Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-15 / 191. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 15., szerda 33 i* Magunkért vállaljuk összehívja a faluból elszármazott diplomásokat az egyik község. Azon a napon, amikor a kistelepülés fel- szabadulásának 40. évfordulóját ünnepük, végigjárják a vendégekkel az utcákat, megnézik, összegzik, menynyit fejlődtek a négy évtized alatt, majd leülnek és megbeszélik, hol, milyen új létesítményeket kellene építeni az elkövetkező évtizedekben a helység arányos fejlődése érdekében. Vagyis elkészítik szülőhelyük távlati fejlesztési koncepcióját, amelynek realizálásában minden bizonnyal részt vesznek a Pestre és más városokba elszármazott földiek is ... Ilyen, vagy ehhez hasonló híreket olvasunk szinte mindennap a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny jegyében fogant község- és városgazdagító vállalásokban. Van, ahol új éttermet avatnak a jubileumi ünnepen, van, ahol öregek napközi otthonát, vagy emlékparkot, esetleg új telefonközpontot — áttekinthetetlenül változatos kép tárul elénk. De a cél, a mozgatórugó, mindenütt azonos: a saját falujukért, kerületükért, városukért, a jobb, a kulturáltabb élet- körülményekért születik meg minden felajánlás. A legfontosabb persze, mégiscsak az anyagi termelés szférája, hiszen enélkül elképzelhetetlen az élet folyamatossága és megújulása. Nem lehet tehát véletlennek tekinteni, hogy ezúttal is az ipari, mezőgazdasági üzemek, kutatóintézetek stb., a munkahelyek mozdultak meg először, a mozgalom onnan terjedt a községekre tovább. A tv-híradó még június 29-én adott hírt a Veszprémi Szénbányák, a Medicor Művek, a nagyrédei Szőlőskert dolgozóinak vállalásáról. Ügy véljük, a vállalati központok, telephelyek címe — a Veszprémi Szénbányák a Dunántúl közepén található. Nagyréde heves megyében, a Medicor pedig gyáregységeivel Budapesten és az ország több megyéjében is illetékes — meggyőzően dokumentálta, hogy ezt a nagy mozgalmat nem „fent” szervezték, hanem — az ország több pontján egyszerre — alulról kezdeményezték. Már ebben a tényben is kifejeződik a mai, megújuló szocialista munkaverseny egyik legszembetűnőbb vonása: a Minisztertanács és a SZOT múlt évi ajánlásához híven — vállalati kategória az üzem, tsz, kutató- intézet stb., a munkahely konkrét gazdasági feladataihoz kötődik minden felajánlás, s többnyire a második fél év tennivalóira alapoznak, amely mindenütt ismert. A kezdeményezők csak akkor fordulnak versenyfelhívással a többé-ke- vésbé azonos profilú gazdasági egységek dolgozóihoz, ha ők is hasonló teendőkkel vannak elfoglalva, ha közös nevezőre alakíthatók, ténylegesen összemérhetők a vállalások. Egyébként nem jellemzők az ilyen kihívások. Már azért sem, mert van plyan gyár is, amely még a kongresszusi, felszabadulási munka- verseny előtt olyan feszes tervet dolgozott ki magának, amelyet szinte lehetetlen túlteljesíteni. A minap tudtuk meg például a tv- híradóból, hogy van olyan gyárunk is, amely termékeinek 90 százalékát exportálja. Amint a vállalat vezetője elmondotta, a mai gazdasági szabályozók nem méltányolják azt az óriási erőfeszítést, amely e szám mögött rejlik. A vezérigazgató szavaihoz hozzátehetjük: a munkaverseny értékelésénél viszont messzemenően elismerik, még akkor is, ha a gyár dolgozói nem tesznek az export vonatkozásában újabb — s nyilván irreális — felajánlást. Bár nem új vonás, mégis új helyzetet teremt a munkaverseny számára az a tény, hogy a gazdaságirányítás további korszerűsítésének küszöbén bontakozik ki. Akkor, amikor — várhatóan — több pénz marad a vállalatoknál. Ha pedig több marad, akkor' érzékelhetőbbé válik, hogy milyen anyagi előnyökkel — ne féljünk kimondani — haszonnal jár e mozgalom sikere. Valószínűleg ennek a fejleménynek is része van abban. hogy a gazdasági vezetők mind jobban megbecsülik és magasabbra értékelik a dolgozók kezdeményezéseit, s a többségük ma már bőkezűbben jutalmaz, mint azelőtt. A MÁV vezetői például 30 ezer forintot ígérnek a legjelesebb csoport tagjainak — harmincezer forintos személyenkénti munkaver- seny-jutalmakról korábban nem hallottunk. További új vonás: a vállalások ma már egyértelműen azt tükrözik, hogy gazdasági fejlődésünk az intenzív szakaszhoz érkezett. Ennél fogva nem a mennyiségi felajánlások dominálnak. Bár — ez is újdonság — senki sem készített a vállalásokról országos összesítést. Ezért senki nem tudja megmondani, hogy összességükben mennyivel gyarapítják majd az ország nemzeti jövedelmét, de nyilvánvaló, hogy milliárd forintokról van szó. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy a vállalati tervekhez, erőfeszítésekhez kötődő vállalások — a jobb minőség elérése, a versenyképesebb áru előállítása stb., egybevágnak a népgazdasági tervekben megfogalmazott célokkal. Ez a magyarázata annak, hogy a SZOT és a KISZ KB még a nyár derekán, a párt Központi Bizottsága pedig augusztus 10-én meleg hangon üdvözölte a mozgalom résztvevőit, arra buzdítva a kommunistákat, a szakszervezeti és KISZ-fórumokat, hogy támogassák őket. vállaljanak élenjáró szerepet a végrehajtásban is. A meleg hangú üdvözletben ez is benne rejlik, hogy még a megújhodó munkaverseny sem akar mindenben, mindenáron és öncélúan új lenni. Nyíltan és bevallottan vállalja, hogy egy újabb, tisztább munkamorál, a szocialista munkaerkölcs hordozója, elter- jesztője, amelyben az anyagi ösztönzés mellett továbbra is fontos, kiemelkedő szerepe lesz az erkölcsi elismerésnek is. Ennek az igénynek adott hangot a Párt Központi Bizottsága, amikor elhatározta, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben kiemelkedő eredményt elérő 25 vállalatnak, szövetkezetnek és intézménynek kongresszusi zászlót, 80 szocialista brigádnak pedig kongresszusi oklevelet adományoz. A kongresz- szusi zászlók és oklevelek átadására az 1986. május 1-i ünnepségek alkalmából kerül sor. (M. L.) Egy kis szakmai megbeszélés a tiszafüredi „kollégákkal” ... Vizibiciklizők a strandolok közé merészkedtek, nem kerülték el a figyelmeztetést (Szabó Sándor képriportja) Vajon ismerik-e a lányok a vízi KRESZ szabályait? Hivatása: vízi rendőr Szolgálat a Tiszán A kiskörei vízi rendészet körzeti megbízottjai fontos feladatot látnak el hazánk második legnagyobb folyóján. Kiskörétől Tiszabábol- náig fürge Wartburg motorcsónakjával rója a vízi kilométereket Rékasi Sándor rendőr zászlós, akinek ilyenkor, nyár idején igen sok dolga akad a szabálytalankodó vízi sportolókkal. a tilosban fürdőzökkel, az orvhalászokkal. Felvételeinken szolgálati útjára kísértük el a Tiszán. Miről ír a Propagandista? A munkaerő felhasználása Az utóbbi évek egyik legfontosabb kérdésévé vált gazdaságunknak a munkaerő ésszerű felhasználása. A Heves megyei Propagandista e témakörből ad közre dr. Demeter András tollából egy érdekes tanulmányt A racionális munkaerő-felhasználás néhány társadalmi kérdése Heves megyében címmel. A szerző elemzi a vállalati vizsgálatokat, számot vet azzal, hogy milyen társadalmi-gazdasági követelmények szerint alakulhat ki az ésszerűség, a munkahelyi kollektívák milyen módon vesznek részt a termelési szervezet hatékony működésének kialakításában. Vizsgálja azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a javuláshoz, a munkaerő jobb felhasználásához. A vékony kis kötet hasznos adatokat is tartalmaz függelékében a megyénkben élő dolgozók szakmai összetételéről, a szakmunkások képzéséről és a vállalati igényekről s közöl egy érdekes részletet a Budapesti Bútoripari Vállalat vezérigazgatói utasításából, amely a pályakezdő fiatalok beilleszkedésével foglalkozik. összességében a Heves megyei Propagandista szakembereknek és laikus érdeklődőknek is hasznos információkkal szolgálhat. VÁSÁRDÍJAS TERMÉKEK Vevők lennénk, ha... Tengerészcsíkos, romantikus nyári ruha. Hozzá fehér, alul fodros-csipkés alsószoknya, amely önmagában pólóval is viselhető. Homokszínű,1 szegecsekkel díszített bő mellény, azonos anyagból készült, rátéttel kombinált lezser blúz és modern vonalú szoknya. Ez aztán a módi! Régebben ilyesmivel csak a butikokban találkozhatott a kedves vevő, manapság azonban már korántsem meglepő, hogy az állami vállalat tok termékskáláján is megtalálhatók az efféle ruhadarabok. Biztosan eladhatók, hiszen mi nők, akár borsos árat is képesek vagyunk fizetni egy-egy jobb, a következő sarkon vissza nem köszönő cuccért... Divatérzékenyek, sokszor kérész életűek e holmik, hiszen még meg sem szoktuk az egyik stílusút, teret követel magának a másik, elődjének leginkább homlokegyenest ellenkezője. A fiatalok körében most a kényelmes, lezser öltözetek hódítanak, a kelmék puha pamutok. Ezt az irányt jelölte ki a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat, amikor a Szegedi Ipari Vásárra készült. Bemutatott szabadidő-együttesei közül kettő; a Túra és a Hella, valamint Kitty fantázianévre keresztelt női ruhájuk méltán kapott vásárdíjat. Mert ha lett volna a kiállítási darabokon kívül belőlük, vitték volna, mint a cukrot! Mádai Lászióné, a gyártmányfejlesztési csoport vezetője, készségesen mutat még jó néhány, e termékcsaládhoz tartozó darabot. Egytől egyig olyanokat, amelyeket bármelyikünk örömest viselne, ha ... — Ha a boltokban is kaphatók lennének — egészíti ki félbehagyott mondatomat Katona Béla, a vállalat igazgatója. — A sorozatgyártást megkezdhetnénk, de nincs megrendelésünk. A szegedi vásáron — bár osztatlan sikert arattunk —, csak az előzetes tárgyaláso- < kig jutottunk a nagykerek- •kel. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy pil- linatnyilag létszámgondokkal küszködünk, mint az iparág általában. És e nehéz körülmények között kell teljesítenünk a már korábban vállalt tőkés- és rubelelszámolású exportkötelezettségeinket, nem szólva a korábban lekötött belföldi tételekről. A nóta tehát a régi: a helyi, s valljuk be, sokszor a háttéripari problémák miatt e most a legelső divatot képviselő ruhadarabok csak késve, talán jövőre kerülnek az üzletekbe. — Ha lesz szabad kapacitásunk és főleg megrendelésünk, természetesen még az idén megkezdjük a gyártást — toldja meg az eddigieket az igazgató. Természetes, hogy kizárólag az új termékekre alapozni, egyedül azokból tervezni a megélhetést, felelőtlen volna. De az is tény, hogy e cikkek nehézkes piacra juttatása — amiért mindenki felelős, akinek része van a dologban —, okozza, hogy még most is gomba módra szaporodnak a méregdrága butikok, s azoknak bizony szemlátomást biztos a vevőkörük. Más kérdés, hogy a vállalatoktól, így a megyei ruházati ipartól is joggal várja el a népgazdaság, hogy vállalt kötelezettségeit teljesítse, méghozzá minőségben és a szállítási határidő pontos betartásával. — Éves termelési értékünk száznegyvenegymillió forint — mondja az igazgató. — Ruháink egyharmada a tőkés, ugyanennyi a szovjet és az NDK piacon talál gazdára. Mintegy tizenkétmillió forint értékben vállalunk tőkés bérmunkát is, kanadai, NSZK és osztrák cégeknek. A nemrégiben végrehajtott beruházásoknak is köszönhető — japán és NSZK szabász-, varró- és vasalógépeket vásároltunk, illetve új műhelycsarnokot építettünk —, hogy első félévi tervünket 6 százalékkal túlteljesítettük. Dolgozóink többsége nő, az asszonyok közül pillanatnyilag mintegy százötvenen vannak gyesen. Az itteniek, a bedolgozók, illetve a tsz-kooperációban foglalkoztatottak, ennyi embert nehezen tudnak pótolni. Az idén jó évünk volt, mert a végzett szakmunkástanulóink zöme nálunk maradt. Általában azonban a létszám fele máshol kopogtat, miután felszabadult. A bér- színvonalunk ugyanis meglehetősen alacsony, éves szinten átlagosan 44 ezer forint. A fenti helyzet korántsem ideális, ám fölötte keseregni hiábavaló. Éppen ezért a vállalat új modelleket tervez, készül a közeljövőben rendezendő Miskolci Ipari Vásárra és az őszi BNV-re Tárgyal a nagykerekkel, a Skála-Coop-pal, mert hát megrendelésre vár, eladni1 szeretne. Mi, vásárlók pedig: vevők lennék, ha .. . Ha a ma divatos ruhák! végül is nem megszületésük után egy-két évvel, hanem a lehető legrövidebb időn belül a pultokra kerülnének — közkínálatra. Fazekas Eszter A Kitty fantázianevet viseli a Szegedi Ipari Vásáron vásárdíjat nyert divatos női ruha (Fotó: Szántó György) Rögtönzött divatbemutató. Méltán aratott Sikert a két, szabadidő-ruha, amelyeket szintén a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatnál készítettek
