Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 19., szerda Egy kiállítás margójára Egy képzőművészeti kiállítás a szemlélő számára várt esemény. Ok a felkészülésre! Akkor is, ha a szólíitott- nak csak annyi a feladata, hogy kinyissa a szemét, és hagyja magára áramlani a látnivalót. Vagy megszületik az élmény, vagy sem. Lossonczy Tamás kiállítása sokkolt engem. Nem abban az értelemben, hogy az életműhöz viszonyítva is gazdag anyag minden részletében megfogott. E művészeti nyelv és forma teljes értékű hívőjévé nem tett. A művész augusztus 12-én töltötte be nyolcvanadik életévét. Az a tiszta és derűs arc, az a fiatalos mosoly és gesztus, ahogyan a kiállításon vendégeivel, a tárlat látogatóival szóba állt, lefegyverező. Egyéniség. Képző- művészeti alkotás talán az élete is, s annál inkább az, •mert hite, elszántsága és akaratereje élő folyamatnak tűnik. Manapság nehéz azt megmagyarázni a tártaitlátoga- tóknak, köztük magamnak is, hogy egy korszakban, a két világháború közötti első évtizedben a politikum, az etikai tartás és a képzőművészet harcos hitet, forró, világmegváltó fogalmakkal körülvett-körülbástyázott eszményeket is jelentett. Ha valaki teljes hevületével rátette az életét valamire, akkor ahhoz erkölcsi posztu- láturna következtében, mint katona a zászlóhoz, hű maradt. Ügy azonban, hogy a lélek szerinti hűség volt a fontos és nem a külső érdek, a külső eredmény! A három teremre, de leginkább három korszakra szétválasztott anyag, az 1946—48 az 1979—81 és az 1982—84 közötti alkotások, kellő távolságból, a formák és tartalmak különbözőségével is felelgetnek egymásnak. Anélkül, hogy az alkotói folyamatot, folyamatosságot bárki is megkérdőjelezhetné. Ez a tény lelki lefegyvereztetésem oka. S valahogy az a szikárság, ami az alkotói hitet és a mondanivalót bizonyossággá vallja előttem. Ezzel a nagyon nehéz nonfiguratív, vagy hívjuk inkább absztraktnak, tehát nekem nagyon nehezen megközelíthető nyelvezettel több látogatásom után is nehézségeim lesznek még. A fantomokat, amelyek 1982 —84 között mintha reálisabbak lennének Lossonczy Tamásnál, mint korábban, gyötrelmeseknek tartom. Tudom és hiszem, hogy ezek a művészi kifejezések őszinték, figyelmeztetnek arra, hogy a nyugtalan világban itt él egy alkotó ember, gyötrelmesen viaskodik lelki, szellemi ellenségeivel, mert az ember mindig úton van az eíhiendő boldogság felé. A katalógusban olvasom naplótöredékeit. Hivatkozik ő is Ortegára, a spanyol filozófusra, akit én is nagyon szeretek olvasni. Aztán Rousseau-ra. Aztán másokra. de mindig önmagát mondja írja, festi. Nem a testi valóját, hanem a lelkit. És mindig másként. Ez nyűgöz le, ha nem is mindig értem őt, vagy a művet. Pataki (Sábor művészet- történész indulatos vádiratot olvasott fel a tárlat megnyitásán felsorolva az absztraktok körül vont ma is levő meg nem értési sánc- rendszert. Nem kell ez! Hagyni kell a tárlatot halni úgy ahogyan• van. Ahogyan ez a művész korábbi önmagához képest újra meg újra megújul. Mint most is nyolcvanéves korában. Ezeket az új szörnyeit mintha már én is közelről nézném. .. Lossonczy Tamás művei a Vármúzeum palotatermében láthatók, Lengyel László értő rendezése csak fokozza a látvány hatását. Farkas András TV-FILMSOROZAT: Gróf Széchenyi István élet ér öl Széchenyi és Metternich kancellár: Tordy Géza és Avar István (Csabafi Attila felvételei — Több mint egy esztendeig tartó előkészület és héthónapos forgatás után ezekben a hetekben a vágóasztalnál nyeri el végleges formáját a Magyar Televízió egyik legnagyobb méretű vállalkozása: a gróf Széchenyi István életéről szóló hatszor 50 perces adásidejű tv-sorozat. A rendező: Horváth Adám. — Még 1951-ben merült fel az ötlet, hogy képernyőre kellene vinni a legnagyobb magyar életútját — mondja. — Nemeskürty István vállalkozott a forgatókönyv megírására. Mindketten egyetértettünk abban, hogy ez a téma napjainkban ismét fontos, érdekes és közérdekű. Rendezői szempontból is régen izgatott Széchenyi személyisége. Eszméi, javaslatai, kezdeményezései sorra valóra váltak, ám ő maga meg volt győződve arról, hogy nem „sikerember”. Mégis, a tények azt bizonyítják, tevékenységével hasznossá vált hazája számára. — Még ma' is sok minden tisztázatlan, életével, de még inkább tragikus halálával kapcsolatban! A film egyértelmű választ ad majd ezekre a kérdésekre? — Nem erre vállalkoztunk, nem ez a feladatunk. A forgatókönyv alapjául Széchenyi naplója szolgált, ez a súlyos és szomorú olvasmány. Nem dokumentumfilmet kívántunk készíteni a szokványos módon és eszközökkel, hanem életének néhány csomópontját, vagy ha úgy tetszik: fordulópontját igyekeztünk körüljárni. Az első részben a huszonéves huszártisztet mutatjuk be a nézőknek, a vagánykodástól sem idegenkedő jóképű fiatalembert, a nők bálványát. A második Wesselényivel való találkozását, kettőjük kezdődő barátságát idézi fel, valamint a hazai lótenyésztés és ló- sport megteremtésével kapcsolatos tevékenységét. A következőben már az érettkorú Széchenyi áll előttünk: a Lánchíd, az Akadémia életrehívója, a folyamszabályozás sürgetője. A negyedik 1948-ban játszódik, a magyar szabadságharc fényes napjaiban, majd az összeomlás drámai időszakában. A két befejező rész Döblingbe vezeti el a nézőt. A sorozat a depressziós, önmagával meghasonlott Széchenyi öngyilkosságával fejeződik be. — Hol készültek a külső felvételek? Hetven különböző helyszínen, Magyarországon, Csehszlovákiában és Angliában. Nyolcvan színész és közel félezer statiszta vett részt a forgatásokon. A döblingi jeleneteket nem az eredeti helyszínen, hanem a tóal- mási kastélyban vettük fel. Csehszlovákiában is korhű színhelyeket találtunk, kastélyok, paloták épségben megőrzött termeit s parkjait. Régi elvem, hogy még a legnagyobb egyeztetési nehézségek ellenére is csakis magyar színészekkel dolgozom! A Vígszínház méltányolta kérésünket, és hót hónapra rendkívüli szabadságot engedélyezett Széchenyi alakítójának: Tordy Gézának. Ezt persze nem lehetett minden művésznél elérni, megkívánni. De a szereplők kivétel nélkül vállalták a forgatással járó nehézségeket. így például jó néhányszor megtörtént hogy Tábori Nóra — aki ugyancsak fontos figurát alakít — este tízkor végzett aznapi fellépésével a Vígszínházban, autóba ült, útközben sminkelt, sőt átöltözött, hajnali háromkor már egy Prága melletti kastélyban állt a kamerák elé, és még aznap este ismét fellépett a Vígszínházban. Tordy Géza is zokszó nélkül teljesítette a ráháruló, meglehetősen szokatlan feladatokat. Hogy csak egyet mondjak: a Döblingben játszódó képsorokban már az öreg, megtört arcú és külsejű Széchenyi jelenik meg. Ezt nem lehetett egyszerű sminkeléssel megoldani. Speciális gumimaszkot kapott, melynek felhelyezése mindennap, a forgatás megkezKS) dése előtti hajnalokon három óráig tartott... Horváth Ádám befejezésül elmondotta: — Szándékunk szerint a modern, előttünk járó nagy gondolkodót, kezdeményezőt és politikus Széchenyit kívántuk közelhozni a nézők millióihoz. Hangsúlyozni szeretném: ne várjanak tőlünk valami újfajta, újjáértelmezett, „korszerűsített'’ Széchenyi-képet! Sem pedig eredeti „felfedezéseket”. Mindez a történészek dolga. Nem is oktató-filmnek szánjuk, azzal a céllal, hogy: „Ilyen volt Széchenyi”. A mi filmünk csupán egy a lehetséges Széchenyi-ábrá- zolások közül. — —Mikor láthatjuk a sorozatot? — Október végéig tartanak a befejező technikai munkálatok és valószínű, hogy a film még a télen a képernyőre kerül. — További tervei? — A Széchenyi-filmnél is lényegesen nagyobb lélegzetű vállalkozás: több rendező kollégámmal együtt tv-film sorozatban szeretnénk feldolgozni az Árpádházi királyok életét. Garai Tamás A döblingi dolgozószoba Szirtes Adám és Tordy Géza Felhőtlen házasság A gyári művelődési ház körül állványerdő. Fent, lent munkások hada. Változatlan lendülettel tart az egykori „kiskastély” felújítása, amelyre közel négy millió forintot irányoztak elő. Ezt az összeget jobbára a Hatvani Cukorgyár állja, mint tulajdonos, de ahogyan Blazsek Józsefné szb- titkártól hallottuk, az 1983- as esztendő nyereségrészesedésének felosztásakor a konzervgyár is félre tett egymillió forintot a munkálatok befejezésére. Egyébként akikkel a falak tövében találkoztunk: Pásztóról járnak ide naponta. Az ottani termelőszövetkezet és az állami' gazdaság építő részlegének a festői, asztalosai, s addig maradnak itt, amíg a téli fagy be nem köszönt. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az intézmény teljes felújítása — a konzervgyári óvodával együtt — áthúzódik az 1985- ös esztendőre. Középen a dolgozó Szakszervezeti fenntartású művelődési házról lévén szó, nem érdektelen, ha munkája kapcsán megnézzük: milyenek a működtető két gyári bizottság és az intézmény viszonyai? — Voltaképpen irányitó szerepet töltünk be a művelődési háznál Bucholz Ti- borékkal együtt. Figyelemmel kísérjük munkáját, sőt évente két-három alkalommal bizottsági ülés elé visz- szük Barabás Miklós igazgató és munkatársai tevékenységét, a végzett tennivalókról készített beszámolót — jegyzi meg a fölvetett kérdés kapcsán Blazsek Józsefné. — Persze, ennél többet ér, amikor az ember maga is bele vegyül a különböző rendezvények forgatagába, és személyes tapasztalatokat gyűjt a kulitúr- házi életről. Különösebb gondunk-bajunk nincs az intézménnyel még a jelenlegi mostoha állapotok ellenére sem. Sokrétű a munkája, és ennek a közepében a dolgozó, a művelődni vágyó ember áll. Ahogyan felmérhettük, a különböző brigádrendezvények mellett a nemrég lezajlott munkavédelmi, közlekedési, egészség- ügyi vetélkedők mozgatták meg leginkább a két gvár munkásait, sőt e vállalkozásnak még a városi döntője is nálunk zajlott le. Szép érdeklődés kísérte ugyanakkor Sugár András külpolitikai, Jenei Artúmé nőpolitikái beszámolóját, és mindig akadt nézelődő Pálffy Katalin szobrai, valamint egy másik kihelyezett tárlat festményei között is. . . ! Hódít o főzőcske Barabás Miklós igazgató „régi motoros” a pályán. Népművelő tevékenységét valamikor a szakszervezeti nagy üdülőkben kezdte, Hatvanban pedig közel tíz esztendeje áll a gyári intézmény élén. Hogyan látja ő a pillanatnyi (helyzetet, miként készül a mindig mozgalmasabb őszi, téli szezonra? Persze, örülne, ha mielőbb befejeződne az épület tatarozása. — De ettől függetlenül tervszerűen igyekszünk megvalósítani minden olyan célkitűzést, amely a munkásművelődést, illetve a város egészét érintő kulturális munkát szolgálja. És ez utóbbi kapcsán kívánom megemlíteni, hogy immár harmadik esztendeje „felhőtlen házasságban" élünk a Vörösmarty Művelődési Központtal is, amelynek több tucatnyi gyermekrendezvényét, műsoros estjét, hangversenyét fogadtuk falaink között. Mi Vagyunk ugyanakkor a tömegpolitikai oktatás bázisa, továbbá fél tucatnyi közérdekű tanfolyamot működtetünk évente ősztől tavaszig. Űjabban a szabás-varrás, a főzőcske a sláger, de mindig szép számmal találni résztvevőt Poór István mérnökünk haladóknak szervezett német nyelvklubjában is. Október végére pedig híres operis- tánkat, Melis Györgyöt várjuk randevúra, amelyet a Vörösmarty szocialista brigád kezdeményezett. Ami vajúdik Ennyire rózsás lenne itt a helyzet? Vagy netán mégis van mit számon kérnie a két szakszervezeti bizottságnak a gyárak művelődési házán? Kérdésünk nyomán két probléma fogalmazódott meg éspedig abban a reményben hogy a külső megújulás, az új köntös e területeken is előrelépést eredményez majd. A szakszervezeti vezetők nagyon szeretnék, ha a művelődési ház letéti könyvtára, amelyet Nánási Géza vezet hosszú ideje, valamelyest ismét olvasottabbá válna. Az üzemrészekben kifejtett propagandamunkát kellene evég- ből fokozni, bizonnyal eredményhez vezetne. Fölvetették továbbá a korábban szép tömegeket megmozgató munkásakadémia vajúdását. Megszervezője, mozgatója halála óta — Ködmön Ferencről van szó — nem sikerült még olyan erőt találni a két gyár értelmiségi foglalkoztatottjai között, aki a siker reményében magára vállalja ezt az ügyet. Hagyjuk az új esztendőre? Kár lenne egy további öszi- téli szezont kihagyni. Moldvay Győző ALPINISTÁK A NÉZŐTÉREN Befejezés előtt az Operaház felújítása Teljes szépségében ki bontakozott a Magyar Állami Operaház megfiatalított százéves épülete: a homlokzati állványok eltávolítását követően most már lebontották az építők felvonulási területének utolsó kerítés- szakaszát is a Középületépítő Vállalat dolgozói. A kocsifeljáróknál még dolgoznak. az utolsó simításokat végzik a díszes mennyezet restaurátorai és aranyozok Az épületen belül fő tevékenységgé lépett elő a nagytakarítás, az újjávarázsolt helyiségek, folyosók és lépcsőházak alapos portalanítása a márványpadlók megtisztítása és fényezése. A leglátványosabb munkát az alpinisták végezték a nézőtéren: kötélen függesz- kedve rendkívül óvatosan porszívóval távolították el az építés közben lerakodott leheletvékony porréteget a restaurált freskókról és a felújított aranyozott díszekről. Éjszakánként dolgoztak hogy ne zavarják napközben az újra életre kelő Dalszínház művészeit és műszaki segítőit akik most már a szombati főpróbára készülnek. Az 1981. augusztusában a színpadtechnikai berendezések lebontásával megkezdődött operaházi rekonstrukció hároméves munkájában több mint 120 vállalat, alvállalkozó, szállító cég és-egyéb vállalkozó működött közre. Az építőket szeptember 25-én díszelőadással köszöntik a Dalszínház művészei s az épület fennállásának századik évfordulóján szeptember 27- én hivatalosan is megnyitja kapuit az Operaház.
