Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 30., csütörtök A MEGYEI TANÁCS KÖZMŰVELŐDÉSI DÍJÁT KAPTA A történet még az 1940-es évek közepéről való. A karcagi moziban gyakran elromlott az áramszolgáltató berendezés, s kézzel kellett tekerni az aggregátot. E feladatra szívesen vállalkozott egy tíz év körüli fiúcska, hiszen nagyon szerette a jó filmeket, s így még a belépőért sem kellett fizetnie. Bár a hajdani gyermeknek komoly volt a „mozis” szakma iránti érdeklődése, akkoriban mégsem gondolta, hogy egyszer ezt választja. Pintér Dezső, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat közművelődési és propagandacsoportjának vezetője, véletlenül került erre a pályára. — Érettségi után két évig Budapesten, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgoztam — emlékezik vissza. — Telefonközpont- szerelőként jártam az országot, amikor hívattak a vállalat DISZ-bizottságára. Azt mondták, hogy tovább kell tanulnom, s Egerbe, a pedagógiai főiskolára küldenek. A diplomát 1955-ben vehettem a kezembe. Nem na- gyón vágytam a katedrára, s kapóra jött, hogy a Heves megyei MOKÉP-hez hívtak előadónak. Néhány év után az egri művelődési ház vezetője lettem, de 1965-101, immáron végérvényesen a mozi következett. Munkája iránti hűségére mi sem jellemző jobban bármiről kérdezzük, gondolatai mindig visszatérnek a fimszín- házhoz. Tizennyolc fős kollektívát irányít. Nevéhez fűződik az úgynevezett vetítő- szolgálati tevékenység kialakítása megyénkben, ezért is kapta augusztus 20-ra a megyei tanács Közművelődési díját. — Üzemekbe, tsz-ekbe, iskolákba, óvodákba, tanfolyamokra visszük a rövidfilmeket. Alig öt éve vált életképessé ez a „mozgalom”. Gépkocsikon ma már legalább 180—190 ezer emberhez juttatjuk el az ismeret- terjesztő munkákat. Persze az, hogy egyre többen veszik igénybe szolgáltatásunkat, nemcsak az én érdemem, hanem kollégáimé is. Munkájából adódóan évente kétszáz filmet is végignéz. Sokan talán irigylik is emiatt, de mint megtudjuk, akad olyan is ezek között, amelyet csak végigszenved. — A népszerűsítés is a csoportom feladata. Viszont egy-egy rossz művecskét látva előfordult már, hogy azt mondtam: nem teszek érte semmit. Nehezemre esik olyan produkciókat propagálnom, amelyek rosszak. Persze nem tehetek mást, el kell ilyenkor is látnom a munkám. Szerencsére az utóbbi esztendőkben kevés ilyen — szerintem — rosszul sikerült film akad, -hirtelen csak a Talpra Győzőt és a Kis Valentinát tudnám példaként említeni. összességében azonban nincs nehéz feladatunk, hiszen egyre kedveltebbek a magyar alkotások: is. A két és fél milliónyi látogató 35 százaléka ezekre vett tavaly jegyet. Ez szép eredmény.' Szabó István Oscar-díjas Me- phistója nagy lökést adott filmgyártásunknak. Mostanában könnyebb szervezni, mint régen. A hetvenes években előfordult, hogy amikor megláttak bennünket egy-egy intézmény kapujában, a vezetők elbújtak előlünk, s letagadtatták magukat. Ez az idő elmúlt.. Jelenleg a legtöbb moziba járó a fiatjalok és az üzemi munkások köuül kerül ki. Legnehezebb a mezőgazdasági dolgozókat és az értelmiség egy részét „mozgósítani”. A tsz-tago- kat talán amiatt, hogy nincs ilyesmire igényük. Az értelmiség idegenkedését viszont nehéz lenne megfejteni. őket is igyekszünk bevonni a filmklubokba, hiszen azokban sokkal nagyobb lehetőség nyílik a rétegigények kielégítésére. A csoport nagy gondot fordít a filmek reklámanyagának elkészítésére is. Egy érdekes sztorit is elmesél, amelyből kitűnik, hogy milyen bonyolult dolog egy- egy plakát megszerkesztése, a nézők becsábítása. — A keselyű vére című perui filmet vetítettük jó néhány éve — mondja Pintér Dezső.----Akkor még a B ródy mozi vezetője voltam. Közönségcsalogató plakátot készítettünk, de az nem kapcsolódott a történethez. Telt ház előtt játszottunk, csak éppen a közönség nem volt értő. Előadás után egy két méter magas fiatalember kopogás nélkül kicsapta a szobám ajtaját. Ki itt az üzemvezető? — rontovt .ám. Szóhoz sem jutottam ... Azt mondta nekem: Képes volt (Fotó: Perl Márton) ezzel a plakáttal becsábítani?! Ez a film sokkal többet érdemelt volna. A férfi azóta az egyik legjobb szervező a város nagy üzemében. A család is szóba kerül, s kiderül, hogy Pintér Dezső két fiából már aligha lesz „mozis”. A nagyobbik negyedéves katonai főiskolás, a kisebbik pedig az eg- 'ri Gép- és Műszeripari Szak- középiskolába jár. — Nem az a fontos, hogy mi a szakmája, hanem az, hogy szeresse azt, amit hivatásául választott az ember. Munkám számomra nemcsak megélhetés, hanem egy kicsit szórakozás is. Amint elárulja, a közeljövőben legfontosabb feladatának tekinti, hogy a megye településeinek felszabadulásához kapcsolódó, Sorsforduló címet viselő rendezvénysorozatuk sikeres legyen. Ebben filmbemutatók, kiállítások szerepelnek. No, és továbbra is nagy figyelmet kíván szentelni a vetítőszolgálatra, hogy még több helyre jussanak el az oktató-nevelő, szórakoztató filmek. Homa János MEGKÉRDEZTÜK Diákok az új egri iskolában Szeptember 1-én avatják Egerben az új lajosvárosi általános iskolát, amely a 13-as számot viseli. A babonások egy része szerint ez szerencsés, mások inkább balszerencsésnek tartják ... Egyelőre a borúlátóak közé tartoznak azok a szülők is, akik szerkesztőségünkben panaszkodtak, hogy gyermekeiket a megszokott 8-as iskolából áthelyezik az újba. Többen féltik az apróságokat a négysávos úttól, az élénk közlekedéstől. Azért kerestük fel a városi tanács művelődési osztályának vezetőjét, Göcző Gézánét, hogy érdeklődjünk tőle: miért helyezték át régi helyükről a tanulókat. — Lehetőség nyílt ezzel arra, hogy tehermentesítsük a 8-as számú iskolát. Ha nem sikerül átadni az új létesítményt, oda jutottunk volna, hogy csak több műszakos tanítással boldogulunk a 8-asban. Ez valamennyi tanuló számára kedvezőtlen helyzetet teremt. Így hát nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy egy évvel hamarabb átadták az építők rendeltetésének az épületet, amely részben az általános iskolások számára, részben pedig a szakmunkás- képzősöknek jelent jó elhelyezést. Az egyik felében lesznek a kisdiákok, a másikban pedig a 212-es számú ipari szakmunkásképző intézet diákjai. Hét általános iskolai osztályt tudunk fogadni az új iskolában, amely csak mint épület lesz szokatlan, hiszen a gyerekek osztályközösségükkel együtt mennek át, de még a 8-as iskolából kerülnek ide a tanárok is. Ezért úgy véljük, hamar akklimatizálódhatnak. Különösen azért, mert szakmai szempontból ideálisnak mondható az új hely, nagyon jól felszerelt. Ami pedig a közlekedési nehézségeket illeti, korszerű gyalogátkelőhely várja a kicsiket, ahol biztonságban átkelhetnek az úton. Ezenkívül reggel 7 órától tanári ügyeletet is tartunk, hogy biztonságosabb legyen a nagy forgalomban. Egyébként készül a tornaterem és a konyha is az iskolaépület mellett, ezeket tanév közben adjuk át rendeltetésüknek. Addig a gyermekek a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában étkeznek. Megértjük, hogy a szülők idegenkednek attól, hogy a megszokott környezetből elkerülnek gyerekeik, de úgy véljük, nem járnak rosszabbul, mint azok, akik a 8-asban maradnak. BÁN ZSUZSA: Egif férfi búcsúlevele n/i. Egy órával ezelőtt, amikor fel akartam törni az ajtaját ennek a kis faháznak, váratlanul ért, hogy az első, gyenge érintésre kinyílt magától. Akkor még piroslott a nap a domb tetején, mintha erdőtűz lángolt volna messze. Megtaláltam a gyertyákat is. Egyet meggyújtottam, és ideragasztottam az asztal durva lécekből összetákolt lapjára. Nem vettem észre, mikor fogyott a kinti fény. Az asztalra könyökölve ültem sokáig, és a hiábavaló, sápadt ragyogásba bámultam. A nap ezalatt észrevétlenül merült le a domb mögé, maga alá hajtogatta ténylő póklábait. Megmosolyogtál, amikor piros és sárga selyemből napot varrtam a sötétítő függönyre. Amikor a falilámpa fénye rávetődött, mintha lángolt volna rajta a selyemnap. A kiságyból éppen odalátott. Először nevetett fel hangosan, amióta megszületett. Nem akartalak levinni a faluba, hiába kértél, menjünk le egyszer. Látni szeretnéd a helyet, ahol felnőttem. Mit szóltál volna, ha Matyusék kecskeólját mutatom meg neked? Tulajdonképpen a szomszéd faluban születtem, mégsem ott nőttem fel. Apámat is csak fényképről ismerem. Magyuséknál tizenhárom éves koromig voltam. Egy nap aztán valami gyámhatósági ember jött, és elvitt onnan. Másik megyébe kerültem, Tóthékhoz. Szoba- konyhás. verandás házuk volt. Azt mondták, szólítsam anyának és apának őket. A kertben csenevész szőlőlugas, egy-két gyümölcsfa. és egy fészer, melyben a kis fát, szenet tartották. Tóthék írattak be a gimnáziumba. Az öreg körülvezetett a korhadó deszkakerítésen belüli világban. — Ha megbecsülöd magad, ez mind a tiéd lesz. — Ügy mutatott körül, mintha több száz holdas birtok közepén állnánk, öt lépéssel el lehetett érni onnan a kerítést, minden irányban. Túl sokat szenvedtem már ahhoz, hogy valami is meghatott volna. Rabnak éreztem magam a roskadozó deszkakerítés határolta, szűk területen. Évekig nem tudták, hogy nem szeretem őket. Megköszöntem, ha ruhát vettek nekem, és megköszöntem az ételt. Tavasszal megnyestem a nyamvadt gyümölcsfákat, és segítettem az öregnek kijavítani a kerítést. Nem szerettem tanulni sem. Soha nem beszéltem nekik arról, milyen volt az életem azelőtt. Másról sem. — Na, mi volt az iskolában? — kérdezte az öreg eleinte. Úgy hittem, jogot formál a beszámolóimhoz, mert ő íratott gimnáziumba. Mintha színházjegyet vett volna, aztán előadás után megkérdezi: hogy tetszett? — Semmi.. — feleltem. Egyszer véletlenül kihallgattam, amikor rólam be. széltek. — Jó fiú. Komoly gyerek — mondta az öreg. — Igen, készséges, udvarias mindig — kontrázott a felesége. — A pénzt hová tetted, apus? — Hová ... hát a szekrényben van. Mindig ott a helye, nem? — A párnahuzatok alatt? — Ott, ott! Miért? Csak tán nem ... ? — Azért nem kell neki alkalmat adni. Mit tudhatjuk, milyen emberek voltak a szülei? Milyen a vére? Jobb, ha nincs az a pénz szem előtt. Én a felaprított fát dobáltam kosárba, kint. Minden szavukat hallottam a nyitott ajtón át. Amikor felmentem a lépcsőn, már tudtam, hogy valamilyen ürüggyel elmegyek tőlük. — Na, el is végezted? — kérdezte az öreg. Szó nélkül tettem le a fát a tűzhely elé. (FolytatjukJ Operettgála Berlinben és Bémában A KISZ Központi Müvészegyü ttes tánckarának tagjai — fellépés előtt... Többször, több helyen elhangzott külföldi kívánságoknak eleget téve a budapesti Nemzetközi Koncertigazgatóság (Interkoncert) csaknem háromévi egyeztető, előkészítő és szervező munkával operett-gálaműsort állított össze. Operaházunk és operettszínházunk neves énekesei, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Szimfonikus Zenekara, valamint a KISZ Központi Művész- együttes tánckara szövetkezett a nemes cél érdekében. Horváth Zoltán rendezésében, Szirmai Béla koreográfiájával, Kührner György karmester vezényletével. Csikós Attila díszletei között. Wieber Mariann jelmezeiben lépett fel a társulat; először a Német Demokratikus Köztársaságban. Július 22-től 30-ig tíz előadást tartottak a berlini Palast der Republik nagytermében. Minden alkalommal telt ház előtt. A közönség előadásról előadásra vastapssal, ismétlések kérésével, szinte tombolva ünnepelte a magyar művészeket. Az ottani előadások két részből tevődtek össze: egy folklór-összeállításból és egy operett-válogatásból. A csárdás, a méhkeréki tánc, a Rajkó zenekar játéka egyaránt elbűvölte a berlini közönséget. Csakúgy, mint a második részben Kálmán Imre és Lehár Ferenc muzsikája. A berlini utat követte Finálé Rómában augusztus első napjaiban egy római. Meghívásra érkezett •a társulat az olasz fővárosba, a Villa Borghese-park szabadtéri színpadán rendezett operettfesztiválra, amelyen még spanyolok, franciák és osztrákok vettek részt. A fesztivál jellegének, s a helyi kérésnek megfelelően a folklór-rész itt elmaradt a műsorból, helyette az operett-összeállítás kibővült Jacobi Viktor ismert, kedvelt dallamaival. A Magyar Állami Operaház énekművészei közül Pászthy Júlia. Miller Lajos, Horváth József, Ötvös Csaba és Berkes János, a Fővárosi Operettszínházból pedig Oszvald Marika, Domonkos Zsuzsa és Farkas Bálint szerepelt a műsorban, amelyet két egymás utáni esten láthatott a római közönség. Az énekszámok, a lendületes táncok, a kosztümök és díszletek ott is föllelkesítették a közönséget. Különösen a második estén, amikor a kitűnően rendezett finálét — ekkor az összes énekes és táncos a színpadon volt — felállva tapsolták a nézők. A Nemzetközi Koncertigazgatóság tervezi, hogy kívánságra más országokba, fesztiválokra is elküldi ezt az immár jól összeszokott együttest, amely gondosan összeállított. jól rendezett műsorával tovább növelheti kultúránk, művészetünk hírét- hitelét a világban. M. I. (Kanyó Béla felvételei — KS) Magyar művészek külföldön Művészeink a nyár végén nemcsak itthon adnak koncertet, hanem külföldön is öregbítik a magyar zeneművészet jó hírét. így Ránki Dezső szeptember 4-én a francia Saint Jean-de-Lux- ban vendégszerepei, s fellép itt ezen a napon a Takácsvonósnégyes is. A TÉKA-együttes szeptember 5-én, 6-án, 8-án és 9-én Hollandiában turnézik, műsort ad Leidenben, Ol- denwallban, Alphen an den Rijn-ben és ismét Leidenben. A Budapesti Rézfúvós Ötös Bad Nenndorfban (NSZK) lép fel. Drahos Béla fuvolaművész Düsseldorfban koncertezik majd. A vetítőszolgálat létrehozója
