Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 22., szerda 3« A LAKÁS, A KOCSI, MEG A TÖBBI Gyarapodásunk tökre „Egy ország gazdaságát nem néhány mértéktelen vagyon alkotja, hanem nagy- i számú közepes vagyon” — irta Stendhal. A francia író aforizmája a statisztikusok nyelvén is megfogalmazható, mert az utóbbiak azok, akik árgus szemekkel figyelik, hogy az anyagi gyarapodás- ' ban, honnan hová jutottunk. Nem mintha feltétlenül a statisztikai kiadványokhoz kellene fordulnunk tapasztalásért. Látjuk-halljuk azt ; jártunkban-keltünkben. A ; statisztika legfeljebb ponto- ; sabban, sokszor részletesebben mutatja meg azt, amit j egyedi jelenségekből általánosítani hajlamosak vagyunk, j Például, hogy ennek erre telik, annak meg arra sem. Érdemes megfigyelni és fel- i figyelni: kezd divattá válni | — mint a fejlett tőkés orszá- i gokban — a jövedelmek, a I felhalmozott vagyon körüli í titkolódzás; a felvágás, a ki- í vagyiság helyett, vagy talán j még mindig amellett. S ak- i kor észleljük ezt, amikor a | társadalom igazságérzetébe j már nem ütközik annyira a j jól végzett munka nagyvonalú anyagi elismerése. (Ám kétségtelen, a feltűnő gya- í rapodás láttán munka nélkül szerzett jövedelmeket, vagy adócsalást vélünk felfedez- ‘ ni. Ilyen esetben a titkolód- 1 zás persze érthető.) | ;A gazdagító szocializmus j kprát éljük? A pontatlan ! meghatározásra is igenlő lehet a válasz. Az egyéni-családi gyarapodás azonban jókora különbségeket mutat az átlag körül. Az átlag, az egy vagy száz főre jutó termékek száma, valóban imponáló napjainkban, ha az ; öt vagy fiz évvel ezelőtti • adatokhoz mérünk. A háztartásoknak gyakorlatilag mindegyike rendelkezik mosógéppel, hűtőgéppel, sőt a családokban a második, harmadik rádió, televízió sem ritka. A családok harmadának saját gépkocsija van. Mire telik? És a lakás, társadalompolitikánk e neuralgikus pontja? Az átlaglakás kétszobás, száz lakásban — átlagban! — kétszáznyolcvanan élnek. Otthonában még nincs mindenkinek külön szobája, de tavaly már az újonnan épült lakások több mint fele három- vagy több szobás volt. A lakásállomány gyakorlatilag villamosított, kétharmada vízzel, háromnegyede vezetékes vagy palackos gázzal, s több mint fele vízöb- lítéses vécével ellátott. A fenti, komfortosítását jelző mutatók a frissen épült lakások esetében már a 100 százalékot közelítik. Mindehhez járult a rohamos lépésben épülő magánnyaralók hálózata, a telekállomány bővülése. Szabad-e csak az átlagra figyelnünk? Kétségtelenül nem. Látnunk kell a szélső értékeket is ahhoz, hogy pontosan megítélhessük jelenlegi gazdaságunk mértékét, társadalmi vonatkozásait. Sőt, napjainkban egyre fontosabbá vált — elsősorban a fiatalok helyzetére vonatkozóan — vizsgálni, hogy az életciklus mely szakaszaiban szerzik meg maguknak a családok az önálló lakást, a gépkocsit, a háztartás alap-, vető felszerelési tárgyait. Egy nemrégiben megjelent közleményben a Központi Statisztikai Hivatal társadalmi statisztikai főosztálya éppen ezt mutatta meg. Ki, mikor jut révbe? Például azt, hogy a most családot alapító fiatalok több mint 50 százaléka a házasságkötést követő első öt évben eljut az önálló lakáshoz, de 70 százalékuknak már ebben az időszakban megszületik legalább az első gyereke. A következő öt esztendőben újabb 20 százalék jut el az önálló otthonhoz. S ami érdekes, aki tíz év alatt nem szerzett kiutalással, építéssel, vásárlással, örökléssel, eltartási szerződésen keresztül lakást, annak ilyen irányú esélyei csökkennek. Ebben a kategóriában viszont megtaláljuk a családok 6 százalékát. A házasság időtartama és a gyerekszám között biológiai, anyagi felhalmozási ösz- szefüggések vannak, csak éppen az ok-okozati kapcsolat nem egyértelmű. Minél hosz- szabb ideje áll már fenn a házasság, annál nagyobb a valószínűsége a gyermek megszületésének, de hosz- szabb a felhalmozási időszak is. Így nem csodálható, ha a gyermekszámmal egyenesen arányos a lakáshoz jutás esélye. A megszerzett lakás nagysága, komfortossága viszont már fordítottan arányos a gyermekek számával. Megint csak összeadva, kivonva, szorozva, osztva az derül ki, hogy a megfelelően nagy és komfortos lakásra a kétgyermekes, 6—10 éve már házasságban élő családoknak van a legnagyobb esélye. Ebben tükröződik a gyermek köré vont egyéni és társa-' dalmi gondoskodás, de a múló idő is. A gyerekeseknek van több háztartási gépük is: a teljes, hagyományos háztartás vezetése megkívánja az otthoni munkák megkönnyítését. Ezeknek a felszerelési tárgyaknak az árai természetesen nagyságrenddel kisebbek, mint amit egy nagyobb lakásra, vagy korszerűsítésre ki kellene adni. Mégis a családoknak az első gyermek megszületése után 4—5 évet is kell várniuk, míg elegendő pénz gyűlik össze a háztartás gépesítésére. Az viszont már elgondolkodtató, s a társadalmi cselekvés, segítőkészség irányát a jelenleginél is jobban meg kellene határoznia, hogy a harmadik és további gyerekek megléte a családokban minden eddig említett mutatót —szinte függetlenül a házasságban eltöltött időtől — negatívan befolyásolja. Ha ez ennyire egyértelmű, akkor az szinte intézkedéseket követel. A „peremvidék” távolsága Hátravan még egy utolsó pillantás: milyen családokban található meg elsősorban a hazai mértékkel mért és társadalmilag is elfogadott „vagyon”, vagyis a megfelelően nagy, komfortos, jól felszerelt lakás, a gépkocsi, a nyaraló, vagy az üdülőtelek stb. A házasság időtartama és a gyermekszám alapján csoportosított családok közül a közös háztartás második évtizedében lévő, egy-két gyerekesek állnak ilyen szempontból az élen, őket követik a hat-tíz éves házas, gyerektelenek. A sor végén a csonka családok, tehát a gyerekes elváltak, özvegyek találhatók, illetve a három- vagy több gyerekes családok, szinte függetlenül a házasságban eltöltött időtől. A stendhali „nagyszámú közepes vagyon” követelménye tehát — ismerve a „honnan jöttünk—hova megyünk” gondjait is — megelégedettséggel tölthet el bennünket. Amire itt és most figyelmeztetnünk kell, az a társadalom „peremvidéke”. Éppen annak érdekében, hogy a perem a középponttól ne legyen túl távol. B. M. Az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát diszes pavilonja (Fotó: Perl Márton) Boza Miklós, a Parádi Üveggyár gazdasági igazgatója, (balról) átveszi a Kereskedelmi Kamara észak-magyarországi bizottságának különdíját (jobbra) Még öt napig tart a X. miskolci jubileumi ipari kiállítás és vásár Megyénk termékei kiállták az összehasonlítás próbáját Egyszer volt, hol nem volt — volt egyszer egy vásár. Igen. Akár a mesében. S hogy miért kezdődik igy történetünk? Mert Miskolcon, az Avas alján először több mint száz éve, a feljegyzések szerint 1871-ben rendezték vásárt. Aztán, mint az lenni szokott, az elsőt követte a többi. A krónikások szerint viszont az első ipari vásárra 1947-ben került sor. Ez hűen tükrözte az eddigi viszonyokat, mivel mindössze huszonöt gyár hozta el termékeit, a kisipar viszont majd háromszáz résztvevővel volt jelen. S hogy mégis a mostani, a X.. a jubileumi kiállítás és vásár elnevezést kapta, annak az az oka, hogy 1967-ben rendeztek a mostanihoz hasonlót, amit valójában az elődnek lehet tekinteni. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, pénteken parádés megnyitónak lehettek tanúi a miskolci városi sportcsarnokban a szép számú érdeklődők. Női tambur- bajor vezette zenekar, miniszteri megnyitó, díjátadások, divatbemutatók, néptáncegyüttesek műsorai, rek- lámshow, magyarnótaest. S ez még csak az első nap programja volt. A fő attrakciót azonban természetesen a kiállított termékek jelentették. Megyénket a Hatvani Konzervgyár, az egri Finomszerelvénygyár, a Parádi Üveggyár, a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat, az Egri Cipőipari Szövetkezet, az Egri Dohánygyár, az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, valamint a Heves és vidéke ÁFÉSZ képviselte. S nem is akárhogyan. Jutott a vásárdíjakból, a helyezésekből is. A Parádi Üveggyár ezen a kiállításon és vásáron új oldaláról mutatkozott be a közönségnek s a szakembereknek : az ólomkristály üvegárukra, az új, festett termékeikre irányították a figyelmet. Mindezek mellett a szintén kézzel festett vázák családját is bemutatták, ami szintén újdonságnak számít. Törekvéseik nem voltak hiábavalók. A rangos mezőnyben a Kereskedelmi Kamara észak-magyarországi bizottságának különdíját kapták. Sokan megálltak az Egri Dohánygyár kiállítópavilonja előtt is. Szinte majdnem a teljes skálát bemutatta a híres egri gyár. Az olcsó Fecske, Románc, filteres Symphonia cigarettákat, a középáras minőségi cigarettákat, így az Agriát, a Helikont, a Harmóniát, a mentolos 100 évest csakúgy, mint az osztrák, amerikai licenc alapján gyártott Marlborót, Multifiltert, az LM-et, avagy a Milde Sorte-t. Ezenkívül hétféle szivar is kiállítópultra került. A díjazások alkalmából a zsűri úgy döntött, hogy a Harmónia cigarettának a harmadik díjat adományozza. A Hatvani Konzervgyár a már jól ismert Aranyfácán paradicsompürével jeleskedett, az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát borait pedig bárhol megcsodálják. A Finomszerelvénygyár pneumatikus elemeit bemutató pavilonján kívül elhozta azt a bemutató-autóbuszt is, amelyik már sokfelé sikert aratott az országban. A Heves és vidéke ÁFÉSZ által gyártott Tarantella elnevezésű, négyféle változatban előállított új kekszcsalád sem maradt csodálok nélkül. Az elmúlt évek során megyénk jelentős középüzemévé fejlődött a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat. A vállalat ebben az évben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Ezért is bizonyult jó ötletnek, hogy a bemutatott felnőtt és gyermek felsőruházati termékeik mellett némi történelmi visz- szatekintést is láthattunk pavilonjukban abból az időből is, amikor még szinte mindent kézi munkával állítottak elő. Számunkra is meglepő volt, hogy mennyi mindenfélét állítanak elő szakmájukban az Egri Cipőipari Szövetkezet dolgozói. Igazán tetszetős fazonokkal, kényelmesnek látszó lábbelikkel rukkoltak ki. S ennél a pavilonnál jutott eszünkbe dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter megnyitó beszédének egy mondata: „Nem vagyok elégedett azzzal, hogy a kiállított termékek nem a vásárral egyidőben kerülnek a boltokba...” Bizony, hiszen „meglátni és megszeretni csak egy pillanat műve”. S ezt szeretnék a rendezők is. Ha nemcsak nézelődés, hanem igazi vásár lenne ez. Üzletkötésekkel, megrendelésekkel, vásárlásokkal. A még hátralevő napokon minden bizonnyal erre is sor kerül. A több mint 170 kiállító között megyénk képviselői megállják a helyüket. Ám meglepő, hogy az ötvenkilenc kisiparos és kiskereskedő között hiába keresünk Heves megyeit. Ha csak a szilvásváradi fogathajtó-világbajnokság tartotta őket távol, akkor még számukra is megérheti, hogy mint látogatók, elutazzanak Miskolcra. A kiállítás és vásár augusztus 26-ig tart nyitva. Addig pedig számos termelőegység tart szakmai napot, sajtótájékoztatót, termékbemutatót. S ha mindez fárasztónak bizonyul, hát jó szórakozást ígér a vásáriroda és az ŐRI közös rendezésű szórakoztató programja... Kis Szabó Ervin PUHASÁG, KÉNYELEM, ESZTÉTIKUS FORMA Az Agria névjegyével Meglehet banális a kérdés, de mit is jelent számunkra a bútor? Mindenekelőtt otthonosságot, kényelmet, pihenést. Közöttük éljük mindennapjainkat, környezetünket általuk formáljuk saját képünkre. Ragaszkodunk hozzájuk. mert praktikusak, vagy szépek, esetleg azért, mert hozzánk nőttek. A legtöbben persze úgy vagyunk vele, hogy a választáskor többféle szempontot : szobánk méretét, stílusát, a garnitúra „megjelenését” és az árát egyaránt megpróbáljuk figyelembe venni. Nyilvánvaló, hogy a gyártók is így terveztetnek, hiszen az eladók és a vevők érdekei másként nem találkozhatnának. Az igények és az eladási lehetőségek változása késztette az Agria Bútorgyár dolgozóit arra, hogy néhány ismert termékében belső szerkezeti módosítást, illetve külső változtatást hajtson végre. — Az Adonisz, az Agáta és az Agria Lux garnitúrákat érintették a fejlesztések — tájékoztat Szalay Ferenc igazgatóhelyettes. — Ennek eredményeként formailag hasonló, ám a korábbinál korszerűbb, szebb, jobb termékkel jelentkezünk. Mivel ezeket a bútorokat a vevők ismerik, a nevüket nem, vagy csak kevéssé változtattuk meg. Természetesen új termékeket is tervezünk: az őszi BNV-n mutatjuk majd be a nagyob- bítható, fémvázas szerkezetű, ágyneműtartós heverő- ket, amelyek kis szobákban is jól elhelyezhetők. — Hiábá az ízléssel készült terv, ha a háttéripar nem képes a megfelelő anyagokat biztosítani. Hogy mi a helyzet ezen a téren, arról is szól az igazgatóhelyettes: — Sem az ellátással, sem a minőséggel, sem a beérkezések időpontjával nem lehetünk elégedettek, s mindez néha már elviselhetetlen — állítja. — Nehézséget okoznak az import- korlátozások is. A bőr ára tavaly és az idén összesen 40 százalékkal emelkedett, a poliuretán termékek és a fémszerelvények drágulása szintén kedvezőtlen. Mi többet fizetünk az alapanyagokért, ám azt a vevőkre tovább hárítani a pillanatnyi árrendszerben képtelenek vagyunk. Magasabb áron exportálni ugyanis nem könnyű, bár a bútorpiacon a korábbinál nagyobb az érdeklődés. Sajnos ez a mi üzletkötéseinkben ma még nem jelent ugrásszerű változást. Az idén 230 millió forintos termelési értéket terveztünk. A tőkés államoknak 40 millió, a szocialista országoknak pedig 25 —30 millió forint értékű bútort szeretnénk eladni. Legnagyobb partnerünk válNSZKexportra készülnek ezek a faragott ládák. Hart Sándor az utolsó simításokat végzi (Fotó: Perl Márton) tozatlanul az NSZK. Növekszik az értékesítés Kanadában és az USA-ban. Gyümölcsözőek kapcsolataink a szállodaprogram keretében Ausztriával is, tavaly Sopronban, az idén Hévízen dolgoztunk együtt. Egyébként hat külkereskedelmi vállalattal állnak közvetlen kapcsolatban. A HOME ART névre keresztelt közös vállalat alapításában — más hazai bútorgyárakkal együtt — az egriek is tevékenyen részt vettek. A külkereskedőkkel való közös munka eredménye, hogy az Agria termékeivel többek között a klagenfurti, a londoni és a kölni bútorkiállításokon is találkozhatnak a nagykereskedők, a bútorgyártó cégek. Az ősszel pedig New Yorkba készülnek. — Francia mintára született a „Fogd és vidd” akció, amelynek az a lényege, hogy a vevők a helyszínen megvásárolhatják a kiállított termékeket. A megnyitó előtt a zsűri szigorúan vizsgálja, hogy a bútorok esztétikusak-e, illetve azt, hogy otthon valóban köny- nyen összerakhatók-e. Ha bármilyen kifogást találnak, nem engedélyezik a bemutatót. Mindez azt is bizonyítja, hogy a mai rendezvények a korábbiaknál jobbon közelítenek a valósághoz, vagyis a kiállítások a közvetlen eladást, nem pedig a demonstrálást szolgálják. Nehéz megmondani, mi a módi ma a bútorpiacon. A rusztikus lakberendezési tárgyak, a komoly szövettel bevont heverők, a puha bársonnyal kárpitozott barokk kanapék, fotelek épp any- nyira keresettek, mint a lezser, könnyed formákat követő modemek. Az Agria palettáján ez is, az is megtalálható. Méltán dicsérve a tervezők és a kivitelezők keze munkáját. Fazekas Eszter
