Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-29 / 202. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 29., szerda 1. Késik a csekk karrierje Ahonnan az „alapanyagot" hozzák: a SERKÖV hatvani telepe ... Hatvan és környéke húsellátásáért... A szárítóban ínycsiklandozó látvány: füstölt tarja, csülök, pirosló kolbász, éspedig szemmel alig befogadható mennyiségben. Odébb bugyorgó zsirsütő boksa, tepertőzúzalék. Hetente százhúsz sertés „lényegül át" az áfész hatvani, nagyteleki húsüzemében. A belőlük nyert különféle termék negyven városi és környékbeli üzletben, húsboltban szolgál portékaként. A kis telep éves termelési értéke 22—24 millió forint. Általában jellemzi az innen kikerülő húskészítményeket: rendre visszahozzák a régi magyaros ízeket, éspedig azáltal, hogy az emulziók helyett természetes alapanyagokat, fokhagymát, vöröshagymát, borsot, kalocsai paprikát adnak a I töltelékhez. Janik Istvánná és Gulyás József a kolbászt készíti A szárítóhelyiségben Tóth Endre a kolbászfüzéreket helyezi el (Fotó: Szabó Sándor) Új kiadvány Nem megy nálunk a csekk. Bár az OTP évek óta próbálja szép szóval, hirdetéssel meggyőzni az állampolgárokat a készpénzt helyettesítő értékes papírok hasznáról, egyelőre úgy tűnik, minden fáradozása hiábavaló. Ha ennyire nehezen honosodik meg nálunk a külföldön már bevált fizetőeszköz, akkor érdemes-e egyáltalán a továbbiakban próbálkozni vele? A válasz sokkal egyértelműbb, mint gondolnánk. A honi készpénz- forgalom költségei évek óta növekednek, s mind nagyobb terhet jelentenek a pénzintézeteknek és végső soron az államháztartásnak. A pénzt nemcsak nyomtatni kell, hanem tárolni, szállítani és őrizni is. Ráadásul a fizetésnapok táján rendkívül megnő a pénzintézetek — elsősorban az MNB és a posta dolga, a fizetés mil- liárdjait kell szétosztani. S alig egy-két nap múltával a kifizetett pénz már vissza is tér a páncélkamrákba, hiszen a hónap eleji bőségesebb napokra hagyjuk a nagyobb bevásárlásokat és ilyenkor fizetjük be az OTP- és egyéb részleteket. Az igazoltatás procedúrája Persze, akad olyan is, aki a betétkönyvbe helyezi a fölösleget, de ha valami értékesebb, tartósabb cikkeket vásárol, ismét sorba áll a pénztárablak előtt. Nem csoda ezek után, hogy a készpénzforgalom költségei milliárdokra rúgnak, s mind nehezebb embert találni e nem éppen változatos, ám annál nagyobb felelősséggel járó munkára. A hosszú és költséges folyamatot rövidítené le a csekk, hiszen az átutalási betétszámláról — aminek nyitása a csekk kiállításának alapfeltétele — már nem pénzt kérnénk, hanem arról szóló értékes papírt. Így elmondva, nagyon egyszerűnek tűnik a kész- pénzkímélő fizetési mód, ám aki a gyakorlatban próbálta, bizony éppen az A- lenkezőjét állítja. Ugyanis az üzletek többségében — tisztelet a kivételnek — a mai napig sem számít törvényes fizetőeszköznek a csekk. Ahol mégis kiteszik az OTP erről szóló emblémáját, ott sem egykönnyen írják a blokkra: „fizetve”. Ugyanis először elkérik a csekktulajdonos személyi igazolványát, és sorban kiírják az adatait, s még jó néhány egyéb papírt kitöltenek. Az igazoltatásra ugyan semmi szükség —, s ha belegondolunk, nem egészen jogszerű eljárás —, de az üzlet mindenképpen biztosat szeretne tudni, hogy sehol semmiféle körülmények között nem csaphatják be. Eközben a pénztárnál kínos lassúsággal telnek a percek, s növekszik a sor. A halkan, majd hangosabban mondott szitkokat pedig senki sem nyeli sokáig csöndesen. Az eredmény persze nem kétséges: legközelebb a bátor próbálkozó inkább a hagyományos készpénzzel fizet Hiányzik a számi tógép Az OTP illetékesei már számtalan fórumon elmondták, hogy felesleges az ilyen procedúra, hiszen pénzintézetük bármilyen körülmények között elfogadja a csekket, magyarán: fizet érte az üzletnek. Tehát a kereskedelem semmit sem kockáztat elfogadásával, ám úgy tűnik, az eladók nem hisznek ' az OTP-nek. Olyannyira nem, hogy saját érdekeiket is szem elől tévesztik, pedig az üzletzárás előtt a számolás-rendezés hosszú óráit takaríthatnák meg, ha elterjedne a csekk. Egyoldalú lenne az érvelés, ha csak a kereskedelmet hibáztatnánk a csekk halódásáért. Hiszen a honi fizetési szokásokban csak a ropogós bankók számítanak igazi pénznek. Mindenfajta egyébtől — még néha a takarékkönyvtől is — sokan félnek. S arról sem feledkezhetünk meg, hogy megfelelő elektronikus számítógépek híján, amelyek központilag nyilvántartanák e számlákat, s azonnal hozzáférhetővé tennék az adatokat, csak korlátozott körben használható a csekk. Nem válthatjuk be bármelyik OTP-fiókban, s a baráti kölcsönök törlesztésére sem alkalmas, mert csak tulajdonosa kaphat érte készpénzt. De azért mégsem a gépesítés hiánya akadályozza a csekk honi karrierjét. A turistáknak szánt magyaros dísztárgyakat, drága térítőkét áruló népművészeti boltok, az áruházak kirakataiban sokszor találkozhatunk az Európa-szerte ismert pénzintézetek, a Visa, a Bank Americard, stb. címkéivel, amelyek azt hirdetik a külföldi túristáknak, hogy ezeket a hitelkártyákat a magyar üzletek is elfogadják. Ugyanígy válthatnak készpénzt nálunk a külföldi turisták az Eurocheque cégjelzéses papírjaiért. Számítógép itt sem segíti az üzletek munkáját, de évek óta egyre többen fizetnek ilyen módon a magyar árukért. Külföldön megszokták Am, fordítva már nem ilyen rózsás a helyzet. Tavaly óta a magyar turisták is válthatnak konvertibilis valutára szóló Barclays- csekket, ám, a forgalom egyelőre nem nagyon növekszik. Pedig ezt nehezebb ellopni, mint a pénzt, — márpedig a zsebmetszők elég gyakran megkörnyékezik a világjáró honfitársainkat, s ha el is tűnik a csekk, a róla szóló bankigazolást mindenhol, szó szerint készpénznek veszik. Ráadásul éppen a készpénzkezelés költségei miatt a csekket magasabb árfolyamon váltják be, mint a bankókat. Az előnyök és hátrányok összevetését már jó néhány országban elvégezték, a készpénzzel történő fizetés nemcsak a nyugati fejlett országokban szorult vissza, az NDK-ban szintén sikerrel alkalmazták ezt a formát. A mikroelektronika közelgő hazai forradalma előtt talán nálunk is érdemes lenne most már végérvényes polgárjogot adni a honi csekkeknek.. . L. M. Főbb népgazdasági folyamatok, 1981—1983 címmel új kötet jelent meg. A kiadvány a VI. ötéves terv első három évének főbb gazdasági folyamatait, tör. ténéseit mutatja be. Hazánk eredményeit a világgazdasági tendenciák, a fejlett tőkés országok és a KGST- tagállamok mutatóihoz hasonlítva ismerteti. Átfogóan, az összefüggésekre rámutatva elemzi népgazdaságunk legfontosabb területeit, ágazatait:' a termelést és felhasználást, az exportot és importot, a beruházások és készletek, illetve a népgazdasági és vállalati jövedelmek alakulását. Vizsgálja továbbá a foglalkoztatottság helyzetét. a bérek és keresetek jellemzőit. Részletes képet ad a lakosság jövedelmeinek alakulásáról, a fogyasztói árak változásainak hatásáról, a vásárlóerő és az árualapok összhangjáról, a lakossági fogyasztás szerkezetéről. Az elemzéseket 40 oldal táblázat egészíti ki, amelyekben az érintett témák idősorai a 70-es évekig nyújtanak lehetőséget a gazdasági folyamatok vizsgálatára, összehasonlítására. A kötet hasznos információkat nyújt mind az el. méleti, mind a gyakorlati szakemberek számára. (KS) Egy határozat nyomában Milyenek a munkások ApconI Fiatal feltalálók munkái Tokióban Tíz esztendeje, hogy az MSZMP Központi Bizottsága a párt mindenkori kötelességeként fogalmazta meg a munkásosztály társadalmi szerepének figyelemmel kísérését, helyzetének állandó javítását. A két legutóbbi pártkongresszuson is elhangzott, hogy a szocializmus építésének feltétele, alapvető követelménye a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése. Hogy társadalmunk vezető ereje, a követelményeknek megfeleljen, szükséges erkölcsi nevelése, általános és szakmai ismereteinek bővítése, közéleti aktivitásának fokozása, nem utolsósorban szociális helyzetének javítása. A KB határozatának megfelelően a METALLOGLO- BUS Qualitál Könnyűfémöntöde pártbizottsága két- három évenként napirendjére tűzi a gyári munkásság helyzetét. Legutóbb az 1981 óta eltelt időszakot tekintette át és hozott újabb határozatokat. A munkásosztályhoz a gyári összlétszám 82—83 százaléka sorolható, létszámuk az utóbbi időben nőtt. Ennek oka a gyár gazdasági helyzetének stabilizálódásában, illetve a bérszínvonal átlagon felüli növekedésében, valamint a munkakörülmények javulásában kereshető. A pártbizottság megállapítása szerint alapvetően megváltozott a munkásság szak- képzettségi szintje. Négy évvel ezelőtt sokkal több volt a betanított munkás, mára szerepcsere történt. Ha nem is ilyen mértékben, de örvendetesen emelkedett általános műveltségük szintje is. A KB határozata azt is leszögezte, hogy meg kell teremteni a munkásosztály politikai képviseletét a társadalom vezető testületéiben. Nos, Apcon eleget tettek ennek. A párt- és KISZ alapszervezetek vezetőségében részvételük 75—80 százalékos. E választott testületekben a munkások képviselői változó aktivitással dolgoznak, általában a kisebb létszámú fórumokon szerepelnek. A kérdésben előrelépést felkészítésük és tulajdonosi szemléletük erősítésével lehet elérni. A gyárban a demokrácia keretei kiépültek, működésének formai akadálya nincs. A tartalmi munkát azonban illetheti kritika, mert a munkások nem élnek elég hatékonyan tulajdonosi jogukkal. A bérek 1975—1980 között 40,6, az utóbbi négy esztendőben pedig 34 százalékkal növekedtek. A dolgozók lakásépítési, vásárlási támogatását kiemelten kezelik. 1981—83 között negyvenen részesültek effajta segítségben, s a lehetőségekhez képest nőtt az egy dolgozónak juttatott összeg is. Saját bölcsődéjük, óvodájuk ugyan nincs, de a környező községek gyermekintézményeivel való megállapodás értelmében biztosítják a dolgozók csemetéinek elhelyezését. Az intézmények fenntartására és fejlesztésére a vizsgált időszakban 500 ezer forintot költöttek. S ha nem volt pénz, segítettek szakipari és társadalmi munkával. Az utóbbi négy évben több mint hétszázan üdültek a gyár támogatásával, ám a fizikai dolgozók részaránya alacsony, mindössze 37 százalék. A biztonságtechnikai és üzemegészségügyi intézkedések hatására csökkentek a balesetek és a foglalkozási megbetegedések. Érdemes kiemelni, hogy a zajártalom, mint a legnagyobb foglalkozási veszély, lelassult, illetve megszűnt. Ehhez persze hozzájárult az a tény is. hogy a zajos üzemben dolgozók megfogadták a tanácsot, tartották magukat az előírásokhoz, vagyis viselik a hallásvédő eszközöket. A munkakörülmények javítására és fejlesztésére egyébként a vizsgált időszak kimutatásai szerint több mint 91 millió forintot fordítottak. Ez a pénz elsősorban a nehéz fizikai munka csökkentését, a biztonságtechnika és az üzemegészségügyi színvonal növelését biztosította. A nyugdíjba ment dolgozók utánpótlását általában a gyári dolgozók gyermekei biztosítják. Képzésükre, továbbképzésükre az állami intézményeken kívül saját tanműhelyük is rendelkezésre áll. Szép eredmény, hogy a szóban forgó időben mintegy száz segéd- és betanított munkásuk szerzett szakmát, kétszázan pedig az új technológiák bevezetésének következményeként különféle szaktanfolyamokon szereztek oklevelet. összességében megállapítható tehát — foglalt állást a gyár pártbizottsága —, hogy a Központi Bizottság e témában született határozatát eredményesen hajtották végre. Mivel a fenti határozat rendszerességet követel, a téma a jövőben sem kerülhet le a napirendről. F. E. A napokban indították útnak Tokióba azt a hat magyar pályamunkát, amellyel Magyarország nevezett a fiatal feltalálók világkiállítására. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés tavasszal hirdetett pályázatot „Úticél a felkelő nap országa” címmel, hogy a legügyesebb tizenéves újítók munkáit elküldje a Japán Találmányi és Innovációs Intézet által szervezett versenyre. A felhívásra az ország minden tájáról 30 pályamunka érkezett, s előbb az Alkotó Ifjúság Egyesülés „házi zsűrije”, majd több külső szakember minősítette a műszaki berendezéseket, megoldásokat és a használati eszközöket. Érdekesség, hogy az utóbbi kategóriában a legjobbak közé került az a pályamunka, amelyet a keszthelyi Vendéglátóipari Szakközépiskolában tanuló lányok készítettek : kukoricacsuhé-babákból kialakított élőképük remélhetőleg a díszítőművészet őshazájában is sikert arat majd. A veszprémi Ipari Szak- középiskolából ketten is sikerrel pályáztak. Egyikük különleges morze-oktatóké- szüléket dolgozott ki, iskolatársa pedig olyan antennaforgató berendezést készített. amely számítógépre kapcsolható. és megfelelő program segítségével automatikusan követi a rádióamatőr-műholdat. Két játék is bekerült a magyar színeket képviselő pályázatok közé: a szegedi József Attila Tudomány- egyetem hallgatója szellemes megoldással alakította ki „Magnetolabirint” elnevezésű mágneses társasjátékát, egy miskolci szakközépiskolás pedig számokon alapuló logikai játékot dolgozott ki. Különlegesség a zenét tanuló győri szakközépiskolás lány alkotása. Az „Elektromos hegedűtanár” elnevezésű berendezés különösen a hegedűtanulás kezdeti időszakában jelent hasznos segítséget, hiszen a hangszerbe építqtt kis lámpa rögtön jelzi, ha a tanuló nem a megfelelő szögben helyezte a vonót a húrra. Az elkövetkező hónapokban a japán rendezők kiválasztják a versenyben részt vevő nemzetek legjobbnak ítélt egy-egy pályamunkáját, amelyek tovább versengenek. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés vállalta, hogy a legsikeresebb magyar pályamunkákat menedzseli, így a morzeoktató, valamint az antennaforgató berendezés és a Magnetolabirint játék piackutatását már megkezdték.
