Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 19., szerda 5* Balett a vízen Új sportág: a szinkronúszás Irina Potyemkina szinkronúszásban a Szovjetunió egyéni és páros mesterfokú bajnoka A Szovjetunióban az egyik legfiatalabb sportág a szinkronúszás. Rövid idő alatt igen népszerű lett az országban. Tíz évvel ezelőtt még alig néhány csoportban foglalkoztak a szinkronúszás oktatásával. A sportág rajongóinak száma 1980-tól kezdett növekedni. Különösen sokat tett a szinkronúszás fejlesztéséért Maja Pliceszkaja, a kiváló szovjet balerina. Felfigyelt a sportágra, amely esztétikai hdtását tekintve nem marad el a műkorcsolyázástól, vagy a művészi tornától. A szinkronúszás elsősorban női sportág, az úszónők hajlékonyságukkal, akrobatikus képességeikkel tűnnek ki. Könnyedén siklanak a vízben, eltűnnek a mélyben, majd újra megjelennek a felszínen. A fényes uszoda, az elegáns, csillogó díszítésű hajviselet, a ritmu- sos zene — összhatásában adja a könnyű, kecses táncok élményét. Valójában a vízibalett mindenekelőtt a víz ellenállásának folytonos legyőzése. Az új sportág természetesen komoly edzéseket igényel: a lányok súlyzóznak, nehéz gyakorlatokat végeznek a nyújtón, rengeteg fekvőtámaszt csinálnak, sőt két percig képesek a víz alatt tartózkodni levegővétel nélkül — tehát kitűnő a fizikai felkészültségük. Több, változatos programra van szükség, hogy valamennyi általános iskolás gyerek vonzó, kedvére való elfoglaltságot találjon a közös mozgalmi munkában — fogalmazódott meg Miskolcon, az úttörővezetők VIII. országos konferenciáján. A módszereiben és eszközeiben megújuló úttörőmozgalom elsődleges szövetségese az iskola. E témában kerestük fel Szabó Lászlót, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettesével. — Hogyan érintik a változások az oktató-nevelő munkát? — A félreértések elkerülése végett kezdjük azzal, hogy a mozgalom már korábban is törekedett a differenciált, egyénre szabott, a helyi igényekhez és lehetőségekhez jobban igazodó programokra. A tanácskozó-, son ez a szándék korábbinál is nagyobb hangsúlyt kapott, s megvalósulása igencsak lényeges az iskolának, több szempontból is. A gyerekek sokoldalú nevelése, alkotó cselekvő emberekké formálása a célunk, és a sokoldalúságot az Iskola, a legjobb szándékai szerint is, csak korlátozottan tudja elősegíteni. Különösen nehéz az iskola leckéje akkor, ha a gyerekek nem kapnak megfelelő indítást otthonról. Az a diák, akinek otthon konfliktusai vannak, általában nem érzi jól magát az iskolában sem. A mozgalom fontos feladata, hogy a hátrányos helyzetű tanulókat felkarolja, s oldja az iskolával, a tanulással kapcsolatos ellenérzéseiket is. (Tudósítónktól): Riportunk főszereplője „a kollégista”. Egy a sok közül, épp ezért bármilyen lehet. Csendes, magába húzódó, nagyszájú, rendetlen, jószívű, s vég nélkül sorolhatnánk azokat a tulajdonságokat, melyek többé-ke- vésbé jellemezhetnek egy fiatal, tizenéves lányt. Hősünk kicsiny, hegyvidéki faluból érkezett, de jöhetett volna kisvárosból, vagy akár tanyáról is... — Tizenöt éves vagyok, elsős. Közel két hónapja lakom már itt, a kollégiumban, s még most is nehezen tudom megszokni, hogy nincs itt anyu, aki bármikor segített, ha valamit nem tudtam egyedül megcsinálni. Nincsenek itt az öcséim, akikkel délutánonként játszottam, a barátnőim, a régi osztálytársaim. És akit legjobban szeretek; apám. Helyettük tucatnál is több magamkorabeli lányhoz kell alkalmazkodnom. Igaz, hogy otthon sem volt külön szobám, és felébredtem, ha valamelyik tesóm horkolt. Nem sajátíthattam ki a fürdőszobát sem hiszen fával — Van erre már konkrét elképzelésük, tervük? — Igen. Elsősorban a programok helyes megválasztásával lehetne jobb eredményt elérni. Ügy, hogy cselekedfető elfoglaltságot adjanak. Az iskola elsősor-, ban az értelemre hat, sajnos kevésbé az érzelemre és csak a legkisebb mértékben a cselekedetre. Kívánatos, hogy a mozgalom fordítson a sorrenden. Aktív tevékenységre ösztönözve a fiatalokat, befolyásolja érzelmeiket, értelmüket. Erre számtalan lehetőség kínálkozik. Az úgynevezett problémás gyerek, akinek az iskola csupa kudarc, sikert érhet el valamilyen más dologban, például a cselgáncs szakkörben. S mert abban kedvét leli, másképpen viszonyul majd az iskolai közösséghez is. Vagy ott vannak az iskolai ünnepélyek. Nem egyszer túlságosan fel- nőttesek, merevek. A tanulókat jobban érdekelnék az évfordulók, jobban is értenék jelentésüket, ha a maguk módján ünnepelhetnének, ha ők szerveznék, rendeznék a megemlékezéseket. — Ehhez nyilván- sok pedagógusban segítő partnerre találnának. De, az említett példánál maradva: csel- gáncsozni kevés tanár tud. Avagy, ezt is meg kéne tanulniuk? — Ilyesmiről szó sincs. Az elfoglaltságok kialakításában, változatosabbá tételében természetesen számítunk a nevelőkre, ám ebbe a munkába az eddiginél több iskolán kívüli szakembert szeretnénk bevonni. Azokat, akik máshoz értefűtöttünk és hamar elfogyott a meleg víz. Mégis, az első héten egy párszor elpi- tl/eredtem, mint egy óvodás, hogy „haza akarok menni". Aztán maradtam. Minden reggel fél hét után kelünk, mosakszunk. takarítunk, reggelizünk, -tízórait itt nem kapnak, nem úgy mint a napköziben — aztán irány az iskola. Szerencsére közel van. Ebéd után mindenki amilyen gyorsan csak tud kimegy a városba. Van aki egyszerűen csak sétálni, vásárolgatni. Mások — a több zsebpénzzel rendelkezők — beülnek a Dobosba fagyizni. Mindegy mit csinál, csak ne maradjon a kollégiumban. Naponta fél ötkor kezdődik a stúdium, ilyenkor kötelező tanulni. Néhány osztálytársam panaszkodik, hogy ő csak hangosan tudja felmondani az anyagot, azt meg nem lehet, mert akkor zavarnánk egymást. nek, mint a tanítók, tanárok. Mondjuk, a cselgáncshoz, vagy éppen a traktorhoz. A külsők bevonása kulcskérdés a mozgalom számára. A gyerekek érdeke, hogy minél több személyes élményt, tapasztalatot szerezzenek, hogy ne elszigetelten nőjenek fel, megismerjék mindennapjainkat. A_ nem pedagógus szakemberek iskolai oktatási-nevelési céljaink megvalósításában is segíthetnek. Gond például, hogy kevés a férfi tanerő. Bár közoktatásunk fejlesztési programjában szerepel a hiány felszámolása, évek, évtizedek kellenek amíg észrevehető változás történik. A kívülállók révén e tekintetben is egyfajta gyorssegélyt kaphat az iskola. S a kívülállók új színt, változatosságot hozhatnak az oktatási intézmények életébe. — Hogyan fogadják őket a pedagógusok?-u Korántsem egyértelmű lelkesedéssel. Van aki örül, mert tudja, hogy mentesül egy sor, eleddig kényszerűségből végzett feladat alól, s több időt fordíthat a kifejezetten oktatói teendőkre. Akad viszont, aki nem jó szemmel nézi, hogy a nem pedagógusok is bekapcsolódnak az iskola életébe. Vannak fenntartások a szülők részéről is. A gyerekeket, ugye, az osztályfőnökkel elengedik kirándulni, de csakis azzal. Egy másik szülővel már nem. Mert félnek, hogy az nem vigyáz kellően, mert csak a pedagógusban bíznak. Pedig az egészségesebb munkamegosztás lehetősége adott, de ez, kölcsönös bizalom híígy aztán legtöbben megszokják ezt, vagy este, villanyoltás után a folyosón járkálva tanulnak. Mit szeretek a legjobban? Talán a szerdai napot, mert akkor írjuk be a hazautazást. Persze legeslegjobban azt, amikor elindulok hazafelé. Az öcsém mindig kijön elém. Ö Miskolcon kollégista, így aztán csak hétvégeken van együtt a család. Ilyenkor mi ketten vagyunk a kedvencek, anyu meg nagymama egész vasárnap süteményt süt, hogy legyen mit elhozni. A mi szobánk- _ ban van egy megállapodás, miszerint minden kaját berakunk a közösbe. Olyan az asztalunk, mint valami kirakodóvásár. A maradékot eldugjuk, mert ha a reggeli takarítás ellenőrzésekor élelmet találnak, egyesre értékelik a hálót. Volt már ebből egy-két félreértés is: A fűtőtest mögül kikotort a ján, csupán lehetőség marad. Arra kell gondolnunk, hogy mindazok, akik bekapcsolódnak a tanulók nevelésébe. formálásába, szere, tik a gyerekeket. Máskülönben aligha vállalnának ilyen feladatot. S lehet, hogy nincs pedagógiai végzettségük, tán egyetemi diplomájuk sem, ám jól értenek valami máshoz, amihez a pedagógus nem, olyat tudnak, amit a tanár nem, és hangsúlyozom, nem is kell tudnia. A szülőknek sincs oka aggodalomra. A gyerek a kívülállótól nem tanul rosz- szat, sokkal inkább olyat, aimi hasznára válik. Mert ha nem tanán az illető, a gyerekekre ugyanúgy vigyáz, s akként felel értük, a szó minden értelmében, mint a pedagógus. — Hogyan hatnak vissza e változások az iskolára? — Kedvezően, feltéve, hogy minden a szándékaink szerint valósul meg. A jobb munkamegosztással a pedagógusok nagyobb gondot fordíthatnak alapvető feladataikra, szakmai felkészültségük gyarapítására. A fiatalok olyan tapasztalatokat, személyes élményeket szereznek, amelyek által a nevelőmunka is gazdagodik, az oktatás is eredményesebbé válik. Remélhetőleg kiegyensúlyozottabb tanulók ülnek majd az iskolapadokban, oldottabb, feszültségmentes légkörben végezheti ki-iki a maga dolgát. Természetesen, nincsenek illúzióink. A konferencián elfogadott határozat végrehajtása nem megy egyik napról a másikra. nevelőtanár egy aimacsul- kát, meg néhány makuka- héjat. Beírták, hogy „élelem”. Mi pedig aláírtuk, hogy „akkor egyék meg.” Majdnem intő lett a vége... Eléggé bezárva érzem magam. Moziba, vagy más ' esti programra csak akkor mehetünk, ha előtte kimenőt kérünk. Ha pedig visz- szatértünk, be kell menni a tanáriba, jelentkezni. így aztán a tanárok szinte minden lépésünket ellenőrzik. Hogy miért jöttem mégis ide? Egyrészt azért, mert nagyon messze lakom a várostól, és nem indul olyan vonat vagy busz, amely ideérne iskolakezdésre. Másrészt az albérlet rettentően drága, mi pedig hárman vagyunk testvérek, nagy a család, nem bírnánk minden hónapban kifizetni. Amiért szívesen jöttem: Szeretem az embereket. Jó beszélgetni velük, együtt örülök azzal, aki levelet kap,közösen visszük kicserélni az ágyneműt, együtt megyünk moziba. És ez a jó ebben a kollégiumban... Doros Judit Kende Katalin LAKHELYE: KOLLÉGIUM íg\f élek 000 GÖRBE TÜKÖR Szabad szombat — Hidd el nekem, Roma, vakondok túrta fel. Vakondok. . . — mondta Zsora, és leguggolva bedugta bütykös újját a lyukba. — Nem, nem, Zsora. Nézd, mennyi lyukat fúrt. Görény ez, ha mondom. Fájintos munka... — Oké, ha görény, legyen görény. Megfogjuk? — Oké. Hozz egy drótot. Kihajkurásszuk a kéglijéből. Megkukkoljuk, hogy néz ki. Zsora elindult a szerszámért. Ezalatt Roma sem töltötte haszontalanul az időt. Rágyújtott, és az erőlködéstől kékre vált arccal befújta a füstöt a lyukba. A drótot egymás után dugdosták a lyukba, de az folyton megakadt valahol a görény alag- útjának közepén. — Ez így nem megy — törölte meg a sapkájával verejtékben fürdő homlokát Roma. — Hozzál csak petróleumot meg egy lécet. Én addig krumplival elreteszelem a lyukakat, hogy a görény le ne léceljen. Csak kettőt hagyok szabadon. ■ ■ Nem fogsz átverni... Most óvatosan beleöntöm a petróleumot a lyukba, te meg a léccel állj a másikhoz, és mihelyt megjelenik ökelme, vágd jól kupán. — Túró a füledbe, Roma, ez így nem megy. A görény se hülye. Mi lenne, ha meggyújtanánk a petróleumot? — Oltári jó gondolat. Nem hiába jártál suliba. Menő fej vagy. Vedd le a jakódat és tartsd készenlétben. Dobd rá, ha kijön. — Roma,-a fene a bocsko- rodba, így se mászik ki. — Vödröt ide — vezényelt Roma — meg egy deszkát. És ami a fő: egy darab húst. A húst betették a vödörbe és a lyuk mellé állitották, a deszkából pedig hidat csináltak a lyuk és a vödör karimája közé. — Most pedig pofa be! Várunk. .. Ugorj el egy félliterért, addig én lesben állok. Vadászvodkát hozzál, ez illik a szituhoz. .. A húsra feltétlenül ki kell jönnie. Hajolni támad kedve, és úgy kijön, mint a sicc! Mire a nap a háztető mögé bukott, két üres vodkás- ü vég hentergett a földön. Egy szétnyitott újságon kenyér- és uborkadarabok, kolbászvégek hányódtak, kockasajtok ezüstpapírja csillogott. A vadászok a fejük alá terített kabátjukon heverész- tek, és bambán meredtek a vödörre. — Na jó — mondta feltá- pászkodva Roma. — Van még egy megoldás. Az utolsó, ámde holtbiztos. Hozzál csak egy ásót. Felforgatjuk az egész földet, de megkeressük a disznót. Mozgás. Egy óra múlva az egész föld fel volt túrva. Ekkor jelent meg a házfelügyelő: — Jól van, fiúk! Most már ültethetünk füvet, bokrot. Csak még egy kicsit el kellene egyengetni a földet. Rögtön küldök gereblyét. Ha már elkezdtétek, csináljátok végig. — Roma, frász az oldaladba! — bődült el Zsora. — Mi lenne, ha gereblyével próbálnánk meg kitapogatni azt a görényt? He?... .. . Szabad szombat van. Mindenki úgy pihen, ahogy tud. Andrej Kocsetov (Szovjetunió) (Zahemszky László fordítása) Egri kísérlet (Tudósítónktól): Ilyenkor, szeptember tóján naponta érkeznek híradások az iskolák tájékáról, az új tanév megkezdésével járó örömteli, vagy éppen negatív jelenségekről. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk a következő hírt is: az egri 7-es számú Általános Iskola 4. b osztályában két nagyothalló diák kezdte meg tanulmányait. A siketek egri általános iskolájába jártak eddig, de kiváló egyéni képességeik és jó tanulmányi előmenetelük révén lehetővé vált áthelyezésük az általános iskolába. Mindkettőjüknél integrációs kísérletről van szó, melyre az új intézet igazgatónője Luda Miklósné és tantestülete készséggel vállalkozott. Az első osztályfőnöki órát a hallássérült gyermekek volt nevelője, Hegedűs Sán- dorné gyógypedagógus tartotta, vendégtanárként. Kérte a halló gyerekeket, hogy fogadják szeretettel és megértéssel újdonsült társaikat, mert azok is hozzzájuk hasonló, velük egyenértékű, csak nehezebb sorsú fiatalok. A humánus érzésű pedagógusoknak és a két nagyothalló gyereknek eredményes tanévet kívánunk! llosvai Ferenc összeállította: Németi Zsuzsa Az úttörőmozgalom és az iskola Ezt a bonyolult kompozi ciót a szinkronúszó-válogatott mutatja be (Fotók: APN—KS)
