Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
6. 3j 3 NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 25., szombat A Pori színház a század elején és ma Egy rendező Finnországból A vasgyáriaknak karácsonyra — színház Az egri filmművészeti nyári egyetem egyik vendége volt Kari Suválo, a finnországi Pori színházának művészeti igazgatója. Eger testvérvárosából érkezett, az egyre élénkülő kapcsolat jegyében. Örömmel vette a meghívást, bár a mozgóképpel csak mint érdeklődő foglalkozik : Finnországban nem függ össze annyira egymással a film és a színház, mint nálunk. De tapasztalatait felhasználhatja a következő esztendőben, mivel a tervek szerint az Agria Játékszín egyik bemutatóját ő állítja majd színre. Először arról érdeklődtünk tőle, hogy mit látott, s mit tud hasznosítani a későbbiekben. Azonos hullámhossz — A legérdekesebb az volt számomra — kezdi Kari Suvalo —, hogy milyen indulatai vannak a magyaroknak, hogyan mozognak, milyenek gesztusaik. Szerencsém volt, mert olyan műveket láthattam, amelyek velem azonos hullámhosz- szon voltak. Bacsó Péter munkái, társadalmi vígjátékai ugyanúgy látják a világot, ahogy én igyekszem: a valóságot „hátulról” is megmutatják. A legkomolyabb dologban is van valamilyen nevetséges. — Ez az ironikus látásmód érzékelteti-e azokat a történelmi mélységeket, amelyeket a múlt megértéséhez mindenképpen be kell mutatni? — Ügy látom, hogy az élet effajta megközelítése er- ré is kitér. Montjuk egy szerelmi háromszög ábrázolásában is tágabb látóhatárt lehet bemutatni, mint a történet önmaga. Különben is: nincs értelme a komolykodásnak, ha a nézőtér telje, sén üres. Először is be kell csalni az embereket a moziba ahhoz, hogy bármit is elmondjunk nekik. Hogy például a Te rongyos élet című Bacsó-filmre utaljak: ebben az alkotásban végig nyomon követhető volt egy elhallgatott másik film is. Egy keserűbb, egy kiábrán- dultabb. Érzékelhető volt: mindez nem így történt, a látható jelenetek parafrázisai a valóságnak. Színház és film — Mint színházi ember, mit kaphatott itt, s milyen kapcsolat van hazájában a két művészeti ág között? — Mint rendező, elsősorban a színházi kliséket érzékeltem: az említett Bacsó-filmben volt egy rész, amely egy ötvenes évekbeli színpadi jelenetet adott visz- sza. A látottak természetel- lenessége pontosan mutatta számomra a kor ellentmondásosságát. Nálunk egyébként elég nagy a távolság a színház és a film között. Kevés az a színész, aki feltűnik a mozikbban. Kivétel például az a darab, amelyet jövőre Egerben szeretnék színre állítani: A vonatról a televízió is készített felvételt. — Kérem, mutassa be nekünk városának színházát! — Az épülete ennek az évnek a végén százesztendős lesz. Ez egy szép, régi színház, modem felszereléssel. Ügy tíz évvel ezelőtt egészítették ki egy kis színpaddal. Drámai művek bemutatásával foglalkozunk, de játszunk gyermekek számára is. Társulatunk közepes nagyságú, huszonhárom színészünk van. összesen nyolc bemutató van egy évben, közülük öt szól a fellnőttekhez. — Nálunk sok vita folyik a közönség szervezéséről. Önök hogyan gondoskodnak nézőkről? — A helyek jelentős részét bérletesek számára adjuk el. a környékbeli települések községházáin dolgozik egy-egy kultúrtitkár, akiket a helyi elöljáróság fizet. Ök szervezik a közönséget. Ha elegendő néző ösz- szejön a településen, a helyi vezetés buszt bérel, s beviszik az érdeklődőket a színházba. De említhetném a helybeli vasgyárat is: a decemberi' hónapban az üzem vezetése megvesz 10 —12 előadást, s ajándékként adja dolgozóinak. Azelőtt évről évre állófogadást adtak a munkásoknak, de a feleségek fölháborodtak az ivászat miatt, így vált ez az alkalom kultúrprogrammá. Mai finn drámák — Mit és hogyan játszanak a pori színházban? — A legnagyobb érdeklődéssel a mai finn drámákat fogadja a közönség. Emellett „mindenevők”, szívesen látják más országok szerzőit is. Magyar darabokat a hatvanas években játszottak hazánkban: Örkény és Sza- konyi drámáit mutatták be. Azóta inkább a modern amerikai és NSZK színjátékok kerültek napirendre. Azt, hogy miként játszunk, elsősorban a rendező személyisége szabja meg, minden társulatnak megvan a sajátos arculata. Valamelyes hatással a Taganka Színház volt a finn rendezőkre. Sokan utaztak régebben Moszkvába. hogy lássák a sajátos előadásokat. A daraboktól azt várják az emberek, hogy a helyi problémákra reagáljanak: ezért járnak Poriban színházba, hogy szembesüljenek saját gondjaikkal. Ezért választunk elsősorban hazai darabokat, vagy olyan műveket. amelyek minden szempontból alkalmazhatók a mi viszonyainkra. Nálunk kevésbé érvényesülnek a különböző világszínházi divathullámok, minél inkább azonosulni tud egy társulat saját közönsége világával, annál sikeresebb lesz. Mi realistán játszunk, ezt látják a legszívesebben a környékbeli emberek. Gábor László MIT ÍGÉR AZ ÚJ TANÉV? Előtérben a minőségi mnnka Beszélgetés Lövei Gyulával, a megyei művelődési osztály vezetőjével Még néhány nap és véget ér a diákok számára az örömök regimentjét kínáló vakáció, s kezdődik az ismeretgyarapítást, a szellem és a karakter pallérozását szolgáló tíz munkás hónap. Az új tanév közérdeklődésre számot tartó feladatairól beszélgettünk L övei Gyulával, a megyei művelődési osztály vezetőjével. Jobb adottságok — Miként alakultak az egyes iskolatípusokban a tárgyi feltételek? Formálódásuk harmonikusan igazodik-e a növekvő tanulólétszámhoz? — Arra törekedtünk, hogy ezt a feltétlenül szükséges szinkront megteremtsük. Az óvodában — elsősorban a kevesebb gyerek miatt — tovább javult a helyzet. A zömében képesített szakemberek 513 csoportban, 14 130 apróságról gondoskodnak, a korosztály kilencven százalékáról. Ügy vélem: az utóbbi adalék nem kíván különösebb kommentárt. Előrelépés tapasztalható — a több fiú és lány ellenére is — az általános iskolákban. Szűkebb hazánk hatodik ötéves terve 240 tanterem építését szabta meg, méghozzá a meglevő létesítmények bővítésével, illetve újak emelésével. Az előirányzatot már túlteljesítettük: eddig 150 tan-, illetve 15 tornatermet adtak át rendeltetésének. Az esztendő végéig még négy osztály kap méltó otthont. Az egyértelműen kedvező folyamat hatására — s ennek valamennyien örülünk — szűnő ben a meglehetősen aggasztó zsúfoltság, és fokozatosan visszaszorul a váltakozó tanítás. Megnyugtató az is, hogy a napközisek száma 1200-zal nő, vagyis az ellátás szintje negyvennégy százalékos lesz. A középfokú intézményekben nem ilyen szívderítőek a körülmények : itt csak átszervezések révén enyhíthetők a gondok. A gyöngyösiek viszont joggal büszkék arra, hogy kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskolájuk végre az igényeknek megfelelő, lakályos hajlékba költözött. Az se mellékes, hogy a nyári karbantartás, illetve felújítás mindenütt zökkenők nélkül haládt, s időben befejeződött, vagyis . nincs semmiféle akadálya a zavartalan rajtnak. Az igényesség jegyében — Jobbak lettek-e a személyi feltételek? Kevesebb-e a képesítés nélküli? — Személyes véleményem az, hogy a katedrákon csak a sokrétűen felkészült, a „jogosítvánnyal” rendelkező nevelők boldogulhatnak maradéktalanul. Ugyanakkor az is tény, hogy egy ideig még szükség lesz azokra is, akiknek pillanatnyilag hiányzik a diplomájuk. Pontos adataink még nincsenek, de reméljük azt, hogy a korábbi időszakokhoz viszonyítva csökken a létszámuk. Egyet határozottan ígérhetek: az általam vezetett osztály csak azoknak ad alkalmazási engedélyt, akik legalább jó átlageredményt értek el az érettségi vizsgán. Emellett — lehetőségeinkhez képest — igyekszünk mérlegelni, illetve ellenőrizni a rátermettséget, a hivatás iránti elkötelezettséget is. Nevelésközpontúság — tettekben — Melyek az új tanév legfontosabb országos célkitűzései, s hogyan idomul ezekhez a feladatok helyi menetrendje? — A valós élet szelleme hassa át a létező legszebb, legfelelősségteljesebb tennivalót: az emberformálást, méghozzá minden szinten! Más szóval: az iskoláknak is lépést kell tartaniuk a gazdasági és társadalmi változásokkal, a tudományostechnikai haladás lényegével. A mindennapi tevékenységben főszerep jár a tudásszint fokozásának, az önálló ismeretszerzésnek, az önismeretre okításnak, a fegyelemre, a felelősségérzetre szoktatásnak, s természetesen — ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — az anyanyelvi kultúra fejlesztésének, a szó- és az írásbeli kifejezőkészség csiszolásának. Hadd szóljak részletesebben a karakterformálással összefüggő tennivalókról! A sokszor emlegetett nevelésközpontúságnak csak akkor van értelme, ha nem szavakban, hanem tettekben mutatkozik meg. Éppen ezért nemcsak tudatos tervezés szükségeltetik — több helyütt még eddig sem jutottak el —, hanem a kitűzött célok kivitelezésének következetessége is. A pedagóguskollégák akkor cselekszenek helyesen, ha az effajta, megbecsülést érdemlő, nemes hevület áthatja iskolán belüli és azon kívüli tevékenységüket, ha kiaknázzák az aktualitásokban rejlő lehetőségeket, ha a felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára való fel-«, készülést ilyen szempontból is kamatoztatják. Sokrétű segítség — Nemrég került a megyei művelődési osztály élére. Túljutott az ismerkedésen, a helyzetfelmérésen. Véleménye szerint mit tehet az ön által irányított kollektíva a nevelői gárda élet- és munkakörülményeinek javításáért, a katedrákon nélkülözhetetlen alkotó-, teremtőkedv sarkallásáért? — Bizonyos vonatkozásban mindig az oktatásügy szolgálatában állottam, s másfél évtizedig — hevesi járási, nagyközségi könyvtárigazgatóként — is ezért a mindennél előbbre való ügyért buz- gólkodtam, számos ötletet kínálva az elmélyültebb, a maradandóbb ismeretszerzéshez, illetve művelődéshez. Emellett tanítottam is, mert a diákok visszajelzései erőt adtak a nehezebb próbatételek elviseléséhez. Jelenlegi funkciómban is ezen az úton óhajtok járni, természetesen az új szerepkör szabta feltételeket mérlegelve. Meggyőződésem az, hogy nálunk a legkiválóbb szakembereknek kell dolgozniuk, olyanoknak, akiktől méltán várnak tanácsokat, jobbító elképzeléseket a falvakban és a városokban munkálkodó kartársak. Épp ezért arra törekszem, hogy erősítsem ezt a jó értelemben vett rangot. Az eddiginél sokkal tartalmasabb, élőbb kapcsolatot alakítunk ki a területi osztályokkal és a nagyobb intézményekkel. A különböző jogos, indokolt jelzésekre, panaszokra rögvest reagálunk, nem ragaszkodunk az ügyintézési határidők hivatalnoki betartásához, hanem jóval azok lejárta előtt intézkedünk, cselekszünk. A szakfelügyelői apparátust és a háttérinttézményeket — a nevelési, a pályaválasztási tanácsadó intézetre és a továbbképzési kabinetre gondolok elsősorban — arra ösztönözzük, hogy még hatékonyabban könnyítsék meg a nevelők mindennapi helytállását. Munkatársaimmal együtt azt vallom, hogy a minőségi munka az elsődleges, s csak azért járhat, méghozzá mértéke szerinti méltatás. Nemcsak most, a központi bérrendezéskor, a feltétlenül szükséges differenciálás során, hanem az elkövetkező években is. Nincs, nem nem lehet ennél lényegesebb, ugyanis ez a követelményrendszer berögződik az ifjúság tudatába, s jövőt formáló erővé válik Mindannyiunk örömére ... Péesi István Búcsú ii/i. Sanyo szuszogva föltápász- kodott, kissé megbillent, majd egyensúlyát visszanyerve odakiáltott a többiekhez. — Na, gyertek! Lássátok, hogyan tudok lőni! A többiek elnéztek Sanyo válla föllött, és hamiskásan vigyorogtak. Sanyo, na ja, a tücsök. Iszik két korit, aztán csak a szája jár. Nincs ennek semmije a nagy száján kívül. Csak úgy vonzza ä szerencsétlenséget. Minden nőnél csődöt mond, a cigarettára is fordítva gyújt rá. a nadrágja foltos, mert valami trutymóba mindig beleül. Szóval ez a Sanyo egy százkilós pech. De Sanyo tovább szívós- kodik, hogy menjenek a céllövöldébe. Ráhagyják. — Na, gyertek, ott minden puska félrehord, de én úgy is tudok ám lőni, he?! Sanyo végül két elázott ürgét fölráncigált, s akár a kioldódzott cipőfűzőjét, vonszolta őket maga után. egyenesen a céllövöldéig. A pultnál egyszál, aszott öregember álldogált. Sanyo a két havert a pulthoz támasztotta, hogy el ne dőljenek, és kért egy puskát. Az öreg reszkető mutatóujját a fiú orra alá dugta, és figyelmeztetően megingatta. — Aztán fiacskám, okosan! A pálcikát kell eltalálnod! — Hö, hö — röhintett fel az egyik, a széles vállú. — A pálcikát? A Sanyónak mondja? — Legfeljebb magát találja el, papa! — dünnyög- te a másik, és megigazította kuszán álló öltönyét. — Kuss! — emelte a vállára a puskát Sanyo. Egy másodpercig némán bámulták Sanyo készülődését. A céllövöldés riadtan nézte a művirágait. — A hurkapálcát, fiam! — lehelte halványan az öreg. Sanyo letette a fegyvert. — Api! Azt a babát, ott a második sorban! Azt fogom eltalálni! — Jó, fiam, de csak a pálcikáját. Akkor majd kettétörik a pálcika, le fog esni, és a tied lesz! — És a jobb szemit, áztat fogom etanáni! — Ne tedd! Én ebből élek. Ha kilövöd a szemét, még nem fog leesni, ha meg más lövi le, akkor meg mérges lesz, hogy félszemű babája van. Érted már, fiam? Sanyo megszívta az orrát. — Kifizetem a károdat, na?! A két haver összeröhögött. — Sanyo, hogy te milyen ökör vagy! Hát lődd le a pálcikáját, aztán ott egye meg a fene az egészet! Sanyo zihálva nézett a két férfira. — A hasát fogom etanáni! Az öreg lassan Sanyóhoz közelített, s mielőtt a fiú meghúzhatta volna a ravaszt, kezével a föld felé irányította a puskacsövet. — Nem teheted meg! — Mit van úgy oda, papi! .— szólalt meg a széles vállú. — Ez a Sanyo egy két-balkezes pancser. Ezt még úgy kell megpisiltetni, mert különben levizelné a gatyáját. Érti, na? Az öreg lesütötte a szemét, és reszelés hangon mondta. — Egy két-balkezes lőtte le a lányomat is két méterről. Pontosan a hasára célzott. Hát nem értitek, hogy most béke van, hogy most csak a pálcikákra lehet lőni?! ★ Achel, a varzsló a céllövöldés mögötti domboldalon verte föl a sátrát. Rikító zöld-piros csíkokkal mázolta be az oldalait, a bejáratra pedig fekete betűkkel írta ki: „Achel, a nagy varázsló található itt!”. Felesége egy hatalmas dobot pü- fölt, ő volt a kikiáltó. — Ide, ide! Csodatevő Achel megérkezett! Gyengébb idegzetűek ne jöjjenek! Aki ide bejön, láthatja, amit nem láthat! Csoda lesz, hát ne kerülje el! Tíz perc múlva kezdünk! Ide-ide, tessék! Achel nyájas mosollyal szedte be a pénzt, és tessékelte be a kíváncsiskodókat. Amikor már elég súlyosnak érezte kalapját az összeszedett pénztől, intett a feleségének, hogy hagyja abba a dobolást. Achel leengedte a sátor bejárati szárnyát, és elkezdte a mutatványt. Kisebb-na- gyobb bűvésztrükkökkel kezdte. A közönség gyéren tapsolt. Valaki befütyült. — Mi lesz a csodával, maestró!? Achel csendet kért, nagy léptekkel kiment a porond szélére, és behozott középre egy hatalmas ládát. Kinyitotta a tetejét, és körbemu- togatta. A láda üres volt. Közben az asszony a d< bot letette az egyik bámészkodó lába elé, miközben riadt, galambszemekkel nézett rá. (Folytatjuk) Szűcs Mariann Kari Suvalo: — Elsősorban a finn drámákra kíváncsi a közönség
