Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1984. július 26., csütörtök Kádár Janos a Habselyem Kötöttárugyárban (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt hónapokblan széles körű kezdeményezések bontakoztak ki a fel- szabadulás 40. évfordulójának tiszteletére. A dolgozók szocialista munkaver- seny-felajánlásokat tettek, amelyeket a pártkongresz- szusra is kiterjesztettek. Olvashattuk a sajtóban, hogy üdvözli ezeket a kezdeményezéseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Élve az alkalommal, a párt Központi Bizottsága nevében csatlakozom ehhez. Nagyra értékeljük, és megköszönjük azt az állásfoglalást, amely a dolgozók felajánlásaiban megnyilvánul. — Azt várjuk, hogy a párt, egész népünk, a választás kapcsán is megerősíti majd politikánk alapvető és lényegi vonásait. Meggyőződésünk szerint politikánk elvi alapokon nyugszik. fő irányának helyességét a gyakorlat valameny- nyi területén igazolta. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a végrehajtás gyakran már kevésbé sikerült úgy, mint a célok meghatározása. A gyakorlatot kell tehát megjavítanunk és közben megvizsgálni olyan döntéseket is, amelyeket mi magunk hoztunk, de a gyakorlatban nem egészen váltak be. Ezeket ki fogjuk javítani. így készülünk a kongresszusra; azzal a kötelességtudattal, amelyet népünk ügyének a becsületes szolgálata megkövetel. — Azt gondoljuk, hogy ennek a politikának a megerősítése tovább szilárdítja majd nagy vívmányunkat: azt a társadalmi összefogást, szövetségi politikát, amely eddig is nagyszerű eredményeket hozott. Azt az egységet, amelynek keretében a dolgozó osztályok, kommunisták és pártonkívüliek az alapvető nemzeti célokban egyetértenek, olyan módon is fejleszteni kell, hogy tovább erősítjük, bővítjük rendszerünk demokratizmusát. Minél többen tudnak érdemben beleszólni az ügyek eldöntésébe a műhelyben, az üzemben, egy nagyvállalatnál, a kerületben, a fővárosban és az országban, annál nagyobb a tömegtámogatás politikánk megvalósításához. A továbbiakban a szövetségi politika eredményeiről beszélt Kádár János, majd így folytatta: — Ami az építőmunkánkat illeti: az itt elhangzott fölszólalások is sok nehézségről számoltak be. Ezekről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években nagyon nehéz körülmények között, jelentős eredményeket értünk el a népgazdaságban, így például az első félév eredményei az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken is alapjában a népgazdasági terv szerint alakultak. És ez nem kevés az adott körülmények között. — Népgazdaságunk első féléve biztatóan alakult. Természetesen vannak gondjaink és nehézségeink is. Emlékeznek, a XII. kongresszuson nyíltan beszéltünk, és azt mondtuk: ezeknek az éveknek az első számú kérdése, hogy a külföldi adósság növekedési ütemét állítsuk meg, sőt ha lehetséges, csökkentsük terheinket. Később az ország fizetőképességének fenntartása vált központi kérdéssé. Eközben minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. — Ezek az alapcélok, úgy tűnik, megvalósulnak, bár az idei év is nehéz. Az adósság nem növekedett, sőt csekély mértékben még csökkent is. Itt szeretnék válaszolni arra a kérdésre, szükség volt-e ilyen mértékű eladósodásra. A magyarázat egyszerű. Először is 1974 óta jelentős cserearányveszteségeket szenvedtünk. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért az importért ma 20 százalékkal többet kell exportálnunk, mint 10 esztendővel ezelőtt. Tény az is, hogy bizonyos kedvezőtlen nemzetközi gazdasági tendenciákat mások is, mi is, csupán átmenetieknek tartottunk. Kiderült, hogy tartó7 san kell számolni velük. Hiba volt — s ezt is nyíltan meg kell mondani —, hogy az 1974-et követő években, jó néhány esztendőn át, többet költöttünk, mint ameny- nyit megtermeltünk. Még az életszínvonalra is több ment el, mint amennyi tulajdonképpen rendelkezésünkre állt. Ebből következtek az adósságok. — A fizetőképesség fenntartása mellett minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszín- ■vonalat megőrizzük. Ez nagyon bonyolult és nehéz nemzetközi feltételek között sikerült, az életszínvonal szintjét, társadalmi átlagot tekintve, bizonyos egyenetlenségekkel, megtartottuk. — Iparunk, mezőgazdaságunk sok tekintetben állja a nemzetközi összehasonlítást. De tudnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban 30 százalékkal több anyag és 20 százalékkal több energia kell az egységnyi termékhez, mint a legfejlettebb tőkés országban. Ez adja föl nekünk a leckét, s ennek nemcsak a nehéz körülmények között kell éreznünk a súlyát. Nagy tartalékaink vannak a gépkihasználásban, az anyag- és energiatakarékosságban, valamint a munkaerő ésszerű hasznosításában. Gyakran óriási összegekért vásárolunk modern gépeket, amelyeket nem használunk ki kellőképpen. S nem mindenütt dolgozzák ki teljesen a munkaidőt. Országos érdek, hogy szervezettebb legyen a munka, s ha ezen a téren még vannak fogyatékosságok, ezért nem az egyes dolgozók, hanem azok a felelősek, akiknek szervezniük kellene a termelést. — Ilyesfajta programot kell hirdetnünk, mert szocialista viszonyok között rendnek kell lenni, dolgozni kell, hogy azután még tartalmasán tölthessük a szabadidőt és még jobban élhessünk. Ehhez rendelkezünk a szükséges eszközökkel is. Gazdaságirányítási rendszerünk működőképes és most továbbfejlesztjük az ésszerűség, a nagyobb demokratizmus irányába. — Nagy erőforrásunk a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés. A KGST-országok legutóbbi, felső szintű találkozója nagyon világos és biztató irányokat jelölt ki a jövőre nézve. Közös munkánkban még nagyon nagy tartalékok vannak, amelyeket ki kell használni. Van igény a korszerű és jó minőségű árukra. Élni fogunk továbbra is a KGST-országok együttműködésében rejlő lehetőségekkel. Ezzel együtt, a kölcsönös előnyök alapján, folytatni és fejleszteni akarjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett kapitalista államokkal is. A nemzetközi forgalomban bíztató perspektívája van a könnyűiparnak is. Ezek kiaknázásához persze megfelelő színvonalú árut kell termelni. Az önök üzemének egyik érdeme, hogy első osztályú árut állít elő, s ez megkönnyíti helytállásukat az egyre nagyobb konkurencia közepette. — Nagyon, sok. a munkával, a bérrel, az árral kapcsolatos kérdés vetődött fel, amire én természetesen nem tudok most részletesen kitérni. Ezek közül a bérek és az árak viszonyáról szólnék. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk elsősorban nem a fogyasztást, hanem a termelést kell támogatni, mert csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Én annak híve vagyok, hogy a bérek ott javuljanak, ott növekedjenek, ahol emögött tényleges termelés van. Aki többet termel, az többet is keressen. Ézt a programot nem lehet öt perc alatt végrehajtani. De ezen a csapáson járunk, s így előre jutunk. Az a célunk, hogy a becsületesen dolgozó ember kapja meg tisztességes bérét. Az állam csak a legalapvetőbb szolgáltatásokat, közszükségleti cikkeket dotálja. Egyre inkább el kell jutnunk oda, hogy aki amit elfogyaszt, anak az értékét fizesse meg. — Nyugaton azt hallani néha, hogy mi azért boldogulunk Magyarországon, mert kapitalista módszereket alkalmazunk. így „dicsérnek” minket. Az igazságot nem mondják meg: Magyarország éppen azért boldogul, mert szocialista módszerket alkalmaz. Amikor igyekszünk megtanulni, hogy rugalmasabban és hatékonyabban dolgozzunk, akkor a szocializmus alapintézményeit, azok működését akarjuk tökéletesíteni. Szükségünk van kisvállalkozásokra is, hogy a nagyüzemi gazdálkodást kiegészítsék, segítsék, de a nagyüzemek helyett semmiféle munkaközösség nem fogja megoldani a magyar népgazdaság problémáját — Sokat hallhattunk itt a fiatalokról is. Általános véleményt nem mondhatunk róluk, mert különbözőek, éppúgy mint a többi korosztály tagjai. Az ifjúság alapjában rendben tanul és dolgozik, bár bizonyára jobban is lehetne tanítani. Én például gyakran szóváte- szem, hogy nem neveljük eléggé munkára a fiatalokat, pedig az emberi társadalom alapja a munka. — Arról is szólni kell, hogy van egy nagy vívmányunk, amelyet a hétköznapokon nem is veszünk számba: az emberek biztonságban, törvényes rendben élnek. Aki nem vétett a törvény ellen, annak nincs mitől félnie, de aki vétett, annak tartania kell a törvény szigorától. Aki a szocialista rendszer adottságaival él, az boldoguljon, de aki visszaél velük, az ne boldogulhasson. A szociális biztonság szerves része az is, hogy aki dolgozni akar, az dolgozhat, s a munkájáért megkapja bérét és a többi járandóságát. — 'Befejezésül arra kérem önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi lendülettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy a következő ötéves tervünk már minden tekintetben erőteljesebb/ fejlődést hozzon. Ha az addig hátralevő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfeszítéssel dolgozunk, akkor a szocialista építés újabb, lendületes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendeiben — mondotta végezetül Kádár János. ★ A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyártmányszerkezetét reprezentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő szavakkal nyugtázta a látottakat: a gyári tervezők és gyártmány- fejlesztők munkája alapján készült, számos nagy- és nívó-díjjal kitüntetett női és gyermekruházati cikkeket. KUBA NEMZETI ÜNNEPÉN Üdvözlő távirat Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, Kuba Kommunista Fártja Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének. HAVANNA Tisztelt Fidel Castro Elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada laktanya elleni támadás 31. évfordulója, a Nemzeti Felkelés Napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsának és egész népünk nevében elvtársi üdvözletünket, szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. Népünk elismeréssel tekint azokra az eredményekre és forradalmi vívmányokra, amelyeket a kommunisták vezetésével az elmúlt évek során a kubai nép Kommunista Pártja II. kongresszusa határozatainak végrehajtásában elért. A Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikájával maradandó érdemeket szerzett az imperializmus ellen, a szocializmusért és a békéért vívott küzdelemben. Dolgozó népünk szolidáris a a szélsőséges reakciós körök által napjainkban is fénye- getett Kuba népével. Örömmel tölt el bennünket, hogy a marxizmus—le- ninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében folyamatosan erősödik pártjaink és népeink testvéri barátsága, sokoldalú együttműködése. Az évforduló alkalmából szívből kívánjuk önnek, a kubai kommunistáknak és az egész kubai népnek, hogy további sikereket érjenek el hazájuk védelmében, országuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke javát szolgáló munkájukban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Hazánkba látogat a kambodzsai miniszterelnök A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke július 26-án, csütörtökön párt- és kormányküldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik. Néphatalom Lengyelországban III. Levél az igazságról Visszatérve még a swid- raiki munkásokra, a közelmúltban sajátságos jelét adták önérzetüknek. Levelet írt egy csoportjuk a Reuter- nak és a lengyel távirati iroda (PAP) révén más nyugati hírügynökségeknek. A dolog előzménye az, hogy megunták már a sok hamisítást, amit egyes nyugati adók fecsegnek Lengyelországról. Nem is csoda, hiszen naponta nyolc nyugati adóállomásról öszesen 34 órában sugároznak legtöbbször félrevezető híradásokat, instrukciókat is a belső ellenzéknek. A swidnikiek ezt utasították vissza. „A nyugati tudósítók — állt eiyebek között a levelükben — azt állítják például, hogy nem is volt május elsejei felvonulás, csak a tévé mutatta újból és újból az embereket. Ez sértő azoknak, akik ott voltak a tömegfelvonuláson. .. Időnként hallgatjuk a nyugati adókat, de sohasem tudósítanak a stabilizációról. Miért csak a negatívumokat látják? Ezzel megsértik a nemzetünket, ezért lépünk föl ezzel a levéllel”. összesen 112 aláírás szerepelt a még számos tényt fölsorakoztató üzenet alján. Mint Karol Stopka közgazdász csoportvezető beszélgetésünkkor elmondta: párttagok és párton kívüliek, munkásak és értelmiségiek egyaránt szerepelnek az aláírók között. Egyáltalán nem csinálnak kampányt az ügynek, csak saját véleményüknek akarnak kifejezést adni. Az Interpress szokásos sajtóértekezletén a nyugati tudósítók egy része mégis azzal gyanúsította őket, hogy valamiféle felsőbb kezdeményezésre tették. Jan Soma munkás csak legyintett erre, amikor rákérdeztünk, hogyan is történt. „A nyugati újságírók azt mondják, hogy nálunk nem írják meg az igazságot. Mi éppen azt akartuk megmutatni, hogy rólunk nem írnak igazat, amikor gyalázzák a társadalmunkat és csak a kedvezőtlen jelenségeket emlegetik. Nem engedjük, hogy hazugságot írjanak rólunk, és nem engedjük befeketíteni a negyven év vívmányait”. Az okos munkásbeszéd — és éppen a júliusi kiáltvány földjén — pontosan egybevág azzal, amit a párt országosan kíván bizonyítani. Ennek lényege — amint azt Wladislaw Loranc, a Központi Bizottság ideológiai osztályának vezetője mondatta Varsóban találkozásunk alkalmával —, hogy az elmúlt negyven esztendő politikai célja egész idő alatt ugyanaz volt. Mégpedig, hogy a munkásosztály a hatalmat megszerezve átalakítsa a társadalmat, olyan szövetségeseket szerezzen, amelyek hatékonyan megvédik az állam területi egységét és elősegítik a munkásállam hatalmának az erősítését. Ezért folyik napjainkban is a küzdelem a válságtól sújtott országban. Az ellenzék, a régi rendszer hívei a folyamatos sikertelenség időszakának tüntetik fel az elmúlt négy évtizedet és a két világháború közti éveket festik rokonszenvesnek. A mostani jubileumi ünnepségeknek éppen az lesz az igazi tartalma, hogy szembenézzen a negyve» évvel. akár az eredményekről, akár a kudarcokról, tévedésekről van szó. és hű tükröt mutasson föl. Különösen az ifjúság számára. — Az ellenzék — fejtegette Wladislaw Loranc — visz- szaél az ifjúság tapasztalatlanságával és manipu’ál a tudatával. Elsősorban őket kívánja meggyőzni arról, hogy a két világháború között jobb volt a helyzet. Mi azt mondjuk: minden lengyel nemzedék elégedettséggel és jólesően gondolhat arra, hogy 1918-ban hazánk hosszú elnyomatás, felosztottság után visszanyerte a függetlenségét. Ez azonban önmagában nem oldotta meg az 'akkori állam társadalmi problémáit. Nem lehet ezt természetesen csupán az anyagi oldalról nézni, de a statisztika módszeréül szemlélhetjük. Eszerint ' például még 1938-ra sem sikerült meghaladni az 1913-as ipa- ’ ri termelési szintet, vagyis nem érték el az első világháború előtti színvonalat. Emlékeztetett arra is a Központi Bizottság osztály- vezetője, hogy Lengyelország tönkretett gazdasággal, szegényen került ki a második világháborúból. Az egyébként sem nagy nemzeti vagyon 38 százaléka pusztult el. így kellett kezdenie a munkás—paraszt ha ta' ómnak, a népi államnak. Erre feltétlenül gondolni kell! A A swidniki helikoptergyár dől gozói önérzetesek precíz munkájukra. Képünkön: tüzetes ellenőrzés a MI—2 összeszerelésén negyven év alatt mégis — 1938-hoz viszonyítva — ti- zennégyszeresére nőtt az ipari termelés. Emelkedett a kulturális szint is, elérték a társadalom összehasonlíthatatlanul magasabb képzettségét. Minden korosztály 92 százaléka vesz részt az általános iskolánál magasabb képzésben. E folyamattal egyidőben az államhatalom rendszere is alapvető változásokon ment át. Mindenekelőtt a szocialista demokrácia továbbfejlesztése szerepel állandóan napirenden. — Harci tűzben tesszük ezt, időmként talán nem is elég következetesen, néha lehet hogy fcf.zonyos ideológiai elveket is megsértünk de annyi bizonyos: a nem harmonikus viszonyok között is 'következetesen fejlesztjük a szocialista demokrácia elveit és gyakorlatát. Ez hát a tükör, amelyet a párt és a Nemzeti Újjászületés Hazafias Mozgalma tart a mai lengyel társadalom elé. Nem titkolják, hogy a válság okozta bajokból, a jelenlegi gazdasági nehézségekből hosszantartó, kemény munkával lehet csak kilábalni. Ám azt is vallják, hogy a negyvenesztendős júliusi kiáltvány szelleme megvalósult és — amint a párthatározat leszögezi — „a társadalmi rendszer forradalmi változásai vissza- fordíthatatlanokká váltak”. Lőkös Zoltán (Következik: Honnan — hová ?)
