Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-20 / 221. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 20., csütörtök Az bndresz család Angliából érkezett A hármas szállóra képes fiatalember a világért sem engedné másnak, hogy a trapézt fölszerelje Laci és Kati a műsor A sátorkupolán áttűz a nap, megreked a délelőtti meleg, szinte süt a levegő. Üres a manézs, tátonganak a széksorok. Most nincs csinnadratta, flitteres csillogás. nincs lélegzetelállító pillanat, felcsattanó taps, nevetés. Hétköznap van, árva a cirkusz sátora. Eszembe jut Fellini híres filmjének bohóca, aki öregen, betegen. utolsó erejével még egyszer látni aikarta az előadást. aztán egyes-egyedül maradt a nézőtéren ... De már jönek a manézs- legénvek, állítják a köirfutót. forgáccsal fűrészporral szórják be a porondot. Az Egerben turnézó Hungária Cirkusz délelőtti életét éli. Gaál György, a társulat igazgatója mindent megmutat. mindent elmesél, amit a közönség nem lát, nem tud. A cirkusz olyan, mint egy kisebbfajta üzem. Autószerelő, gépkocsivezető, portás, pénztáros; hosszú lenne felsorolni, ki mindenki utazik városról -városra, országról országra a társulattal. Legalább hetven lakókocsival, tíz teherautóval, traktorokkal járják az idén a Hungária artistái a világot. — Legutóbb a kubaiakkal dolgoztunk. — mondja Gaál György. — A jelenlegi felállásban Miskolcon léptünk először a közönség elé, Eger után Gyöngyös. Gödöllő a következő állomás. A francia. az angol, a román, a dán artisták mellett NDK- beliek és hollandok is szerepelnek műsorunkban. Görögország után az NSZK- han jártunk, mielőtt ideérkeztünk. — A hétköznapjaikra lennék kiváncsi... — Szerencséje van. most többet megtudhat az' artistákról, mert ha nagy meleg lenne, délelőtt aludnának és éjszaka próbálnának. Most kedvez az időjárás: reggel az állatokkal gyakorolnak az idomárok, utána az artisták próbálnak. Körbejárjuk a cirkusz területét. A gázzal, fridzsider- rel felszerelt lakókocsikban fő az ebéd, a gyerekek — mert hisz a legtöbb artista házaspár elhozza magával a családját —. az udvaron játszanak. Monika Georgi kislánya kétéves. Tom Eber- manné, a fókaidomáré, három múlt. Megnézzük az állatokat. Lakosztályában a három fóka látogatásomat nem fogadja épp barátságosan, valósággal ..megugatnak”. Persze. nem is lőhetnek jókedvükben. hiszen még nem kapták meg ebédjüket. Kizárólag a beringet szeretik. Pestről szállítják hűtött kocsikban nekik. A majmok augusztusban is banánt esznek. ők Bécshől kapják a harapnivalót. A pónik és az idomított tehenek szénát és zabot esznek, mindig a legközelebbi termelőszövetkezetből szállítják számukra. A „befutó”, ahová nem láthat a közönség. Innen lépnek a porondra az artisták. itt kap helyet a sok-sok kellék. A sátor oldalán a tükör, amelyben utoljára ellenőrizhetik a sminket, óriási labda — az egyik artista- számhoz. Egykerekű biciklik, görlők. zsonglőrbuzogányok. Az óriás fekete súlyzót kíváncsiságból megfogom, úgysem tudom felemelni. De hisz pillekönnyű! Az egyik szám rekvizituma. Kulisszatitkok: a Dumit- rascu román légtoinászcso- port — produkciójuk jelenleg Európa egyik legkeresettebb száma — tagjai, akik játszi könyedséggel re- pülnek-ugranak a levegőben, minden egyes mozdulatukat hihetetlen aprólékos, kemény energiával dolgozzák ki. A néző nem látja testükön a kék-zöld foltokat. Az artista általában nem dohányzik, nem iszik — és nem megy gyesre. Monika Georgi gyereke kéthónapos sem volt. amikor a mama karcsún. csillogó dresszben estéről estére fellépett. Dél körül jár az idő, a manézsban már a négy órakor kezdődő előadást készítik elő. A munkálkodók között egyszercsak egy sztárra bukkanok. GumisLaggal a kezében. Közép-Európa leghíresebb oroszlán-idomárja. Komlós Sándor, Immár legendává vált, milyen rettenthetetlen. mennyire nem fél a vadállatoktól. (Bizonyára sokan emlékeznek még rá, amikor évekkel ezelőtt a Nyugati pályaudvaron egymaga fékezte meg az elszabadult oroszlánt.) — Sajnos, egy ideje nincsenek vadjaim. — panaszolja. — Kiöregedtek az állataim. és az újakat még nem kaptam meg. Várok két elefántot is. addig most pónilovakkal dolgozunk. Igaz. jobbára csak a feleségem. mert én igazán csak a vadakat szeretem. lassan már huszonöt éve . . . eg yik fő attrakciója A Hungária Cirkusz műsorának egyik érdekessége az S Endress. Valójában ők egy család, a szülők. két gyerek és az unokafivér. Angliából érkeztek most Magyarországra, ám a családfő magyar, de tizenöt éve London mellett él. egy faluban. — Az artista élete ilyen, járja a nagyvilágot. így ismertem meg a feleségem, akinek a szülei a legnagyobb cirkusz tulajdonosai Angliában. — meséli Endresz László, mikor betessékelnek luxuskényelemmel berendezett lakókocsijukba. — A két gyerek is jól beszél magyarul. Laci kilencéves, a produkcióban ő a zsonglőr. Kati lányom tizenkét esztendős. az ugrószámban jut neki nagy szerep. Egyébként most nagyon boldog, mert jegyzik az artista világbajnokságon. — Ki tanítja őket a számokra? — Csak magam. Videóra felveszünk minden egyes attrakciót, hogy lássuk, hol van akár egy pici kis hiba is. Egyébként a gyerekek nem jártak artista iskolába, tanulmányaikat is magánúton végzik, hiszen évente tíz napnál nem töltünk többet otthon. Ilyenkor az új, komputeres módszerrel teszik le vizsgáikat. Mi télen is a világot járjuk. Európa szinte minden országában felléptünk már. Egyébként a családhoz ..tartozik” Kitty is. a kenguru. No, ő csak angolul ..ért”, bár gazdája azt mondja, elég sok baj van vele, ugyanis — mint megtudom — meglehetősen ostoba állat. nehezen idomítható. — Innen most hová tartanak? — Egy magyarországi filmforgatás után Franciaországba ... Izmos fiatalember erősíti a tartórudat a körfutó mellett. Histor Alexandru. Romániából. A légtornász szám sztárja. Nem túlzás a kifejezés; a huszonkét éves artista hármas szaltót ugrik a levegőben. Ma még egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy a világon ki képes erre. — Két éve dolgozunk együtt ebben a felállásban, — mondja. — Magyarországon most szerepelünk először. épp egy nyugat-európai turnéról szerződtünk ehhez a társulathoz. — Soha nem félt még próba közben, vagy a közönség előtt? — Ha csak egyszer is éreznék ilyet, azonnal abba kellene hagynom. Akkor már nem lennék igazi artista. De ezt az életet egyszerűen nem lehet abbahagyni. Tudom, ha idősebb leszek, az untermann szerepét kell, hogy betöltsem. De akkor is fönt leszek a kupolában, és átélhetem azt a csodát, amit egyetlen szóval lehet csak kifejezni: cirkusz. Mikes Márta TARDI GÁBOR: Nem sikerül semmi. OSZK-stúdió Egerben Kovács István könyvelő fiatal korában grafikus sze. retett volna lenni, csakhogy a „képzőművészetire” nem vették fel, jelentkezési lapját automatikusan átirányították egy közgazdasági gimnáziumba, amit az anyja firkantott a rubrikába, mint mondta, a biztonság kedvéért. Itt erős szimpátiát érzett Bakos Ágnes nevű diáktársa iránt, a fiút viszont Juhos Aranka, a korpás hajú, csámpás eminens szemelte ki magának. Bakos Ágnes elutasította, miután Arankának megkérte a kezét, s feleségül vette. Két gyereket akart, egy fiút meg egy lányt. Aranka viszont tartott a terhességtől. az alakját is féltette; a férj hallgatott, nehogy megbántsa. Így aztán nem lett gyereke Családi házra vágyott konyhakerttel, mégis egy panellakásba költöztek be, házasságuk huszadik évfordulóján, eddigi szállásadójuk, az anyós savanyú szagú bútoraival; a háromajtós szekrény szállításkor nem fért be a lépcsőházba, szét kellett szedni. Az újdonsült lakástulajdonos ösz- szerakni többé nem tudta. Arankának az évek múlásával egyre nagyobb szája lett: sipító hangon perelt, utasításokat adott. S ha ezeket idősödő férje olykor elmulasztotta véghezvinni, általában két kézzel mellbe- taszí,tóttá. Egy ízben sípcsonton rúgta. Akkor a férfi megelégelte, s ütésre emelte a kezét. Ezután olyan pofont kapott, hogy rázuhant a kisasztalra, amely összetört. A javítási költségeket Aranka levonta a zsebpénzéből. Kovács István azon a délutánon üresen találta a lakást. Nemcsak képletesen; Arankán kívül hiányzott a részletre vásárolt perzsaszőnyeg, a bútor, a televízió. A falon ellenben ott volt a grafika, a „Báb és acsa”. Kifordult az ajtón, leszé- delgett az utcára. Elindult valamerre. Egy kirakatüvegben meglátta a képmását; fáradt, öregedő arc, szeme mintha omló falú gödörből nézne vissza rá. A múló időre gondolt, mely becserkészte őt is. Pedig nem ivott, nem éjszakázott, barátnőket se tartott. Utólag kicsit bánta. De most már úgyis mindegy. Minden. ■ A folyó felé vette az útr ját. Jó széles folyó volt, legalább nyolcszáz méter. És mély. örvény is keveredett a vízben, tehát éppen megfelel a számára. Rálépett a hidra, lassan közeledett a középtáj irányába. Gondolatai tompábbak lettek, a múlt sikertelensége távolabb és távolabb került' a tudatától. Amikor elérte a kiszemelt pontot, már olyan könnyűnek érezte magát, mint kiskorában. Nem esett nehezére fellépni a korlátra. Vetett egy pillantást az alant hömpölygő vízre, s elrugaszkodott a hídtól. Néhány másodperces zuhanás után összecsaptak a feje fölött a hullámok. Nem vesztette el az eszméletét; érezte a merülést. Talpa elérte az aljzatot, kemény, ap_ róköves talajt fogott. Szinte ugyanakkor a teste emelkedni kezdett fölfelé. Kibukott a vízből, és bármenynyire neip akart, lélegzetet KELLETT venni. Az áramlat a part felé sodorta. Hiába próbált beljebb jutni, az örvényekhez úszni, tehetetlen volt. Aztán már nem is kapálózott, hagyta, hogy a hullámok partra vessék. Felhorzsolta a derekát a gátat védő köveken. A part mentén sokan sétáltak. de nem vettek tudomást róla. Ez ingerelte: kirohant az emberek közé. — Én meg akartam halni! — kiáltotta. — Belevetettem magam a folyóba, csakhogy hiába! — Miket beszél ez a fél- nótás? hallatszott innen-on- nan. — Méghogy a folyóba! Március elején... Kicsit hideg a víz, nem gondolja? Kovács István kétségbeesetten állt a csöpögő konfekcióöltönyében. Egyre inkább dühbe jött: — Követelem, azonnal értesítsék a tűzoltókat és a mentőket! — ordította. — Legalább ahhoz jogom van, hogy tisztességesen kimentsenek! — Bolond horgász — legyintett valaki. — Melyik szökőkútban fürdőit a bácsi? — érdeklődött egy kisfiú. — Lehet, hogy csak ösz- szevizelte magát — vélekedett a kutyáját sétáltató él- tesebb úrihölgy. Kovács István megfordult, összehúzta testén a vizes zakót, lassan elindult. — Nem sikerül semmi... — dünnyögte hazáig. Az Országos Szórakoztatózenei Központ Heves megyei Stúdiója idén is zenészkép- ző-tanfolyamot indít. Az 1984 ‘85-ös tanévre a következő tanszakokra lehet jelentkezni : zongora, orgona, szaxofon, klarinét, gitár, dob, népi zene, hangképzés. Az érdeklődőket 1984. szeptember 26-án, délelőtt 9 órától az Állami ZeneisEger felszabadulásának negyvenedik évfordulóján, november 29-én délelőtt 10 órai kezdettel a Megyei Könyvtár olvasótermében ikerül sor arra a városi vers- és prózamondó versenyre, melyet a Megyei Művelődési Központ munkatársai más társszervek dolgozóinak közreműködésével szerveztek. A versenyre minden tizennegyedik évét betöltött helybeli amatőr benevezhet. A szervezők felnőttek és kola, (Eger, Kossuth út 14 a épület) „ütőtermébe” várják a szervezők. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége kezdeményezésére e tanfolyamot főként a szórakozóhelyek muzsikus-utánpótlásáért szervezik. A legtehetségesebbeknek a későbbiekben módjuk nyílik arra, hogy tovább bővíthessék tudásukat. idős korúak részvételére is számítanak. Három verssel, vagy prózarészlettel lehet készülni, melyek kiválasztásánál egyetlen kötöttség, hogy azok csak a felszabadulásunk utáni magyar irodalom „termékei” lehetnek. A jelentkezés határideje: október 15. Részletes felvilágosítást és jelentkezési lapot a Megyei Művelődési Központ ad. Érdeklődni személyesen, levélben, vagy a 11-954-es telefonon lehet. Vers- és prózamondó verseny Finálé (Fotó: Perl Márton)
