Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 26., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK „Ipszilonos család...”? Fültanúja voltam annak a beszélgetésnek, amelyben a címbeli jelzős szerkezet elhangzott ilyen szövegkörnyezetben : „Egy ipszilonos családba nősült be”. A közlés gúnyoroskodó hangneme azt is érzékeltette; nemcsak arra utaltak vele, hogy az illető család nevének a végén az i betű helyett az ipszilon szerepel, hanem arra is, hogy a család előkelősködésével is felhívta magára a figyelmet. A beszédhelyzet azonban arra is jó alkalmat szolgáltat az anyanyelvi ismeret- terjesztő szándéknak és gyakorlatnak, hogy bizonyítsuk: az ipszilon betűvel kapcsolatban már nemcsak azt tanulta meg nemzedékünk, hogy a latin betűsor görög eredetű tagja, az ipszilon, nem önálló betű, hanem csak egyik eleme a kétjegyű ly, ty, ny és gy írásjegyeknek, hanem azt is, hogy a magyar családnevekben a záró i hangot két írásjeggyel, az i-vel vagy az ipszilonnal jelölhetjük. Ehhez az írásgyakorlathoz társul tudatunkban mindaz az ismeretanyag, ami arról is bizonykodik: egy betű képéhez és fogalmához egészen sajátos információk és képzetsorok is kapcsolódhatnak, sőt, nyelven túli összefüggések is társulhatnak. Hogy mire gondolunk, arról ezek az utalások tanúskodnak. Rónai Mihály András Sárosi Gyuláról írt cikkében ezt olvashatjuk: „Nyáry Páltól elvette az ip- szilont, — hisz Jókai, s ő maga önként tette le” (Magyar lant 79.). A köztudat ma is úgy érzékeli, hogy a nevek végén írott y a nemesi, illetőleg az előkelőbb származást is igazolja, a népi mivoltról pedig az i bizonykodik. De az is igaz, hogy ma már inkább az a vélemény, hogy az ipszilo- nozás nemcsak a hagyományőrzés példáját szolgáltatja, hanem a felesleges előkelősködés és idegenmaj- molás is társul hozzája, elsősorban az ilyen keresztnevek írásképében: Betty, Sybill, Sylvia, Evelyn, Iby, Lilly, Mary, Sacy stb. Humorral és kritikával egyaránt telített ez a szövegrészlet is: „Az angol hobby nevében felcseréltük az y-t i-re. Elvégre a hobby nem nemesi név, mint Dessewffy”. (Utunk, 1984. 170. 1.). Az ipszilonnal kapcsolatos ismeretanyagunkat azzal tehetjük teljesebbé, ha arról is szólunk, hogy a betű alakjához egy-egy szólásunk átvitt értelmű mondanivalója is társítható. A vidékünkön is gyakran használt szóláshasonlat is ezt példázza: Bolondabb az ipszilon betűnél, (bonyolult, furcsa, különös ember, eset). Költőink sem véletlenül idézik meg egy-egy verssorukban, és társítanak az írásjegyhez sajátos poétikumot és képet. Szép példát szolgáltat erre Lászlóffy Aladár És tapsolt az ideges ipszilon című alkotásában. Az írásbeliség egyre szélesedő világában az írásjegyekhez, a betűkhöz kapcsolható nyelvi, stilisztikai és poétikai ismeretanyag is színesíti anyanyelvi műveltségünket. Ennek érdekében írtuk meg e rövid közleményünket is. Dr. Bakos József OMEGA, OMEGA... AVAGY Se tenger, se herkentyű Uj szobor A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát ajándéka, Trischler Ferenc szobrászművész alkotása díszti az ország legfiatalabb községét: Sátorhelyet. A Termékenység című nagyméretű bronzszobor egyben a község első köztéri szobra is, amelyet régi cselédházak helyén állítottak fel (MTI fotó: Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Corvinák a restaurátorasztalon Orgonamuzsika, operett, reneszánsz és barokk táncok Zenélő órák Egerben — Két lába van és gurul, mi az? \ _ ? ? ? — Tengeri herkentyű. Há- fom Iába van és nem gurul? \ _ ? ? ? — Törött lábú tengeri herkentyű, mankóval. EX a viccként pufogtatott agyrém jutott az eszembe az Omega, Omega... című film után. Aztán rájöttem, ennek a hetven perces valaminek semmi köze nincs a tengeri herkentyűhöz. De mi is ez valójában? Mert a szó szoros értelmében nem tekinthető Jancsó filmnek. Jóllehet most is felvonultak meztelen lányok, akik a régebbi alkotásaiban a szabadság és a szépség szimbólumai voltak, de itt mintha nem volna helyük. Csakúgy, mint Ferencz József szekrénynek támasztott képe. vagy a szá- zadeleji katona-egyenruhába öltöztetett zenészek, akik fals hangokat fújva haladtak át árkon-bokron. Nem is Hernádi-blődli... Bár az író igyekezett egyéni ízt keverni a dolgokhoz. Például egy teremben vacsorát rendeztek. A pódiumon a hatalmas, megterített asztalnál angol hidegvérrel fogyasztotta el a fejedelmi ebédet az öt fiú és Hernádi, aki villájáról néhány húsdarabot adott a helyiségben helyet foglaló bámészkodóknak. Magára vállalta a riporter szerepét is, s külön-külön faggatta Debreceni Ferencet, Benkő Lászlót, Kóbor Jánost, Molnár Györgyöt, Mihály Tamást, merev, érdektelen kérdéseivel. Ezek az interjúk a dalok közben hangzottak el, mégsem nevezhetnénk az összeállítást jó riportfilmnek, hiszen semmilyen új információhoz néni jutott a néző. Egy ideig felváltva láttuk az együttes 1982-es Budapest Sportcsarnokbeli koncertjét illetve a „beszélgetéseket”, vagy netán egy-két gégét, melyek közül talán kiemelkedik a tortakrém (vagy ki tudja mi?) egymásra kenése. Igaz, hogy a mozgófilm korszakának ez ideig talán ez az egyetlen ilyen akciója volt ez, melyből nem derül ki. hogy ki miért keni ezt a másikra. A film közepe táján elfogytak a jancsós ötletek. Egyre inkább a zene került előtérbe, no és a dalszövegekhez idomuló koreográfia. A KISZ KB Művész- együttesének tagjai katonaruhában meneteltek a Tízezer lépés című számra, a Kötéltánc című kompozíció alatt pedig kötéltáncos egyensúlyozott a kifüggesztett huzalon. Bár ezek a rövid, didaktikus montázsok teljesen fölöslegesnek tűntek, mégis ekkortól érezte az ember, hogy a zenekarról csupán koncertfilmet lett volna érdemes készíteni. Ehhez persze nem kellettek volna sem hernádis, sem jancsós eszközök. Mert az Omega zenéje magáért beszélt. így viszont valami torzszülemény kelt életre, amelynek szinte semmi köze semmihez. Olyan tengeri herkentyű, amelynek sem a tengerhez, sem a herkentyűhöz nincs köze. Homa János A tervek szerint ősszel ismét folytatják annak a rendkívül értékes 32 papír- és pergamenkódexnek a restaurálását, melyet 1877- ben Abdul Hamid török szultán adott vissza hazánknak Mint az néhány esztendeje kiderült, az Egyetemi Könyvtárban őrzött kódexek — köztük 12 corvina — állapota az utóbbi évtizedek során olyan erősen károsodott, hogy már- már kétségessé vált megmentésük. A bakteriális fertőzések, valamint a mechanikus károsodások következtében a lapok elvékonyodtak, elszakadoztak, a szöveg és a díszítések egy része eltűnt, illetve letöredezett az oldalakról. Az OSZK restaurátor-laboratóriumában a fertőtlenítés, a sérült lapok megerősítése, valamint a kódexekre később került bőrkötés javítása és konzerválása után eddig csaknem tíz — XV. századi — papírkódexünk került vissza az Egyetemi Könyvtár különleges, klimatizált páncélszekrényébe. Hasonló eljárásokkal sikerült már megmenteni egy corvinát, pergamenkódexet is, melyből az aranyozott iniciálékat kideríthetetlen okokból valamikor kivágták. Az idei augusztus az egri zenei programokban is némi zsúfoltságot teremtett. Kovács Endre orgonaművész a bazilikában augusztus 18-án, szombaton játszott. De kamaraegyüttesek is felléptek pénteken, szombaton és vasárnap délután, a Zenélő udvarban. Ezt követte még az Egri Szimfonikus Zenekar kétórás műsora a Líceum szabadtéri színpadán. Jacobi-operettek Alkotmánynapi hagyomány Egerben, hogy ez alkalommal magyar színpadi szerzők szólalnak meg. Az idén Jacobi operettek, a Leányvásár és a Sybill című nagyoperett pódiumváltozatát hallhatta a szabadtéri színpad közönsége. A Leányvásár amerikai környezetben, a Sybill a cári-orosz csillogásban megfü- rösztött mese. Mégis Jacobi dallamai adják azt a varázslatot. amiért az operett, mint műfaj, mindig is élvezetes szórakozás. A rendező, Csemer Géza lélektanilag jól előkészítette ezt a műsort. Nemcsak arra gondolt, hogy az Operaház, az Operettszínház énekesei könnyed operetthangulatot idézzenek fel, az örökzöld melódiák megszólaltatásával nosztalgiát ébresszenek, de a tánckar beiktatásával, az operettmese összekötő szövegként való szerepeltetésével, a jelenetszerű mókázás- sal légkört is teremtsenek a művészek. A jól pergő műsorszámok, a két műsorvezető rutinja egy pillanatig sem hagyták kizökkenni a közönséget a hangulatból. Az énekesek: Rohonyi Anikó, Pelle Erzsébet, Karádi Judit, Vághelyi Gábor, Jankovits H. József, Csere László, Vajk György komolyan vették feladataikat és hozzájárultak ahhoz, hogy a hagyományos egri program iránt az igény öreg- bedjék. Ismerve az Egri Szimfonikus Zenekar idei „menetrendjét”, csak elismeréssel adózhatunk a Jacobi-estért Farkas Istvánnak, a karmesternek és együttesének, hogy az Agria ’84-nek a rájuk eső részét most is, ilyen szinten, ekkora értéket adva teljesítették. Kamara-együttesek a Zenélő udvarban Pénteken, szombaton és vasárnap este hat órakor léptek pódiumra a felsorolás rendjében az Ars Renata, a Magyar Barokk Trió, és a Musica Antiqua Hun- garica. A Megyei Művelődési Központ elképzelése szerint a fogathajtó vb idejére Egerbe és Szilvásváradra özönlő több tízezres közönségnek kellett a lovak programja, az evés-ivás, magyar- nótázás parádéján túl is adni valami komolyat. Ezért hívták meg ezt a három együttest. A profil mindháromnál csaknem azonos: megszólaltatni a reneszánsz zenevilágot, olykor visszanyúlva a középkorig, hiszen a feljegyzések, írások dallamokat őriztek meg, a festmények, rajzok régi zeneszerszámok képét tartja eli- bénk. És hogy a mai érdeklődőt minél könnyedebben hangolhassák a múlt korok műveihez, műveire, megszólaltatták a kor divatos táncait, de Morley, Dow- land, Hassler, Vulpius, Vec- chi, Gastoldy műveit is; vagy éppen a Vietorisz kódexből vett részleteket. Mint ahogyan ezt az Ars Renata tette pénteken, esti műsorában. A művészeti vezető Virágh László és az együttes tagjai — Baján Péter, Szabó István, Ür- mössy Imre, Zádori Mária — egy értékes örökség értő megszállottjai, tolmácsolói maradtak ez alkalommal is. Mint ahogyan az 1970- ben alakult Magyar Barokk Trió is — itthon és Európa- szerte — hirdeti azt a zenekultúrát és ízlést, amely ezt a néhány művészt is együttessé tömörítette. Cse- tényi Gyula, Bartha Zsolt, Harazdi Miklós, Csajbók Terézia Händel, Vivaldi, Bach, Corelli műveken kívül magyar dalokat, táncokat adtak elő. Vasárnap este a Musica Antiqua Hungarica régi hangszereken játszva és éne. kelve mutatta be a XI., XIII., XIV. századból származó ismeretlen lengyel, spanyol, olasz és francia dalokat; majd ismert szerzőktől énekeltek, nem hagyva ki azokat a magyar lejegyzéseket sem, amelyek a XVI. századból maradtak ránk. Ez a magas szintű zenélés értékesebb hatást váltott volna ki, ha igényes előkészítés után, igényes színpadi környezet, és a belépőjegyekkel megszűrt közönség fogadta volna Késmárki György együttesét. Domány István, Lőrincz László, Rudolf András, Micsinyei László, Somogyiné Sohonyai Klára és Sárközi Gergely egy meghittebb, zártabb térségben, a kamarazene valódi híveinek szolgálhattak volna nagyobb élvezettel. Az utcáról bejövök így, váloga- tatlanul, inkább zavaróivá, mintsem részeseivé váltak a művészi ajándékozásnak. Ezzel együtt, soha rosz- szabb zenei nyarat Egerben! (f. a.) Szűcs Mariann 11/2. Aztán beállt az üres ládába. Achel a varázspálcájával három kört írt le, majd becsukta a doboz fedelét. A nézők most már visszafojtott lélegzettel figyelték a varázslót, aki egy hatalmas fűrésszel a kezében tért vissza. A dobozt öt egyenlő részre vágta. A dobozdarabokkal körbesétált a porondon, majd halkan kommentálta a fejleményeket. — És most figyeljenek! Ez még mind semmi! Eltüntetni egy asszonyt, az nem csoda, de előteremteni, az igen! A közönség körében elismerő morajlás, pisszegés hallatszott. Achel elemében volt. Érezte, hogy művészete, a pillanat káprázata, most ért a tetőfokára. Nem húzhatja tovább az idegszálakat. Gyakorlott mozdulattal egymás tetejére rakta a dobozkákat, és pálcikájával újra három kört rajzolt a levegőbe. Kinyitotta a láda ajtaját. Az asszony ott volt a ládában. A nézők iszonyodva néztek hol Achelre, hol az asszonyra, majd kitámolyogtak a sátorból. Az asszony megint azzal a riadt, galambszemével nézett az urára. — Achel. megint összekeverted a dobozokat! Achel, a varázsló fátyolos tekintettel ült az asszony mellé, miközben arra gondolt, hogy a fején mégsem ugrálhat élete párja, és a lábával sem mosogathat, a kezéről nem is beszélve! Ezen a délutánon Achel csodát szeretett volna tenni! A körhintánál álltak a legtöbben. A pecsenyésen kívül ennek volt a legnagyobb sikere. A hintás megvárta, míg az előző menet emberei leszédültek a várakozók közé, majd újra csengetett. Mindenkit beláncoltak. A szerelmesek egymás hintájába kapaszkodtak. És indult a kör. A fiú háromszor könyörgött Karóimnak, hogy üljön be vele. Még le is térdelt neki. Érdemes volt. Elindult a kör. Lassan emelkedtek a kíváncsi platánlombok fölé. Aztán a fiú elengedte Karolin hintáját. A lendület magasra lódította a lányt. Karolin először sikoltott, de amikor a körzuhatagban újra meglátta a fiú ragyogó képét, megnyugodott. — Ne engedj el még egyszer! — próbálta nyöszörögni, de a fiú meleg leheletétől elkábult. A sebesség varázsától a rozsdásodó láncok félelmetes kattogásától megrészegülve, a fiú egyre vadabbul dobta ki a lányt. — Leszel az enyém? — üvöltötte, amikor a lány hintája közeledett felé. — Ugye az enyém vagy? Te, te büszke lány! Egyre jobban elzsibbadt, ahogy a lány hosszú haja kibomolva elúszott a szeme előtt. — Gyere csak! Ide hozzám, csak az enyém vagy érted? Aztán lassult a forgás. A hintás csengetett. Tíz forintért ennyi elég. A hinták méltóságteljesen közeledtek a föld felé. A fiú görcsösen szorította a lány hintáját. — Gyere vissza! Te, te büszke, bolond lány! — ráncigálta az üres hintát. Alig tudták lefejteni a kezét a láncról. (Vége)
