Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 26., csütörtök 3. VAROS ÉS VIDÉKE Kölcsönös kötődések A falu és a város kapcsolata napjainkban mindinkább fontos tényezővé válik, főként a kisebb településeken élők számára, de a városlakóknak sem lehet közömbös, hogy milyen a környező községek egészség- ügyi, kereskedelmi, kulturális ellátottsága, milyenek a szolgáltatások. Már csak azért sem, mert ha mindezek hiányosak, vagy hiányoznak, akkor a környékbeliek mindezeket a szükségleteiket a közeli városban fogják, kívánják kielégíteni, az elfogadhatónál nagyobb terhet róva az ottani intézményhálózatra... De a város akkor sem viselkedhet előkelő idegenként a környező településekkel szemben, ha a vonzáskörzetébe tartozó településeken jó, vagy legalábbis elfogadható az ellátás, hiszen — b|ár az arányok 'lényegesen megváltoztak az utóbbi évtizedben — munkalehetőséget még mindig inkább a közeli város kínál a falvak lakóinak is. És nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően, az üzemek és emberek igényeihez igazítva kell megszervezni a közlekedést, mint ahogy az is természetes, hogy a bejárók jó néhány dolgot nap mint nap a városban vásárolnak meg, s szintén állandó vendégként vesznek igénybe egy sor szolgáltatást. Az előrelátó városfejlesztés már eleve számol ezzel a ténnyel, és az alapvető szolgáltatásokat nyújtó intézményeket, létesítményeket megpróbálják a város „nappali lélekszámához” igazítani. Vagyis számítanak a környező községbeliek igényeinek kielégítésére is. Már amennyire számítanak, mert legtöbbször nem a szűklátókörűség, a patrióta önzés, hanem a laposabb pénztárca az oka annak, hogy a kívánatosnál kisebb méretű üzlet, vendéglő épül, s a művelődési ház méretei sem akkorák, hogy rendszeresen fogadni tudják a távolabbról érkezőket. Feltehetően a megcsappant anyagi lehetőség az egyik oka annak, hogy mostanában gyakrabban morog a városi polgár, mondván: azért van zsúfoltság az üzletekben, azért kell töb|b időt várni egyik-másik helyen, mert a falusiakat is — bár ez a jelző lassan már kikopik — nekik kell ellátniuk. Miért nem teremtenek ők maguknak olyan körülményeket, hogy ne szoruljanak a városra? Elsősorban ennek is a pénz az oka, de nemcsak az: az ésszerűség, a kialakult szokás- és kapcsolatrendszer is úgy kívánja, hogy az« egymással kölcsönhatásban élő településeik kölcsönösen oldják meg gondjaikat, teremtsék meg az ott élők jobb életkörülményeit. Józan ésszel könnyű belátni, hogy oktalanság lenne például a nagyvárostól tíz- húsz kilométerre levő községben áruházat építeni — bár dacos akaratból volt erre is példa —, amikor a falubeliek zöme a városban dolgozik, s ott is vásárol a természetszerűleg nagyobb kínálatot nyújtó üzletekben. A hangsúly a kölcsönösségen, egymás érdekeinek tiszteletben tartásán van, a város és a környező települések közös életének jobb megszervezésén. Ennek az sem mond ellent, hogy a közigazgatás közelmúltbeli átszervezésével nagyobb szerepet kaptak a városok, s városi jogokat kapott a körzetek központjában levő néhány nagyközség is. A közigazgatás korszerűsítésének nyilvánvaló célja a települések nagyobb! önállóságának megteremtése, lehetőség arra, hogy jobban érvényesüljenek a helyi érdekek. Ám mindez nem azt jelenti, hogy mindenki magának él, nem vesz tudomást a környezetéről. A város például csak kiterjesztett hatósági jogaival törődik, s elfeledkezik arról, hegyközségek egész füzére kötődik hozzá nagyon sok szállal. Ugyanígy a fordítottja sem viszi előre a közös ügyet: ha a valóban nagyobb önállóságot élvező község any- nyira élvezi ezt az új helyzetet, hogy teljesen függetleníteni akarja magát a várostól vagy ha úgy tetszik, a valóságtól... A közös érdek, mármint a falun vagy a városon élő emberek közös érdeke úgy kívánja, hogy a különböző rangú települések egymás mellett — nem alárendeltségi viszonyban — egymással együttműködve dolgozzanak. Erre a közigazgatás új rendje több lehetőséget is kínál, úgy, hogy közben sértetlen marad a települések valóban kívánatos önállósága. A tervszerű, rugalmas együttműködés egyik módja a város környéki bizottságok alakítása. Természetesen ez nem kötelező forma: a helyi tanácsok maguk döntik el, hogy részt kívánnak-e venni a bizottság munkájában vagy sem, s azt is, hogy ki képviselje érdekeiket a bizottságban. Az országban nagyon sok helyütt ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket és már jó néhány ilyen város környéki bizottság működik eredményesen. Nehogy b|árki is azt higgye, hogy az együttműködésnek ez a módja tulajdonképpen a város „bábáskodásának” egyik burkolt formája. Szó sincs erről: mindenki egyforma jogokat élvez, s a kölcsönös érdekek figyelembevételével, az észerűség alapján hangolják össze különféle teendőiket. Egy példával megvilágítva. A Keszthelyen megalakult város környéki bizottság — amelybe Keszthely város és tíz környező község tartozik — a város és város környéke közös tennivalóinak egyeztetését tűzte ki célul. Elhatározásuk szerint ebben az esztendőben foglalkoznak a magánlakás-építés helyzetével, a térséget érintő fejlesztési tervekkel, valamint környezetvédelmi és közigazgatási kérdésekkel... Másutt a lakossági ellátás és szolgáltatás helyzetét elemezték együttesen, s közösen határozták meg, hogy kinek-kdnek mit kell. mit érdemes tenni a maga területén a saját, vagy — erre is van már példa — egymásnak átadott közös erőforrásokból. Van ahol a közlekedésszervezés mindenkit egyaránt érintő kérdései szerepelnek a napirenden, de „bizottsági téma” volt már a munkaerő-gazdálkodás is. A város és a községek egymás közötti kapcsolatának, sokféle, akár kötetlen ds lehet az útja-módja, hogy a települések egymást érve együtt munkálkodjanak azért, hogy falun és városban egyaránt jól érezzék magukat az emberek. K. J. MÉG ÍGY IS OLCSÓ A Gagarin milliárdjai Van egy büszkeségünk, a Gagarin erőmű. Lesz-e továbbra is az? A kérdés valóságos értékű, nem pedig valamiféle játék a szavakkal. Mert gondoljuk csak el: mióta ad áramot ez az erőmű? Mennyire öregedett el ez alatt az idő alatt? De azt is kereshetjük: mennyire évült el műszakilag? Kérdés, kérdés után. A válaszért, a válaszokért Bódi Bélához, az erőmű vezérigazgatójához fordultunk. Maradiunk a jelenben Mielőtt akár a múltba, akár a jövőbe nézünk, maradjunk a napjainknál. Eltelt az idei év első fele. Hogyan zárták ezt az erőműben? — Jó érzéssel mondhatom: száz százalék fölött teljesítettük a feladatainkat. Ez plusz tízmillió kilowatt órát is jelent. Pedig bizonyos aggodalommal néztünk január, ban az év elé. A szén minősége és a víz hiánya miatt voltak kétségeink. A vezérigazgató gyorsan hozzáteszi még: — Szerencsére a tények másként alakultak, örömmel nyugtázzuk, hogy a lignit nyolcvan kalóriával jobb, mint amilyen a múlt évben volt, a tavaszi esőzések pedig megemelték a víztárolónk szintjét. A többi már csak rajtunk múlott. Lám, ilyen az, amikor a vezérigazgató felsóhajthat. Előbb a felújítás A laikus számára alig érthető, hogy egyre csak azt hallja, most ezt a blokkot újítjuk fel, azután azt, pedig az erőmű is éppen olyan üzem, mint a többi. A bérén, dezései elkopnak. — Most az 5-ös blokkon dolgoznak az emberek, de négy hónap alatt elvégzik a munkát. A téli csúcsra már készen lesznek. Az 1-es, a 2. es és a 4-es blokk már rendben van. Következik a 3-as, ami november végére szintén üzemelésre kész lesz. Ehhez még két adat tartozik: nyolcszázan serénykednek ezeken a munkákon. A költségek pedig...? Az, hogy 180 millió forint, itt senkinek sem okoz meglepetést. Mindjárt kiderül, hogy a milliárdokkal való számolgatás ... legalábbis nem szokatlan. — Az látszik célszerűnek, ha az egész erőművet korszerűsítjük, és további kétszáz megawattal bővítjük. Az első feladat nagyjából nyolc- milliárdot, a másik mintegy tízmilliárdot igényel. Ezek a számok már megemelik az ember bordáját. Róluk dönteni csak „fent” lehet. Az előkészítés megtörtént már tulajdonképpen. Csak ez „csupán” ötvenmillióba került az idén. Tiszteletet parancsol Feltétlenül idéznem kell néhány érdekes adatot. Talán ezek valami rátekintést nyújtanak azoknak is, akik mindennapjaik során nincsenek szoros kapcsolatban a műszaki dolgokkal. A Gagarin a fennállásának tizenöt éve alatt 52 milliárd kilowatt-órát teljesített. Ezzel a mennyiséggel az egész ország teljes villamosener- gia-szükségletét lehetett volna biztosítani. Közel 100 millió tonna tüzelőt égetett el. Hazánk összes bányáiból négy év alatt termelnek ki ennyit. Tessék belegondolni. Büszkélkedhetünk azzal is, hogy a Gagarin teljesen hoBódi Béla (Fotó: Szabó Sándor) ni „gyártmány”, hiszen csupán egyetlen turbinája szár. mazik külföldről, a Szovjetunióból. A korszerűsítést 1985-ben kellene elkezdeni, és a bővítéssel együtt 1991-re kellene befejezni. A nagy rekonstrukciót az erőművek maguk irányítják majd, a bővítést pedig az ERBE vállal- ja. Hogy mindehhez mennyi üzem és mennyi munkás összeszedett tehetsége és szorgalma szükséges, hogy csak az ide dolgozni jövők szállásáról, ellátásáról gondoskodni micsoda feladat, azt most ne részletezzük. A környezet is Van azonban mindennek másik oldala is. A környezet szennyezése. A kéndioxid és a pernye nem javítja sem a levegőt, sem a földet. — A kérdés így hangzik: az új 200 megawatthoz épít. sünk-e kéntelenítő üzemet, vagy hozzuk létre a lignit dúsítását és akkor a kéndioxid kérdése is megoldódik az egész erőműben? A teljes dúsítás egymilliárddal kerül kevesebbe, mint amennyit igénybe venne a kétszáz megawatthoz a kéntelenítő. Azt is mondhatnám, hogy ez a kérdés — nem kérdés. Nekem. De azt is remélem, hogy a szakemberek is egyetértenek velem, illetve — mit nagyképűsködöm ? — a vezérigazgatóval. Még a pernyéről annyit, hpgy ennek szűrői szintén el. használódtak. Meg kell kezdeni a kicserélésüket, mert a javítgatással nem sokra mennének. A legkorszerűbb berendezéseket veszik meg az NDK-ból, amelyeknek a segítségével az eddigi „tűrésen belüli” szintet még fokozni is tudják. Bírságot csak a kéndioxid miatt kell fizetniük — egyelőre. Ha azonban minden úgy alakul, ahogy tervezik... Maga az ember . Adatok, tervek, de ... emberek is. Mert az ember nélkül sem bdat, sem terv nem létezik. — Már most meghánytuk, vetettük az illetékes párt- és más szervekkel a terveket is, de azt is, hogy azok végrehajtásához a dolgozóink akarata és cselekvő készsége is szükséges. Azt mondhatom, hogy mindenki érti és el is fogadja a tennivalókat. Készen állnak a felada. tok végrehajtására. Hadd tegyem hozzá: tulajdonképpen a nagy rekonstrukcióval és a bővítéssel nemcsak egy új Gagarin erőmű születik, hanem az előzőnél, a mainál sokkal korszerűbb. Amire még büszkébbek lehetnek azok, akik építik, azok, akik kezelik és azok is, akik élvezik a ténykedését. De az élet olyan, hogy az egyik oldalon újat produkál, a másikon pedig a régit búcsúztatja. Annyi év után „nyugdíjba megy” a lőrinci erőmű. Már csak fűtésre használják majd. De az emberek ott élnek és dolgoznak továbbra is: javító bázisa lesz az egész villamos-trösztnek. Így teremtenek a milliár- dok formálódó világunkban újabb feltételeket a további — jobbító változásokhoz. G. Molnár Ferenc ORSZÁGOS HELYZETKÉP Mezőgazdasági statisztikai zsebkönyv, 1983 Pályázat kluboknak Lakóhelyük szépítéséért... A KISZ Központi Bizottságának Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsával és a TIT Természettudományi Stúdiójával közösen pályázatot hirdet környezetvédelmi körök, klubok számára. A pályázat célja olyan környezetvédelmi közösségi programok megismertetése, amelyek hozzájárulnak a lakóhely, a lakókörnyezet szépítéséhez, fejlesztéséhez, környezeti kultúránk színvonalának emeléséhez. A pályaműnek tartalmaznia kell a közösség eddigi tevékenységének ismertetését és a tagság által elfogadott programleírást, amely szerint a jövőben dolgozni kívánnak. A pályázat jeligés, a pályaművet három példányban kell megküldeni az Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács titkárságára (Budapest, XIII., Újpesti rkp. 37—38.) A borítékra a jelentkezők írják rá: Környezetvédelmi Klubpályázat. (Külön zárt borítékban tüntessék fel a klub, a kör, valamint vezetőjének nevét, címét, a tagok számát.) A beküldési határidő november 15. A legjobb pályaműveket 25 ezer, 15 ezer és 10 ezer forinttal díjazzák s a jó elgondolások megva lósításához külön anyagi támogatást nyújt az Ifjúság. Környezetvédelmi Tanács.. (MTI) Egyik népszerű statisztikai kiadványunk a mezőgazdaság legfontosabb és legújabb adatait tárja a szakmai körök és a téma iránt érdeklődő szép számú olvasóközönség elé. Fejezetei sorra veszik az ágazat valameny- nyi területét, szektorát az erdő- és vízgazdálkodást is beleértve. A közölt adatok többsége országos helyzetképet tükröz, •és főként az elmúlt év eredményeit jellemzi. Sorra veszi a termelés személyi, anyagi, technikai feltételeinek és eredményeinek alakulását, külön kimutatva az állami gazdaságok és kombinátok, valamint a termelő- szövetkezetek részarányának jellemzőit. Közli a mezőgazdasági termékek értékesítésére és az árak alakulására vonatkozó táblázatokat is. A megyei adatokra kitérve, a kötet nemzetközi adatokat is közöl, és a publikált mutatók összehasonlítási lehetőséget nyújtanak a KGST-tagországok, valamint az egyéb — fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok termelése között. KÖRNYEZETVÉDELMI BERUHÁZÁS. A Salgótarjáni Ötvözetgyár építésekor — 1938-ban — még nem gondoltak a környezetvédelemre. Az özem nem kímélte a környék levegőjét, mintegy harminc évvel ezelőtt némileg korszerűsítették ugyan a gyárat, de a kéményeken távozó füst továbbra is szilícium-dioxid port tartalmazott. Most viszont megoldódott a probléma: olyan porleválasztót szereltek fel, amely naponta 10—12 tonna port fog vissza a zsákos szűrőiben. A 140 millió forintos környezetvédelmi beruházás költségeit a gyár, az Ipari Minisztérium és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács közösen fedezték (MTI fotó - KS)
