Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 26., vasárnap 1. „LÉGBŐL KAPOTT GONDOLATOK .. A Széchenyi Plakett új tulajdonosa NYOLCVANÖTEZER EMBERT ÉRINT Béremelés a kereskedelemben Az idősebbek még jól emlékeznek arra a korszakra, amikor a kereskedelmi munkának — enyhén szólva — nem volt becsülete. Ez az értékítélet abból a hibás szemléletből táplálkozott, ami szerint a kereskedelem nem értéknövelő tevékenység. Ennek a felfogásnak máig is ható következményei voltak; hosszú időn át nem folyt kereskedelmi szakképzés, és a kereskedelmi dolgozók bérét igen alacsonyan állapították meg. A vásárlóknak is előnyös Bár azóta évtizedek teltek el, a szakma anyagi és erkölcsi megbecsülése még mindig nincs reális szinten. A kereskedelmi dolgozók bére mintegy 14 százalékkal alacsonyabb a nép- gazdasági átlagnál. Ez az elmaradás az idén némileg mérséklődött, mivel a kormány a közelmúltban úgy döntött, hogy az élelmiszerkereskedelemben foglalkoztatott hálózati dolgozók bérét július elsejei hatállyal 7 százalékkal növeli. A bérpolitikai intézkedés mintegy 85 000 dolgozót érint az élelmiszer-kereskedelemben, az élelmiszernagykereskedelemben és az iparcikk-áruházak élelmiszer osztályain. Azokat, akik fizikai munkát végeznek:, liszttel, cukorral, olajjal, sörrel, üdítővel teli dobozokat, rekeszeket emelnek, raknak magas raktári állványokra és a raktárakat helyenként csak lépcsőkön tudják megközelíteni. Mint mindannyian látjuk, az élelmiszerbolti eladók szinte kizárólag nők, ami nem csupán a munka megerőltető volta miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mivel az óvodák, a bölcsődék köztudottan nem alkalmazkodnak a boltok nyitva tartási idejéhez. De akinek történetesen nincs kisgyereke, annak sem ideális az a munkarend, amelyet a lakosság igénye diktál, mert — hogy mást ne is mondjunk — mi természetesen ragaszkodunk ahhoz, hogy szombaton, szabad szombaton is tudjunk vásárolni. Hogy mennyire nem von-, zó az élelmiszerkereskedelmi pálya, arra jellemző, hogy a különféle szakmák közül éppen az élelmiszerboltokat sikerült eddig a legkisebb arányban szerződéses üzemeltetésbe adni: erre alig akad vállalkozó. De arra sincs elengendő, hogy alkalmazottként dolgozzon az ABC-áruházak- ban, s községi kis boltokban. Ez a tény pedig mindannyiunkat sújt, mert minél kevesebb az eladó, a pénztáros, annál hosszadalmasabb, nehézkesebb a mindennapi bevásárlás. Differenciáltan A szakmai szakszervezet, a KPVDSZ legutóbbi kongresszusán már úgy foglalt állást, hogy a vásárlási körülmények további romlását megakadályozandó is szükséges javítani a kereskedelmi dolgozók anyagi megbecsülését. A vállalatoknak és az áfészeknek erre viszont alig van módjuk, hiszen igen kis árrésből gazdálkodnak, saját alapjaik szűkösek. Ezért is döntött úgy a kormány, hogy bérpreferenciával segíti az élelmiszer-kereskedelem dolgozóit. A döntés jelentőségét csak akkor tudjuk értékelni, ha meggondoljuk, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben tizennégy szakma kért adómentes bérfelhasználási lehetőséget a kormánytól, s a rendelkezésre álló pénzből csupán háromnak jutott: a melegüzemekben folyamatosan dolgozóknak, az alsó- és középfokú oktatásban dolgozó pedagógusoknak, és az élelmiszer-kereskedelem hálózati dolgozóinak. A kormány és a szakszervezet azt is megszabta, milyen elvek alapján kell a kapott pénzt elosztani. Alapelv, hogy minden érintett dolgozót béremelésben kell részesíteni, beleértve a rész- munkaidőben és a nyugdíj mellett foglalkoztatottakat is. Kihagyni csak azokat szabad és kell, akik a jogszabály vagy a kollektív szerződés szabálya szerint nem kaphatnak béremelést. A legkevesebb emelés havi 150 forint, illetve — rész- munkaidőben vagy nyugdíj mellett foglalkoztatottak esetében — ennek időarányos része. Az ezen felüli részt viszont differenciáltan kell elosztani: az átlagosnál lényegesen jobban kell emelni azok bérét, akii- nagyobb gyakorlattal és szakképzettséggel rendelkeznek, egyenletes teljesítményt nyújtanak, munkájukat az átlagosnál is nehezebb körülmények között, kedvezőtlenebb időbeosztás mellett végzik, s ak'" a bolti munka minden fázisában példamutatóan közreműködnek. Együtt a bizalmival Az átlagosnál nagyobb béremelést kapnak, akik a kiemelt üdülőhelyek, a budapesti agglomeráció, illetve az 500—1000 lakosú települések üzeleteiben dolgoznak. Ami természetesen másfelől azt jelenti, hogy jócskán lesznek, akik az átlagos 7 százaléknál kisebb béremelésben részesülnek. A Belkereskedelmi Minisztérium levélben tájékoztatta a vállalati igazgatókat, a szövetkezeti elnököket a pénz elosztásának helyes módjáról. Eszerint a keretösszeg felhasználásáról a gazdálkodó szerv vezetője a bizalmi tesülettel egyetértésben dönt, és a dolgozó alapbérének megállapítása a szakszervezeti bizalmival egyetértésben történik. A béremelés visz- szamenőlegesen, július elsejei hatállyal érvényes, s néhány héten belül minden érdekelt dolgozó értesítést kap a fizetésemelés mértékéről. G. Zs. Aligha tévedük, ha azt állítjuk, hogy lassan a környezetvédelem egyre több embert foglalkoztat. Ám, sajnos, a vita — leggyakrabban megmarad „szalontársalgások” szintjén, s az érvelő felek legtöbbje úgymond, nem látja meg a fától az erdőt, s télidőben a kóbor kutyát is farkasnak véli. Aztán miután „kikör- nyezetvédősködte magát”, beül autójába, s átvág a csaliton, réten, ólomgázt pökve az útszéli, az esetek többségében ritkaságnak számító virágokra. Szánakozva veszi tudomásul, hogy szőkébb hazánkban kevés a zöldövezet, de ha csak teheti, szétdobálva hagyja az erdőszéli piknik maradékait, mitsem törődve a tiltó táblákkal. örül, ha azt látja, hogy egyre több gólya kelepei a falvak póznáin, de a di- dergető szelek idején nem tesz ki madáretetőt idehaza telelő madarainknak Évtizedek óta csóválja a fejét, ha olyan vidéken vezet át útja, ahol a háztetők cserepeit már az orkán sem szakítaná le, mivel a rászálló cement úgy megkötötte... Akadnak azonban avatott szakemberek is, akik „hathatósabb” eszközökkel próbálnak gátat vetni az esztelen önpusztitásra vezető nemtörődömségnek. Bodó Mihály megyei környezetvédelmi titkárt úgy ismerik barátai és kollégái is. aki az apró gondatlanságok elkövetőivel szemben épp oly szigorú, mint a nagyobb kihágások felelösei- v el. — Aligha volna jogom és erkölcsi alapom, gyárakat, vállalati kollektívákat és üzeméket a tájóvás fontosságára buzdítanom, ha képletesen szólva beállnék a favágók közé és csak akkor tiltakoznék, ha meg is akarják gyújtani a gallyakat. Manapság eredménynek számít, hogy az átlagember is eismeri az élővilág védelmének fontosságát, bár még eléggé keveset tesznek érte. Nem kell a pályakezdésről faggatóznunk, hiszen Bodó Mihály fiatal ember, s hivatása, ahogy ő maga mondja, mégcsak kamasz- korban van — ami elég sajnálatos. 1973-ban mint levegőtisztasági felügyelő kezdte tevékenységét a megyei tanácsnál. Gazdasági mérnöki diplomával rendelkezik. — Akkor a környezetvédelem afféle légből kapott gondolat — kérdezzük, de partnerünk azonnal riposztozik: — Igen, úgy is mondhatnánk, hogyha indiánok lennénk, a levegőt jelző füstjelek vezettek el igazán erre a hivatásra — diskurzusunk alatt ugyanis többször is hangsúlyozza, hogy munkája jóval több az egyszerű hivatalnokénál, hiszen meghatározza életét. Diploma- munkáját is a gazdaság és környezetvédelem összefüggéseiből írta. Környezetvédelmi titkárként 1979 óta dolgozik. — Hogyan látja, változott-e az ipari üzemek és gyárak hozzáállása a táj és nyugodtan kimondhatjuk, az egészséges emberi életet fenyegető környezetszennyezés megelőzése terén? — Sakknyelven szólva, jelenleg patthelyzet van. Még mindig sok olyan mérnökkolléga van, aki nem hajlandó elismerni azt: hogy a termelékenység és az életvédelem összefügg! Elsősorban döntő a jó beruházási háttér, vagyis megfelelő helyre kell telepíteni az üzemeket és gyárakat, valamint a technológiai fegyelem. Illuzórikus volna nagyobb megértés várnunk, hiszen pillanatnyilag sem közép-, sem pedig felsőoktatási intézményeknél nem oktatják a környezetvéde- lem-alapismereteket. Most kezdünk észbe kapni, de a fejlett európai államokhoz viszonyítva tízéves lemaradásunk van ezen a területen! Igaz, a szakmunkás- képzőkben alapvető ökológiai ismereteket már oktatnak. De ez aligha elegendő. — Azért úgy gondoljuk, hogy az eltelt tiz esztendő alatt sikereket is elkönyvelhet. Melyekre emlékszik vissza a legszívesebben? — Ami nekünk siker, az a vállalatoknak, üzemeknek legtöbbször kudarc. így történt ez a sástói kőbánya bezárásakor is. Rombolta a tájat és porfelhővel árasztotta el a környező településeket. Akkor még nem szóltunk a zajártalomról. Ultimátumot intéztünk a selypi cementgyár vezetőségéhez is. Az eljárást főhatósági szinten fogjuk lefolytatni, vagy betartják a környezetvédelmi törvényt, vagy pelig kattan a lakat a gyárkapun. Sajnos, a vállalatok környezetvédelmi állásfoglalása még mindig nem változott lényegesen. A legtöbb eredményt a veszélyes hulladékok bírságolásával értük el. Előfordult az is nem egy esetben, hogy a vezetőség sem volt tisztában, mivel járulhatna hozzá a környezetvédelmi törvény betartásához. Ám vannak kedvező példák, így a Gagarin Hőerőmű, amelynek fejlesztési programjában hazánkban elsőként épül majd kéntelenítő-berendezés a gyárkéményekre. — Mióta környezetvédelmi titkár, részt vesz nemcsak a propagandában, hanem az oktatásban és képzésben is. Meggyőződésem, hogy társadalmi háttér nélkül nem fogunk előrelépni. Nagyon sok aktíva kellene, s akkor nem fordulna elő az az eset, amely szinte egyedülálló, hogy Csányban nincsen fa. Hisz az ott élők a dinnye és az uborka érdekében letarolták a bokrokat és enyhet adó lombokat. Fontos volna minél több park és fás-virágos pagony létesítése, hiszen az utóbbi tíz év mérései igazolják, hogy a levegőben egyre több a kéndioxid és a por. Jövőre az egri főiskolán speciális kollégiumként oktatjuk a környezet- védelmi ismereteket is. Bízunk benne, lesznek érdeklődő hallgatók. Tavaly a tanács kiváló dolgozója lett, idén a Hazafias Népfront Széchenyi Plakettjét kapta. Eddigi munkássága is biztosíték arra, hogy a jövőben is a tőle megszokott szenvedélyes szeretettel óvja, védi a vizek, nádasok, mezők és erdős rengetegek élőlényeit — egyszóval az életünket jelentő természetet. Soós Tamás Járőrökkel az egri éjszakában Alapkört teszünk az akciócsoporttal. Eger városmagja szokatlanul csendes ezen a péntek, középesti órán, nyolc óra után. Pláne meglepő, ha hozzávesz- szük: az idegenforgalmi idény „sűrűjében” vagyunk. Az Egri Városi Rendőrkapitányság megerősített csoportja persze, már több hete végzi folyamatosan az esti-éjszakai ellenőrzéseket, s tapasztaltak már más állapotokat is — tudjuk meg irányítójuktól, Ali Attila r. őrnagytól, a kapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetőjétől. Ez az eltelt idő pedig már módot ad annak felmérésére is, mennyire hatásosak intézkedéseik, rendszeres jelenlétükkel minként biztosítják a pihenni, kulturáltan szórakozni vágyók békéjét, nyugalmát. Hallgat a völgy és a sátorfalu A Szépasszony-völgy napok óta kritikus pont. Az idén ugyanis tanácsi rendelet tiltja meg, hogy a turisták ezen a környéken táborozzanak. A szabálynak érvényt szerezni bizony szívós munka. — Kispénzű vendégeink a korábbi esztendőkben megszokták, hogy itt, a völgyben aludjanak — magyarázza Pápista Mátyás, r. zászlós, akinek már híre jár, főleg az NDK-beliek körében. — önszorgalomból megtanultam németül — folytatja érdeklődésünkre — tehát közvetlenül tudok velük beszélgetni. Felhívom a figyelmüket, mielőtt itt vetnének maguknak ágyat, hogy menjenek a kempingbe. Most már szólnak is érkező honfitársaiknak: vigyázzanak, mert a völgyben a rendőr beszéli a nyelvet!. .. — Akkor haszonnal járt a munkája? — Ha csak a számokat említem, az is igazolja, hogy igen: e héten hétfőn még 150 vadkempingezőt kellett innen eltanácsolnom. Csütörtökön már az ötödükkel sem találkoztam tizenegy óra után. De nézzen körül, ma mi a helyzet! Valóban, eltűntek a hátizsákos, álmos tekintetű ifjak. Mindannyian ballagnak kifelé a völgyből, szállást keresve. Kocsinkkal a Vörösmarty utcán érjük utol őket. Egyenletes léptekkel haladnak a megadott irányba: a kemping felé. Mi is oda igyekszünk, megtudni, rendjén van-e minden. A sátorfalu portája előtt hosszú a sor. Az ott dolgozóknak egész nap nem volt megállásuk. Fogadni kell a vendégeket. Pedig már így is kétezernyi helyre települhettek az érkezők. A zsúfoltság ellenére nyugalom van, csend honol. Itt vacsoráznak, ott a városba készülnek, amott éppen pihenni térnek. Később, az éjjel is csak egy bejelentés megy innen a kapitányságra — kisebb csetepatéról — de hamar lecsillapítják a renitenskedőket. Esetek — vegyesen Alig múlt kilenc óra. Dugig van a népkerti söröző. Mihelyt megpillantják a járőröket, a lányosképű fiatalember már húzódik is a bokrok sötétjébe. Rögtön kiderül, miért e nagy félszeg- ség. Éppen tíz napja ténfe- reg a világban anélkül, hogy a zalaegerszegi nevelőintézetben tudnának róla, merre vetette a sors. Most már bizonyosak vagyunk benne, rövidesen ott is meghallgatják a beszámolóját. A táncolok ügyet sem vetnek az egyenruhásokra. Az asztaloknál üldögélők viszont rendkívül illedelmesek. Lehetnek is, hiszen jó néhányukat már jól ismerik a rend őrei. A 16 éves Cifrakapu utcai fruskát azonban még nem, de jogos a neki járó feddés: tízéves húgával együtt már rég otthon lenne a helye. Ugyanígy a sörpocakos apukával együtt „kocsmázó” fiúcskának is-. Már távozna a kis • csapat, amikor- az egyik rendező panaszolja: valamelyik pityókás vendég alaposan megbokszolta őt. Ez sem újdonság a rendőröknek, hamarosan kézre kerül a támadó, aki ellen később szabálysértési feljentés készül. Nem józan életűnek való hely a Széchenyi Étterem. A füst — miként mindig — most is „jótékony” homályt ereszt a helyiségre. A gyanús alakok azonban nem rejtőzhetnek el. A sötét képű fiatalembert rögtön kiszúrják az igazoltatást végzők. Igazolvány egyáltalán nincs nála. Mivel ráadásul ismeretlen is a városban, beültetik az autóba, majd a kapitányságon igazolhatja magát... Utunk újra a Szépasszony- völgybe vezet. Az ottani járőröket éppen munka közben találjuk. Az SL 65—54 forgalmi rendszámú Barkas vezetőjét tartóztatták fel, mivel a benne utazó társaság valamennyi tagja „hullarészeg.” Rögvest a felírókönyvbe kerül: tulajdonosa, egy zöldségkereskedő. ilyen állapotban akart részt venni a közlekedésben. Még elgondolni is rossz, mi lett volna, ha valóban kijut a völgyből.. . A gazdát elviszik vérvételre, az autó pedig marad a helyszínen. Fél tizenegy felé jár az idő. Lassan azok is sze- delőzködnek, akik a völgy pincéiben mulatoztak. Ügy tűnik, a rendőrök határozottsága eredményre vezető. Intézetből szökött tolvajok? — Most annak nézünk utána — adja ki az utasítást a parancsnok — vajon kik szegik meg a KRESZ előírásait! Alig megyünk néhány száz métert, a régi Cifrakapu utcában, egy kereszteződésnél ifjú motorosokra bukkanunk. A bukósisak hiánya lesz lebukásuk oka. A gyors számonkérés eredménye: az OX 61—62 rendszámú MZ gazdái nem ők! Egyébként vezetői engedély sincs F. Imrénél, a jármű vezetőjénél. A furcsa módon őszinte válasz sem a javukra szól — Imre unokabátyjának motorkerékpárját lovasította meg, hogy furikázhassanak egy keveset a kertek alatt. Neki azonban még van papírja arról, hogy eltávozási engedély alapján tartózkodik Egerben. Barátja — aki hozzá hasonlóan a hatvani József Attila Ifjúsági Otthon lakója — viszont semmiféle papírt nem tud felmutatni. Mikor Imre Tiba utcai lakásában — nagymamájánál — megkapjuk az igazolást, 'társát, S. Attilát beviszik a kapitányságra. Amíg az ő meghallgatása tart, az ügyeletvezetőtől, Kása József r. főhadnagytól tájékozódunk. — Több intézkedést kellett tennünk amiatt, hogy a rendőrségi felügyelet alatt állók megszegték az előírásokat. Nemrég érkezett egy bejelentés arról, hogy egy rakodómunkást a fakocsmában állítólag rokonai rövid úton megszabadítottak csaknem ezer forintjától. A Cifrakapu utca 43-ból csend- háboritá's miatt érkezett bejelentés: mint kiderült, egy fiatal társaság ünnepelte egyikük születésnapját, ezért hangoskodtak. Megkapták a kellő figyelmeztetést. Alig fejezi be az ügyelet- vezető beszámolóját, amikor telefonon érkezik a jelzés, Verpeléten behatoltak egy családi házba. Nosza, járműbe vágjuk magunkat, s rövid időn belül már a község Béke utcájában találkozunk a sértettel. V. Bélánét nem hagyta el a lélekjelenléte: gyermekek nyitották ki a zárt kaput, vitték el az udvarról a motorkerékpárt, az asszony azonban utánuk rohant. s végül sikerült _ is visszaszereznie a járművet. Az eset folytatása persze, majd később következik. Visszatérünk a kapitányságra, ahol az intézetből szökött fiatal barátunk már békésen szunyókál. Nem teheti sokáig': mindaddig, amíg Hatvanból nevelők nem jönnek érte, a Kertész utcai Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben a helye. ★ Éjjel egy óra is elmúlt már. A telefonok, a rádió- készülékek is hallgatnak a kapitányságon. A történtek ellenére is azt állapíthatjuk meg az akciócsoport vezetőjével, munkájuk nem maradt hatástalan. S hogy így lesz ez a jövőben is, arra biztosíték rendszeres jelenlétük. Szalay Zoltán
