Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-27 / 175. szám

1 > NÉPÚJSÁG, 1984. július 27., péntek MOSZKVA Az újjáéledő nyugatné­met revansizmusról ír pén­teki számának szerzői cikké­ben a Pravda. Megállapítja, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok közvéle­ményét súlyosan nyugtala­nítják a Német Szövetségi Köztársaságban napjainkban tapasztalható politikai folya­matok. Felhívja a figyelmet arra is, hogy nem kisebb aggodalomra van okuk más európai országoknak. KOPPENHÁGA ' Dánia a vegyi fegyverek­kel kapcsolatban — csak­úgy, mint a nukleáris fegy­verek esetében — ragaszko­dik ahhoz a politikájához, hogy nem engedi azokat sa­ját területén elhelyezni. Hans Engell dán hadügymi­niszter a Parlamentben egy képviselő kérdésére adott válaszában fejtette ki kor­mánya álláspontját. WASHINGTON Reagan amerikai elnök döntése alapján az Egyesült Államok részlegesen felol­dotta azokat a tilalmakat, amelyeket a szovjet halá­szok ellen 1979-ben aCarter- kormány rendelt el, az afga­nisztáni események nyomán. MANAGUA Szerda este járt le a no­vember 4-re tervezett nica- raguai általános választáso­kon indulni kívánó pártok elnökjelöltjei bejegyzésének határideje. A DPA értesü­lése szerint hat párt, köztük több ellenzéki tömörülés jelentette be részvételi szándékát. PRETORIA Eredménytelenül végződtek csütörtökre virradóra éjjel a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a Dél-Afrikai Köztársaság képviselőinek zöld-foki-szi- geti tárgyalásai a namíbiai tűzszünet megteremtésének feltételeiről. Dél-afrikai be­jelentés Szerint a namíbiai önállóságért harcoló moz­galom képviselői elvetették a pretoriai tűzszüneti felté­teleket. Az űrmoratórium nem előzetes feltétel A Szovjetunió őszintén óhajt egy olyan igazságos megállapodást, amely meg­gátolná a világűr militarizá- lását, s azt szeretné, ha a vi­lágközvélemény világos ké­pet kapna a felek álláspont­járól — állapítja meg az APN szovjet sajtóügynökség, Washington reagálását kom­mentálva a tárgyalások meg­kezdéséről előterjesztett szov­jet javaslatra. — Washington olyan tár­gyalásokra gondol, amelyek­nek nincs közük a szovjet javaslathoz. A szovjet állás- foglalás — folytatódik a kommentár — ebben a rend­kívül fontos problémában pontos és radikális. Moszk­va — mint ismeretes — ja­A sztrájk folytatása mel­lett állt ki a brit Bányász­szakszervezet Végrehajtó Bi­zottsága. Csütörtökön Shef- fieldben megtartott ülésén teljes támogatásáról biztosí­totta azt az álláspontot, amelyet Arthur Scargill el­nök képvisel a szénhivatal- lal folytatott tárgyalások megszakadása után egy hét­tel: a harcot folytatni kell, amíg csak a szénhivatal el nem áll az általa gazdaság­talannak ítélt bányák bezárá­Egymással vetélkedő liba­noni muzulmán milíciák — a Szíria-barát alvita moha­medán „rózsaszín párducok” és a Szíria-ellenes szunnita Iszlám Egyesítés Pártjának milíciája — ötórás heves harcot vívtak szerdán tüzér­ség bevetésével Tripoliban. A milíciák vezetői közben a városra vonatkozó bizton­sági terv részleteiről vitat­vasolta Washingtonnak: ál­lapodjanak meg abban, hogy betiltják a világűrből a föld ellen, valamint a földről koz­mikus célpontokra irányított fegyvereket. Lényegében ar­ról van szó, hogy tiltsák be és számolják fel teljes mér­tékben a kozmikus csapás­mérő eszközöket. Ez nem csorbítaná egyetlen állam biztonságát sem, ha minden­ki számára egyenlő feltéte­leket szabnak. Egy ilyen meg­állapodás — mutat rá az APN — könnyen megvalósít­ható, megbízhatóan és haté­konyan ellenőrizhető, mert éppen az ilyen eszközök lét­rehozásának teljes tilalmá­ról és a már meglévők meg­semmisítéséről van szó. sótól, s úgy nem dönt, hogy új beruházásokkal kell gaz­daságossá tenni a brit bá­nyaipari. Augusztus 10-re rendkívüli küldöttgyűlést hívnak össze, hogy a szak- szervezeti vezetőségnek le­hetőséget adjanak álláspont­jának részletesebb ismerte­tésére. a tagságnak pedig esetleges vitára. A küldött- gyűléstől — mondta Arthur Scargill — azt várják, hogy támogatni fogja a vezetőség elképzeléseit. koznak. E terv értelmében a libanoni rendőrség mellett Szíriái katonai egységek is részt vennének a tripoli bé­kefenntartó erőben, ennek elfogadása fejében viszont a szunnita vezetők azt köve­telik, hogy a szilfaiak előbb számolják fel a Bej rútba ve­zető úton a keresztény fa- langisták által felállított út­akadályokat. A szovjet sajtóügynökség a továbbiakban megállapít­ja: a szovjet álláspont leg­fontosabb eleme az, hogy a tárgyalások megkezdésének napjától hirdessenek kölcsö­nös moratóriumot a csapás­mérő kozmikus eszközök ki- fejlesztésére. Ez azonban nem „előzetes feltétel”, ahogyan ezt Washingtonban próbál­ják értelmezni. A moratóri­um a világűr demilitarizálá- sának részét alkotja. Ellent­mondana a logikának, ha a Szovjetunió úgy ülne le a tárgyalóasztalhoz, hogy köz­ben az Egyesült Államok to­vább haladna a világűr mi- litarizálásának veszélyes út­ján. Szavickaja a nyílt világűrben Szvetlána Szavickaja, a Szojuz T—12 fedélzeti mér­nöke és Vlagyimir Dzsanibe- kov. az űrhajó parancsnoka szerdán délután moszkvai idő szerint 18.55-kor el­hagyta a Szojuz T—li Szal- jut—7—Szojuz T—12 űrállo­mást és három óra 35 per­cen keresztül műszaki kí­sérleteket folytatott a nyílt világűrben. Ezzel Szvetlána Szavickaja az első nő a vi­lágon, aki a nyílt kozmosz­ban tevékenykedett. A „kiszállás” elsődleges célja ezúttal egy bonyolult technológiai tevékenység végrehajtására szolgáló új kéziszerszám kipróbálása volt. A most kipróbált szerszám a kísérletek során elektron- sugarával néhány perc alatt vágott szét fémlapokat, s hegesztett össze másokat. Az új szerszámmal végzett — az űrhajózás történetében első — kísérletkezdeti sza­kaszát Szvetlána Szavickaja végezte, s Vlagyimir Dzsani- bekov gondoskodott a köz­vetítésről. Azután a parancs­nok látott munkához, és Szavickaja volt a „riporter”. A szénbányászok folytatják a sztrájkot Heves harcok Tripoliban —( Külpolitikai kommentárunk )— Nehéz egyezkedés BALJÓS FELMÉRÉS jelent meg a napokban a spa­nyol lapokban, az illetékes hivatal rideg tényt közölt a közvéleménnyel: az elmúlt negyedévben ismét, immár 2,5 millió fölé nőtt a munkanélküliség az or­szágban. Az Ibériai félsziget nagyobbik államának tehát minden ötödik munkaképes polgára állás nél­kül van. Ennek fényében érthető, hogy a szocialista madridi kormány igen súlyos gondokkal néz farkas­szemet. Az állástalanok ekkora tömege már önmagá­ban is állandó feszültséget teremt a belpolitikában, s ez komoly fegyver a jobboldali ellenzék kezében, amely határozottan aktivizálódik, s mind hevesebben támadja Felipe González kormányát. ÉRVÜK PERSZE VAN ELÉG a munkanélküliség témáján kívül is, a gazdaság kétségkívül nehéz hely­zetben van, a termelési kapacitások igen jelentős há­nyadát nem használják ki, kevés a beruházás, megug­rott a költségvetés hiánya. Szigorú takarékosságra van tehát szükség Hispániában, ám e téren erősen ösz- szeütközik a dolgozók és a vállalkozók érdeke. A spa­nyol állástalan milliók', és a munkanélküliséggel fe­nyegetettek még nagyobb tömege olyan kormánypo­litikát szeretne, amely az állami eszközök nagyobb hányadát fordítaná munkahelyek teremtésére. A vál­lalkozók viszont a magánszektor állami támogatásá­nak fokozását követelik, mondván: ez majd csökkent- heti a munkanélküliséget. Ugyanakkor viszont a gaz­daság érdekeire hivatkozva a gazdaságtalannak ítélt üzemeket be akarják zárni, vagyis újabb ezrek ke­rülnének az utcára. A kormánynak természetszerűleg mindkét oldallal keresnie kell a megegyezést, s szükségszerűen közép­utat kellene lelnie a két, valóban létező érdek között. Ezt követeli, a politika, a szocialista irányítás szilárd­ságának fenntartása. Ezért kezdett most tárgyaláso­kat a nagyobbik szakszervezeti szövetség, amelyben a kommunisták befolyása a meghatározó, a dolgozók adóterheinek csökkentését, a munkanélküliek foko­zott támogatását követeli, a munkahely-teremtésen túl. A MUNKÁLTATÓK VISZONT a munkaerőpiac „felszabadítását” szeretnék elérni, ami azt jelenti, hogy alkalmi munka segítségével látszólag növelnék a munkalehetőséget, ám valójában nem nőne az állások száma, sőt a gazdaság fordulatai szerint esetleg csök­kenhet is. González tehát minden bizonnyal nehéz egyezkedés elé néz, s a siker, az új társadalmi meg­egyezés ma eléggé távolinak tűnik. Avar Károly \licn Néphatalom Lengyelországban IV. Honnan — Hová? Zöldséges stand a lengyel fővárosnak az 1960-as években kiépült új lakótelepén, Wolában. Valójában hol is tart ma Lengyelország, a népi állam negyvenéves jubileumán ? Kérdezhetnénk akár a mi Szózatunk szavaival is: „Annyi balszerencse közt és oly sok viszály után...” A legfontosabb — amelyet minden beszélgetőpartnerem alátámasztott —, hogy a társadalmi helyzet határo­zottan a stabilizáció irányá­ba mutat. Nincs ellenzéki föld alatti struktúra, . ami persze nem jelenti azt — mint mondatták —, hogy nincsenek ellenzéki fellépé­sek sem. Ezek is azonban már ritkábbak és többnyire elszigeteltek, nem egysége­sen szervezettek. Katowicében, a kohászat fellegvárában mondták el a vajdaság vezetői, hogy a közhangulat kiválóan meg­méretett a május elsejei fel­vonuláson. A négyszázezres városban 200 ezren vettek részt, s őszintén hangsúlyoz­ta Bogumila Ferensztajna vajdasági pártbizottsági első titkár, hogy erre senkit sem kényszerítettek. És nem volt semmiféle rendzavarás. Ha­sonlóan fontos elemnek tart­ják a pártban lezajlott vá­lasztási kampányt, a vezető­ségek újjáválasztását, amely a párttagság nagy aktivitá­sát mutatta meg, s a IX. pártkongresszus irányvona­lát támogatta. Mindehhez so­katmondó tény, hogy meg­kezdődött a termelés hatá­rozott emelkedése. Már 1982-ben, a gazdasá­gi reform meghirdetésének időszakában — a szűk ség ­állapot bevezetése után — sikerült fékezni a termelés csökkenését, sőt 4 százalék­kal magasabb szintet értek végül el, mint 1981-ben. Az­tán 1983-ban az előző évi­nél 9,3 százalékkal maga­sabbat, az idén pedig, ha nem lesz különösebb várat­lan esemény akkor a terme­lés eléri a katowicei vaj­daságban az 1979-es. vagyis a válság előtti szintet, És többé-kevésbé így ala­kul ez az egész országban. Miben rejlik a változás ma­gyarázata? Erre is fogadjuk el a katowiceiek válaszát. E szerint a társadalmi nyu­galom és a rend megvalósí­tása, a gazdaságot pusztító sztrájkok megszüntetése, másrészt a gazdaságosság iránti növekvő érdeklődés hatott rendkívül kedvezően. Egyre nagyobb szerepet ját­szik a döntésekben a gaz­daságosság, és a reform mechanizmusai is hozzájá­rulnak az eredményekhez. Az ipari kapacitások kihasz­nálásáért azonban még min­dig nagyon küzdeni kell, mert a nyugati szankciók és korlátozások állítanak elé súlyos akadályokat. Abtlól a Fehér Könyvből is értesülhettünk erről, amit nemrégen adott ki a kor­mányzat Varsóban. Ebben tíz és fél milliárd dollárnyi kárra becsülik a Lengyel Népköztársasággal szemben életbe léptetett nyugati em­bargó következményeit. Ez a közvetlen és a közvetett veszteségeket foglalja ma­gában. amelyek részben a hitelek befagyasztásából, az ipar import-nyersanyagellá- tási és alkatrészhiányaiból adódták. Ezért is nyilatko­zott rendkívül melegen a KGST-iben megnyilvánuló megbízható együttműködés­ről beszélgetésünk alkalmá­val Jozef Wiejacz külügymi­niszter-«helyettes. Mint mon­dotta : „Lengyelország töké­letesen érdekelt a szocialis­ta gazdasági együttműkö­désben és az összes poten­ciális lehetőség megragadá­sában. Ezen belül olyan maximális függetlenséggel, hogy ellenfeleinknek ne le­gyen módjuk ezt ellenünk kihasználni. Nem lépünk át az autarchia új szakaszába, vagyis készek vagyunk a gazdasági együttműködésre minden országgal”. A külügyminiszter-helyet­tes annak a törekvésnek is hangot adott, hogy a világ­ban ma megmutatkozó poli­tikai feszültséget nem sza­bad átvinni a gazdasági szférába. A lengyel kor­mány a közelmúltban fordult ezzel a felhívással az ENSZ valamennyi országához. Ez most létkérdés. Ezért is akar a lengyel kormány hozzájá­rulni a veszélyes tendenci­ák visszafordításához, a fegyverkezési verseny meg­szüntetéséhez, az enyhülési poJliltika visszaállításához és a belügyekbe való beavat­kozástól mentes gazdasági egyii ttműköd éshez. Az ország társadalmi han­gulatának is mindezek lé- nyereg meahatározó elemei. A gazdasági fellendülés, a lakosság ellátása a stabili­záció homlokterében áll. A legutóbbi eredmények — Jerzy Urban, a kormány szóvivője szerint — arra mutatnak, hogy lassú foko­zatos javulás következik be. Ennek nagysága azonban — mint mondotta — társadal­milag még nem kielégítő. Az általános lengyel család ■egyelőre ezt még csak kor­látozott mértékben érzékeld. Most ezért is a legfontosabb gazdasági célok egyike az élelmiszer-ellátás megjavítá­sa. Vajon következik-e be eh­hez előrehaladás a mezőgaz­daság nagyüzemi átszerve­zésében? — erre a kérdésre válaszolt Stefan Zawodzinc. ki, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának mezőgazdasági osz­tályvezetője. A* beszélgetésből kiderült, hogy a megoldás még ma sem egyszerű. Az 1956-os el­hamarkodott és gépekkel nem megalapozott rossz szövetkezetesítési kísérlet emlékei még mindig hatnak. De nem is csak erről van szó. A jeleplegi helyzetben vigyázni kell minden olyan lépésre, amely negatívan be­folyásolná a termelési ked­vet. Ezért az összes szektor — egyéni, szövetkezeti, ál­lami — számára teremtenek egyaránt megfelelő feltétele­ket, hogy minél magasabb terméshozamokat érjenek el. Az egyéni gazdaságokkal még hosszú ideig éppen ezért számolni kell. E mellett azonban nagyon határozottan elősegítik a szocialista gaz­daságok megerősítését és az ésszerű kooperáció min­denféle formáját. Még az idén megrendezik a terme­lőszövetkezeti mozgalom or­szágos konferenciáját, amely segíthet a továbbfejlődés­ben. Egyelőre azonban minden lépést az élelmiszer-ellátás megjavításának rendelnek alá. Első helyen a mezőgaz­dasági termelés növelése áll, az állattenyésztést pedig sa­ját takarmánybázisra akar­ják állítani. Az állami gaz­daságoknak az utóbbi három évben megjavult hozamai örvendetesen járulnak ehhez hozzá. Az agrárstruktúra vi­szont továbbra is alapvető dilemma. Olyan archaikus a lengyel mezőgazdaság, ami­lyet napjaink Európájában «már sehol sem látni. A kétmillió nyolcszázezer egyé­ni gazdaságnak ugyanis 60 százaléka 5 hektáron aluli, és másfél millió kisgazdaság­ban se ló, se traktor. Még szerencse, hogy vannak szö­vetkezetek, amelyek ellen­szolgáltatásért megművelik ezeket a földeket. A falvak légköre egyéb­ként jó, s itt a válság ide­jén is inkább csak a nagy­gazdák körében talált hí­vekre a Szolidaritás. Han­goztatják is, hogy az élel­miszerpiac volt mindig a legstabilabb. Akár a legne­hezebb időkben is. Arról egyébként az utcai sétálgatás is meggyőz rövid idő alatt, hogy a zöldség­es gyümölcsellátás kielégí­tő. (A földiepret p>éldául még olcsóbbnak láttam, mint ná­lunk.) Boltokban és utcai standokon válogathatnak a vevők az újkrumpliban, gyümölcsfélékben, zöldsé­gekben. Bőséges kiegészítők ezek az egyelőre még jegy­re kapható hús mellé. Honnan hová hát a mai Lengyelországban? Ezt sok­féle — köztük ezúttal nem érintett — tényező befolyá­solja. Ám summás jellemzé­sül elfogadhatjuk a katowi- ceiektől hallott véleményt: „Optimisták vagyunk, mert az irány helyes, de tudjuk, hogy sok gond is van még.. Lőkős Zoltán (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents