Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
4. ^■RMrAzW» ■ffü I * JE ? 3 'iiiiflp NÉPÚJSÁG, 1984. július 26., csütörtök RAJZOK A FALON A karikaturista — társadalomkritikus SANZONOK A PÓDIUMON Psota varázsa Nagy örömmel vállaltam el, hogy én nyissam meg a kiállítást, ugyanakkor egy kis félelmet is éreztem, mert a karikatúrákról szólni — s a karikatúraművészetről — nehéz. A rajzok önmagukért beszélnek. Nem kell hozzájuk magyarázat, kommentár. Minden karikaturistának, ha jó karikaturista, önálló világa van, amelyet benépesít saját teremtményeivel. Egyszerűbben szólva, kialakít magának egy olyan stílüst, amely egyéni és jellegzetes. Más karikatúrista rajzaival nem lehet összetéveszteni. Balázs-Piri Balázsnak sikerült megtalálnia azt a világot, amely csak az övé. Bizonyítják ezt a rajzai, amelyekből néhányat itt láthatnak a kiállításon és hetente a Ludas Matyiban. Bevallom őszintén, mi humoristák sokszor irigykedünk a rajzolókra, mert amit egy író csak sok-sok mondatban tud kifejezni, azt egy rajzoló néhány vonallal mondja el. Embereket jellemez, magatartásokat, körül• Elhangzott Gyöngyösön, 1984. július 22-én, Balázs-Piri Balázs gyűjteményes kiállításának megnyitóján. A tárlat anyaga augusztus 31- ig tekinthető meg a Gyöngyösi Galériában. ményóket, s mindezt humorosan, szatirikusán. No persze ez az irigység nemes irigység, mert én tudom, hogy a néhány vonal megrajzolásához nagy szakmai tudásra van szükség. A rajzolást — esetleg — meg lehet tanulni, de ahhoz, hogy valaki karikatúrista legyen, ahhoz sokkal több kell. Emberismeret, világszemlélet, filozófia. A karikaturista figyel minket. Ismeri az életünket, a világot.-amelyben élünk. Ismer és átlát rajtunk. A karikaturista szereti az embereket. de nem minden embert. Nem szereti a hazugokat, a mellébeszélőket, az ügyeskedőket, az aktatologa- tókat, a vezetésre képtelen vezetőket... a ... nem folytatom tovább, pedig még számtalan példa lenne. Mindezt csak azért mondtam el, hogy bizonyítsam, a karikaturista — valójában — társadalomkritikus. Figyeli a társadalom mozgását és rajzokban mondja el a véleményét különböző dolgokról, eseményekről. Bírál. Kigúnyol valamit, vagy valakit. Helyettünk is. Ehhez azonban az kell, hogy a rajzolóművész ismerje az életet, közös gondjainkat, problémáinkat és — a maga sajátos eszközeivel — próbáljon meg segíteni gondjaink, problémáink megoldásában. Nem könnyű munka, de szép feladat. Kell hozzá bölcsesség, tapasztalat, politikai érzék. A Ludas Matyi szerkesztősége és az olvasók is igénylik az aktuális rajzokat. Azokat a rajzokat, amelyek válaszolnak kimondott, vagy kimondatlan kérdéseinkre. Nos, Balázs-Piri Balázs mindig megérzi, hogy mi foglalkoztatja az embereket. Ezért olyan népszerűek a rajzai. Mikes György (a Ludas Matyi helyettes főszerkesztője) Élő hanglemez-bemutatóra hívta Psota Irén az egri közönséget a Helyőrségi Művelődési Otthonba. Aki „csak” erre számított, nem csalódott. De telhetetlenek vagyunk. Láttuk őt a Ház az sziklák alatt púpos asszonyaként, Kurázsi mama néma lánya szerepében. ismerjük Sándor Pál filmjeit és Margarida asszonyt. S mert annyi arcát megmutatta már. mindegyiket számon kérnénk tőle akkor is amikor „csak” egy ilyen programra hív. Lehet, hogy tényleg telhetetlenek vagyunk. amikor egy ha tvan perces műsorban minden színét számon kérjük? Lehet... Nem volt rossz a hétfői sanzonest. de hiányérzetet hagyott. Csak egy részletét villantotta meg lényének. Ez nem volt kevés, de tudjuk, hogy benne ennek a többszöröse rejtőzik! Ezt mintha eltitkolta volna. A műfajjal volt baj? Nem, mert a sanzon remek eszköze az önkifejezésnek. Félvállról vette az előadást? Ez sem igaz. Teljes emberiként volt jelen. Mégis mi hiányzott?! E kérdésre a műsor első felében magunknak sem tudtunk választ adni. Figyeltük a szöveget és néztük a művésznőt. Láttuk, hogy szerelmes hogy szenved, hogy örül, hogy ... Aztán megszólaltak a régi slágerek: „Én nem akarok, minden áron férjhez menni”. majd a Tibi-tangó, s ekkor megláttuk PSOTÁT. Mintha életvizet nyelt volna e dalok közben. Kislány- nyá változott SZÉP lett. SZÍNÉSZ lett. Csak ehhez sikeres és jó szerzeményekre volt szüksége — s ezekből volt kevesebb. (szabó p.) AGRIA ’84 Bachot harmonikán? „TROJKÁBAN" TANULNAK Nyelvoktatás - hevesi módra Yárosszépítők ötletládái Kovács Péter orgonaművész, az Agria Játékszín népszerű művészei sorozatban kedden este harmonikán játszott el egy tartalmas, élvezetes műsort Bach- tól Offenbachig, Chopintől Tabányi Mihályig. A kérdés sokakban felmerül: lehet-e igazán jól visszaadni harmonikán Ba- chot, a zeneszerző gondolatait, érzelmeit, szenvedélyeit, mikor azok a nagy térséget minden hangmennyiséggel betöltő orgonára íródtak? Lehet. Csak a környezetet, a körülményeket kell mértékkel megválasztani. És főként ízléssel. átéléssel, a művészet érzékeltető erejével kell megidézni a zenei szövegeket. Jelen esetben Kovács Péternél erről van szó. Ez a nem értéke szerint foglalkoztatott orgonaművész, aki profi-szórakoztató is egyben, kitűnően érzi a közönséget. Hozzá tud férni a hallgatósághoz azzal a néhány bevezető szóval, eligazítással is, amelyet az egyes számok elé tesz. Nem jól vasalt és nem minden gyűrődés nélküli szövegek ezek, de ezekből meg lehet tudni, érezni, mit is gondol az előadóművész a zeneszámról, amit éppen játszik. Mert. ez a játék nemcsak technika. Jó néhány hangversenyét végighallgattam már Kovács Péternek és megállapíthattam, mindig más hangulati töltéssel játszik. Érzékeny, született előadó. Kézzelfogható anyagnak érzi a zenét: úgy adja ki a kezéből az egyes számokat, mint valami szobrot, kisplasztikát a nehezebb anyaggal bajlódó művész. Ezért viszi el közönségét újabb és újabb érzelmi-hangulati tartományokba. Mindig komolyan indít, mint most is. Bach, Mascagni, Gounod, Verdi, Rubinstein, Chopin, Rossini — a megszólalási sorrendet tartottam be! — itt nemcsak a prelúdiumot és fúgát, az intermezzót, a balettzenét, az előjátékot vagy a cisz- moll keringőt jelenti, vagy mint Grieg, az érzelmes-ér- zelgős Solvejget. Többet: a zenét, ahogy átáramlik annak a lelkén, aki olykor hangulatától indíttatva így. vagy úgy regisztrál, hangsúlyoz: belemerít a dallamba, vagy halk piánóba fogja azt, amiről azt hiszi, hogy ezt éppen az észrevétlensé- gével, a hangzás intim be- szüremlésével kell kiemelnie. A műsor nagyobb felében örökzöld dallamokat pergetett végig hallgatóságának a művész: orosz népdalokon kezdve, bécsi muzsikákon át. az olaszokig, a franciákig, ott is Offenbach operettjéig jutva el, miközben arra is maradt idő, hogy a két magyar népdalfeldolgozás után a Monti-csárdás is kedvre derítse a hallgatóságot. Az Ifjúsági Ház grúz teát adott közönségének. S ha ezt így teadélutánnak is fel lehetett fogni, akkor sem jártunk rosszul. (farkas) Hevesen rendezte meg július 9-től 19-ig az MSZBT Gorkij Nyelviskolája az általános iskolások orosz nyelvi táborát Heves. Nógrád és Budapest ötödik- hatodik osztályos tanulóinak részvételével. Zaják Etelkától, a Gorkij Nyelviskola Heves megyei tagozatának igazgatójától, a tábor szervezőjétől, vezetőjétől érdeklődtünk az itt végzett munkáról. — Az itt pihenő, tanuló gyerekek szovjet iskolásokkal gyakorolhatják, hol komolyabb, hol játékosabb formában a nyelvet. Délelőtt kötött, délután szabadidős foglalkozásokat szerveztünk. Szerencsés az itt lakók összetétele. Hatvan magyar kisdiákkal tizenkilenc szovjet úttörő tölti szünidejét. A beszédgyakorlás „trojkában”, azaz tanulóhármasokban folyik. Egy orosz anyanyelvű ifjúval két magyar társalog. így egész nap meglehetősen dókat használják a nyelvet. Este pedig rajzfilmek vetítésével. verses, dalos estekkel, discóval gazdagították a programot. A tanulást egyébként egy szovjet — Galina Szergejevna, a módszertani kérdések tanácsadója — és hét magyar pedagógus irányítja— Kik kerültek ide? — Heves megyéből harminchármán, Nógrádból tizenöten. Budapestről -tizen- ketten érkeztek. Az iskolákban működő Gorkij nyelviskolai csoportok legaktívabb résztvevői jutalomból vannak itt. — Tavaly is, az idén is itt rendezték meg a tábort. Hagyománya lesz Hevesen ennek a tanulási formának? — Szeretnénk folytatni a sorozatot. Országosan egyedülálló kísérlet a miénk. Ezért most. amikor Pécsett is próbáltak hasonlót létrehozni, tőlünk kértek módszertani útmutatást. Kapcsolatunk vendéglátóinkkal a. lehető legjobb. A legtöbb támogatást a Hevesi Állami Gazdaságtól kapjuk; de segítséget nyújtottak szövetkezetek és szervezetek is. Személy szerint sokat köszönhetünk Budai Sándornak, a városi pártbizottság osztályvezetőjének, aki szívügyének tekintette a gondjaink orvoslását. — Sok szó esett a Gorkij Nyelviskoláról. A lassan hagyományossá váló ' tábor megszületésén kívül milyen eredményeket könyvelhetett el az elmúlt években? — Egyre inkább kiszélesedik az óvodában megkezdődő nyelvoktatási kísérlet. Természetesen ez akkor igazán hatékony, ha megfelelő „építőmunka” követi az „alapozást” az általános iskolákban. Ennek legszebb példái a gyöngyösi 1-es és az egri 3-as iskolában találhatók. A középiskolákban már valamivel rosszabb a helyzet. Csak két-három lelkes nevelő nagyszerű munkája jelent kivételt. Még elszomorítóbb a kép, ha a felnőttoktatás helyzetét vizsgáljuk. Alig vannak felnőttcsoportjaink. Csontos Csaba Otletládákat helyezett el a legforgalmasabb közintézmények előcsarnokában, valamint a városháza előtt a székesfehérvári városszépítő és -védő egyesület. Ezekbe a ládákba bárki beledobhatja az egyesületnek szánt — névvel vagy név nélkül írt — leveleit, megteheti városszépítő javaslatait, felhívhatja a figyelmet pusztuló, vagy elhanyagolt értékekre. Az ötletládákat két-három hetenként kiürítik, s minden figyelemre méltó ötletet felhasználnak az egyesület munkájában. A vélemény- kutatásnak ettől a módjától az egyesület vezetői azt várják, hogy széles körben megismerhetik a település lakóinak városszépítő elképzeléseit, s ily módon azok is hangot adnak majd javaslataiknak, akik nem tagjai az egyesületnek, vagy nyilvánosság előtt nem akarnak szót kérni. Hivatal—nyáron Augusztus volt, hajnali fél kilenc. A Hivatal ablakán csak úgy sziporkázott a verő, A hivatalnok ásított. Később az elmozdult képek visszacsúsztak a helyükre. Golyóstolla boldogabbik végével megkeverte a kávéját, és éppen átadta volna magát a koffein hódító élvezetének, amikor valaki halkan kopogott az ajtón. Hosz- szú másodpercekbe telt, mire ráeszmélt, hogy az ő ajtaja felől hallatszik a zaj. Megnézte az óráját, fülelt. Semmi. „Felségsértés lenne ilyenkor, félálomban zavarni az embert” — gondolta, s szürcsölgetni kezdte a nedűt. Most már hangosabban kopogtak, sőt a ' kilincset is lenyomta valaki. Aztán egy őszhajú, kendős fej kukucskált be a résen.-- Tessék mondani, itt lehet aláíratni a kérdőívkérő lapot? — Itt — bólintott a hivatalnok unottan —, de csak fél kilenc után. — És tessék mondani, magánál hány óra van? — Nyolc — recsegte ellentmondást nem tűrő hangon. — Ma már kiváló hatású gyógyszerek vannak álmatlanság ellen... Egy óra múlva újra kopogtak. Nem válaszolt. Hogy is válaszolt volna, hiszen péntek volt, lottóhúzás napja, néhány perccel tíz óra előtt. Ha ötöse lesz, várhat az ügyfél... Nem lett. A kendős fej éppen akkor jelent meg az ajtóhasadékban, amikor nagy buzgalommal és céklalila fejjel apró fecnikre tépte a szelvényt, és a foga közt sziszegve emlegette a sorsoló bizottság le- és felmenő rokonságát. — Tessék mondani... — kezdte az asszony. — Tudom, ne folytassa! Adja ide azt a kédőívkérő lapot! Gondoltam. Itt idegesít engem másfél órán keresztül, holott még a kérdőív kérő kérőlapot se íratta alá. Ilyenek maguk mind. Azt hiszi, azért vagyok én itt, hogy az ilyeneket- strá- zsáljam? Ez egy komoly hivatal, kérem, ahol komoly munka folyik. Tudja, mekkora kárt okozott ezzel a népgazdaságnak ?! — Tetszik tudni, kilépőt kértem a gyárból, mert... — Nahát, ez kétszeres veszteség a népgazdaságnak. Disznóság! Ezzel kituszkolta az asz- szonyt, bezárta az ajtót, és elment a másik hivatalba, hogy elintézze ügyes-bajos dolgait. A portás azonban nem engedte be, mert nem volt előzetesen bejelentve az Ügyes-bajos osztályvezetőhöz. „Disznóság" — gondolta magában. „Bizonyosan megint snóbliznak”. Egy ismerőse mondta, hogy mindig ezzel ütik el az időt. Bezzeg ö egyedül ücsörög egy szobában... Atníg a portás elfordult, beugrott a liftbe, és már száguldott is fölfelé. Kopogott az ajtón, de nem válaszoltak. Türelfnetlenül várt, újra kopogott, majd lenyomta a kilincset és belépett. Ketten ültek egymással szemben és snóbliztak. — Disznóság! — támadt rájuk üvöltve. — Az ügyfél kint toporog, maguk meg itt tiltott szerencsejátékkal szórakoznak?! Vegyék tudomásul, hogy feljelentem az egész hivatalt. Azért vannak itt, hogy gyorsan és precízen elintézzék az állampolgárok ügyes-bajos dolgait! A két hivatalnok egymásra bámult, majd az egyik megkérdezte: — Ez ki? — A fene tudja... dugjál! — Tiltakozom! Én az ügyes-bajos dolgaimat akarom elintézni! — Három — szólt az egyik. — Mit akar? — Ne törődj vele, dugjál! Különben vesztettél. Azt mondja, ügyfél. — Na várj csak, .most találd el! Sima ügyfél? — Nem! — kiáltotta a hivatalnok önkívületben — én is hivatalnok vagyok! — Oké, pajtás, akkor dugjál te is!... Augusztus volt, dél körül. Az ügyfelek agya éppen felforrni készült... T. Ágoston László Farkas Vince nyugalmazott folyamhajózási kapitány több éven át gyűjtött hajózástörténeti anyagát mutatja be a MAHART és a Közlekedési Múzeum július 12-én nyíló, állandó kiállítása Zebegényben. A bárom évtizedes gazdag anyag a természeti népek hajóépitési szokásait is bemutatja (MTI fotó: E. Várkonyi Péter felv.) Hajózástörténeti múzeum
