Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 7., szombat 5 * rendelőjéből egy nagyon jót sikerült kialakítani — jegyzi meg az .elnök — a községünkben működő termelő üzemek mellett igen sok segítséget kaptunk a lakosságtól. Azt hiszem, nehéz lenne kiszámolni, forintban menynyit ér az általuk végzett társadalmi munka. Jelenleg pedig a kerítést és a kaput a Finommechanikai Vállalat dolgozói készítik. E témához talán még annyit — a teljesség kedvéért —, hogy nekünk ehhez a felújítási munkához mindössze 370 ezer forint állt rendelkezésünkre, szerencsére azonban igen jelentős felsőbb tanácsi támogatást is kaptunk. Meglehet — teszi hozzá röpke elgondolkodás után Gémes László —, hogy ezeket a részleteket már soha senki meg nem kérdezi tőlünk. Az a lényeg, hogy tavaly augusztus 1-től már ilyen körülmények közt működik a rendelőnk. Ráadásul a régi épület felújítása, illetve az ennek során kikerült tégla és más építőanyagok lehetővé tették egy községi ravatalozó felépítését. Lehet ez így együtt kissé frivolan hangzik, de talán nem kell magyaráznom, hogy ez éppen úgy hozzátartozik életünkhöz, mindennapjainkhoz, mint megannyi más, nélkülözhetetlen dolog. Itt tartunk a beszélgetésben, amikor néhány szóra benéz a tanácshoz Pallaghy Barnabás, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemigazgatója. — Talán már említettem — mondja a bemutatás után az elnök —, hogy különböző feladataink megoldásához tőlük is sok segítséget kapunk. Csakúgy, mint a tsz-től vagy a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárától, ahol szintén dolgoznak kere- csendiek. — Már amennyire anyagi lehetőségeink engedik — hangzik a szerény válasz. — Mint tudjuk, ezek, sajnos az utóbbi tíz évben beszűkültek. Azokat a megoldási módokat azonban természetesen folytonosan keressük, amelyek vállalatunk természetéből fakadnak. Így mi a községnek mindenekelőtt szállítási munkálatokban segíthetünk, erőgépeket adunk kölcsön esetenként, még felhasználható, de nálunk se- lejtnek számító anyagokat — és munkaerőt. Ezeket összeadva ugyancsak jelentős summát kapnánk. Kérdés, a község mivel tudja viszonozni a vállalat támogatását? — Ugyancsak munkaerővel — adja meg a választ Pallaghy Barnabás. — Sajnos, ezen a téren nem állunk valami jól. Jelenleg 280-as létszámmal dolgozunk, és ez nem éppen sok. Nagyon megérezzük az idő múlását. Valamikor Demjén adta számunkra a törzsgárdát, de többségük már nyugdíjas. Az utánpótlást viszont csak Innen lehet, innen szeretnénk megoldani. Ehhez mind a tanács, mind a Fecz Sándor által vezetett iskola támogatást ad: intézményes üzemlátogatásokat szervezünk, hogy a gyerekek így ismerjék meg, és kapjanak kedvet munkánkhoz... Azzal a reménnyel búcsúzunk el a fiatal üzemigazgatótól, hogy így is lesz, azután rövid sétára indulunk a községben. Az új házakat, a házak előtt vírító-illatozó szép kerteket újra és újra felfedezzük. Azután útba ejtjük a régi iskolát is, amelyhez most építik, alapozzák az új négytantermest. (A községi vezetők és a pedagógusok nem kis fájdalmára tornatermet nem sikerült hozzá kiszorítani. Ennek ellenére a duplájára növekvő tanterem-szám bizonyára nagyban elősegíti majd az oktató munka színvonalának emelését. Ezt természetesen nem azért mondjuk, mintha eddig panasz lehetett volna rá. Csak egyetlen példát az oktató munka sikerére: tavaly 18 jelentkező közül 15 kerecsendi gyereket vettek fel középfokú oktatási intézetbe, illetve egyéb jellegű továbbtanulásra.) És folytatjuk utunkat. Bizony, ha valaki olyan lenne most a társaságunkban, aki mondjuk tíz éve nem járt Kerecsenden, igencsak elcsodálkozna. A régi malom mögött, az akkor még csak tervezett Jókai utcában már igazi lakótelep alakult ki, legalább húsz ház található ' itt. Visszakanyarodva, a központban megcsodáljuk a — kicsit talán kicsire sikerült, de komoly igényeket kielégítő ABC-áruházat és a frissen átadott, Vadásztanya nevet viselő vendéglőt, presz- szót, amely bizonyára sok átutazó számára teszi emlékezetessé Kerecsendet... És a tanácsháza mögötti területen ismét vadonatúj utca fogad bennünket. Szép — itt-ott talán túlságosan is nagyra tervezett — házak épülnek a már eleve közművesített . területen. Román Júlia, az igazgatási csoport vezetője már előre megmondta: ez évben 31 lakás- építési engedélyt adtak ki, és még továbbiakra is sor kerül, hiszen ezen a legújabb — Gárdonyi Géza nevét viselő utcán aránylag olcsón, 64 ezer forintért lehet telekhez jutni, összesen egyébként 78 telket alakítottak ki, és ennek egyharmada talált gazdára eddig. S talán ez az a hely, ez a pillanat, ahol, amikor befejezhetjük látogatásunkat Eger szép kapujában a virágoktól virító, nagyon szépen fejlődő Kerecsenden. Búcsúzunk, bár már holnap is szívesen visszajövünk... B. Kun Tibor Épül — és remélhetőleg határidőre elkészül az új híd a patak felett A központ felé lejt, majd szép ívben a 3-asra kanyarodik az út... Néha — ráérő idejében — eljátszik az ember a gondolattal: mi lennék, ha más lennék...? Nos, legutóbbi kerecsendi kirándulásomról hazaérkezve Egerbe, támadt egy olyan gondolatom, hogy — mit tennék, ha utazási iroda lennék.. ? Eme rövid kis eszmefuttatás után talán már kézenfekvőnek és kézenfogható- nak fogadhatjuk el a választ: turistacsoportok számára néha egy-egy kerecsendi kirándulást is programba iktatnék. Pontosabban mondva, nem is kirándulást, hanem inkább csak valamelyes el- időzést, hiszen az, aki kocsival vagy busszal Egerbe tart, el nem kerülheti Kerecsendet. Ha úgy tetszik, Ke- recsend a kapu Egerhez. Tegyük hozzá, most mindjárt: szép kapu. Már magában véve az út íve is az, amint a 3-as felől, mielőtt a szép és kedves, hangulatos és illatos kiserdőt elérnénk tői elég jó helyzetet vettem át. Akkoriban például még újdonságnak számított az óvoda .Ezért már akkor is igen jelentős öszegbe került. Hogy ötven gyerek számára mégis sikerült óvodai elhelyezést, nevelést biztosítani, az nagyon sok szempontból köszönhető például az Aranykalász termelőszövetkezetnek és a Heves megyei Finommechanikai Vállalatnak, hogy csak ezt a két példát említsem, de akkor a kőolajosok segítségéről még nem is szóltam... Kétségtelen: Kerecsend számára akkoriban rengeteget jelentett ez. Ugyanakkor mindenki tudta, hogy nagyon sok még a tennivaló. A társközség Demjénnel együtt 2600 lelket számláló település orvosi rendelője is nagyon megérett már a teljes felújításra. Az elmúlt évben e téma végére is sikerült pontot tenni, s ma kétmillió forint értékű felszereltséggel rendelkező egészségügyi központban történik a rendelés, a tanácsadás. Ugyanitt igen szép és korszerű szolgálati lakást is kialakítottak. — Ahhoz, hogy a megye egyik legkorszerűtlenebb Üde, nyári hangulatban... Az a Kerecsend, amelynek hangulata természetesen már nagyapáink, apáink idején is volt, de — és ez is igaz — sokkal többel nem dicsekedhetett. — Különösebben természetesen mi, maiak sem dicsekszünk — kapcsolódik e gondolatfűzéshez Gémes László tanácselnök, aki öt éve, 1979. július 1-től tölti be tisztét. — Igaz — hangzik a folytatás —, elődeimGyöngyös felől jövet, lágyan lejteni kezd, majd az első egynéhány házat elérve — át a patak most éppen újjáépülő hídján, immár 25-ös útként — virágkertes házak között vezet tovább. Tovább, északra, mindjárt kezdetben merész ívű emelkedővel, és ha úgy tetszik: e két magaslat kifli alakú vonulata között fekszik a nevében is szép Kerecsend. ÚJ LAKÓTELEP A RÉGI MALOM MEGETT — SZÉP KERTEK KÖZön PÉLDÁS ÖSSZEFOGÁS — ÚJ HÍD LESZ A PATAK FELETT A jövő utcája: víz, villany már van, a házak most épülnek És a legújabb, a Vadásztanya kisvendéglő... (Fotó: Szabó Sándor)
