Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
NÉPŰJSÁG, 1984. augusztus 24.; péntek 3. KIFIZETŐDŐ A MELIORÁCIÓ Talajjavítás — több termés Kérdőjelek a kereskedelemben (Fotó: Szabó Sándor) A talajjavítás a leggazdaságosabb beruházások egyike — állítja a szakemberek egy része. Mások kontráznak, mondván: jelenleg túlságosan sokba kerül a melioráció — a talaj javítása, vízrendezése, öntözése — és a ráfordítások hosszú idő alatt térülnek meg. Ebben az érvelésben is van igazság, hiszen napjainkban kevés pénz jut a beruházásokra, tehát alaposan meg kell gondoni, hová fektessék pénzüket a gazdaságok. Ésszerű földhasznosítás Ám az is igaz, hogy két évtized alatt megduplázódott a mezőgazdasági termelés, a növénytermesztők pedig ennél is nagyobb eredményeket értek el. Ennek egyik oka, hogy a nagyüzemek ésszerűen hasznosítják a termőföldet, természeti és köz- gazdasági adottságaikhoz igazítják a termelés szerkezetét. Szinte tudományos alapossággal készülnek a középtávú és az éves tervek, kifejeződik bennük a legfontosabb cél, a gazdaságos termelés. Széles körben elterjedt gyakorlat, hogy egy- egy helyen csak azokkal a növényekkel ‘ foglalkoznak, amelyek a legtöbb hasznot adják. Persze, az adottságokhoz alkalmazkodó termelési szerkezet csak egyik lehetősége az ésszerű földhasznosításnak. Az ember mindig is törekedett arra, hogy javítsa is a föld termőképességét. Számottevő eredményeket azonban csak az elmúlt évitizedekben értünk el. Igaz, többszörösen növekedett a talaj termőképességének javítására fordítható összeg is. A mostani ötéves tervidőszakban meliorációra 10—11 milliárd forintot fordítanak a gazdaságok, ami mintegy 40 százalékkal több, mint az V. ötéves tervidőszakban volt. Tavaly a gazdaságok — az állami támogatással együtt — megközelítően kétmilliárd forintot költöttek területük rendezésére, a víz- gazdálkodás javítására és a kémiai talajjavításra. Ebből a pénzből 120 ezer hektáron végezhették el a komplex meliorációt. A termőtalaj megbecsülése Tény: a melioráció felértékelődött az elmúlt évtizedekben. Érthető ez, hiszen az ipar fejlesztése, a városiasodás, a szállítás és közlekedés változása miatt az elmúlt negyedszázadban 572 ezer hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelt terület. A legfrissebb statisztikák szerint az utóbbi években növekedett a mezőgazdaságilag hasznosítható terület, hosszabb távon azonban változatlanul a csökkenésével kell számolni. Az élelmiszer-termelés bővítése — amely feltétele a hazai ellátásnak és az export fokoA Kertészet és Szőlészet most megjelent 34. száma egyebek között tájékoztatást közöl a közönséges gyomnövényként ismert kövér porcsinról, amelynek kerti változata a felálló szárú, húsos, pozsgás levelű növény fogyasztható; a trópusi és szubtrópusi országokban fontos táplálék. A középkorban nehezen gyógyuló zásának — tehát'csak intenzív gazdálkodással képzelhető el, amely egyebek között kedvező termőhelyi adottságokat is feltételez. Ugyanakkor az ország mezőgazdaságilag művelt területének kétharmadán kedvezőtlen termőhelyi adottság gátolja a termelést. Hogyan lehet e körből kilépni? Az egyik lehetséges az, hogy az úgynevezett komplex melioráció üteme felgyorsuljon. A számítások szerint mintegy 92 milliárd forintra lenne szükség a termőtalajok védelméhez. Ebből — mint említettük — a VI. ötéves tervidőszakban 10—11 milliárd forint értékű melioráció valósul meg. A tervidőszakra kitűzött feladat teljesítése is csorbát szenvedett mostanáig. Az első három esztendőben a tervezettől 10—12 százalékkal marad el a tényleges teljesítmény. Az elmaradás okai érthetőek: a tervezettnél 370 millió forinttal kevesebb állami támogatást kaptak a gazdaságok meliorációhoz, közben e munkák költségei mintegy 30 százalékkal emelkedtek. E kedvezőtlen jelenség ellensúlyozására az idei esztendő elején született néhány intézkedés. A végeredmény hogy az 1984. évi 1,35 milliárd forintos állami támogatással a lemaradás mérsékelhető, de a tervidőszakra kidolgozott elképzeléseket várhatóan nem lehet megvalósítani. Megtérül a beruházás A meliorációs beruházások ütemének gyorsítását a legújabb tapasztalatok is sürgetik. Tavaly az aszályos időjárás ellenére, a meliorate területek mintegy 15 százalékkal nagyobb termést adtak, mint a talajjavítás nélkül maradt földek. Ugyancsak a gyakorlati tapasztaladnak igazolják, hogy a savanyú talajokon a búza termésátlagai 15—30 százalékkal alacsonyabbak, a termeléshez szükséges mű- trágyázási költségek pedig 40—50 százalékkal magasabbak. Az ágazat irányítóinak véleménye szerint a VII. ötéves tervidőszakban 15—16 milliárd forintot volna célszerű meliorációra fordítani, s ezzel az összeggel 750 —800 ezer hektár területen lehetne elvégezni a komplex . talajjavítást. Aligha vitatható a beruházás megtérülése: a számítások szerint a program befejezését kö- venően, évente 800—900 ezer tonna gabona értékének megfelelő árut lehetne termelni e földeken. Végül is csak üzemi nézőpontból érdemes azon meditálni, hogy érdemes-e a meliorációra pénzt költeni. A népgazdasági haszon ugyanis nem vitatható, ám hogy ez minél nagyobb legyen, ahhoz a gazdaságok érdekeltségét is meg kell teremteni. sebek kezelésére is használták. Napjainkban inkább csak Nyugat-Európában termesztik, bár hazánkban is terjedőben van. Egy biokertész ásás nélküli talajművelési tapasztalatairól számol be. s megtudható az is, hogyan lehet olcsón és eredményesen fűteni, automatizálni a fóliás hajtatóberendezéseket. Ha kereskedelem, mindnyájan szakértők vagyunk. Naponta gyűjtjük a tapasztalatainkat és mondunk véleményt erről a szakmáról, anélkül, hogy „mélyebb” ismereteink lennének róla. De hát a vevőt nem az elmélet érdekli, hanem az üzletben található áru, a kínálat, a minőség, s még egy sor egyéb is. Kérdőjelek, kérdőjelek. Hogyan lehet ezeket feloldani, ha egyáltalán fel lehet oldani? Mindig lépni A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Szabó László vállalkozott arra, hogy az úgynevezett belső kérdésekről is szóljunk. — Alapvetően hiánygazdálkodás folyik nálunk. Hogyan lehet ilyen körülmények között kereskedni? Nem válaszolt azonnal a kérdésre. Mintha keresné a szót. — Nehezen. Talán ez a legmegfelelőbb kifejezés. Mert ha kínálati piacunk lenne, akkor nem a kiskereskedőnek kellene mennie az áru után, hanem őt keresnék meg a szervezők. Amit most mondtam, nem vonatkozik az alapvető élelmiszerekre. Én teszem hozzá: nagyon sok üzletvezetőtől megkérdeztem, tudja-e, hogy a nagykereskedelem gépkocsija mit hoz neki a következő fuvarban? Mielőtt a nem-et kimondták volna, mindnyájan úgy néztek rám, mintha azt kutatnák, hogy vajon viccelni akarok-e velük. — A vállalatnak el kell készítenie a terveit. Az előző évi tényékhez képest előre kell lépnie. Hogyan teheti ezt meg, amikor nemcsak tőle függ, hogyan alakul a forgalma? — Nem tehetjük meg azt, hogy széttárjuk a karunkat és közöljük a vásárlóval, hogy ezt vagy azt nem szál- iMtották nekünk. Menni kell az áru után, hadd mondjam így. Ezért is lehetséges, Alighogy bezárom magam mögött Kardos István egri lakatosmester kapuját, a házőrző kutya már rohan az újabb vendég elé. Egy fiatalasszony vár bebocsátásra, s mint kiderül, férje Pestre ment a délutáni vonattal, s véletlenül elvitte mind a két kulcsot. Gyermekével nem tudnak bemenni a lakásba. A 76 éves mester elkéri címüket, s megígéri, hogy egy órán belül kicseréli a zárat. — Ez így megy napról- napra — mondja Kardos István. — Előfordult, hogy az esti gyorsról egyenesen ide jött egy asszony, egyik karján gyerekkel, a másik mellette félálmosan. Elhagyta táskáját kulcsostól. Kiszálltam a fürdőkádból, aztán másfél óra múlva folytattam a tisztálkodást. No nem azért csináltam, mert ez hiányzott a napi forgalomból. Nekem többet ér a megelégedett arc, mint az, amit fizetnek. Az idős ember több mint fél évszázada került erre a pályára. A mesterség alapjait édesapjától leste el, aki szintén e szakmában jeleskedett Kiskörén. — Gyerekként tanultam meg a legalapvetőbb fogásokat, de először mégsem lettem lakatosinas. Apám korán meghalt, s egy cipészhogy a tényleges forgalmunk volumenben, mennyiségben is növekszik évente. Jelentős mértékű erőfeszítések húzódnak meg emögött. Amiből a kedves vevő semmit nem érzékel. De — nem is érdekli, mert ő a pénzéért árut akar és- nem magyarázatot. Ahol kapni — Menni kell az áruért, mondta. De azzal, hogy Hevesbe szállítanak Zalából vagy Békésből, még nem lesz több áru. Milyen következményei lehetnek ennek a „keresztbe beszerzésnek"? — Gondoljuk végig. Mi elhozzuk azt. amit máshol készítenek el, máshol várnak. Ugyanakkor innen, a mi megyénkből ugyanoda szállítanak olyan cikket, amiért nem kellene sehová mennünk. Mennyi energia megy így veszendőbe ?Meny- nyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki „otthon” tudna beszerezni mindent? — Ügy tudom, a beszerzés sokszor a személyes kapcsolatokon is múlik. — Mondhatom, hogy sokszor a személyes kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen lenne keresett cikkhez hozzájutni. Baráti beszélgetés közben sokkal eredményesebben lehet tárgyalni és üzletet kötni. — Térjünk vissza a saját portánkra. Mennyire készteti a bolti eladókat a jobb munkára az a fizetés, amiért ma dolgoznak? — Az eladókat... ? Nem is tudom, mit válaszoljak erre. Akiben nincs benne az igazi kereskedői véna, az teszi a dolgát úgy, ahogy teszi. Az üzletvezetőket másként kell megítélni. Közöttük is vannak azonban egészen kiválóak, akik szinte el sem tudják viselni, ha a vevőnek azt kell mondaniuk: sajnos, nincs. Ilyet nem is mondanak. Ajánlanak helyette a keresett áruhoz hasonló értékűt és tulajdonságút. hez mentem el tanulónak, mert kosztot ígért. Két év múlva „átnyergeltem” divatáru-kereskedőnek. Néhány esztendőt a pult mögött töltöttem, de nem sajnálom azt az időt, hiszen a jó kisiparosnak nemcsak a szakmáját kell ismernie, hanem megfelelő üzleti érzékkel is rendelkeznie kell. A leglényegesebb a „kuncsafttal” való bánásmód. A mester húsz éve szakosodott zárjavításra, kulcs- készítésre. — Ahogy öregedtem, már nem bírtam a megterhelést. A nagykapu, a vaslépcső készítése nem idős embernek való. De még most is akadnak komoly feladataim. Legutóbb Pétervásáráról kerestek fel: az egyik cégnél nem tudtak kinyitni egy hatalmas páncélszekrényt. Minden szakembert felkutattak már a környéken, de egyik sem kapott a lehetőségen. Gondolták, hogy megkérnek engem, hátha megpróbálom. A főnök elképedve nézte, hogy hegesztővel látok a munkához. Könyör- gött, hogy tegyem le a szerszámot, ugyanis tízmillió forint volt a kasszába zárva. Végül is köszörűvel szeltem ki egy kis részt a zár mellett, s akkor láttam, hogy vasbeton van alatta, össze is súgtak a hátam Fejleszteni kell — Elkerülhetetlennek tetszik a kereskedelmi üzlethálózat fejlesztése, korszerűsítése. Mit terveznek? — A megyénk városai közül csak Gyöngyösön és Hatvanban tudunk ebben az ötéves tervben új üzletet építtetni. Egerben erre nem nyílt lehetőségünk. Hevesen már egy boltunk várja a vevőket. Ott, nem titkolom, szeretnénk megerősödni. — Termelő üzemeink nekünk is vannak. Hogyan tudják ezt a lehetőséget hasznosítani? — Az úgynevezett helyi árualapot a legteljesebb mértékben igyekszünk kihasználni. Ennek a révén is bővíteni tudjuk a választékot és a kínálatot. Több gazdasággal, élelmiszert készítő üzemmel van állandó kapcsolatunk. — Az állandó kapcsolat hasznosnak minősül. De mi történik olyankor, ha a kereslet megváltozik? — Ha a mi szakembereink mennek az áru után, mindig két dolgot kell mérlegelni. Az egyik: milyen költségek terhelik a beszerzést, a másik: érdeklődnek-e a vevők az áru iránt. Ha a kereslet visszaesik, vagy a szállítási, raktározási költségek túl magasak, akkor ezek a tények diktálnak nekünk is. A fejlesztés másik oldala a csökkentés. Nem titkolják, egy sor ikis üzletük vesztemögött, hogy „na most ráfázott az öreg”. De addig- addig ügyködtem, míg végül kitárult a széf. A műhelyében katonás a rend. A munkapadokon levő kulcsok olyan tökéletesek, mint egy-egy műalkotás. — Nem bántam meg, hogy lakatos lettem. Az én elvem az, hogy mindenki legyen ura a saját szakmájának, s úgy értsen hozzá, mint senki más. Dolgozzon pontosan, és elfogadható áron, akkor nincs konkurrencia. Mostanában járt itt néhány fiatal iparengedélyes, s kérdezték: akad-e elég munkám, mert nekik nincs mit csinálniuk. Hát hogyne akadna. Aki egyszer betért hozzám, az biztos, hogy legközelebb is ide jön. Az ipar az első számomra, minden más a séges. Ha a közelében másik, nagyobb bolt található, akkor megkeresik az illetékes tanácsot és egyeztetik az érdekeket. Ez is üzlet. Hozzátéve: ettől a lakossági ellátás még nem csorbul. Kedvező vélemény Különböző szervek előtt kell időnként beszámolnia a vállalat igazgatójának a tevékenységükről. Mert tetszik, nem tetszik: a kereskedelem nem csupán üzlet. — Hasznos lehet az érdekeltek véleményét megismerni. Miként minősítik a munkájukat? — Az utóbbi években egyre gyakrabban hangzik el az elismerő szó. Ez jólesik. Kaptunk már dicsérő és köszönő levelet megyei szervtől is. Erre büszkék vagyunk. De bírálat is ér bennünket. Ha ennek nem is örülünk, de nagyon megszívleljük. Véleményem szerint a dolgozóink igyekeznek minél több ötlettel gazdagítani tevékenységüket, természetesen a vásárlók érdekében. Az, hogy gondjaink is vannak, az a mi ügyünk. Azok megoldása ránk vár. Törekszünk is „jól szerepelni” mindennapos ellenőreink —, a vevőink előtt. Mit lehet erre mondani? ‘ Ügy legyen! vevő után következik. — önző vagyok. Azt az üzletkört, amelyet bevezettem, nem akarom föladni. A forgalmat nem hagyom csökkenni. Ha nem bírom erővel, idővel pótolom. Előfordul, hogy este 10-re érek haza, de amit elvállaltam, azt mindig megcsináltam, s meg is fogom csinálni, amíg a kalapácsot fel bírom emelni. Persze segítségem is akad: a fiam, aki majd tovább viszi a céget. A nehezebb feladatokat egy fiatal kollégámnak adtam át. Tíz éve mestervizsgázott nálam. Láttam, hogy jókezű. becsületes. Idehívtam. Ilyen emberekkel kell feltölteni a kisiparos gárdát, öt is csak arra kérem, senkit se engedjen el. Mindenki kérését teljesítse. Homa János V. Farkas József G. Molnár Ferenc MINDENT A KUNCSAFTÉRT Kedvence — a páncélszekrény Melyik kulcs illik a zárba? (Fotó: Szántó György) Talajművelés ásás nélkül
