Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-29 / 177. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 29., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Macerái: vegzál Közleményünk címe formáját tekintve arra utal., hogy a címbeli két igealak azonos eredetű és használati értékű nyelvi forma. Latin eredetűek, tehát jövevények nyelvhasználatunkban. Nyelvérzékünk azonban a macerái alakot már nem érzi idegen eredetűnek, annál is inkább nem, mert a népnyelvben már alakváltozatai szerephez jutnak: macerái, mazeráz. Gyöngyösön és1 vidékén szócsaládját is jól ismerik, és használják: macerái, maceráz, macera, macerás stb. Tájszói jelentéskörébe vonhatók ezek a rokon értelmű igék: nyaggat, szorongat, bosz- szant stb. Nyál-fal jelentés- változata is él ezen a vidéken, s a macera szóalak ebbe a rokon értemű szósorba is vonható: szerető, kedves, szeretkező stb. Szótáraink a macerái (zaklat, bosszant, piszkál, ingerel) és a macerálás (bosz- szantás, zaklatás, hántás) szóalakokat a bizalmas minősítéssel közlik, tehát arra utalnak ezzel a jelzővel, hogy ezeket a szavakat elsősorban a bizalmas jellegű társalgási nyelvben illik felhasználnunk. A mai nyelvhasználat azonban nem erről tanúskodik: egyre szélesebb körűvé válik a fel- használásuk. A macerái ige- alakból elvont macera (ingerlés, bosszantás, zaklatás) szó elhangzott egy tudományos értekezleten is. A ritkább, szokatlanabb macerás szóalakkal találkozhattunk a Kossuth Rádió Déli krónika adásában is, ilyen szövegösszefüggésben : „A közlekedés egyre macerásabb lesz” (1984. jún. 4.). A vegzál (háborgat, zaklat, bosszant, gyötör) veg- zatúra (tartós háborgatás, zaklatás (latin eredetű jövevényeket a kissé régies minősítéssel jelölik szótáraink. Jegyzetfüzetem azonban azt tanúsítja, hogy éppen napjainkban egyre inkábbl szerephez jutnak szóban és írásban egyaránt, s mintha azt a szerepet is vállalnák, hogy visszaszorítsák a szekál (állandóan, oktalanul zaklat, bosszant, nyaggat), szekáns, szekant (kötekedő, kellemetlenkedő), szekatúra (gyakori zaklatás, kellemetlenkedés)) nyelvi formákat. Újabban éppen a macerái, macerálás szavak gyakoribb használata révén ritkábban hallhatjuk és olvashatjuk ezeket a németből nyelvünkbe került kifejezéseket: froc- liz, froclizó, froclizás. Lehetséges azonban olyan beszédhelyzet, amelyben elfogadható a felhasználásuk. Ha valaki fölényeskedve, sőt szemtelenkedve ugrat valakit és ismételten bosszantja ingerli embertársát: akkor rá járhat a szánk és toliunk a frocliz szó használatára. Természetesen .válogatnunk illik: az idegen szavakat ki is iktathatjuk, hiszen van sok jó magyar kifejezés helyettük. Ez a példatár a bizonyíték rá: bosszant, zaklat, nem hagy békét, ingerel, kellemetlenkedik, idegesít, kötekedik; nyaggat, tyyötör, bosszúságot okoz. háborgat. . dr. Bakos József Hemingwaymúzeum Több éves szünet után, a restaurálási munkák befejeztével ismét megnyitották a havannai Hemingway-mú- zeurhot. A nagy amerikai író .85. születésnapjára felújított emlékházban Hemingway életét és munkásságát mutatják be. Az író a Havanna közelében álló villában alkotta Az öreg halász és a tenger című művét, amelyért 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Az Agria ’84 zenei sorozatában Barokk és modern mesterek A King Kong alkotói nagyon pontosan tudják, hogy mi kell az átlag nézőnek. Rejtély, érdekesség, torokszorító izgalom, látványosság és némi társadalomkritika szükséges ahhoz, hogy valódi kasszasiker születhessen. Nem is oly régen még nálunk a közönség kegyeinek hajszolásáért művészetellenes gesztusként fogták volna föl sokan ezt az alkotást. Ma már* némileg összetettebben láthatjuk mindezt: a palettán az efféle műnek is helye van. Nem véletlen, hogy a Tarzan, a King Kong, vagy a Gólem újra és újra a vetítővásznakra kerül. Ha az érdeklődés felkeltésének a titka régente a gyerek és a kutya volt, akkor a skála már sokkal szélesebb, valamilyen különleges és furcsa élőlényt kell kiválasztani „főhősül”, hogy mágnesként vonzza a mozilátogatókat. Különösen akkor csábító az ilyen „főszereplő”, ha már az előző nemzedékek is megborzongtak a látásától, apáról fiúra szálló mítosszá vált a sztori. A korunk népművészetének nevezett film kitermeli a maga legendáit. Lehet, hogy tudománytalanok, kevéssé logikusak és hihetők ezék a törénetek de éppen az együgyűségig egyszerű voltuk teszi lehetővé, hogy bárki megértse ezeket, ki-ki azt lássa bennük, ami neki tetszik. A felvilágosultabbak gyönyörködhetnek a látványosságban, a már-már csodaszámba menő technikai megoldásokban, amelyek például a King Kong óriásmajmának mozgatásához szükségesek. ök csak botor mesének tökinthetik a látottakat, ami elkél a hétköznapok egyre bonyolultabb ösz- szefüggései között. Azok pedig, akik még hisznek a szemüknek, hüledezhetnek és bámulhatnak: ilyen is van a világon? A sziget, amely a King Kong című amerikai szuperfilm szereplőinek célpontja, a „terra incognita”, az ismeretlen földdarab, amely az európai, később az észak-amerikái civilizáció számára mindig az örök talányt, az ismeretlen veszélyt jelenti. Talán az utolsó ilyen az, amelyre a hajó utasai ■elindulnak a film elején, kiki a maga. vágyait keresve. A lényeg természetesen korunk nagy kincse, az olaj, amely megszerzéséért szószoros értelmében a világ végére is elutaznak a meggazdagodni vágyó emberek. Egy nagy monopólium érdekei állnak a háttérben, csak potyautasként társulhat az expedícióhoz a tudomány képviselője. Jelképesnek is felfogható ez, ahogy minden más is, ami ezután következik. Egy lány vetődik a kutatók közé, aki a szépséget testesíti meg, az amerikai nő mítoszát. Így egészül ki a társaság, amely hivatott a nagy titok felderítésére. A ködfátyolba burkolózott különös sziget gyengécske olajat, ám annál érdekesebb élőlényeket rejteget. Közülük a legfélelmetesebb Kong, az óriás gorilla, ö a bennszülöttek istensége, akit aztán az üzletemberek cirkuszi látványossággá akarnak tenni. El is fogják, mert ennek a góliátnak van egy gyengéje, s az természetesen a szőke amerikai nő. Jessica Lange persze valóbari olyan bájos, hogy érte az ember nemhogy egy óriási főemlősnek, de még juhászkutyának is elmenne egy évre. A hatalmas jószágot New York-ba szállítják, ahol aztán alapos kárt tesz a felhőkarcolók között, míg je nem terítik. Nem sokkal többet lehetne erről elmondani. Az egész mögött közhelyes szim- fcblika húzódik meg: vigyázni kell a természet fékezhe- tetlen erejével, mert visszaüthet. Az üzleti érdek megpróbál uralkodni azon. amin nem lehet, de végül csak elpusztítani tudja, felhasználni nem. Az Ész és a Szépség mégis csak egymásra talál, szent lesz e frigy. De hát milyen . rejtélyek, milyen csodák várhatnak még ezután is ránk? , A film egészében lenyűgöző. Trükkjei jóformán lelep- lezhetetlenek, soha nem lóg ki a lóláb. Hiába figyel kíváncsian és kétkedve az ember, hogy leleplezze a csalást. hogy mikor húzza elő a bűvész a kalapjából a nyu- lat, nem talál rést. Az óriás' majom és az óriáskígyó ösz- szecsapása során például valóban őskori víziói támadhatnak a szemlélőnek. Elismerés illeti meg ezért a rendező és az operatőr munkáját. A színek rendkívül élénkek, a látvány jól megkomponált. A szereplők inkább bábszínházi figurák, néha olyan benyomásunk lehet: nem a hatalmas majmot, hanem a szereplő embereket mozgatják drótszálakon. Sok előítélettel viseltettünk az ilyen nagy mozimítoszok iránt. Ha arra használjuk őket, amire valók, vagyis kikapcsolódásra, nyáresti szórakozásra, nem csalódunk. Aki a lélek mélységeibe, valódi emberi problémákba akar belelátni, az más filmeket keressen. Gábor László Az idei nyár orgonaprogramját hétfőn este Dé- ry András nyitotta meg az egri Bazilikában. Az orgonaművész már a műsor ösz- szeállításában jelezte egyéniségét, azt az igen érzékeny muzikalitást, amely érzelmekkel teli játékát, az egyes művek karakterisztikus megszólaltatását eredményezi. Mintha egy-egy barokk sinfoniával, vagy szonátával, vagy akár a moderneknél, egy-egy hangulatot rögzítő hangsorral be akarná mutatni azt a teljes egyéniséget, amely neki zenéjével élményt nyújtott. Bachtól csak egy művet adott elő, a 29. kantátából vdtt sinf óniát; sbár ez a részlet nem dübörgi elénk a fenséges barokk muzsika áradását, megelevenedik — és milyen színesen ! — az a dallam- és érzésvilág, amelyért és amelyhez, mint forráshoz oly szívesen visszajárnak a modern idők muzsikusai. Pachelbel, a barokk mesterhez sem azért nyúlt vissza, mert csak a szerzői változatosságot akarta; azért, mert a d-moll prelúdium, fúga és ciaconna a két Tartini-szonáta között érzelmileg is, hangulatilag is helyén volt. Mintha a modernebb szerzők, a mához közelebb állók alkotásai jobban izgatnák Déry András fantáziáját! Wiedermann, mint név, nem sokat mond a közönségnek, de ez a most hallott és végig bensőséges hangulatot, az elmélkedéstől az álmodozásig eljuttató „esti dal” színes egyéniségről vall. Mint ahogyan nem először hangzik fel Johän Alain muzsikája sem itt, az egri bazilikában. A hallgató nem tud Egy amerikai cég olyan félautomata fordítórendszert fejlesztett ki, melyben az ember egy számítógéppel működik együtt, hogy valóban helyes fordítást hozzon létre. A szakemberek minden erőfeszítése ellenére eddig a tisztán számítógépes fordításokban mindig előfordultak értelemzavaró elszakadni a tragikumnak attól a nyomasztó érzésétől, amit az alig harmincévesen, a fronton, 1940-ben eleső zeneszerző sorsa sugall : a végzet kicsinyeknél és nagyoknál ott súg, sus- torog azokban a hangokban is, amelyeket a játék és a vidámság csal ki belőlük. Az Ario és a Litanies című hangulatfoszlányok összeszerveződnek ugyan az áhítat, az elmélkedés dallamaivá, de ott van bennük a modem szorongás, amely mintha közölni akarná a rátörő tragédiát. Még a Deux dances-ban is ott bujkál a táncos ritmusok kisérőjeként is ez az érzés. Egészen más fejezet, más egyéniség a César Franck. Két művét, a Priere-t és a Finált hallottuk. Nem véletlenül tette ezt a két számot műsora végére Déry András. Ez a panaszos és nyugtalan líra tömörségével és a romantikus polifon szerkesztéssel felviszi a hallgatót arra az érzelmi csúcsra, amelyet egy-egy ilyen hangverseny alkalmával bejárni szeretne. A két Tartini-szonátá- ban barokk trombitán In- hoff Ede működött közre. A barokk mester korának virtuóz hegedűművésze, nagy teorétikusa olasz temperamentumának minden fűtöttségével élte át a dallamokat. Inhoff Ede érzelmileg tartalmasán közelítette meg, mívesen adta elő a két szonátát. Déry András jól bánva a regiszterekkel tette fényessé ezt a két Tartini-művet. Déry András jó hangulatot teremtett az idei orgona-hangversenyekhez hétfő esti műsorával. vagy az értelmet torzító hibák egyes szavaknál, vagy mondatrészeknél, mert a gép a másik nyelvből nem a megfelelő kifejezést. választotta ki, A számítógép és az ember most gyakorolt együttműködésében a számítógép rámutat a fordítónak a kritikus szavakra és fordulatokra, amiket ő' aztán értelemszerűen fordít le. (farkas) Félautomata fordítórendszer Burbolya Kázmér időelemző és statisztikus, meggyötörtén feküdt a kórházi ágyon. Kezén gipszkötés, szeme alatt ólomszínű karikák, arcán szivárványszínű foltok. — Teljes kimerülés — szűrte át a szavakat fogai között. — Szegény barátom — hebegte Kocsonya Szilveszter — mindig figyelmeztettelek, hogy a munka áldozata leszel. Hiába kértelek, hogy ne éjszakázz, hogy ne pocsékold el minden energiád, hogy gondolj testvéreidre... És itt • az eredmény... Burbolya arcán ideges rángás futott végig a türelmetlenségtől. — Beszerveztek! Kocsonya Szilveszter, aki az utóbbi időkben a krimik hatása alatt állt, komolyan megdöbbent. Eddig semmi olyan tulajdonságot nem fedezett fel Burbolyában, mint James Bondban, és lám mégis. Ki hitte .volna? — Amikor távaly Olaszban voltál? — kérdezte. — Hülye, — vágta rá tömören barátja. A Pacitours szervezett be két hétre Bivalytekenősre. Falusi turizmus.. . — tette még hozzá magyarázón. — Eszméletlen — motyogta Kocsonya —, ezzel lepKAPOSI LEVENTE Burbolya és a falusi turizmus lezvén, hogy semmit .sem ért az egészből. — Ügy kezdődött — mondta Burbolya megvetően nézve barátjára, hogy leszálltam a vonatról. Egyszál magam, egy ócska kis állomáson. Hatásszünetet . tartott, majd folytatta. — Egy öreg, kackiás baju- szú parasztember várt rám, ökrösszekérrel. Szerfölött tetszett a dolog. Ugye a városi nyüzsgés után ez a nagy csend, ez a romantika. El is indultunk, mehettünk is néhány száz métert, amikor áz ökrök megálltak. — Ott a ■ kasza hátul, szólt az öreg, vágjon csak oda nekik egy kis takarmányt, mért amíg nem esz' nek ezek a dögök, addig el nem • indulnak. Hát elő is kaptam a szerszámot, elkezdtem vágni a füvet, hogy csihi-puhi. .., de öregem nem is gondolod, hogy nem haladtam semmire. Az öreg meg csak röhögött fenn a . bakon. Ne úgy fogja, vigyázzon a lábára, soha nem gondoltam, hogy a városi ember ilyen bolond lehet — tette a megjegyzéseket. Én meg teljesen kimerültem. Aztán elindultunk, míg el nem akadtunk egy kátyúban. Órákig nógattuk az ökröket, húztuk, rángattuk a szekeret. Lehetett úgy tíz óra, mármint este, ahogy az öreg házába érkeztünk. A konyhában ledobott egy pokrócot a földre, s mondta, hogy meg van vetve. .Meg,- hogy későre jár, ő meg egyedül van, nincs segítsége, így már. nem is főz, de van jó avas szalonna vöröshagymával, áz az. egészséges. — Borzalom — mondta Kocsonya, f — Ez? Ez még semmi — folytatta Burbolya. Hajnalban fél négykor fölkeltett, megetettette velem a malacokat, kipucoltatta a disznóólát, vizet hordatott- Azután mosogatás, favágás, szénakaszálás, kapálás, ökörfürdetés... Délre már csak úgy remegett a kezem meg a lábam. Behúzódtam az árnyékba egy bokor tövére,- de az öreg rajtam ütött. Kezdődött, illetve folytatódott az udvarsöpréssel, tyúketetéssel. .. — Hogy bírtad? — kérdezte Kocsonya. — Képzeld el — fogta suttogóra Burbolya —, három nap után megpróbáltam megszökni, de ez a furfangos öreg utánam jött, elfogott éppen az állomás előtt. S elmondta, hogy nem engedi elherdálni a pénzt. Két hétre. ki lett fizetve neki az összeg, csak nem enged el három nap után. S visszacipelt megint fát vágni, disznót etetni s á többi. — S nem tudtál semmit kitalálni? — De. Minden nap vettem neki három liter bort Attól aludt, mint a bunda. Igaz, hogy előtte, egyszer- kétszer megvert, mert az italtól agresszívvá, vált. Alig tudtam menekülni előtte. .. — És? — Hogyhogy és? — Szóval mi lett? — Mi lett?. — kérdezte vissza Burbolya. • öregem, ő alkoholista, én meg idegbeteg. . . Rezignáltan sóhajtotta: csak egyszer mondja még nekem valaki, hogy falusi turizmus... Trák Bulgáriában Nem mindennapi régészeti leletre bukkantak bolgár tudósok Lovecs városa környékén végzett ásatásaik során. Lovecs környékén évek óta folynak kutatások, a héten azonban eddig soha nem látott gazdagságú trák sírt sikerült megtisztítaniuk az évezredek során rárakódott földrétegektől. A régészek véleménye szerint a sír az időszámításunk előtti IV—V. századból való. Egyelőre nem tudják még, hogy milyen rangbeli trák személyiséget temettek a sírba, a lelet azonban az első becslések szerint is rendkívül gazdagnak tűnik. Előkerült a sírból egy épségben megmaradt vaskard és kardhüvely, két vasból készült kopjahegy, három bronz díszítésű lószerszám, egy vaspajzs, továbbá számtalan arany, ezüst és bronz ékszer. Feltételezhető tehát, hogy nagyon tekintélyes trák harcos sírjára sikerült bukkanni. Már az eddigi értékelések alapján is bizonyosra vehető, hogy a sírban talált tárgyak alapján új részleteket tud meg a tudomány a trák nép történetéről, kultúrájáról. A nagy mozimítoszok egyike Majom a felhőkarcoló tetején Kirtgi Kong
