Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 22., szerda 5. JÁTSZÓTÉR-NÉZŐBEN EGERBEN C x/ érékek— vaskorlátok között Talán nekik készüli ...? Ahol a játszótér a gyerek barátja ,.. (Fotó: Perf Márton) Játszótér . ■, Varázslatos fogalom ... Hogy miért van így, lehet gondolkodni rajta. Hiszen nekünk, szülőknek, egészen másról vannak emlékeink : falusi búvóhelyekről, városi grundokról, kiserdők fáiról, elhagyott romházak udvarairól. Amikor mi a felnőttkor küszöbére érkeztünk, egyszer csak észrevettük: a tőlünk tíz-tizenöt évvel fiatalabbak- ról már gondoskodnak, méghozzá oly módon, hogy kijelölt helyen — fogalmazzuk így —, intézményesen valósítják meg a játszóhelyeket. Az évek múltával oly természetessé vált ez, minthogy boltot, óvodát, piacot kell építeni egy-egy új településen, városrészben. S nőttek sorban a játszóterek — amelyek úgy hozzátartoznak a lakóhely képéhez, mint egy szép szobor, park, épület. Játszótér . .. Varázslatos fogalom a mai gyerekeknek. De nézzünk csak körül napjainkban Egerben, valóban olyan „varázslatos” képet találunk-e játszótér-ügyben! Vaserdők Sétánkat kezdjük a legnagyobb lakótelepen, a Cse- bokszáriban. A Ráckapu-té- ren, a Malom út sarkán alacsony fakerítéssel körülhatárolt terület: az itteni „lakásóvoda” játszótere. A környékbeli tízemeletes lakóházak gyerekeinek még szerencsés is a helyzetük, hiszen ők is belépést nyerhetnek ide. A mászókák ugyan szokványosak — vasból készült gömbök, kúpok —, de színesíti a képet az a néhány kiszuperált autógumi, ami most hintaként használható. No, és még valami előny, ami nemcsak a hangulat miatt fontos: a talajt nem bi- tumenozták le, a földön itt- ott még fű is található! Mert — tegyük a szívünkre a kezünket — nincsenek elkényeztetve ilyen szempontból a lakótelepek. Igaz, van egy nagy játszótér a Cifrakapu utca előtt, amelyet nemrégen újítottak fel. A betonos aljzaton újjáfestették a játszóeszközöket, ám még az élénk színek sem enyhíthetnek a fantáziátlán „rúder- dőn”. Magasba nyúló má- szó-alkalmatosságok, amelyeken jobb híján csak csün- geni lehet. És ha a gyerek elvéti a lépést, a kemény bitumenre esik. Nem túlzás: nagy a balesetveszély. No, és a célszerűtlenség még azzal a bosszúsággal is fokozódik, hogy a mászókákra kent festék a melegben megolvad, és a kicsik össze-vissza mázolják magukat. Hol a romantika? Kiknek készülnek a játszóterek? Egyértelmű rá a válasz: a családoknak. Hiszen a legkisebbiket hol a papa, hol a mama vagy a nagyszülő kíséri el, s nekik sem mindegy, milyen környezetben töltik el napjuk két-három óráját. Az ideális hát az volna, ha felnőtt, gyerek egyaránt jól érezné magát az adott helyen. De ne menjünk ilyen messzire, ha egyszer még ott sem tartunk, hogy maguk a csemeték találnák meg az igazi szórakozást. Pszichológusok, pedagógusok számos fórumon elmondták már, milyen követelményeknek kell, hogy megfeleljen egy valódi játéktér. Tulajdonképpen három korosztálynak kellene jó helyet kialakítani: a bölcsődés, az óvodás és az iskolás kordáknak. A játékok funkciója pedig nemcsak az, hogy fejlesszék a testi adottságokat, de felkeltsék a legifjabbak fantáziáját is. ' Hol találunk erre megfelelő játszóteret Egerben? Nos, a város igazán nem bővelkedik ilyenekben. Hogy egészen pontosak legyünk: mindössze egyetlen egy fan- táziadúsat lehet találni, a belvárosban, a Bajcsi-Zsi- linszky utcai tömbbelsőben. S a sors iróniája, hogy kiderült: ennek megépítése egy fillérbe sem került! A városi tanács műszaki osztályán megtudtuk, hogy fafaragó népművészek készítették, társadalmi munkában. Egyébként a megyeszékhelyen évente hétmillió forintot fordítanak a parkok és játszóterek fenntartására. Eger legszebb pihenőjében, a Népkertben is találnak a gyerekek alkalmas helyet, ám ez is nélkülöz minden romantikát. Az unásig megszokott vasmászóka, mellette a csúszda, ami eléggé megrongálódott. Sajnos pusztít a vandalizmus — állapítottuk meg közösen a városi tanács műszaki osztályának illetékeseivel. S nem is a kicsik teszik tönkre a játékszereket, hanem a suhancok, horribile dictuf!) a felnőttek. Természetes forrásból Lakótelepünkön elnézem a gyerekeket. Hosszú órák telnek el, hogy üres a játszótér, nem leng a házak mellett felállított hinta. Mert átellenben ott a patak. Ha rásüt a -nap, vize tisztán csillog. Ám ez sajnos csak a látszat. Igaz, partját dús fű növi be, s milyen jó faágakkal felkotorni a medrét, köveket dobálni bele, hallgatni a békák kurottyolá- sát... De ha közelebbről megnézzük, a gyerekek mégsem élvezhetik igazán e maroknyi természetet a lakótelep közepén. Mert a híd alatt már telis-tele dobálva a patak hulladékkal, szeméttel. Hogy került vajon bele a matrac (!), tévésdoboz, ütött- kopott fazék ?! Valószínű, megint csak a felnőttek a ludasok ebben is. Láttunk már álom-játszótereket, igaz, csak filmen, vagy a televízióban. A tér- mészetes anyagok ezernyi változatát használják fel az iparművészek. Mert hiszen a fa mellett alkalmasnak kínálkozik a kötél, a nád, a szalma s még a víz is ahhoz, hogy izgalmas játékteret alkossanak a kicsiknek. Igaz, számolni kell azzal, hogy hamarabb elhasználódnak a játékszerek. Amellett a természetes hatású műanyagok is alkalmasak arra, hogy kedves környezetet teremtsünk a kicsiknek. Ezek előnye, hogy tartósabbak, időt állóbbak. Mert hiszen az a legfontosabb, hogy ne olyan játszóterekkel legyenek körülvéve gyermekeink, amelyek ellenségesen viselkednek velük szemben. No és mi, felnőttek, szülők, nem segíthetünk a játszóterek helyreállításában ? Mint ahogyan Egerben sok a vállalkozó kedvű városlakó, ha társadalmi munkáról van szó... Végül is, föl kellett, hogy tegyük a kérdést: mi várható szűkebb pátriánkban játszótér-ügyben? Nos, megtudtunk egy biztató dolgot. A városi tanács országos tervpályázatot írt ki — több más intézménnyel, szervvel közösen. A díjak odaítélésében részt vesz az Építési és Városfejlesztési Minisztérium is. A beérkezett pályázatokat májusban zsűrizték, s az elfogadott terveket hamarosan Egerben is kiállítják. A szakértők megítélése szerint a kisgyerekek érzésvilágának tökéletesen megfelelő, szellemes elgondolások születtek, fantáziadús, természetes anyagok felhasználásával. Egyetlen vágyunk: mihamarabb szeretnénk ezeket látni a valóságban is! Mikes Márta Egy KOJÁL-körút „élményei” Úttörőtáborok és tanulságok Készül a jegyzőkönyv (Fotó: Perl Márton) ügyi és higiéniás előírásokat lehet, hogy lovas őseik példájára, úgymond igencsak „szőrmentén” veszik. A vizsgálat során ugyanis kiderült, hogy a „Nagy Kun” nevét viselő vállalat két főzőasszonya közül az egyik egészségügyi könyve akár obsitnak is beillene.' A konyhában a szakosított főzést és nyersanyagkezelést, sőt az előírásoknak megfelelő mosogatást sem tudják elvégezni. A hűtőszekrényben több napos étkek erjednek. A kopottas, rosszul szellőztetett faházak főzőhelyiségeiben pang a víz. Az utolsó barakk mellett terjedelmes szeméthalom csábítja a legyeket és rovarokat. A kupac közelében heverő rozsdás konténer jelzi: nem mindig szennyezte, bomlasztotta a levegőt a maradék és szemét. Az árnyékszék és különösen a derítőjének állapota egyáltalán nem „szívderítő”. — Ezt, kérem, mi így örököltük — védekezik kétségbeesve Hoffmann Márton csapatvezető. A járványügyi szakemberekből álló csoport felszólítja az ifivezetőket és a tanárokat, legalább a szemétdombot tegyék egy kissé rendbe. — Nem azért jöttünk ide — hangzik a válasz, amelyben van némi igazság. Mert az előttük pihenők épp olyan hibásak ebben, mint ők. Ám a 300 forintos helyszíni bírságot a mostani táborvezetőnek kell leszurkolnia, ami a siralmas állapoton vajmi keveset változtat. Sátorozók az llona-pataknál Egykori hongfoglaló eleink népes jurtavárosát idéMilycn hangulatos visszaemlékezni már őszbe hajló fejjel a néhai sátortáborozások romantikájára. Számháborúk és éjszakai őrségek. Túszejtések és törzsi csaták. Rég elhamvadt tábortüzek kellemesen csípős illata jut a felnőtt eszébe, há néha- néha nem szégyell visszarévedni az illékony ifjúság emlékkútjába.... Sípszó szól távol, ébred a tábor ri hegyi kiruccanásokat. Mert néhány helyen túlságosan is töményen adagolták az erdei élet gyönyöreit! Barakk a tisztáson Kőrútunk első állomása a Mátra egyik legrégibb és legnépszerűbb kirándulóhelye, Párád. Az országút mentén „díszőrséget” álló jegenyefák után egy ösvény vezet a túrkevei városi tanács úttörőtáborába. A vendéget jobb napokat látott néhány faház és a hancúrozó népes gyereksereg fogadja. A 90-es számú Zrínyi Ilona Űttörőcsapat KRESZ-tábora épp reggeli parancskihirdetésre sorakozott fel. Látogatásunk azonban nemcsak az eligazítást zavarta meg, hanem bizonyára az aznapi hangulatot is, mert az ellenőrzést vezető főorvosasszony, dr. Bíró Kornélia és stábja jó néhány szabálytalanságot észlel. Itt négy pedagógus felügyeletével 42 pajtás tölt el tíz napot. Ám az egykori harcos kunok mai leszármazottai az egészségKorunk tizenévesei is részeseivé válhatnak e nagyszerű élményeknek, hiszen az egyes úttörőcsapatok és az Országos Üttörőszövetség most is szervez a nyári szünidőben táborozást. A nebulók az ország különböző részem kapnak ízelítőt a „nomád életből”. Bár amit a Heves megyei és városi KÖJÁL járványügyi szakembereivel együtt néhol tapasztaltunk, az aligha öregbíti és népszerűsíti a nyáIlletlen illemhely a patak partjáa zik a Sándor-réti sátrak. Jó másfél kilométer hosszan, az Ilona-patakot követve tarkállanak az időszakos lakhelyek, amelyekben fővárosi gyerekek táboroznak. A Bokányi Dezső váltótábor körülményei „hírhedtek” KÖJÁL-os berkekben. Ottj értünkkor a 2204. Rákóczi Ferenc Űttörőcsapat pajtásaival és csoportvezetőivel találkoztunk. A nyaralás feltételei jóval keményebbek, mint az előző helyen, de az előírások betartására itt mégis jobban ügyelnek. — Az előző csoportot kénytelenek voltunk megbírságolni — mondja a doktornő —, majd így folytatja: úgy tűnik, figyelmeztetésünk nem maradt pusztába kiáltott szó, mert jelenleg a körülményekhez képest kielégítő az éteíkeze- lés. Igaz, az itteni „gulyáságyúk” csak a mosogatásra szolgáló vizet melegítik, mivel a parádi bisztróból hordják a kosztot. A táborvezetőség igyekezete ellenére az illemhelyek enyhén szólva viszolyogta- tóak. A patak partján állították fel azokat, s óhatatlanul is szennyezik a gyógyvizéről híres Csevice-fof- rást tápláló Ilona-patakot. Ám akadnak a táborvezetőnek egyéb gondjai, ügyesbajos dolgai is. — Nemcsak a szúnyogok és kullancsok ármádiája háborgatja éjszakánként a gyerekeket, hanem a lányok után leskelődő és erőszakoskodó „recski fiúk bandája” is. A helybéli rendőrőrsön jelentettük állandó éjjeli randalír ozásukat, de nem kaptunk segítséget tőlük. Azt mondták, nincs emberük. Aztán orvost találni is művészet errefelé. Ha valamelyikünk megsérül, kilométereket kutyagolhatunk, amíg elsősegélyben részesítenek bennünket. Az utóbbi problémán lehet segíteni — halljuk dr. Szabó Kornéliától, hiszen a SZOT-szanatórium orvosi ügyelete bizonyára nem tagadja meg a segítséget. Lepusztult tábor Szilvásváradon Bűzös, poshadt vizesgödör, penészes, piszkos matracok és durva lópokrócok. Több hónapos szutyoktól tapadó alumínium lavórok és kannák. Trágyadomb melletti zuhanyozók. Ez az „idill” túltesz egy elhanyagolt arizonai aranyásó táboron is... pedig most is vendégeket vár. A dróttal elkerített területen a szó szoros értelmében a fű se nő. — Elhullott már, mint tavasszal a kutyaszőr — mondja Pászti Józsi bácsi, a megbízott gondnok. Tehénkéje — mint megtudjuk — a tábor melletti dombokon bizony el-elejtegeti „névjegyét”. Túl a tényen, mindez aligha illik a váltótábor és a fogjithajtó-világbaj- nokság miatt puccba öltözött Szilvásváradhoz. Különösen nem a körtemplom mellé... No meg az úttörőmozgalomhoz is méltatlan. Az ellenőrök máris húzzák elő a tömböt, készül a jegyzőkönyv. Hazafelé volt időm értékelni a látottakat. Elszomorító a helyzet, mert a ma táborozó úttörői a holnap kempingező felnőttéi lesznek. így pedig aligha tanulják meg a minimális környezetvédelmi előírásokat, holott azok betartása és betartatása saját érdekünk. Az úttörőszövetség is jobban odafigyelhetne ezekre a táborokra, hiszen némelyik állapota a mozgalom jó hírnevét veszélyezteti. S ezt aligha akarhatjuk — takargathatjuk. .. ! Soós Tamás
