Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-27 / 175. szám
1 > NÉPÚJSÁG, 1984. július 27., péntek MOSZKVA Az újjáéledő nyugatnémet revansizmusról ír pénteki számának szerzői cikkében a Pravda. Megállapítja, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok közvéleményét súlyosan nyugtalanítják a Német Szövetségi Köztársaságban napjainkban tapasztalható politikai folyamatok. Felhívja a figyelmet arra is, hogy nem kisebb aggodalomra van okuk más európai országoknak. KOPPENHÁGA ' Dánia a vegyi fegyverekkel kapcsolatban — csakúgy, mint a nukleáris fegyverek esetében — ragaszkodik ahhoz a politikájához, hogy nem engedi azokat saját területén elhelyezni. Hans Engell dán hadügyminiszter a Parlamentben egy képviselő kérdésére adott válaszában fejtette ki kormánya álláspontját. WASHINGTON Reagan amerikai elnök döntése alapján az Egyesült Államok részlegesen feloldotta azokat a tilalmakat, amelyeket a szovjet halászok ellen 1979-ben aCarter- kormány rendelt el, az afganisztáni események nyomán. MANAGUA Szerda este járt le a november 4-re tervezett nica- raguai általános választásokon indulni kívánó pártok elnökjelöltjei bejegyzésének határideje. A DPA értesülése szerint hat párt, köztük több ellenzéki tömörülés jelentette be részvételi szándékát. PRETORIA Eredménytelenül végződtek csütörtökre virradóra éjjel a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a Dél-Afrikai Köztársaság képviselőinek zöld-foki-szi- geti tárgyalásai a namíbiai tűzszünet megteremtésének feltételeiről. Dél-afrikai bejelentés Szerint a namíbiai önállóságért harcoló mozgalom képviselői elvetették a pretoriai tűzszüneti feltételeket. Az űrmoratórium nem előzetes feltétel A Szovjetunió őszintén óhajt egy olyan igazságos megállapodást, amely meggátolná a világűr militarizá- lását, s azt szeretné, ha a világközvélemény világos képet kapna a felek álláspontjáról — állapítja meg az APN szovjet sajtóügynökség, Washington reagálását kommentálva a tárgyalások megkezdéséről előterjesztett szovjet javaslatra. — Washington olyan tárgyalásokra gondol, amelyeknek nincs közük a szovjet javaslathoz. A szovjet állás- foglalás — folytatódik a kommentár — ebben a rendkívül fontos problémában pontos és radikális. Moszkva — mint ismeretes — jaA sztrájk folytatása mellett állt ki a brit Bányászszakszervezet Végrehajtó Bizottsága. Csütörtökön Shef- fieldben megtartott ülésén teljes támogatásáról biztosította azt az álláspontot, amelyet Arthur Scargill elnök képvisel a szénhivatal- lal folytatott tárgyalások megszakadása után egy héttel: a harcot folytatni kell, amíg csak a szénhivatal el nem áll az általa gazdaságtalannak ítélt bányák bezáráEgymással vetélkedő libanoni muzulmán milíciák — a Szíria-barát alvita mohamedán „rózsaszín párducok” és a Szíria-ellenes szunnita Iszlám Egyesítés Pártjának milíciája — ötórás heves harcot vívtak szerdán tüzérség bevetésével Tripoliban. A milíciák vezetői közben a városra vonatkozó biztonsági terv részleteiről vitatvasolta Washingtonnak: állapodjanak meg abban, hogy betiltják a világűrből a föld ellen, valamint a földről kozmikus célpontokra irányított fegyvereket. Lényegében arról van szó, hogy tiltsák be és számolják fel teljes mértékben a kozmikus csapásmérő eszközöket. Ez nem csorbítaná egyetlen állam biztonságát sem, ha mindenki számára egyenlő feltételeket szabnak. Egy ilyen megállapodás — mutat rá az APN — könnyen megvalósítható, megbízhatóan és hatékonyan ellenőrizhető, mert éppen az ilyen eszközök létrehozásának teljes tilalmáról és a már meglévők megsemmisítéséről van szó. sótól, s úgy nem dönt, hogy új beruházásokkal kell gazdaságossá tenni a brit bányaipari. Augusztus 10-re rendkívüli küldöttgyűlést hívnak össze, hogy a szak- szervezeti vezetőségnek lehetőséget adjanak álláspontjának részletesebb ismertetésére. a tagságnak pedig esetleges vitára. A küldött- gyűléstől — mondta Arthur Scargill — azt várják, hogy támogatni fogja a vezetőség elképzeléseit. koznak. E terv értelmében a libanoni rendőrség mellett Szíriái katonai egységek is részt vennének a tripoli békefenntartó erőben, ennek elfogadása fejében viszont a szunnita vezetők azt követelik, hogy a szilfaiak előbb számolják fel a Bej rútba vezető úton a keresztény fa- langisták által felállított útakadályokat. A szovjet sajtóügynökség a továbbiakban megállapítja: a szovjet álláspont legfontosabb eleme az, hogy a tárgyalások megkezdésének napjától hirdessenek kölcsönös moratóriumot a csapásmérő kozmikus eszközök ki- fejlesztésére. Ez azonban nem „előzetes feltétel”, ahogyan ezt Washingtonban próbálják értelmezni. A moratórium a világűr demilitarizálá- sának részét alkotja. Ellentmondana a logikának, ha a Szovjetunió úgy ülne le a tárgyalóasztalhoz, hogy közben az Egyesült Államok tovább haladna a világűr mi- litarizálásának veszélyes útján. Szavickaja a nyílt világűrben Szvetlána Szavickaja, a Szojuz T—12 fedélzeti mérnöke és Vlagyimir Dzsanibe- kov. az űrhajó parancsnoka szerdán délután moszkvai idő szerint 18.55-kor elhagyta a Szojuz T—li Szal- jut—7—Szojuz T—12 űrállomást és három óra 35 percen keresztül műszaki kísérleteket folytatott a nyílt világűrben. Ezzel Szvetlána Szavickaja az első nő a világon, aki a nyílt kozmoszban tevékenykedett. A „kiszállás” elsődleges célja ezúttal egy bonyolult technológiai tevékenység végrehajtására szolgáló új kéziszerszám kipróbálása volt. A most kipróbált szerszám a kísérletek során elektron- sugarával néhány perc alatt vágott szét fémlapokat, s hegesztett össze másokat. Az új szerszámmal végzett — az űrhajózás történetében első — kísérletkezdeti szakaszát Szvetlána Szavickaja végezte, s Vlagyimir Dzsani- bekov gondoskodott a közvetítésről. Azután a parancsnok látott munkához, és Szavickaja volt a „riporter”. A szénbányászok folytatják a sztrájkot Heves harcok Tripoliban —( Külpolitikai kommentárunk )— Nehéz egyezkedés BALJÓS FELMÉRÉS jelent meg a napokban a spanyol lapokban, az illetékes hivatal rideg tényt közölt a közvéleménnyel: az elmúlt negyedévben ismét, immár 2,5 millió fölé nőtt a munkanélküliség az országban. Az Ibériai félsziget nagyobbik államának tehát minden ötödik munkaképes polgára állás nélkül van. Ennek fényében érthető, hogy a szocialista madridi kormány igen súlyos gondokkal néz farkasszemet. Az állástalanok ekkora tömege már önmagában is állandó feszültséget teremt a belpolitikában, s ez komoly fegyver a jobboldali ellenzék kezében, amely határozottan aktivizálódik, s mind hevesebben támadja Felipe González kormányát. ÉRVÜK PERSZE VAN ELÉG a munkanélküliség témáján kívül is, a gazdaság kétségkívül nehéz helyzetben van, a termelési kapacitások igen jelentős hányadát nem használják ki, kevés a beruházás, megugrott a költségvetés hiánya. Szigorú takarékosságra van tehát szükség Hispániában, ám e téren erősen ösz- szeütközik a dolgozók és a vállalkozók érdeke. A spanyol állástalan milliók', és a munkanélküliséggel fenyegetettek még nagyobb tömege olyan kormánypolitikát szeretne, amely az állami eszközök nagyobb hányadát fordítaná munkahelyek teremtésére. A vállalkozók viszont a magánszektor állami támogatásának fokozását követelik, mondván: ez majd csökkent- heti a munkanélküliséget. Ugyanakkor viszont a gazdaság érdekeire hivatkozva a gazdaságtalannak ítélt üzemeket be akarják zárni, vagyis újabb ezrek kerülnének az utcára. A kormánynak természetszerűleg mindkét oldallal keresnie kell a megegyezést, s szükségszerűen középutat kellene lelnie a két, valóban létező érdek között. Ezt követeli, a politika, a szocialista irányítás szilárdságának fenntartása. Ezért kezdett most tárgyalásokat a nagyobbik szakszervezeti szövetség, amelyben a kommunisták befolyása a meghatározó, a dolgozók adóterheinek csökkentését, a munkanélküliek fokozott támogatását követeli, a munkahely-teremtésen túl. A MUNKÁLTATÓK VISZONT a munkaerőpiac „felszabadítását” szeretnék elérni, ami azt jelenti, hogy alkalmi munka segítségével látszólag növelnék a munkalehetőséget, ám valójában nem nőne az állások száma, sőt a gazdaság fordulatai szerint esetleg csökkenhet is. González tehát minden bizonnyal nehéz egyezkedés elé néz, s a siker, az új társadalmi megegyezés ma eléggé távolinak tűnik. Avar Károly \licn Néphatalom Lengyelországban IV. Honnan — Hová? Zöldséges stand a lengyel fővárosnak az 1960-as években kiépült új lakótelepén, Wolában. Valójában hol is tart ma Lengyelország, a népi állam negyvenéves jubileumán ? Kérdezhetnénk akár a mi Szózatunk szavaival is: „Annyi balszerencse közt és oly sok viszály után...” A legfontosabb — amelyet minden beszélgetőpartnerem alátámasztott —, hogy a társadalmi helyzet határozottan a stabilizáció irányába mutat. Nincs ellenzéki föld alatti struktúra, . ami persze nem jelenti azt — mint mondatták —, hogy nincsenek ellenzéki fellépések sem. Ezek is azonban már ritkábbak és többnyire elszigeteltek, nem egységesen szervezettek. Katowicében, a kohászat fellegvárában mondták el a vajdaság vezetői, hogy a közhangulat kiválóan megméretett a május elsejei felvonuláson. A négyszázezres városban 200 ezren vettek részt, s őszintén hangsúlyozta Bogumila Ferensztajna vajdasági pártbizottsági első titkár, hogy erre senkit sem kényszerítettek. És nem volt semmiféle rendzavarás. Hasonlóan fontos elemnek tartják a pártban lezajlott választási kampányt, a vezetőségek újjáválasztását, amely a párttagság nagy aktivitását mutatta meg, s a IX. pártkongresszus irányvonalát támogatta. Mindehhez sokatmondó tény, hogy megkezdődött a termelés határozott emelkedése. Már 1982-ben, a gazdasági reform meghirdetésének időszakában — a szűk ség állapot bevezetése után — sikerült fékezni a termelés csökkenését, sőt 4 százalékkal magasabb szintet értek végül el, mint 1981-ben. Aztán 1983-ban az előző évinél 9,3 százalékkal magasabbat, az idén pedig, ha nem lesz különösebb váratlan esemény akkor a termelés eléri a katowicei vajdaságban az 1979-es. vagyis a válság előtti szintet, És többé-kevésbé így alakul ez az egész országban. Miben rejlik a változás magyarázata? Erre is fogadjuk el a katowiceiek válaszát. E szerint a társadalmi nyugalom és a rend megvalósítása, a gazdaságot pusztító sztrájkok megszüntetése, másrészt a gazdaságosság iránti növekvő érdeklődés hatott rendkívül kedvezően. Egyre nagyobb szerepet játszik a döntésekben a gazdaságosság, és a reform mechanizmusai is hozzájárulnak az eredményekhez. Az ipari kapacitások kihasználásáért azonban még mindig nagyon küzdeni kell, mert a nyugati szankciók és korlátozások állítanak elé súlyos akadályokat. Abtlól a Fehér Könyvből is értesülhettünk erről, amit nemrégen adott ki a kormányzat Varsóban. Ebben tíz és fél milliárd dollárnyi kárra becsülik a Lengyel Népköztársasággal szemben életbe léptetett nyugati embargó következményeit. Ez a közvetlen és a közvetett veszteségeket foglalja magában. amelyek részben a hitelek befagyasztásából, az ipar import-nyersanyagellá- tási és alkatrészhiányaiból adódták. Ezért is nyilatkozott rendkívül melegen a KGST-iben megnyilvánuló megbízható együttműködésről beszélgetésünk alkalmával Jozef Wiejacz külügyminiszter-«helyettes. Mint mondotta : „Lengyelország tökéletesen érdekelt a szocialista gazdasági együttműködésben és az összes potenciális lehetőség megragadásában. Ezen belül olyan maximális függetlenséggel, hogy ellenfeleinknek ne legyen módjuk ezt ellenünk kihasználni. Nem lépünk át az autarchia új szakaszába, vagyis készek vagyunk a gazdasági együttműködésre minden országgal”. A külügyminiszter-helyettes annak a törekvésnek is hangot adott, hogy a világban ma megmutatkozó politikai feszültséget nem szabad átvinni a gazdasági szférába. A lengyel kormány a közelmúltban fordult ezzel a felhívással az ENSZ valamennyi országához. Ez most létkérdés. Ezért is akar a lengyel kormány hozzájárulni a veszélyes tendenciák visszafordításához, a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez, az enyhülési poJliltika visszaállításához és a belügyekbe való beavatkozástól mentes gazdasági egyii ttműköd éshez. Az ország társadalmi hangulatának is mindezek lé- nyereg meahatározó elemei. A gazdasági fellendülés, a lakosság ellátása a stabilizáció homlokterében áll. A legutóbbi eredmények — Jerzy Urban, a kormány szóvivője szerint — arra mutatnak, hogy lassú fokozatos javulás következik be. Ennek nagysága azonban — mint mondotta — társadalmilag még nem kielégítő. Az általános lengyel család ■egyelőre ezt még csak korlátozott mértékben érzékeld. Most ezért is a legfontosabb gazdasági célok egyike az élelmiszer-ellátás megjavítása. Vajon következik-e be ehhez előrehaladás a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében? — erre a kérdésre válaszolt Stefan Zawodzinc. ki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője. A* beszélgetésből kiderült, hogy a megoldás még ma sem egyszerű. Az 1956-os elhamarkodott és gépekkel nem megalapozott rossz szövetkezetesítési kísérlet emlékei még mindig hatnak. De nem is csak erről van szó. A jeleplegi helyzetben vigyázni kell minden olyan lépésre, amely negatívan befolyásolná a termelési kedvet. Ezért az összes szektor — egyéni, szövetkezeti, állami — számára teremtenek egyaránt megfelelő feltételeket, hogy minél magasabb terméshozamokat érjenek el. Az egyéni gazdaságokkal még hosszú ideig éppen ezért számolni kell. E mellett azonban nagyon határozottan elősegítik a szocialista gazdaságok megerősítését és az ésszerű kooperáció mindenféle formáját. Még az idén megrendezik a termelőszövetkezeti mozgalom országos konferenciáját, amely segíthet a továbbfejlődésben. Egyelőre azonban minden lépést az élelmiszer-ellátás megjavításának rendelnek alá. Első helyen a mezőgazdasági termelés növelése áll, az állattenyésztést pedig saját takarmánybázisra akarják állítani. Az állami gazdaságoknak az utóbbi három évben megjavult hozamai örvendetesen járulnak ehhez hozzá. Az agrárstruktúra viszont továbbra is alapvető dilemma. Olyan archaikus a lengyel mezőgazdaság, amilyet napjaink Európájában «már sehol sem látni. A kétmillió nyolcszázezer egyéni gazdaságnak ugyanis 60 százaléka 5 hektáron aluli, és másfél millió kisgazdaságban se ló, se traktor. Még szerencse, hogy vannak szövetkezetek, amelyek ellenszolgáltatásért megművelik ezeket a földeket. A falvak légköre egyébként jó, s itt a válság idején is inkább csak a nagygazdák körében talált hívekre a Szolidaritás. Hangoztatják is, hogy az élelmiszerpiac volt mindig a legstabilabb. Akár a legnehezebb időkben is. Arról egyébként az utcai sétálgatás is meggyőz rövid idő alatt, hogy a zöldséges gyümölcsellátás kielégítő. (A földiepret p>éldául még olcsóbbnak láttam, mint nálunk.) Boltokban és utcai standokon válogathatnak a vevők az újkrumpliban, gyümölcsfélékben, zöldségekben. Bőséges kiegészítők ezek az egyelőre még jegyre kapható hús mellé. Honnan hová hát a mai Lengyelországban? Ezt sokféle — köztük ezúttal nem érintett — tényező befolyásolja. Ám summás jellemzésül elfogadhatjuk a katowi- ceiektől hallott véleményt: „Optimisták vagyunk, mert az irány helyes, de tudjuk, hogy sok gond is van még.. Lőkős Zoltán (Vége)
