Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-20 / 221. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 20., csütörtök 3. Betekintés az atomok világába Manapság egyre inkább ritkulófélben vannak azok a valódi tudományos ered­mények, amelyekkel régeb­ben könnyűszerrel meg le­hetett tölteni a lapok „kis, színes rovatait”. Ily módon lassacskán szenzációszámba megy, ha — mint napja­inkban is — egy tudomá­nyos kongresszus ürügyén napvilágot látnak egyes ku­tatási ágak ma már minden­napos eredményei. Valahogy így járt az elektronmikrosz­kópia is. Ahhoz, hogy erről, a ma már nem is túlságo­san fiatal tudományágról a szélesebb közvélemény is né­mi fogalmat nyerhessen, fő­városunkban kellett összeül­nie — a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem Nagy­várad téri. impozáns elmé­leti tömbjében — augusztus 13. és 17. között — az Euró­pai Elektronmikroszkópiái Társaságok Szövetsége VIII. kongresszusának. Házigazdája a MTESZ Méréstechnikai és Automa­tizálási Tudományos Egye­sületének elektronmikrosz­kópiái szakcsoportja, vala­mint a Magyar Pathológiai Társaság volt. öt kontinens 40 országából 1300-an érkez­tek. A találkozó résztvevői közül azonban csak három­százan mondhatták el élő­szóban mondanivalójukat, a többiek úgynevezett poszte­ren (faliújságra kifüggesz­tett cikken) számolhattak be eredményeikről. A poszter alá azután odaállt a szerző­je, s ott folytathatott az ér­deklődőkkel érdemi, tudo­mányos vitát. De miért is jött össze ez a közel másfél ezer ember? Valamennyien az anyagtu­domány egyik alapvető vizs­gálati módszerét, az elekt­ronmikroszkópiát művelik. A világ első elektronmik­roszkópját egy Ernst Ruska nevezetű német fizikus épí­tette meg ötvenhárom esz­tendővel ezelőtt. A készülék lényege, hogy a hagyomá­nyos mikroszkóptól eltérően nem fénysugár, hanem elekt­ronnyaláb hatol át a min­tán. A hagyományos optikai lencse szerepét pedig az elektronlencse veszi át, s így a hagyományos mikrosz­kóppal elérhető kép több százszorosát, 200—500 ezer­szeresét érhetik el. Felismer­hetővé válnak 50—100 atom­ból álló csoportok is. Húsz esztendeje pedig olyan úgy­nevezett pásztázó elektron- mikroszkópot kezdtek hasz­nálni, amely már az egyes atomok világába is betekin­tést enged. Ezek a mikrosz­kópok ma már több helyütt hagyományos diagnosztikai eszközöknek számítanak a rákos sejtek, a daganatok és az izomsejt-elváltozások. sőt egyes anyagcsere-betegsé­gek felderítésében. (Nálunk másfél száz laboratóriumban használják már nagyrészt orvostudományi, kisebb részt anyagtudományi vizsgála­tokra.) Az áruk bizony bor­sos: 2000—4000 dollárt is el­kérnek egyikért-másikért. A kongresszus időszakában megcsodálhattuk a legjelen­tősebb nyugati cégek új gyártmányait. Itt volt a Phi­lips, a Hitachi, az Opton és a Tracor cég számos, csodá­latra méltó műszere is. De a szocialista országoknak sincs szégyenkeznivalójuk. A csehszlovák Tesla gyár elektronmikroszkópja sem­miben sem marad el a nyu­gati gyártmányoktól. Ha­zánkban csak egy helyen — Debrecenben, az MTA Atom­kutató Intézetben — gyárta­nak igen kis szériában elektronmikroszkópot. A kongresszus megnyitóján dr. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke a következő­ket mondotta: „Az elektron- mikroszkóp alkalmazása for­radalmasította a tudomá­nyos szemléletet és kutatást, lehetővé tette számos, évti­zedeken át vitatott tudomá­nyos probléma megoldását”. E tudományág lelkes hívei arra számítanak, hogy most — kongresszusuk révén az érdeklődés homlokterébe ke­rülve — felhívhatják a ha­zai tudománypolitika irányí­tóinak figyelmét munkássá­gukra, s még a nehezebb gazdasági körülmények kö­zött is remélik, hogy mai eredményeikért cserébe újabb korszerű elektronmik­roszkóp beszerzésére nyílik módjuk. Járművek az őszi vásáron A Skoda 130-as közel 1300 köbcentiméteres motorja alig eszik 5,5 litert 100 kilométerenként, jórészt az ötfokozatú váltónak és az áramvonalas karosszériának köszönhetően. .. .és a Daihatsu két kiskocsija: a Cuore, valamint a Charode. Mi szem-szájnak ingere, az a férfinép számára a járműipar bemutatója az őszi BNV-n; a fogyasztási cikkek közül talán ez a legnagyobb közönségsiker. Mai kép­összeállításunkban a kínálat legérdeke­sebbjeit soroljuk fel — a kis fogyasztá­sú modelleket. A japán autógyárak közül kettő jött el, dollárért nálunk is kaphatót ajánlani; a Toyota legelegánsabb modellje, a Celica... Vízi jármüvek, igényeseknek... (Fotó: Kőhidi Imre) Gyorsított rizsaratás Az egyéb növényekhez ha­sonlóan a rizs fejlődése, éré­se is megkésett az idén a változékony időjárás, a hű­vös nyári éjszakák miatt. Ezeknek a betakarítása más években ilyenkor már rég megkezdődött a Tisza és a Körösök völgyében, most viszont csak szeptember vé­gén indulhat az ara tógépe­zet. A kései érés miatt gyor­sított ütemű betakarításra készülnek fel a Csongrád megyei gazdaságok. Az ál­talában háromhetes betaka­rítási időszakot legalább négy-öt nappal le akarják rövidíteni. Kedvező időjárás esetén ezt a tervet valóra tudják váltani, mert olyan korszerű lánctalpas rizs­kombájnokkal rendelkeznek, amelyek naponta 25 tonna betakarítására is képesek. Amennyiben a talajviszo­nyok megengedik és szükség lesz rá, a lánctalpas arató­cséplők mellett gumikere­kes gabonakombájnokat is munkába állítanak. A Dél-Alföld jelentős „ri_ zses nagyüzemében” a Hód­mezővásárhelyi Tangazda­ságban az elmúlt években általános rekonstrukciót haj­tottak végre a félezer hek­táros vízigabona telepen. Az apró „kalickák” helyén há­rom—négy hektáros össze­függő táblákat alakítottak ki. Az így létrehozott egyen­letes talajon a gépeket maximálisan ki lehet hasz ■ nálni. Látogatóban Nyugat-Európában IV 2. Az Európa - h időn ... Egy félkör alakú híd. amely két országot köt ősz- sze. Az Európa-hidról van szó, amely a nyugatné­met—francia határt jelenti Kehi után. Alatta fut a Rajna, ez a bővizű, hatalmas folyó, amely szimbó­lum Európa történetében. Átjutva a felüljárón, már francia területen járva Elzász vezető városába, a Rajna völgyének legvonzóbb településére, Stras- bourg-ba visz utunk. A Vogézck és a Fekete-erdő között tulajdonképpen nemcsak a két ország, hanem két kultúra: a latin és a germán civilizáció találko­zóhelyére érkezünk. Gazdasági, kulturális és idegen- forgalmi központja ez nem csupán Elzásznak, hanem egész Kelet-Franciaországnak. DECEMBERTŐL Holstein-sör Nagykanizsáról Bővíti választékát a Nagy- kanizsai Sörgyár. A ham­burgi Holstein cégtől e cél­ra vásárolt energiatakarékos technológia bevezetésével kapcsolatos munkálatok megkezdődtek. Elsőként a sörélesztő szaporításánál használt pasztörizáló és hűtő kerül a helyére. A tíz esz­tendőre szóló megállapodás értelmében az idén három, jövőre 50, 1986-tól pedig évi 100 ezer hektoliter Hol- stein-sört állítanak elő. A liceneért és a szerződésben rögzített minőségi sör készí­téséhez szükséges, 1 millió 300 ezer márka értékű be­rendezésért hektoliterenként öt kilogramm malátával fi­zetnek a kanizsaiak. Az NSZK-beli lúcenc alkalmazá­sának egyébként egyik elő­feltétele volt az a nemrég 'befejeződött 300 millió fo­rintos termelésnövelő és -korszerűsítő rekonstrukció, amelynek eredményeként az eddigi évi 800 ezer hektoli­ter helyett kereken 1 millió hektoliter sört gyártanak. A decemberben megjelenő Holstein a második külföldi licenc alapján gyártott sör lesz hazánkban. Az elsőt, a dán Tuborgot — mint isme­retes — a Kőbányai Sörgyár készíti. A szövetséget reprezentálja Nyugat-Európa egyik leg­nagyobb kikötőjét találja itt a látogató, miután a Marne —Rajna és a Rhone—Rajna csatornák, a negyedmillió la­kosú város közelében talál­koznak. Az épülő, szépülő, gyorsan gyarapodó települést, mint a nyugatiak szövetsé­gét reprezentáló Európa Ta­nács székhelyét néha túloz­va „Európa fővárosaként” is emlegetik. Szerepe és gya­kori említése az idei nyári, júliusi választások hatására felerősödött, hiszen nemrég itt alakult újjá az Európa Parlament, amely francia elnököt választott. Persze német szót is so­kat hallani Strasbourg-ban. Lakóinak ajkán meg a Rajna túlsó oldaláról átjá­róktól is. Rengeteg a nyu­gatnémet és a holland tu­rista. de ugyanennyi a ha­táron túli szomszéd, akik­nek csak át kell sétálniuk a nagy folyó hidján, hogy bevásároljanak, vagy egye­nek, igyanak francia mód­ra. A város esti, kivilágított, hangulatos utcáit járva gyorsan felbukkannak a hí­res emberek nevei, akik egykor itt születtek, vagy itt tettek nevezetes dolgo­kat. Például Gutenbergé, aki Strasbourg-ban dolgozta ki találmányát, a könyv­nyomtatást, Goethe joghall­gatóként élt a városban, vagy Rougét de Lisle, a francia forradalom fiatal tisztje ezen a helyen írta meg és komponálta a Mar- seillaise-t. Nagy hírű fémipar Strasbourg határ menti fekvése révén betöltött szere­pe többször változott a tör­ténelem során. A vízi és szárazföldi utak szerencsés kereszteződését alaposan ki­használva előbb forgalmi csomópont, majd raktározá­si hely. Később, szellemi, vallási központ, ezután a latin és a germán kultúra kétirányú közvetítője. Sok­oldalú gyáripara viszonylag későn, a XIX. század má­sodik felében bontakozott ki, amikor az egymást met­sző vasutak és a közutak, a városi bankok pénze, vala­mint a közeli Ruhr-vidék szenét fogadó kikötője ipart csalt a városba. Előbb a fogyasztási cikke­ket gyártó ágak, a bőr-, a dohány- és a sörfeldolgozás, a bútor-, a malom-, a kon­zerv- és a ruhaipar jött létre, utána pedig a ma is nagy hírű fémipar. Ez szer­számgépeket. Diesel-motoro­kat, mozdonyokat, folyami hajókat gyárt, és vasúti jár­műveket javít. Kiemelkedő, en fontosak a városban levő kőolajfinomítók, amelyek a Marseille—Karlsruhe olaj­vezeték „megcsapolásával” jutnak nyersanyaghoz. Stras­bourg petrolkémiai üzeme és műgumigyára ugyancsak csővezetéken keresztül kap­ja a „folyékony aranyat”. A tárolóval egybeépített korszerű malmában elzászi gabonából őrölnek lisztet. A város Rajna -menti moz­galmas kikötője számos dokkmunkást foglalkoztat. Rengeteg áru fordul itt meg naponta. Az NSZK-ból, Hol­landiából és más országok­ból szén, kőolaj, földgáz és fűrészelt fa érkezik hajón. Ezzel szemben innen visz­nek máshová lotharingiai vasércet és kohászati ter­mékeket, elzászi kálisót, sze­net és gabonát. Kikötője ál­landóan fejlődik, iparosodik. Ennek eredményeként a tranzitáru ma értéknövelő feldolgozás után hagyja el a várost. Strasbourg-ban al. gériai olajat finomítanak, és a lotharingiai kohászati ter­mékekből különböző fémáru­kat, gépeket állítanak elő. Kikötőjében évente csak­nem tízmillió tonna árut mozgatnak meg. Másodvirágzását éli A város fontos egyetemi központ, és számos kutató- intézet is működik falai kö­zött. Az egytornyú gót stí­lusú székesegyház köré tö­mörült szűk utcák cs közép­kori házak a múltat idézik fel a látogatóban. A festői képet nyújtó régi házak kü­lön negyedet alkotnak. Ezt Petite France-nak „Kis Franciaországnak” nevezik. A szűk utcákban hol ma­gas, keskeny, hol hegyes há­romszögbe összefutó tetejű otthonok láthatók. A hatás még teljesebb azzal, hogy sok helyütt az autó be sem fér, így a város nagy részé­ből ki is tiltották a gépjár­műveket. A rózsaszín, világoskék színű házfalakban sötétbar­nán komorlanak a favázak, a járókelők feje fölé szökő emeletek párkányain pedig rengeteg a virág. Ez a tu­risták igazi paradicsoma, akik szüntelenül filmezik, fényképezik a szemük elé táruló pazar látványt. Ahogy távolodunk a belvárostól, a kikötő felé vezető úton levő modern lakóházak, már a jövőt hirdetik. Strasbourg jövőjét, amely az itt levő Európa Parlament réven másodvirágzását éli. Mentusz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents