Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLIETEKI XXXV. évfolyam, 206. szám ARA: 1984. szeptember 2., vasárnap 1.40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Szerencse fel... Az ünnepség mindig ma­gasztos és felemelő. Ezen a vasárnapon pedig ünne­pelünk. A bányászokat, a szén, az olaj, a földgáz, az érc kitermelőit köszönti az ország. Vajon mit jelent ez az ünnep a hétköznapi em­ber számára? Akinek ter­mészetes, hogy energia áramlik a lakásában, me­leget áraszt a fűtőtest, s pénzéért megkap minden olyan árut, amelynek nyersanyaga a föld mélyé­ről előkerülő érc. A bá­nyászok ünnepén tud-e együtt örülni a sokszor minden erejét latba vető munkással? Bizonyára igen. A bányászvárosokban, fal­vakban, mindenesetre biz­tos, hiszen ott olyan tisz­telet övezi őket, amire más mesterember joggal irigykedhet. Az ilyen ünnepeken min­dig eszembe jut katonaél­ményem. Előtte rengeteget hallottam a kiképzések ne­hézségeiről, a vége-hossza nincs folyosómosások bor­zalmairól, az őrségben át­virrasztott éjszakák li- dércnyomásos álmatlansá­gairól, a lőterek fülsike­títő robbanásairól, a ki­maradások derűs óráiról. Ügy éreztem, minden egyes alkalommal át tudom érez­ni az éppen soros beszá­moló élményeit. Csak már később, jóval később, o\t bent a laktanyában, én is egyenruhát viselve jöt­tem rá; mi is a különbség az átélés s az átérzés kö­zött. Valahogy mindig így vol­tam a bányászokkal is. Hiszen annyit hallani ne­hézségeikről, kitartásukról, erejükről, szorgalmukról, hogy az már eleve tiszte­letet parancsoló. Amikor aztán néhány évvel ezelőtt alkalmam volt Egercsehi- ben a bányába látogatni; szinte elállt a lélegzetem. Már az is meglepetést oko­zott, hogy a lejárat előtt tetőtől talpig átöltöztettek. Munkásruha, gumicsizma, tetején lámpával világító sisak, életmentő készülék. Majdhogynem köszöntem önmagámnak, amikor az öltözőben a tükörbe pillan­tottam. Elállt a lélegzetem, s ahogy egyre mélyebbre ereszkedtünk, úgy tört ki rajtam a páni félelem. Amikor pedig meghallot­tam a távolból egy han­got: „Vigyázz, robban­tás!”, ha rajtam múlik, s nem szégyelltem volna, bizony visszafordulok. Alig néhány órát töltöt­tem a föld alatt, alig né­hány emberrel váltottam ott szót a recsegő támfa­lak, a csikorgó csillék, a csákányhegyről pattogó széndarabok között, a bá­nyászok iránt addig is ér­zett tiszteletem teljesen átértékelődött. Azóta lett az ünnep, a bányászok ünnepe szá­momra is magasztos, s fel­emelő. Azóta sejtem, hogy mit jelent köszönésük: Jó szerencsét! S azóta tudom őszinte szívből velük együtt éne­kelni „himnuszukat”: „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász éle­te ... ” Kis Szabó Ervin A GAMESZ IRÁNYÍTÁSÁVAL Felújított iskolák és öli ódák A nyári szünidő adta le­hetőségeket az iskolák kar­bantartói is igyekeztek ki­használni. hogy az új tan­évben még ideálisabb kör­nyezetben folytathassák a diákok a munkát. Az egri Alsófokú Oktatási Intéz­mények Gazdasági-Műsza­ki Ellátó Szervezetéhez, közismert nevén a GAMESZ- hez, összesen 56 intézmény, közöttük tíz általános iskola és 23 óvoda tartozik. Amint Molnár László igazgató el­mondta, szakembereik. e nyáron szinte minden egyes helyen igyekeztek szebbé tenni a helyiségeket. — Mintegy négymillió fo­rint állt rendelkezésünkre, amelyből a fontosabb fel­újításokra tellett. Így töb­bek között helyrehoztuk az 1. számú általános iskola homlokzatát, kifestettük a 3. számú iskola tornatermét. Az 5. számú általános isko­la világítása elavult, ezért korszerűsítettük. A 7, számú általános iskola udvarán lé­vő lakásokból pedig — en­gedéllyel — tantermeket ala­kítunk ki. Ehhez mintegy félmillió forintos társadal­mi munkát nyújt a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. Némi bosszúságot jelentett, hogy a nemrégi­ben átadott 8. számú álta­lános iskola valamennyi wc-tartályát ki kellett cse­rélni, mivel azok elromlot­tak. Sajnos, ez az Unitar márkájú termék nem vált be az intézményeknél, a gyerekek könnyen tönkre­teszik. Épp ezért a közeljö­vőben az újonnan épülő in­tézményeknél ezt figyelem­be kell venni. Egyébként szinte már mindenütt vé­geztünk valamilyen mun­kát Az Epreskert utcai óvo­dánál felújítottuk a tetőszer­kezetet, a Széchenyi utcai­nál pedig a kapualjat és az udvari homlokzatot tettük rendbe. Megtudtuk, hogy a kilenc fős műszaki csoportjuk mel­lett, vállalati gazdasági munkaközösség is működik, amely a kollektíva néhány tagjából alakult. Az ebben tevékenykedőkre bízzák a nagyobb horderejű felada­tokat. hiszen ők munkaidő után és hét végén is dolgoz­nak, így nem zavarják az oktatást. A műszaki brigád­nak is akad természetesen jócskán feladata, hiszen az apróbb hibaelhárításon és javításon túl ők végezték el például a 10. számú álta­lános iskola két tagiskolájá­nak, a Kertész és a Makiári útinak a vízvezeték-szere­lését. — Hamarosan befejeződik az intézmények fűtéskorsze­rűsítése is. Az idén már csak a Tízeshonvéd utcai óvodá­ban, valamint a városi kise­gítő iskolában és a 10. szá­mú általános iskola már említett épületeiben kellett ezt elvégeznünk. A fűtési szezonban már gázzal tüzel­nek ezeken a helyeken is. Kivétel a Makiári úti terem, ahol az olajtüzelésről szén­tüzelésre állnak vissza, mert , abban az utcában még nem vezették be a gázt, viszont olajjal nem fűthetnek, hi­szen az energiaprogramot itt is végre kell hajtanunk. Mint kiderült, a padokat székeket, szemléltető eszkö­zöket már nem a GAMESZ szerzi be az intézmények­nek, de az ehhez szükséges pénzt továbbra is innen biz­tosítják. — A karbantartásra és a fűtésre szánt összegekkel ezek után is mi rendelke­zünk — mondta Molnár László. — Ha ezekből tu­dunk spórolni, akkor külön vásárolunk felszereléseket. Így tudtunk például játékot venni nemrégiben az óvodák­nak. A korszerűtlenebb kö­rülmények között tevékeny­kedő iskoláknak pedig ily mó­don biztosítottuk a modern formájú padokat, székeket... Űjabb helyiségekre lenne szükségünk, hogy munkán­kat jobban megszervezhes­sük. Raktárhelyiségek is kellenének, ahol az intéz­ményeknek szükséges anya­gokat tárolhatnánk. Jelen­leg e célra nincs biztosítva a megfelelő körülmény. Szóba kerültek a közeljö­vőben rájuk váró feladatok is. Természetesen ezek kö­zött a karbantartás szerepel az első helyen, még akkor is, ha a 110 millió forintos éves gazdálkodásuknak ez csak a töredékét jelenti. —; A megyeszékhelyen az oktatási épületek állaga rendkívül rossz — mondta. — Hajdanán, mikor még nem létezett a GAMESZ. minden egyes helyen külön kaptak pénzt a felújításra, de az kevés volt a komo­lyabb célok megvalósítására, csak toldozásra futotta be­lőle. Ezért különösen a ré­gebbi épületeket kell „fel­zárkóztatni” az újabbakhoz, hogy közel egyforma körül­ményt teremtsünk minden tanárnak és diáknak. Sok még a tennivaló, jövőre a 9. számú általános iskola és a Cifrakapu téri óvoda felújítását tervezzük. Tanévnyitó ünnepségek megyénkben Átadták Eger új általános iskoláját A határidő előtt egy év­vel adták át tegnap Eger­ben, a 13-as számú általá­nos iskolát. Az avatóün­nepségen megjelent többek között Palcsó Pál, az egri városi pártbizottság titká­ra és dr. Varjú Vilmos, Eger tanácselnöke is. Dr. Göcző Gézáné, a vá­rosi tanács művelődési osz­tályának vezetője ünnepi beszédében egyebek mellett hangsúlyozta:. nagy öröm, hogy elkészült ez az intéz­mény, hiszen így lehetőség nyílt arra, hogy tehermen­tesítsék a 8. számú álta­lános iskolát, ahol szep­temberben két műszakban kellett volna dolgozniuk a pedagógusoknak a meg­növekedett tanulói létszám miatt. Ebben a 16 tanter­mes épületben kap majd helyet a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet néhány osztálya, s rajtuk kívül hét általános iskolai osztályt fogadnak a jól fel­szerelt termekben. A hatvanmillió forintos létesítmény tanulmányi épületét Csabai Attila igaz­gató vette át, s a lajpsvá- rosiak nevében megkö­szönte a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnak a gyors, pontos és szép ki­vitelezést, hiszen alig egy év alatt készültek él a munká­val. Ezt követően Szamos Só- bor, a HÁÉV igazgatója ígérte meg, hogy a torna­termet, a konyhát és az ét­kezdét is a tervezettnél ha­marabb, már a második félévre átadják, majd ki- tüntéseket, jutalmakat nyúj­tott át a munkában élen­járóknak. Ketten vehették át a vállalat kiváló dolgo­zója megtisztelő címet, töb. ben pedig igazgatói dicsé­retben részesültek. Az általános iskola igaz­gatója tanévnyitó beszédé­ben többek között kiemel­te: az itteni osztályok nem nagy létszámúak, s ez ideá­lis az oktató-nevelő mun­kához. Egyébként, mint az or­szágban mindenütt, a me­gye általános és középis­koláiban is tegnap rendez­ték a tanévnyitó ünnepsé­geket. Ezeken az intézmé­nyek vezetői és diákjai köszöntötték az elsősöket, az intézmények igazgatói pe­dig egyebek mellett felhív­ták a tanulók figyelmét az új tanévben reájuk váró feladatokra is. A 13. számú általános iskola tanulói birtokukba vehették az új létesítményt (Fotó: Szántó György) Szeptember első vasárnapja a bányászoké. Szükebb ha­zánkban, Heves megyében nem ritkaság az, ha bányásszal találkozunk, számosán dolgoznak különböző területeken. A megyeszékhelyen és környékén lakók számára is megszo­kott az egyébként furcsa kép: az Eger—Andornaktálya— Demjén háromszög alakú területen — óriási szúnyogként — tucatszám szívják a föld mélyének sűrű fekete levét a himbák. Ezeket jól ismerjük. Kezelőiket, karbantartóikat azonban, az olajbányászokat kevésbé ismerjük. Róluk szól riportunk a lap 3. oldalán. Rajt a labdarúgó NB l-ben, egri győzelemmel Tizenkét év után tegnap ismét 1. osztályú bajnoki mérkőzést játszott az Eger SE labdarúgó csapata. A piros-kékek győzelemmel mutatkoztak be közönsé­gük előtt: Eger SE—Hala­dás VSE 2—1 (0—0). Fel­vételünk a kemény küzde­lem egyik forró pillanatát örökítette meg, a képen két gólszerző is látható, a szombathelyi Nagy (5-ös) és a 11-est értékesítő Hor­váth. Tudósításunkat a 6. oldalon olvashatják. DEBRECENI MVSC- ZALAEGERSZEG 2—1, FERENCVÁROS— SZEOL AK 4—1, CSEPEL—BÉKÉSCSABA 3—0. BP. HONVÉD—MTK-VM 2—1, (Fotó: Szántó György) PÉCSI MSC—Ü. DÓZSA 1—0. VIDEOTON—VASAS 3—1.

Next

/
Thumbnails
Contents