Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-22 / 196. szám

4­NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 22., szerda Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Marco Polo Csak. dicsérni lehet Giu- liano Montaldo rendezői vál­lalkozását, azt, hogy megfil­mesítette Marco Polo hajda­ni utazásait, s így — az igé­nyes szórakoztatás mellett — felhívta az utókor figyelmét erre a zseniális kereskedőre, felfedezőre és toliforgatóra, akit minden túlzás nélkül nevezhetünk a világirodalom első olyan szerzőjének, aki tudatosan vallotta magát is­meretterjesztő alkotónak. A nyolcrészes sorozat mar­káns egyéniségét idézte, azt a karaktert, amelyet izgatott az új, azt az ifjút, aki 1271- ben huszonnégy esztendeig tartó távol-keleti barangolás­ra indult azokba az orszá­gokba, amelyekről csak men­demondák keringtek Európá­ban. Merészségéhez tehetsége, rokonszenves érdeklődése, nyíltsága, diplomáciai érzék­kel ötvözött megnyerő szó­kimondása, irigylendő megfi­gyelőkészsége is társult. Ezért férkőzhetett a Kínát is bekebelező mongol biroda­lom kánjának, Kublájnak közelébe, megbabonázva őt értékes adottságaival. Élményeit 1298-ban öntötte formába, hogy elkápráztassa kortársait, s megajándékozza őket azokkal a tudnivalók­kal, amelyeknek, a hétköz­napok során is hasznát ve­hették. Ebből a máig is frissnek ható műből írt forgatóköny­vet David Butler, Vincenzo Labella és Giuliando Mon­taldo. Mindhárman ragaszkodtak az alapmunkához, s ennek csorbítatlan erényeit mentet­ték át a filmvászonra. Oko­san tették, mert így hiteles korrajzot is adhattak min­denféle csak azért is belema- gyarázgatás nélkül. Ennek a tiszteletre méltó alapállás­nak köszönhető, hogy hami­sítatlanná formálódott az ak­kori idők atmoszférája. Ezt a szándékot értette meg a remekül megváloga­tott színészgárda is, amely­nek tagjai a tőlük telhető legtöbbet nyújtották. Körükből mégis kiemelke­dik a főhőst megjelenítő Ken Marschall árnyaltságaival le­nyűgöző játéka, s a Kublájt megmintázó Ying Ruo-cheng produkciója. Sokáig emléke­zetes marad az a „kettős”, amellyel az utolsó egység befejező harmadában meglep­tek minket. Az ő érdemük is az, hogy a nézők hét év­század távolából is megér­tették, vették Polo rendkí­vül szimpatikus és humá­nus hangoltságú üzenetét, azt, hogy legfontosabb küldeté­sünk az egymás felé vezető utak keresése, kutatása és meglelése. Méghozzá a töretlen em­berség jegyében... (pécsi) Csendélet Egy kabarétréfa alapanya­gából dolgozott Molnár Fe­renc: a Csendélet nem tar­talmaz többet annál, mint amit egy mai szerző egy há­romperces jelenetben állíta­na közönség elé. Valóságos zsonglőrködés, míg eljut a végkifejletig: addig a jele­netig, amely értelmezi és megvilágítja a két- színész párharcának lényegét: a min­dent érő hivatás szeretetét. Ez £ kötéltánc, amellyel el­vezeti a közönséget a mon­dandóhoz, veszélyes játék: egyszerre üres és mélyértel­mű, felesleges és fontos. Ugyanis a két szereplő vé­gig mellébeszél, a szerelem is, mint bármi más náluk egy célt szolgál, hogy a szín­padon jobb helyet foglalhas­sanak el, tisztábban láthas­sa őket a közönség. A harc­hoz különböző színdarabok hulladékszavait használják, gesztusaik az előző előadá­sokból rémlenek vissza. Vég­letesen hazugok és kiszolgál­tatottak : sablonokból kell őszintévé varázsolniuk ma­guk körül a világot, hogy elviseljék egymást és ma­gukat. Molnár Ferenc jól érezte és értette ezt a közeget, csak hát művében ugyanaz a csapda található, mint ab­ban a színészparadoxonban, amelyet megjelenített, őszin­te művész legyen a talpán, aki mindezt vállalja, s hite­lesen eljátsza. Huszti Péter és Hernádi Judit mindent megtett azért, hogy minél több héjat hántson le erről a valóságról, s igazából nem is az ő bűnük, hogy arra jöttünk rá: hagymát bonto­gatnak. A belső üresség, s az érzékenyebbek szemében megjelenő könnyek: mindez az ügyes „hagymapucolás” következménye volt. S hogy legbelül nem találtunk sem­mit? Mindegy, egy jó lecsó nem készülhet el hagyma nélkül. (gábor) Leckék — poénból Akad néhány poén, már csak egy rövid kis történe­tet kell hozzá kerekítenem. Minden bizonnyal így gon­dolta Henry Slesar író — Hitchcock egykori munkatár­sa — amikor hozzáfogott a Krimileckék című, öt rö­vid sztoriból álló NSZK- tévéfilm forgatókönyvéhez. A látottak után így aligha érez­hettük, hogy leckét kaptunk volna, már csak azért sem, mert egy fejezet kivételével minden egyes rész magában hordozta a csattanóját. Pó­rul jártak az idős hölgy va­gyonára áhítozó rokonok; gond nélkül megölték az ön- gyilkosságot játszó szélhá­most; felesége elől börtönbe menekült a férj... Az utolsó kis betét pedig ki tudja milyen tévedés folytán kerülhetett ebbe az összeállításba? A vérszegény alapötlet: az ezredes háza eladó, az egyetlen vevő a hosszú ideig nála szolgáló inas. Fordult a kocka, az ez­redes lett a „szolga”. Csak­hogy ez nem volt bűnügyi történet. Kiemelkedett a Fájdalom- mentes kezelés. A fogorvos bűnöző páciensének fájdal­mait előidéző anyaggal töm­te be a fogát, hogy ne me­nekülhessen el az igazság­szolgáltatás elől. összességé­ben talán ezért az egyért volt érdemes végignézni ezt a programot.. . (homa) A RENDEZŐ, A KRITIKUS ÉS A NÉPMŰVELŐ SZEMÉVEL Arcok a filmművészeti egyetemről Gouiaa Najib Az egri nyári egyetem filmművészeti tagozata egy­re népszerűbb lesz Európa- szerte. Hiszen amíg a kez­deti időkben alig huszonöt­harminc hallgató vett részt programjain, az idén már mintegy százan ültek az Ifjúsági Ház mozitermében tíz napon keresztül. Ez év­ben Bacsó Péter munkássá­gát követték nyomon, de a hagyományokhoz híven le­vetítették a legújabb ma­gyar alkotásokat is. Forgatókönyv az asztalfiókban Gouiaa Najib tunéziai, s Párizsban fejezte be tanul­mányait a filmművészeti egyetemen, filmrendezői szakon. Az idén kapta meg diplomáját. — A franciaországi ma­gyar filmhét után kaptam kedvet az önök filmjeihez. Aztán az egyik újságban ol­vastam, hogy Egerben lesz ilyen esemény, s gondoltam, eljövök. Nem bántam meg, hiszen sokat tanulhattam az itt látottakból. Különösen Bacsó Péter Tanúja és Kot­tái Gábor István, a királya tetszett. Az előző szatirikus hangvétele, az utóbbi az operatőri munka miatt min­den elismerést megérdemel. A beszélgetésből kiderül, hogy azért választotta ezt a pályát, mert szerinte a művészeti ágak közül a film a leghatásosabb. Az arab országokban sok az analfabéta, az irodalom így nem juthat el a szélesebb tömegekhez. — Franciaországban egy emigrációs rendezőcsoport tagja vagyok. Ügy döntöt­tem, hogy nem térek visz- sza szülőhazámba, mert ott nincsenek meg a munka po­litikai és technikai feltéte­lei. Eddig csak riportfilmet készítettem, de a közeljö­vőben egy játékfilmmel sze­retnék jelentkezni. Már megvan a forgatókönyv. A történet szerint a főszerep­lő egy idegen országban élő tanár lesz, akinek el kel­Philippe Reymond lett hagynia szülőföldjét po­litikai nézetei miatt. Azt még nem tudom, hogy mi­kor kezdem el a forgatást, mert jelenleg nincs rá pén­zem. Meghívás Grenoble-ba Grenoble-ban, az államo­sított Francia Gáz- és Elekt­romos Műveknél kulturális szervező Philippe Reymond. A vállalatnál filmklubot is szervez, ahol az idén ko­mikus hangvételű francia műveket mutattak be. . — Az itt, Egerben látott filmek közül ebbe a soro­zatba belefért volna a Tanú — íffV a francia fiatalem­ber. — Azt hiszem, a si­ker nem maradt volna el. Egyébként városunkban egy magyar filmhetet szeretnénk rendezni januárban. Azért jöttem ide, hogy megismer­jem a rendezőket, s a leg­markánsabb képviselőket meghívhassam hozzánk er­re a programra. Kottái Gá­borral és Xantus Jánossal (az Eszkimó asszony fázik rendezőjével) már megbe­széltük a részleteket, s ter­mészetesen hozzák alkotá­saikat is. A professzor kedvence: Jancsó Miklós Tíz évig irodalomra és nyelvészetre oktatta az észak-angliai Hull város egyetemének hallgatóit Bri­an Birch professzor. Ké­sőbb a filmkritika előadója lett. s különösen a közép- és kelet-európai művekhez vonzódik. — Az angol munkákon erősen érződik, hogy a pro­ducerek minél több pénzt szeretnének azokból „kihúz­ni”. Bár az utóbbi időben jelentős a változás e téren, de az elsődleges szempont még mindig a nagy közön­séget csábító kommersz al­kotások létrehozása. A ma- . gyár „mozit” ez a szemlélet nem hatja át, s ezért itt Adam Horoszczak (Fotó: Pesti Erzsébet) sokkal magasabb szinten állnak művészileg. Rám a legnagyobb hatást a Sze­génylegények tette. Azóta is Jancsó Miklós a kedven­cem. Szeptembertől három­hónapos ösztöndíjat kaptam, amelynek során Jancsó, Ba­csó Péter és Sándor Pál munkásságát szeretném kü­lönösen megismerni Buda­pesten. A tervek szerint egy könyvet írnék a második világháború utáni magyar filmművészetről, hogy nép­szerűsítsem azt Nagy-Bri- tanniában. Ha megnő az érdeklődés, minden bizony­nyal nemcsak öt művet, — mint jelenleg —, hanem jó­val többet veszünk majd át önöktől évenként. A visszatérő vendég Immáron negyedik alka­lommal találkoztunk a nyá­ri egyetemen Adam Horosz- czakkal. A varsói filmkriti­kus a most játszott művek nagy részét már látta a budapesti játékfilm-szem­lén, az itt töltött időt azon­ban mégsem tartja fölösle­gesnek. — Az a hangulat, amely egy-egy rendezővel való beszélgetésre, vitára jellem­ző, egyszerűen leírhatatlan. Nagy élmény volt, ahogyan a különböző nemzetekhez tartozók értékeltek egy-egy produkciót. Sokszor parázs a légkör, de az elhangzott gondolatok, mindenki oku­lására szolgálnak. A lengyel filmklub-moz­galom egyik szervezője, s több társával együtt köny­vet is írt hazánk legmar­kánsabb operatőreiről, ren­dezőiről. — Kedvezőek a tapaszta­lataim az itt látottakról. Különösen Kovásznál György animációs filmjei bűvöltek el. A programok kitűnően szervezettek, Eger pedig le­nyűgöző. Mindig szívesen jövök ide, de akivel csak szót váltottam, hasonlókat mondott. Szinte mindenki szeretne jövőre is visszatér­ni. Homa János Alekszandr Kucer: Mit csináljak? Most mondja meg, mit csináljak, ha egyszer nem eszik? Nem eszik, nem és nem. Kettétöri neki az em­ber azt az izét, kinyomkod­ja, átpasszírozza, aztán le­szűri, de így sem eszi. Pró­báltam, már, hogy dalolok közben, meg táncolok, de az sem segített. Hátha eszik, ha mesélek neki, mondom ma­gamban. Erre mit csinál? összehúzza magát, prüszköl, hiába nyomom a kanalat a szájába, nem megy. Még a füle is tele van mindennel, de lenyelni nem akarja, nem és nem. Istenem, hogy én mennyi játékot vettem neki!? Cipeltem haza sorozatban, a játékbolt az én vásárlása­im alapján teljesítette a ter­vét, de hiába. Emlékszem, milyen nehéz volt például azt a holdjáró-automatát be­szerezni. A fél várost össze­jártam, s egy egész tucatot vettem neki. Gondoltam, meglátja, a csodálkozástól még a száját is tátva felej­ti, én meg zsupsz, bele a kanállal! De nem. Nem kel­lett neki. összeszorította a fogait, és úgy sziszegte szem­telenül felém: „Ne töld ma­gad, papa, ne töld! Ezt a légi tlükköt mái ismelem’’! Erre mondtam én, hogy kész, kifújt, semmit sem lehet csinálni. Minden re­ményt feladtam. Aztán egy­szer mégiscsak sikerült.. ■ Épp jövök haza a munká­ból, tudja, akkor munkave­zetőként dolgoztam az épít­kezésen. Szép komótosan át­öltözködöm. Hát a zsebeim­ből különböző csavarok, alá­tétek potyognak ki. Meglát­ja ezt a kis srác, a tekinte­te felragyog, egyik kezével nyúl egy anyacsavar után, a másikkal, nem tetszik el­hinni, a kompótot szoron­gatja. Megdermesztett a lát­vány. Nézem, s nem hiszek a szememnek. Az én cse­metém a kompótot falatoz­za. összeszedtem magam, s máris rohantam az építkezés­re. Szerencsémre nem volt messze. Teleraktam a zsebei­met mindenféle aprósággal, ami a kezembe akadt: vil­lanykapcsolóval, biztosíték­kal, kapcsolótáblával, vezer tékkel, aztán sipirc haza. Otthon meg izgulok, topor- gok a gyerek körül, lesem a hatást. Mit mondjak? Meg­hökkentem. Az eredmény le­írhatatlan volt. Az én fiam addig rakosgatta ide-oda ezeket a holmikat, míg köz­ben megevett egy egész al­mát. Hát ekkor kezdődött. A munkahelyemről hazahord­tam minden apróságot, a gyerek ezek hatására enni kezdett. Megette már a kom­pótot, a savanyúságot, az édességet is. És ekkor el­határoztam: a fenébe ezek­kel az apró holmikkal, olyat kell hazahozni, amitől a gye­rek már egy háromfogásos ebédet is bekebelez. így az­tán hoztam haza cementet, mozaiklapot, csempét, min­dent. Meg is jött a kis lur­kó étvágya, rendszeresen te­lerakta a pocakját, és nőtt, mint a gomba. Én meg nem tudtam, hova legyek az örömtől. Akkor hoztam haza azt az izét is, azt a fürdő­kádat. .. Emlékszem, három napig egymás után még re­petát is kért a kis srác. Meg kell, hogy értsen, drá­ga nyomozó elvtárs, hiszen magának is vannak gyerekei! Maga is apa, és egy igazi, a családját szerető, gondos édesapa mindent megtesz a csemetéjéért, nem igaz? Fordította: Kiss György Mihály Tájak ­Korok — Múzeumok 1977 őszén indult be a Tá­jak—Korok—Múzeumok or­szágos közművelődési moz­galom, amelynek célja szó­rakoztatva, országot járva is­meretek szerzése a hazai táj­ról. A belföldi turizmust ösztönző mozgalom a szabad idő kulturáltabb, tartalma­sabb eltöltését segíti elő. A mozgalomban részt ve­vők részvételi lapokkal fel­kereshetik a különböző mű­velődési objektumokat és bélyegzést gyűjtve bronz-, ézüst-, aranyfokozatot érhet­nek el. A legmagasabb szin­tet elérők egy évre szóló in­gyenes, az ország területére érvényes, múzeumlátogatás­ra jogosító igazolványt nyer­nek. Akik a játékban arany­jelvényt szereztek — bizo­nyítva ezzel átlagon felüli érdeklődésüket — most egy- egy általuk kiválasztott té­makörben vagy földrajzi te­rületen mélyíthetik el isme­reteiket, s adhatnak számot erről. Ezzel újabb játékot indí­tott útjára Vándorkönyv el­nevezéssel a Tájak—Korok— Múzeumok szervező bizott­sága. Az új játékrendszer lé­nyege, a TKM-Vándorkönyv játékban felelevenedik a céhes iparosok számára egy­kor előírt vándorlási hagyo­mány. A TKM-mozgalom résztve­vőinek tájékozódását segíti a Tájak—Korok—Múzeumok Kiskönyvtár sorozatban meg­jelenő füzetek, melyek szá­ma jelenleg eléri a 150-et. A sorozat megrendelhető: TKM Szervező Bizotsága, 1087. Budapest, Könyver, Kál­mán krt. 40. Heves megyei vonatkozás­ban a következő füzetek je­lentek meg: Bélapátfalva, Apátsági templom; Eger, A vár hadi története; Eger, Püspöki vár; Erdőtelek, Ar­borétum; Párád, Palócház; Recsk, Tájház, Szilvásvárad, Szalajka-völgy. A füzetek az egri Ifjúsági Házban látha­tók. Majtényi Júlia Augusztus 20-án, hétfőn, délelőtt láthattuk a Játsszunk báb­színházát sorozat első részét, Teremtsünk életet címmel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents