lakosságszáma 16 126. Furcsa véletlen, logy a legnagyobb — Bor- »od-Abaúj-Zemplén — megyében van az ország legkisebb városa, a 6204 lelkes Sncs. Ebben a megyében i/an a legtöbb város, kilenc, níg a legkevesebb — három—három — Nógrád és Fejér megyében. Az ország legnagyobb területen fekvő károsa Hódmezővásárhely — 483 négyzetkilométer —, s ebből a szempontból a Pest negyei Százhalombatta a legkisebb, mindössze 28 négyzetkilométer. A legnépesebb megyeszékhely a már említett Miskolc. A legkevesebb lakója ezek közül a városok közül Szekszárdnak vau: 37 019. A hegyek közé szoruló borsodi megyeszékhelyen a legnagyobb a népsűrűség városaink közül, égy négyzetkilométeren 891 ember él, ez a mutató mindössze 47 főt jelez a Miskolc- cal hajszálnyira azonos köz- igazgatási területű Szolnok megyei Túrkevén. Mivel ez év január elsején megszűntek a járások, új közigazgatási fogalmakkal — városkörnyék, városi jogú nagyközség környék — találkozhatunk a helységnév- tárban. Az ide vonatkozó adatokat figyelve megállapíthatjuk, hogy a legtöbb községet — kilencvenkettőt — a baranyai Siklós igazgat, a legkevesebbet a Szolnok megyei Karcag; az egyetlen Kunmadarast. Legkisebb az átlagos település lélekszám a zalai Lenti városkörnyéken: 554 fő, a legnagyobb a Pest megyei Dunakeszi környékén: 18 ezer. Magába foglalja a helység- névtár 2957 hazai nagyközség, község adatait is. A nagyközségek — számuk 318 — közül harmincnégynek városi joga van, harminckettőt pedig közvetlenül irányítanak a megyei tanácsok. Az ország legnépesebb községe a Pest megyei Vecsés nagyközség, 20 831 lakossal, legkevesebben élnek az 1945. április 4-én utolsónak felszabadult Vas megyei Ne- mesmedves társközségben, csak tizenöt (!) ember. Harmadik nevezetessége is van ez utóbbi községnek: itt a legalacsonyabb a népsűrűség az országban, három ember négyzetkilométerenként, a legmagasabb pedig a Pest megyei Szigethalmon, itt 1053 lélek él egy négyzetkilométeren. A városi jogú nagyközségek közül a legtöbb társközsége a somogyi Tabnak van (11), a nagyközségek közül a baranyai Vajszlónak (13), a községek közül pedig a zalai határállomás Rédicsnek: szintén tizenegy. Az ország legnagyobb területű faluja Hortobágy: 285 négyzetkilométer, a legkisebb pedig a zalai Búcsúszentlászló: nem egészen másfél négyzetkilométer. A legkisebb önálló tanácsú — társközség nélküli — község a Heves megyei Szarvaskő, ahol 334-en laknak, a legnagyobb ilyen a már említett, 9481 lakosú Szigethalom. A városi jogú nagyközségek legnépesebbi- ke Budaörs (19 164 lakossal), legkevesebben (négyezer százkilencvenketten) a nógrádi Rétságon laknak. Az ország 19 megyéje közül Bács-Kiskunnak a legnagyobb a területe (8,362 km2), legkisebb (2,250 km-) Komáromnak. A legtöbb település (348) Borsod megyében van, a legkevesebb (55) Csongrádban. A legnagyobb népsűrűségű megye Pest (154 ember négyzetkilométerenként), míg a legritkábban lakott Somogynál ez a mutatószám csak 59. Legkisebb a települések átlagos lélekszáma Zalában (1240), legnagyobb (8266) Csongrádban. A zalai térképen található az ország 37 — száz léleknél kevesebbet számláló — törpefalujából a legtöbb, tizennégy. Űj községalakítás 1969-től 1982-ig nem volt nálunk, de a legutóbbi másfél év alatt két új község is alakult, ezzel szemben viszont 54 település neve — főleg más településekkel való egyesítés miatt — eltűnt a térképről. A leghosszabb nevű magyar település — húsz betűjellel írható — a Szolnok megyei Jászfelsöszentgyörgy, a három legrövidebb nevűből — Ág, Bő, Sé — az első Baranyában, a két utóbbi Vasban található. Az 1984. évi magyar helységnévtár -r mint Fényes Elek jó százharminc éve volt úttörő munkája óta megannyiszor — a Fejér megyei Aba község nevével kezdődik, a Szabolcs-Szait- már megyei Zsurk neve zárja. (H. Z.) Karácsondon Veres Péter vizsgálta ki a földosztáskor keletkezett viszályt Karácsond történelmében is jelentős esemény volt a földosztás, amelynek során 1561 kh. földet osztottak ki 654 család között. Ebben nincs semmi különös — hiszen 1945-ben az ország valamennyi helységében osztottak földet — és mégis amiért írunk róla, annak oka az, hogy a volt gyöngyösi járás területén a kiosztott földek megtartásáért folytatott harc, a „földet vissza nem adunk” mozgalom itt bontakozott ki legerőteljesebben: „a ka- rácsondi újgazdák karókkal, kaszákkal éjjel nappal őrzik a szőlőt” — olvashatjuk a Gyöngyösi Néplapban. A viszály azért keletkezett, mert felosztották Adorján József akkori kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselőnek a falu határában levő szőlőbirtokát is, azzáí az indokkal, hogy nem lakott a községben és nem földműveléssel, hanem borkereskedéssel foglalkozott. A volt tulajdonos a helyi földigénylő bizottság határozatát nem vette tudomásul, és minden eszközt felhasznált a szőlő- birtokának visszaszerzésére: megfenyegette az újbirtokosokat, éretlenül leszüretel- tette szőlőjüket, és még tett- legességre is sor került. Adorján összeköttetéseit kihasználta, és meggyőzte az Országos Földbirtokrendező Tanács egyes tagjait, hogy „a mezőgazdasági termelés élethivatása" (ezen a jogcímen a földreformrendelet 14. szakasz mentesítést biztosított), és a megélhetéséhez feltétlenül szükséges a karácsondi határban fekvő szőlőbirtok. Mivel a mentesítésre ígéretet kapott, a volt községi főjegyző támogatásával egy olyan szerződést ajánlott fel a jutta- tottaknak, amelynek értelmében „a szőlő használatáért a termésük 40 százalékát részére átadják”. Az újbirtokosok egy része aláírta a szerződést, többen megtagadták, mert nem voltak hajlandók lemondani törvényes jogaikról. Ezek közé tartozott Bakos Pál és felesége is, akiket mikor nem teljesítették a „földesúri szolgáltatást”, Adorján emberei fokossal megtámadtak és véresre vertek. Ez olyan nagy felháborodást keltett, hogy valamennyi baloldali blokk pártjának megyei lapja elítélte, a helyi földigénylő bizottság küldöttsége pedig felkereste Veres Pétert, az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökét és tájékoztatta a községben kialakult helyzetről. Az író 1946. szeptember 18-án Karácsondra érkezett, hogy a helyszínen vizsgálja ki a szőlőbirtok körül keletkezett viszályt. A községházára behívatta a földigénylő bizottság tagjait és a pártok helyi vezetőit. Jelen volt Adorján József is, aki azt állította, hogy a szőlőbirtoka nem is került kiosztásra és azt szerződéses alapon művelik. A jelenlevők ezt megcáfolták, s amikor Veres Péter előtt ismertették Adorján „viselt dolgait”, az beült autójába, és eltávozott, ügyének további képviseletével fiát bízta meg, aki arra hivatkozott, hoéy a szőlőt a jut- tatottak ném művelték meg. ezért a ntunkálatokban hiányzott a folytonosság. Az újbirtokösókat is behívatta „Péter bácsi”, akik egyöntetűen vallották, hogy a kapott Szőlőt becsületesen megdolgozták és elmondták, hogy a földosztáskor Adorján embereivel a bevert karókat kidobatta, és a vincellére útján állandóan fe. nyegette őket. Veres Péter nyugodt, nyílt tekintetére és megfontolt kérdéseire a vincellér sem mert hamisan vallani, és Adorján fiának a szemébe mondta: „hogy igen is, az ő parancsukra történt minden, és a jutta- tottak igazat mondanak”. Veres Péter azzal zárta le a vizsgálatot: „a szőlő azo- ké, akik megdolgozták”. A Néplap tudósítója megkérdezte Veres Pétert: „mi az oka. hogy Adorjánt az Országos Földbirtokrendező Tanács paraszttá akarta nyilvánítani.” Bajusza alatt mo. solyogva „Péter bácsi” a következőket válaszolta: „hát uraim ezzel még én sem vagyok tisztában, de azt tudom, kié a föld.. Lezárult a karácsondi földihözjuttatottak közel kétéves harca a szőlőért. Veres Péter a jegyzőkönyveket magával .vitte bizonyítékul az Országos Földbirtokrendező Tanács tagjainak, hogy o parasztságot „jogos örökségétől" senki sem foszthatja meg. dr. Horváth Mihály
