Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
6. 33 3 NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 19., vasárnap EGY TANTESTÜLET BIZONYÍTOTT... Tarnazsadányi műhelytitkok — közelről FIATALOK A CSEPEL AUTÓ EGRI GYARABAN — A ZSEB ES A „PAPÍR” — TÁVOLRÓL SÖTÉTEBB A KÉP — MINDENKINEK ÉRDEKLŐDÉSE SZERINT Munkás művelődés - mozaikdarabkákból Szabó Ferenc: Nemrégen vetélkedőt rendez- Novothny László: A területi vezetők időről tünk Egerről. A brigádok számára felért egy időre felmérik az igényeket, ki akar részt kisebbfajta tanulmánnyal, amennyit kutattak venni az oktatásban a lexikonokban (Fotó: Perl Márton) Sok esztendős példamutató nevelő-oktató munkájának méltatásaképpen a Tarnazsadányi Általános Iskola tantestülete megkapta a megyei tanács egyik közoktatási diját. Egerben, a Csepel Autó 3- as számú gyárában mintegy ezer munkás dolgozik. Közülük sok a bejáró, az itt dolgozók 40—60 százaléka a környező községekből utazik nap mint nap munkahelyére. Ki vonattal, ki busszal. E tény már önmagában meghatározza a kérdésre a választ: hogyan szervezik, hogyan tudják megvalósítani az üzemben a munkások művelődését. Hiszen a műszak letelte után — érthető módon — mindenki siet haza. Van vajon olyan vonzó program, amelynek kedvéért a munkaidőn túl is maradnak az emberek? S ha igen, valóban jól ér- zik-e magúikat, „megéri-e nekik” az eltöltött idő? Nem kényszer Hogy egyáltalán ilyen kérdéseket vetünk fel — beszélgetésünk során — a témával kapcsolatban —, nem véletlen. Hiszen Szabó Ferenc, a gyár közművelődési bizottságának titkára és Novothny László, a személyzeti osztály vezetője már elöljáróban leszögezi: nem könnyű egy ilyen termelő üzemben pezsgő művelődési életet szervezni. — Az igényeket és a kínálatot kell mindenekelőtt összhangba hoznunk — mondja Szabó Ferenc. — Ma már gyakorlattá vált: minden szocialista brigádot levélben kérdezünk meg, milyen kulturális programot javasolnak, egyáltalán mit szeretnének látni, hallani. Természetes, hogy az ajánlatot nekünk, a közművelődési bizottságnak kell ösz- szeállítanunk. Azt egészíthetik ki a saját kedvük szerint. — Végül is mi mindent kell figyelembe vennie a szervezőknek? — Például azt, hogy a gyár dolgozóinak több mint a fele fiatal. Koruknak, életfelfogásuknak megfelelően kell alakítani hát a programokat. — Egyfajta nevelési lehetőséget is ad ez? — Megmondom őszintén: kevéssé. A munkásfiatalokra a szülői példa hat leginkább. Elsősorban amit otthon lát, tapasztal. A saját igényükhöz viszont nekünk, a gyáriaknak kell igazodni, méghozzá úgy, hogy a lehetőségeken belül formáljuk is nézeteiket. Egyvalami nagyon fontos: ne kényszerűségből vegyenek részt akár az oktatási, akár a művelődési programokon. Kinek éri meg tanulni? A személyzeti osztály vezetőjével a gyáron belüli oktatásról beszélgettünk. — Üzemünkben a munka elképzelhetetlen a folyamatos továbbképzés nélkül — szögezi le Novothny László. — A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság is megállapította egyik legutóbbi felmérése során: a szakmunkásképző intézetekben ma már nem lehet kész szakmunkásokat képezni. A különböző gyárakban, üzemekben olyannyira fejlett a technika, hogy mindenképpen specializálni kell a frissen végzetteket. így van ez nálunk is. Nem egy műhelyünkben pneumatikus vezérlésű gépek dolgoznak. Csakis a magasabban kvalifikált szakemberek tudnak bánni velük. — A gyárkapun belül tudnak hát tenni ennek érdekében? — Évente 300 ezer forintot költünk oktatásra. Szakmunkásaink megtanulnak a modern gépeken dolgozni. Ma már például foglalkozunk az ügyvitel gépesítésével is, azonkívül szükség van elektrotechnikusokra. A Miskolci Nehézipari Egyetemmel, a Budapesti Műszaki Egyetemmel kötöttünk szerződést. A felsőfokú munkaszervezői tanfolyamon huszonötén tanulnak. De egyre több beiktatott munkásra is szükség van. Ezért is szerveztük meg a hőkezelöképző tanfolyamot és a meósokat képesítő kurzust. — A végzettek magasabb fizetést kapnak? — Csak a „papírért” nem adunk pénzt. De a jobban képzett munkások jobban is dolgoznak, s a teljesítménybérben ez jelentkezik. A kollektív szerződés szerint a végzettek jutalomban részesülnek. Ha fölvetődik a kérdés, kinek éri meg tanulni, — hát ez a konkrét válasz rá. Könyvtórbúvók A Csepel Autó 3-as számú gyárában két könyvtár működik. A szakszervezetiben mintegy 2500 kötet áll a dolgozók rendelkezésére. Ám a gyárban sokkalta népszerűbb a műszaki könyvtár, ahol több mint 3700 könyv közül válogathatnak az érdeklődők. — Nem véletlen, hogy eny- nyire keresett a szakiroda- lom, hiszen a mindennapi munkához ez ad újabb és újabb ötleteket, • segítségeket. Aki csak teheti, itt búvárkodik, túl a munkaidején, Nemcsak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, de a technikusok is — magyarázza Szabó Ferenc. — Igyekszünk megszerezni a legújabb irodalmat, a legfrissebb kutatási eredményekről szóló köteteket, hiszen ezzel is a termelési eredményeket segítjük elő. — Mi jelenti a szórakozást, a kikapcsolódást a gyár dolgozóinak? — A KISZ-klub változatos programot biztosít a fiataloknak. A sportkombinát, — ahogyan mi nevezzük a sportolásra alkalmas létesítményeket — az idősebb korosztálynak is lehetőséget nyújt a testedzésre. — Beszélgetésünk elején említették, nem könnyű a kulturális élet szervezése... — Sokszor elégedetlenek vagyunk. Ha szervezünk például egy író—olvasó találkozót, csak tizennyolcan-hú- szan vesznek rajta részt. De kevesen jöttek el a magyar nyelv hete alkalmából megtartott összejövetelre is. — Biztos, hogy baj ez? Hiszen a gyáron belül is az a fontos: minden réteg számára megtalálják a megfelelő programot... — Ha belegondolunk, nincs miért elkeseredni. Mert a másik húsz-harminc ember az aerobic-tanfolya- mon vesz részt, ötvenen-hat- vanan a sakkedzésekre járnak, s megint mások a zenei rendezvények iránt érdeklődnek. De el kell hogy mondjuk: a leginkább látogatottak a politikai témájú előadások. A legútóbb a Közel-Kelet kérdéseit vitatták meg a fórum résztvevői, de ugyanilyen sikere volt a Hová vezet Kína útja? című sorozatnak is. ★ Beszélgetésünk elején — riportalanyaink véleményéből úgy tűnt: nehéz egy ilyen termelőüzemben pezsgő kulturális életet szervezni. Ám ahogyan sorra összarakód- tak a mozaikdarabkák, mindinkább igazolást nyert: igenis lehet eredményt elérni. Mert ha kinek-kinek megtalálják a kedvére valót, méghozzá úgy, hogy épüljön is általa a dolgozó ember, már nemhiába fáradoztak azok, akik magukra vállalták a szervezést. Mikes Márta A múló időnek, a végzetes gyorsasággal elsuhanó éveknek egy előnye kétségkívül van: az ember — tapasztalatai birtokában — kontrollálhatja a különböző döntéseket. Szinte reflexszerűen ezt tettem én is, aki több mint másfél évtizede járok ebbe az oktatási intézménybe. Nemcsak riportútjaim vezettek ide, hanem a termékeny diskurzusok vágya is. így hát jó érzéssel nyugtáztam: ez az elismerés az arra legérdemesebbek osztályrésze lett. o Czakó L ászióné igazgató tekintetében az öröm fényei viliódznak, amikor így fogalmaz: — Ki soha nem mondott, de féltve dédelgetett óhajom teljesült ezzel a kollektív megtiszteltetéssel... Aztán a siker műhelytitkairól, előzményeiről, összetevőiről beszélgetünk, s közben emlékezetembe ötlenek a régi impressziók. A direktornő elődjét emlegeti, azt a Baráz Mátét, aki most Párádon tölt be hasonló funkciót, aki mesz- sze került az alföldi falutól, ám mégis nosztalgiával idézi itteni tevékenységét, akit azért kedvelek, becsülök, mert mindig kerülte a pedagógiai tolvajnyelvet, a semmitmondó általánosságokat, s folyvást érzékletes tényekkel érvelt. — ö töltöte be — a kifejezés egyáltalán nem túlzás — a Magvető szerepkörét. Neki köszönhető, hogy a kollégák képességei kibontakoz. hattak. Olyan légkört teremtett, amely táptalaja lett az alkotó, a termelő lendületnek. Ebben az atmoszférában mindannyian kirukkoltunk ötleteinkkel, javaslatainkkal. Ezeket nemcsak meghallgatta, hanem az arra jogosultakat — zömük ilyen volt — valóra is váltatta. Csoda-e, ha azonos célokért rajtoló, torzsalkodást, intrikát nem ismerő gárda formálódott, olyan olyan közösség, amely kivetette magából az oda nem valókat, a léhákat, a közömböseket, az érdekteleneket. Csak azok maradtak, akiket egyféle szándék vezérelt, az, hogy felkarolják a hátrányos helyzetű fiatalokat, s a lehetőségekhez képest behozassák velük olykor tetemes lemaradásukat. e A diákok 44,4 százaléka — ez tavalyi adat — cigányszármazású. Ez a statisztikai mutató kommentár nélkül is utal arra a tengernyi feladatra, amellyel meg kellett birkózniuk. Minden gondot személyre méretezetten, s együttműködve vizsgáltak, ekként keresve az orvoslás leghatékonyabb medicináit. Legyűrték a szülők ellenérzéseit, tartózkodását, * nem kis küzdelem árán, de csak szövetségesekre leltek bennük. Meggyőzték őket arról, hogy mindenikben ott szunnyad a tehetség valamilyen formája, s az ő dolguk, az, hogy ezt a kincset felfedezzék, kimunkálják. Senki sem maradt tétlen. A könyvtáros — részben általános művelődési központ ez az intézmény — az olvasás gyönyörűségével ajándékozta meg a kicsiket, akikből később a bibliotéka rendszeresen visszatérő vendégei formálódtak. Jó néhányszor találkoztam velük, s máig is emlékszem arra, hogy milyen megkapóan ecsetelték hasznos időtöltésük előnyeit. A testnevelő tanár a sportban rejlő lehetőségeket aknázta ki, és azokat a karaktermintázás szolgálatába állította. Ilyen előzmények után érthető a sokak által irigyelhető összkép: — Körünkben ismeretlen a liberalizmus, a tanév végén mégis csak négyen buktak. Nem osztályismétlésre, hanem javító vizsgára. Természetesen őket is korrepetáltuk, hogy augusztus utolsó napjaiban sikerrel vegyék az akadályokat. Büszkék vagyunk arra — nem kis áldozathozatal révén jutottunk el eddig —, hogy a cigánygyerekek is elvégzik a nyolcadik osztályt. Sorsuk alakulását továbbra is figyelemmel kísérjük, mert azt akarjuk, hogy később se kallódjanak el. Felkészítjük őket a megpróbáltatásokra, elmagyarázzuk nekik: ne rettenjenek meg az előítéletektől, hanem ha kell, akkor hatványozott energiával bizonyítsák egyenértékűségüket. Ezt adjuk útravaló- ként, bízva abban, hogy mindenképpen javukra kamatozik. o A jó hangulat, a kézzelfogható eredmények összekovácsolták a testületet. Az „őshonosak” hatnak az újonnan jöttékre, akik hamar gyökeret vernek. Ez a receptje annak, hogy a társaság zöme törzsgár- datag. Ketten három évtizede dolgoznak itt, többen tíz, illetve húsz esztendeje tevékenykednek ebben a sikerre ösztönző környezetben. Az sem véletlen, hogy nyolcvan százalékuk idevalósi. — Ilyen szempontok szerint gondoskodunk az utánpótlásról, mert a zsadányiak sok szállal kötődnek településükhöz. A helyismeret egyébként is számottevő erény: megkönnyíti az eligazodást, a feltétlenül gyümölcsöző kapcsolatteremtést. Magam is hitelesíthetem, hogy ebben a kollektívában mindennaposak a személyeskedő ízeket mellőző, a folyvást változó pedagógiai szituációkhoz méretezett, alkotó jellegű viták. Spontánul fakadnak, soha nem főnöki szóra születnek, épp ezért valamennyi nevelőt gazdagítják. Ez az a fundamentum, amelyre a jövendő ígéretes terveit építheti az a tizennégy óvónő, tanító és tanár, az a hivatásérzettel sarkallt közösség, amelynek műhelytitkai valamennyiünk számára beszédesek, magvas tanulságokban bővelkedök. Péesi István — Mondja, kérem, szabad ez a hely? — kérdezte egy idősebb férfi a szomszédját, aki éppen a nadrágját vetette le. — Igen, tessék. — Megengedi, hogy én is itt vetkőzzem? — Parancsoljon. A holmiját leteheti a polcra. — A cipőmet is levegyem? — Nem tudom, mindenütt más a szokás. De gondolom, nem fog ártani. Az idősebb megkönnyebbülten oldotta ki a nyakkendőjét és folytatta: — Különben nem nagyon szeretek idejárni. De a feleségem mindennap bekukkant, néha háromszor is. — Meleg pan — felelte a szomszédja, ami sehogy sem illett oda. —• Meleg — hagyta helyben az idősebb — Ventil- láció nincs, odakinn forróság van, az ablakok pedig Danyil Rudij: Vizsgálói be vannak zárva. De semmi vész, ha kiszabadulok innen, otthon rögtön a hideg zuhany alá állok! — Jó lenne utána két- három korsó sör — ábrándozott a szomszéd. — Jó hideg... — Hm.. . nam butaság, amit mond. Itt, úgy tűnik, minden az emberért van, sör azonban nincs. — Nem tudja — kezdett nyugtalankodni a szomszéd —, nem lopják itt el az ember holmiját? — Mit nem mond! A személyzet szigorú, egy légy se repülhet be engedély nélkül! Az idősebbik akkurátusán öszehajtogatta a nadrágját, és megkérdezte az egyik arra jövő fehér köpenyes nőt: — Mondja, kedves, itt szólítják az embert, vagy mi a szokás? — Érkezési sorrendben — felelte a nő szemét lesütve. — Maga már levetkőzött? — kérdezte a szomszéd. — Igen. És maga? — Én is. Ha már ilyen jól összebarátkoztunk, menjünk együtt. — Parancsoljon. Mi következünk. Szégyenlősen takargatva magukat beléptek az ajtón. Az önkiszolgáló üzlet eladónője tetőtől talpig tüzetesen megvizsgálta őket, aztán már akadály nélkül kiléphettek az utcára. Ukránból fordította: Zahemszky László
