Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-29 / 202. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 29., szerda Országszerte nagy érdek­lődés kísérte a közigazgatási rendszer átszervezését, a járások megszűnését, s az új „felállás” kialakulását. Kevesebb szó esett viszont arról, hogy mindennek ha­tására miként módosul a közművelődés helyzete, ja­vulnak-e tárgyi, személyi feltételei, fokozható-e rend­kívül lényeges tevékenységé­nek hatékonysága? Többek között ezekre az izgalmas, közérdeklődésre számot tartó kérdésekre ke­restünk választ a hatvani városi tanács művelődésügyi osztályán. ígéretes tervek Angeli József tanácselnök egészében véve kedvező helyzetképet rajzol. Komoly feladatok sorával kell megbirkóznunk. Ügy is fogalmazhatnék, hogy tete­mesen bővült a tennivalók köre. No, ez nem valamifé­le panasz, mert a szellemi befektetés idővel busásan megtérül. A hozzánk került intézmények ugyanis fel­tétlenül jól járnak. Lehető­ségeinkhez képest támogat­juk. segítjük, felkaroljuk őket, s ennek végül is a szórakozni, a művelődni vá­gyó nagyközönség látja majd hasznát. Erdélyi Zoltánné közmű­velődési felügyelő először egy adatsort hasonlít össze. — Korábban Hatvanban nyolc, Boldogon, illetve He­réd—Nagykökényesen négy klubkönyvtár, kultúrház gondjaival foglalkoztunk. 1984 elejére alaposan meg­változott a helyzet. Az át­szervezés következtében az előbb említett szám 18-cal gyarapodott, hiszen, Apc. Csány, Ecséd, Hort, Rózsa- szentmárton és Lőrinci is tőlünk várja a jobbító jel­legű elképzeléseket, javasla­tokat, ötleteket. Ügy vélem, mindez önmagáért szól, s azt feltétlenül érzékelteti, hogy nem tétlenkedhetünk. Nyitányként mindenhová el­látogattunk. s feltérképeztük a körülményeket, mert csak ennek birtokában szabhat­tuk meg a soron következő penzumokat. Jelszavunk a hiánytalan összhang meg­teremtése. Akkor is. ha en­nek érdekében kell összpon­tosítani energiáinkat. Egyeztetett „haditerv” A Művelődési Minisztérium 1983 novemberében megje­lentetett egy olyan ajánlást, amelyet itt is kamatoztattak, hiszen megkönnyítette az el­igazodást, az egyeztetett „ha­diterv” kialakítását. — Az előbb sorolt intéz­ményeket állami felügyelet szempontjából hozzánk csa­tolták. A bibliotékák mód­szertani, szakmai tanács­adásáról az Ady Endre ne­vét viselő városi könyvtár gondoskodik, a művelődési házakéról viszont, a Vörös­marty Művelődési Központ, a szakszervezetiekéről pe­dig a SZMT. Hadd jegyez­zem meg azt is — félreérté­sek elkerülése végett —, hogy szó sincs valamiféle alá, illetve fölérendelésről, ugyanis egyenjogú partnerek léptek kapcsolatba egymás­sal, tehát nem játszunk fő- nökösdit. hanem kizárólag arra törekszünk, hogy isme­reteink révén jobbá formál­juk a helyi munkálkodást. Először összehívtuk az intéz­ményvezetőket, s ezen az egy­általán nem formális jellegű értekezleten közösen alakítot­tuk ki az éves programot, nem feledkezve meg az egyeztetésről, az átfedések elkerüléséről, a kölcsönös segítségnyújtással járó elő­nyök következetes kiaknázá­sáról. Ezt követően havon­ta egyszer találkoztunk. s ezeken a megbeszéléseken szintén a gyakorlati jellegű teendőkről tárgyaltunk. Sokrétű együtt­működés Ennél a témakörnél ér­demes elidőzni, mert a részletek rendkívül beszé­desek, s azt tanúsítják, hogy az előnyök tárháza igen gazdag. — Minden rendezvényt komplexszé varázsoltunk, az­az kollektív képzéssel kö­töttük egybe. Egyszer Hidy Péter, a Népművelési Inté­zet munkatársa utazott le hozzánk, s a művelődési ott­honi tevékenység hatéko­nyabbá tételéhez szolgált megfontolandó elképzelé­sekkel. öt Bernát István, a KISZ Központi Bizottságá­nak politikai munkatársa kö­vette. aki az ifjúság és a művelődés összefüggéseit taglalta. Ez a sorozat a jö­vőben is folytatódik. Leg­közelebb Vitányi Iván, Vita­irat a magyar művelődésről című nagy érdeklődést kivál­tott könyvét elemezzük, ku­tatva a kamatoztatás helyi lehetőségeit. Előnyök — közelről A diskurzus során az is kiderült, hogy milyen motí­vumokból tevődik össze a „csatolt” intézmények nye­resége. — Rendkívül sokat jelent az. hogy nem maradtak ma­gukra, nem kell bizonyos programok megszervezésé­ért szaladgálniuk. Megígér­tük — álljuk is szavunkat —, hogy a Hatvani Galéria figyelemreméltó, értékes rendezvényeire meghívjuk az érintetteket, s ezek kö­zül néhány program hozzá­juk is eljuthat. A művelő­dési központ sem feledke­zik meg arról, hogy egyes műsorokat felkínáljon ne­kik, megkönnyítve ezzel ajánlatunk bővítését, tartal­masabbá, színesebbé tételét. Felvetődik az anyagi se­gítség témája is, ebből a szempontból aligha várható alapvető előbbre lépés. — Köztudomású. hogy pénzügyileg semmi közünk a közművelődési intézmé­nyekhez, róluk a helyi ta­nácsok gondoskodnak. Ettől függetlenül — lehetősége­inkhez képest — a zsebünk­be nyúlunk. Akkor is, ha nincs túl sok forintunk. Tá­mogatásunk szerény. de mégis több a semminél. Tízezer forintot biztosítot­tunk a különböző TIT-elő- adások finanszírozására, s ezek elkerülnek a korábban felsorolt helységekbe, azaz, az itteni szellemi ajánlat­listát teszik árnyaltabbá, vonzóbbá. S ha már itt tar­tunk, akkor hadd hangsú­lyozzam, hogy egy hosszú távra szóló folyamat kezde­tén vagyunk, azaz később még inkább bővülhet a kör.Nem a pénzügyi háttér, hanem a szakmai, a mód­szertani felkarolás, a se­gélynyújtás lesz az eddigi­nél is sokoldalúbb, hatéko­nyabb. Emellett azt is szor­galmazzuk, hogy — s ez nagyon fontos dolog — a személyi feltételeket is ja­vítsák ott, ahol erre mód adódik, ugyanis nem min­denütt szívderítő a helyzet. Körsétánk mérlege — s ez megnyugtató — feltétle­nül kedvező. Reméljük, még inkább így lesz az elkövet­kező évek során. Pécsi István A Dúsa Lajos: Vakírás Asdfgf. Hjkléá. Ugyanez fordítva: Áélkjhj. Gfdsasa. Ezt jegyezd meg, mert ez az alapsor. Gépírásóra van. Gyakorolj! A kezedet sose nézd! — Szia, rég nem látta­lak. Nem nézel rá, azt hiszed, hogy úgy lezserebb. Asdf. Te is lógsz, ő is. Ketten éppen annyi idősek vagytok, mint az emlékezetem. Még csak horizontálisan látsz, a dolgok olyanok amilye­nek. Nincsenek miértjeid. Hjk. Az alapsornál tartasz. — Már régen figyellek. — Engem? — Persze, már a múltkor is... — Nem inkább a barát­nőmet? Persze, hogy őt. De ez most nem számít. Alapsor. Az utcán eldübörög egy villamos, majd a templom mögött elhal a zaj. Marad a rádió a vietnami bombá­zásokkal, és marad a her­vadó presszósnő közömbös arca. A Fácánban legalább volt élet. Itt a Péterfia utcán sokkal vacakabb, ide csak lógósok járnak. Többnyire iskolások. A rumot csak üdí­tőben kapják, úgy kisebb a lebukási veszély. A diák­rum vizes, kettőnél többet senki nem kap. Középisko­lások, esetleg nyiszlett teo­lógusok. — Beatles. — Shadow’s. Szükséged lehet még a gépírásra. Ha vakon írsz. ha nem kell a kezedre fi­gyelned, akkor egy idő múl­va büszke leszel a rutinod­ra. A gyógyszergyárban az adminisztrátor egy ujjal fog pötyögni. A lánynak körte alakú feneke van. Olyan a melle is. Asdfgf. — A barátnőd különben is csak vihogni tud. — Éva? Hihihi... Anyád most megy haza. Reggel fél négytől tízig van. Hajnalban persze fél. Fél négykor fél. Be kell kí­sérned, segítesz neki taka. rítani. Legalább a szemetet hordd ki. Otthon nincs fürdőszobátok, de a hiva­talban van zuhanyozó. Használod. írógép is van, tehát gyakorolhatsz reggel fél hétig. Asdf.. Ha min­den jól megy, akkor köny­velő leszel, vagy ügyintéző. Hjkléáé. Majd este is el kell menned anyád elé, mert este kilenckor is fél. O így, két részletben dolgozik. Így jön ki a hjklmno. — Már ne is haragudjon, Erzsiké néni, de nem tu­dunk minden érettségizett gyereknek íróasztalt adni. Talán a gyógyszergyárba segédmunkásnak. Hatforin. tos órabér ... Ezt még nem tudod, anyád nem szól, majd csak júliusban. Derűs vagy, ne­ked még piros és rózsaszín. Olyan, mint majd a hányá­sod lesz a gyógyszergyár­ban. — Meddig érsz rá? — Már csak húsz percig. — Kimehetnénk a park­ba. Ezt azért mondod, mert nincs pénzed. Tulajdonkép­pen sose lesz. Pedig vala­mit meg kellene beszélned vele. — A park kész lebukás. Schultz, a matektanár min­dig arról jön. Óránk lesz vele. — Most tornaórád van? — Az, de felmentett va­gyok. Asdfgf. Hjkléáé. A Faze­kas Gimiben szombaton bu­li lesz. Valami addig csak összejön. Keresztanya? Nem, inkább az antikvári­um. Tavaly év végén még kaptál jutalomkönyveket. Anyád vesz egy fél kiló marhahúst. Rostélyos lesz, vagy gulyás. Ebéd közben anyád majd szidja apádat, amiért nem enged egye­temre. Menjen a kölyök dolgozni, keressen pénzt. Hjkléáé. Jó, de most hogy jön ez ide ebéd közben? Nem érted. Az öreged egy évig azt hitte, hogy ' inas vagy. Műszerészinas. Áélkjh. Nagy balhé volt, amiért nem. Azóta minden rendben. Gfdsas. Szépen le­csúsztál mindenből közepes­re. Ez a rohadt gépelés is, mikor te élni akarsz, ÖN­ÁLLÓAN ÉLNI. — Májkdzseger. — R ingosztár. Nem is szereted különö­sebben a zenét. Botfüled van, csak az ütemet érzed. Ringó. Ildikó elkísér majd a so­rozásra. A bizottságban egyetlen nő lesz, persze, hogy kiszúrod magadnak és felszeded. Az alezredes lá­nya. Amikor kibékülsz Il­dikóval, akkor majd elin­tézi, hogy soron kívül be­vigyenek katonának. Hjk­léáé. Az óra végén már ütem­re megy az alapsor is, jön a kopott lemez, az okító kedvence: „Nekem a Balaton a Ri­viéra ...” Nyálkás, undorító szám, a zenéjénél már csak a szövege rohadtabb. Nincs mese, erre kell pörgetned az alapsoraidat. Hjk léá áélkj. — Már ne is haragudjon, Erzsiké néni... Egyébként neked kicsön­gettek. Akár jársz gépírás- órára. akár nem. Magyarhon első költője 550 éve született Janus Pannonius Janus a rómaiak főistenei közé tartozott — vele kez­dődik az esztendő a neki szentelt hónappal... Két arc­cal, egyikkel a jövőbe, a má­sikkal vissza: a múltba. Ke­letre meg nyugatnak. Min­denféle kezdésnek és befeje­zésnek ura volt, afféle iste­ni portásként nyitott és csu­kott ajtót és kaput. Hogy mennyire vezették ilyen mitológiai meggondo­lások a Csezmicéről szár­mazó kisnemesi úrfit, ami­kor János nevét Janusra változtatta, azt nem tudhat­juk. De hiszen sok mindent nem tudunk róla —, mégis sokatmondó: egész életét, művét a most már tudatos választásait és vállalkozása­it jellemzi ezt a Janus-arcú kettősség, sőt különös értel­met nyer a másik választott névvel, a Pannoniussal, amely a római hagyományo­kat őrző szépséges dunántú­li táj kulturált múltjának, a költő korábban volt sivár je­lenének, s mégis ígéretes jö­vőjének vállalása. És épp ezt a római hagyománynak, meg a friss itáliai humaniz­musnak Pannóniába, sőt egész Hungáriába való át- plántálását próbálta első nagy költőnk, akit majd Ba­lassi, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Illyés követ —, ám egy sem lehet (máig sem) annyira részese a vi­lágirodalomnak, mint ő. Mert Janus nemcsak világ- irodalmi rangú költő volt, (bár a későbbiek is azok), de el is juthatott a korabeli, majd következő századok ér­tő olvasóihoz, belekerült a világirodalomba, nem mint­ha nagyobb lenne, de mert (még) világnyelven írt: la­tin költő, Ovidius, Martialis majd másfél ezer évvel ké­sőbb utóda. Ötszázötven éve született, s mint kései pannon utóda, Weöres Sándor, már kamasz­ként kiváló költővé lett, igaz, nem itthon, hanem Olaszországban. Ám akár­csak Csokonai, Petőfi vagy József Attila — fiatalon halt meg. Így is micsoda pályát futott be! Szinte plebejus­ként indult, apja (talán?) ács, tisztes polgár, meghalt, amikor fia még csak nyolc­éves volt. A kis János szo­rosan kötődött édesanyjá­hoz, s mikor ő is — már idősen — meghalt, a költő az ő emlékének szentelte legszebb versei egyikét —, ennek személyessége már nem antik hagyomány, ha­nem reneszánsz - újdonság! Anyjának öccse, az első ma­gyar humanista főpap és fő­úr, a Hunyadi család bizal­masa, tanácsadója felkarol­ta tehetséges unokaöccsét, ő juttatta el Ferrarába, majd Padovába, hogy e nagysze­rű egyetemeken a legfrissebb eszmékkel ismerkedjék. Ott már a heliocentrikus világ­kép gondolata is fölmerült, s később a magyar humanis­ták közvetítésével ért el Krakkóba, Kopernikuszhoz. A fő stúdium azonban a la­tin nyelv volt — a nyelv, mint költői, szónoki eszköz, és az udvarok, alakuló nem­zetek közötti közvetítés, a diplomácia, a jog és a ke­reskedelem nyelve. Janus Pannonius bravúrosan bánt ezzel a nyelvvel és a mar- tialisi epigramma felelevení­tése során gyakorta nyelv- öltögetésre használta, ismét másszor egészen másra ... az ő reneszánsz szabadossá­ga tán megengedi, hogy ki is mondjuk: némely kortár­sát dicsőítő költeményeinek jó része noha formai remek­lés, tartalmilag csak politi­kai vagy egyszerűen társa­dalmi érdekbeli „nyalizás”. De azután hazatér és nagy­úr lesz, fiatalon pécsi püs­pök, akinek azonban Má­tyás király kancelláriájában is fontos, szinte napi mun­kája van. Vége a frivol, itt- ott már pornográf (de épp szókimondásukkal páratlanul új, mondhatni modern) szel­lemeskedéseknek. Szerep vár rá: elhozni ide, a barbár ke­letre az újfajta emberséget, az álszentségekkel nem ter­helt okos érdekpolitikát (majd azt írtam: machiavel- lizmust, csakhogy azt, amit az itáliai fejedelmek, polgá­rok, kereskedők, bankárok érdekszövetségei, meg ma­gyar követőik, az új, nem­zeti célok —, s velük össze­függő piacok — szolgálatá­ban gyakorlattá tettek: azt az olasz mester csak később fogalmazta meg alapvető po­litikai munkájában). De nemcsak az újfajta pezsgést, politikát, diplomáciát, ha kellett: intrikát, hanem az élet egészének élvezetét, a szép kultuszát, s mindennek művészi kifejezését, a közép­kor vallásos sablonjait ko­rábbi mitologikus sablonok­ra cserélve, amelyek persze egyszerre voltak újak és la­tin hagyományt hordozók, rajtuk keresztül azonban a pogány életöröm s az em­ber kibontakozó új, szabad személyisége szólal meg és e felszabadultságban tuda­tos kapcsolatoké: a családé, barátoké, kisembereké, akiknek ügyét mélyen átérzi, úgyannyira, hogy például egy árvíz leírása épp az ál­tala sújtottakkal való azo­nosulás révén válik szinte apokaliptikus látomássá. Ja­nus Pannoniusnak van érzé­ke a táji, természeti szépsé­gek, a kis dolgok, s azok ál­talános, jelképi értelme iránt, s világviszonylatban az elsők között tudta hatá­sosan ki is fejezni. Nagy költő volt — Ma­gyarhon első nagy költője. Pedig azt sem tudjuk, ma­gyar volt-e. De a Dráva, a Duna tájaihoz, ezek törté­nelméhez, népéhez kötődött, s ennek új értelmiségéhez szólt — mégpedig évszáza­dokig, mert hiszen, aki e tájon olvasott, az ezt még századokig, latinul tette volt Ma pedig frissebben hat, mint pár száz éve, ugyanis mi modern fordításokban olvashatjuk műveit. Ha nem mindet is. Írásai­nak egy része még a literá- tor számára is, máig hozzá­férhetetlen, kritikai kiadás nem létezik, teljes magyar fordítás még kevésbé. De ami igazán fontos: epigram­mái, lírai versei, elégiái leg­java igencsak olvasható. Igen, sok még a rejtély körülötte. Örült összeesküvé­sét Mátyás ellen ( melyben nagybátyjával együtt veze­tő szerepet vitt) máig sem értjük. Nem sokkal élték túl, ha nem bitó vagy méreg végzett is velük. De az is jelképes, hogy a fiatal köl­tő a Morbus Hungaricus ál­dozatává lett, a tüdővész, amelyet csak egypár évtize­de fékezett meg az a ter­mészettudomány, amelynek a felvilágosult humanista Janus Pannonius első hit- vallói közé tartozott. K. N. I. Frappáns ötletek A népművelők jól jártak A közigazgatás átszervezése és a közművelődés Erdélyi Zoltánné Angeli József (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents