Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 30., csütörtök ifi 3. ösztönzés és hiánycikk Fűtsünk gázzal — de van-e kazán? Nagy fába vágja a fejszéjét, aki építkezésre adja a fejét. De sokak számára nincs is más üdvözítő megoldás, mint magánerőből téglát téglára rakni. Ma már viszonylag kedvezőek az OTP-feltételek, és ha nagy a család, sok a barát, előbb- utóbb csak elkészül az a ház. De többségében az „utóbb” a jellemző. No nem azért, mert nem elég szorgosak a szombatra-vasár- napra kőművessé átképzett rokonok, hanem az építkezéseknek megannyi buktatója, időhúzó momentuma van. Ami a leggyakoribb: nincs az az anyag, amire éppen szükség van. Ezzel aztán beláthatatlan tortúra kezdődik ... Keveset gyártanak Ha végre áll már a ház, akkor sem lehet minden gondot száműzve lerogyni a fotelba .!. Hogyne! Ahhoz, hogy. lakható legyen, alapvető követelmény a fűtésrendszer kiépítése. S noha távol van még a tél, mégis hiánycikk a cirkogejzer, a viszonylag olcsó ÉTI-gázkazán. Márpedig ha ott az utcában, szinte a ház tövében a gázvezeték, ki vágyik szénkazánra? Mert az kapható. Csakhogy sokkal kényelmetlenebb, időben meg kell venni a szenet, haza kell szállítani, széntárolót kell építeni, no és — lapáttal a kézben — rakni is kell, hogy a tűz ki ne aludjék. Menynyivel egyszerűbb gázzal fűteni! Érthető, hogy mindenki rohangál és van, aki még csúszópénzt is beígér, hogy hozzájusson e keresett termékek valamelyikéhez. Tulajdonképpen óriási előny, hogy az országban egyre több helyre viszik el a gázt. Különböző kedvezményekkel ösztönzik is az embereket arra. hogy ha netán kacérkodtak az olajfűtéssel, (ami jóval drágább), vagy megbékéltek a több munkával járó széntüzeléssel, hát gyorsan álljanak át. Létezik gázkötvény, hitelt ad az OTP a fűtéskorszerűsítésre. Így nemcsak az újdonsült háztulajdonosok növelik a sorban állók amúgy is hosszú sorát, hanem a régiek is, akik most fűtésfelújításra vállalkoznak. Csehszlovák import Van-e reményünk? A Fegyver- és Gázkészülékgyár, bár több vízmelegítőt készít, mint amennyit az év elején vállalt, egy ponton túl nem bírja tovább feszíteni a húrt. De a több nem elég. S bizony kevés az ÉTI-kazán is, amelyek a Köröskazángyártó Vállalat gyomaendrő- di gyáregységéből kerül ki. Színesedett a paletta, hiszen a tabi szövetkezet melegvízkazánjai is megjelentek a piacon. No de nem mindegy: mennyiért? S ezek bizony drága portékák. Mit tegyenek, akiknek erre nem futja? Várjanak. S mostanság úgy tűnik, ez nem a reménytelenség állapotát jelenti. Egyrészt több forgalmazó — köztük a VASÉRT Vállalat — rövidesen importál cirkógejzert. A csehszlovák partnerekkel elvben már megkötötték a boltot. Hogy a gyakorlatban is megvalósuljon, ahhoz csak engedély szükséges. Jóváhagyás az Energiafelügyelettől és a KERMI- től. Ez — várhatóan — napokon belül meglesz, aztán jöhet a szállítmány. Aztán van még egy megnyugtató hír. Létezik egy kisszövetkezet, amely Lángőr névre hallgat. Dolgozói alapvetően szervizmunkákat látnak el, de mellette kitartóan fejlesztettek, mígnem porondra léphettek saját kazánjukkal. Ennek sok előnye van: kis helyen elfér, tetszetős darab, ahol nincs pince, ott a lakás bármely pontján elhelyezhető, nem nagyobb, mint egy hűtőszekrény. Javítása könnyű, de ami a leglényegesebb: nincs tőkés alkatrésze. Biztató hírek Ez nyilván nem érdekli az olvasót, sem a gázkazánra várókat. Csakhogy e tény azért nem elhanyagolható, mert éppen ezért van rá reális ígéret, hogy rövidesen szériában gyártják — hiszen nem kell várniuk az importalkatrészre. S éppen mert hazai anyagokból áll össze, az ára is elfogadható. Az ENTA—TAT (Tüzelés- technikai Alkatrészellátó Társaság) kötött velük üzletet, s ígéri: őszre árusítja a Lángőr kiskazánt. S van még valami, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Ugyancsak a szövetkezet újdons4ga az a gázégő, amelynek segítségével bármelyik széntüzelésű kazán gázkazánná alakítható. Pontosabban „Janus-arcú” lesz: bírja szénnel is, gázzal is. Vagyis nem kell a régin túladni, s feleannyiért átalakítható, mint egy új készülék ára. Tulajdonképpen e hírek ismeretében mertem leírni: a várakozás nem reménytelen. Cs. Gy. Szövetkezeti szakemberek találkozója Harkányban Harkányban szerdán véget ért a szövetkezeti szakemberek országos találkozója, amelyet Pannónia ’84 néven, most tizenötödik alkalommal rendezett meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A nagy érdeklődésre tekintettel egymást követően két azonos időtartamú és tematikájú programot szerveztek. A tanácskozáson a három nagy szövetkezeti ágazat — a mező- gazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — csaknem kétszáz vezető szakembere vett részt. Fő témájául a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztésének szövetkezeti feladatait választotta a találkozó, s ennek kapcsán olyan kérdéseket dolgoztak fel az előadók és a hallgatók, mint az érdekképviselet és az érdekviszonyok helye a szövetkezetekben, a vállalatirányítási rendszer korszerűsítése, a kisvállalkozási lehetőségek a szövetkezetekben. Tanácskoztak a szövetkezeti export lehetőségeiről, továbbá kerékasztal beszélgetést szerveztek, amelyen a MÉM, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem és több külkereskedelmi vállalat vezetői is részt vettek. A Pannónia-találkozókon az utóbbi időben nagy figyelmet szentelnek a falu és a szövetkezet kapcsolatának, s általában a falvak fejlődésének. A mostani tanácskozáson új oldalról vizsgálták ezt a témát: a falusi turizmus vonatkozásában. A szakemberek el is látogattak a Mecsek hegyei között fekvő Magyaregregyre, ahol már évek óta üdülnek magánházaknál városi emberek. (MTI) Nélkülözhetetlen a munkájuk Hegyei építők Budapesten A képünkön látható iskolát és óvodát Újpalotán, az Ifjú Gárda úti lakótelepen, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói készítették (Fotó: Perl Márton) Régóta látni Budapesten megyei építőipari vállalatokat, nélkülük lassabban épülne a főváros. Az utóbbi években vidéken többnyire csökkentek a beruházások, míg Budapesten még manapság is bőven találnak munkát. Igaz. hogy nagyobbrészt versenytárgyaláson kell elnyerniük a megbízást, de ha már megyehatáron túlra kell menniük, akkor egyébként is jól meggondolják, hogy jól felkészültek-e, s egyáltalán gazdaságosáé, amit elvállalnak. Budapest térségében 1981 óta bérpreferenciát kapnak e vállalatok, s így a munkások 10 százalékkal többet kereshetnek, mint a megyéjükben. Ez egyébként a világ minden táján így történik, hiszen a különélést és annak költségeit meg kell téríteni, hogy a munkások vállalják. Idén január elseje óta az Építési és Városfejlesztési Minisztérium újabb rendelkezéssel támogatta a vidéki vállalatokat, amelyek így magasabb árakat érhetnek el. Mindenütt ott vannak Felsorolni is sok. hogy a főváros hány pontján érdekeltek a vidéki építőipari vállalatok. Az Észak-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat a Ganz-MÁVAG épületrekonstrukcióját végzi. míg a Hajdú megyei AÉV jó minőségben és rövid határidőre vállal iskolaépítéseket. A hajdúságiak lakásokat is építenek. A Szabolcs megyei ÁÉV közintézmények építését vállalta sorozatban, s a kedvező tapasztalatok miatt rájuk bízták a Nemzeti Sportuszoda rekonstrukcióját is. A Szolnok megyeiek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rekonstrukcióját és a János kórház bölcsődéjének építését vállalták. A Kelet-magyarországi ÁÉV munkásai IKV-telepeket is építenek, a Somogy megyeiek pedig a békásmegyeri szakorvosi rendelőintézetet építik fel. A pesterzsébeti áruház falait a Duna—Tisza közi Építőipari Vállalat szakmunkásai húzzák fel. Budapest sarkalatos gondja a lakásépítés, amit az állam külön is támogat. Meglehet, hogy különben már ki is vonultak volna a megyei vállalatok a fővárosból. Ám a gazdaságossági számítások így sem nélkülözhetők. Jelenleg a Délmagyarországi és a Győr megyei ÁÉV-ek a legérde- keltebbek, hiszen házgyárakat is működtetnek odahaza, s a panelelemeket el kell adni. A magasabb szállítási költségek viszont fölöttébb ellenükre vannak. Kénytelenek voltak a minimálisra csökkenteni e költségeket, s ez sikerült is. Ma már nem közúton szállítják az elemeket, hanem vasúton és vízen. S továbbra is építik a lakásokat, hiszen bőven van munkájuk. A fővárosi vállalatok ugyanis még sokáig nem győzik majd a megrendeléseket. Leányvállalatok Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium vezetői szerint a vidéki vállalatok semmivel sem maradnak el a fővárosiak mögött, és amíg túlkereslet van, addig mindig találnak maguknak munkát. Ám azok a cégek, amelyek nem tartanak lépést az új feladatokkal és vállalkozási formákkal, néhány esztendő múlva bizonyosan kiszorulnak a fővárosból. Még az is meglehet, hogy a versenytárgyalások elterjedésével megyehatáron belül is kapaszkodniuk kell. Mind több biztató jel mutat azonban a helytállásra. Ahogy Görbe Bálint, a minisztérium iparszervezési osztályvezetője is elmondta, a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat egy pesti és egy budai leányvállalatot alakított lakásfelújításra. Ugyanezt tette a Zala megyei és a Dél-magyarországi ÁÉV is. Budapest a tömbrekonstrukciók, a régi lakóházak felújításának idejét éli. s ha egy cég ezt időben felismeri, hosszú évekig megvetheti a lábát. A leányvállalat pedig kedvező formája a Budapestre települt részlegeknek. így sokkal önállóbbak. rugalmasabbak tud' nak lenni, és saját maguknak kötik az üzleteket. Ma már egyetlen megyeszékhelyről sem lehet átlátni és irányítani a budapesti munkákat. A Veszprém megyei ÁÉV a felújítási túlkeresletet felismerve alapított két leány- vállalatot, s eddig nem is bánták meg. A leányvállalatok egyedi családi házakat is építenek a vállalat házgyári elemeiből, s ez ugyancsak jó vállalkozásnak bizonyult. Zala megyei leányvállalat is jó évet zárt tavaly, míg a DÉLÉP leányvállalata csak idén mérettetik meg. És a többiek? Mindkét fél előnyére — Máról holnapra nem várható, hogy minden vállalat felismeri a legjobb megoldást. Ehhez éveknek kell eltelnie — mondja az iparszervezési osztályvezető. — Sok függ attól is, hogy a megyei vállalatok mennyire bíznak meg budapesti részlegeikben. És az sem biztos, hogy minden részleget önálló pályára kell állítani. Nem a leányvállalat az egyetlen üdvözítő megoldás — a piachoz kell alkalmazkodni. A dunaújvárosi 26-os ÁÉV például közös vállalatot alapított a 21-es ÁÉV-val. S ugyanígy meglehet, hogy két vállalat társulásából teremtenek egy új céget, új feladatok. szolgáltatások ellátására. Az osztályvezető mondataiból egyértelműen kiviláglik: sok formája van a vállalkozásnak, és mindig a konkrét helyi célok, körülmények határozzák meg, mi a legész- szerűbb megoldás. A megyei építők munkája a jövőben is nélkülözhetetlen lesz Budapesten. S amint eddig, ezentúl is arra kell törekedni, hogy mindkét fél — vagyis a főváros, s a Pesten dolgozó megyei vállalat — megtalálja a maga számítását. Dalia László Erőfeszítések a műszaki fejlesztésre A cukorrépa és a gép... Ahogy közeleg az ősz. egyre több szó esik a cukorrépáról, értékes élelmiszernövényünkről. Ügy tűnik, az a vita. amely ismét felerősödött a répatermelés körül, még nem zárult le. Egy bizonyos, és ez hosszú távon is reális célkitűzés, hogy itthon, hazai földön termeljük meg a szükséglethez alapvető mennyiséget! Csak az a kérdés, hogyan lehet gazdaságosabbá tenni ezt a folyamatot. A kritikus helyzetet felismerve Az év elején a fő tájkörzetekben, az ország több pontján rendezett tanácskozásokon a műszaki háttérről, a termeléshez szükséges korszerű géppark hiányáról esett leginkább szó. Sokaik aggódva vetették fel, hogy a szűkös választék előbb- utóbb visszaveti a termelést. A korábban nyugati országoktól vásárolt eszközök zöme ugyanis elhasználódott, pótlásuk viszont elmaradt. A termelőket pedig manapság éppen az érdekli, hogy milyen forrásból és mikor vehetnek megfelelő színvonalú, üzembiztos berendezéseket a cukorrépa-termeléshez. A kialakult kritikus helyzetet ismerte fel a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat, amelynek kollektívája intenzív fejlesztő munkába kezdett. Szekszárdon nem új dolog ez, hiszen csaknem húsz esztendeje már, hogy készítenek cukorrépa-beta- karító gépeket. Az elmúlt két évtizedben arra törekedtek, hogy a fejlesztő munkában érvényesítsék a mezőgazdasági üzemek, a termelési rendszerek és a forgalmazó vállalatok véleményét. A fejlesztő intézkedésekkel, továbbá az egyetemekkel és a külföldi partnerekkel kiépített hasznos kapcsolatok eredményeként sikerült a jelenlegi csúcs- technikát megvásárolniuk! Az elmúlt évtizedben például 950 millió forint értékű cukorrépa-betakarító gépet készítettek, amelyeket főleg a hazai mezőgazdasági üzemek, de néhány külföldi cég is megvásárolt. A vita nem zárult le Ahogy az igények növekedtek, úgy igyekeztek igazodni a választékkal is a cukorrépa-termelőkhöz. A legfejlettebb technikai színvonalat jelentő gépet alig három esztendeje, 1981-ben kezdték el gyártani. Eddig ötvenet adtak el belőle a nagyüzemeknek. A gép körül azóta komoly vita kerekedett, egyesek a magas árral — hiszen csaknem 3 millió forintba kerül —, mások a műszaki teljesítményével magyarázzák az iránta való mérsékelt érdeklődést! A szekszárdiak szerint viszont az RTA—602- es betakarítógép kiállta a hivatalos összehasonlító próbát, sőt néhány dologban még a nyugati gépeknél is többet tud. Ám ennek ellenére továbbra is széles körű a szakmai vita körülötte, amelyet minden bizonnyal hasznosítanak majd a későbbi fejlesztéseknél. A dunántúli megyeszékhely MEZÖGÉP- vállalatának kollektívája most mindenképpen bizonyítani szeretne. Ezt igazolja a közelmúltban tartott bemutató is, amelyen érdeklődő Heves megyeiek is voltak. Ott kiemelték a vevő- szolgálati tevékenység és az alkatrészellátás színvonalának javítását, nem kevésbé a rugalmas árpolitikát, miután a jövőben a gépék árának csökkentésével is élni kívánnak. A tanulságos bemutató után Érdekes volt és felkeltette a figyelmet a működés közben bemutatott tíz cukorrépa-betakarító gép, amelyből ötöt újonnan fejlesztettek ki a szekszárdiak. Ezek teljes láncot alkotnak, amelyek közül a nagy- és a kisüzemek is megtalálhatják az igényüknek leginkább megfelelőeket. A szakemberek szerint érdeklődésre számíthat az RTA—601 - es önjáró gép, amely alkalmas hat cukorrépasor egyenletes betakarítására. Jellemzője, hogy a leveleket levágja, a répát fejezi, kiszedi, tisztítja, majd kocsira rakja. Ugyancsak sikerre számíthat az RTA—602- M típusú önjáró gép is. amely magyar—csehszlovák együttműködés eredményeként született. A tanulságos bemutató is igazolja, hogy a cukorrépa- termelés műszaki fejlesztésére tett hazai erőfeszítések nem alaptalanok! Szükség van a korszerű eszközökre, annak érdekében, hogy országosan — Heves megyében is — új lendületet kapjon ennek a fontos élelmi- szeripari nyersanyagnak a termelése. Nélkülözhetetlen azért, hogy a jövőben is zökkenők nélkül itthon legyünk képesek folyamatosan biztosítani a cukorszükségletet. Mentusz Károly
