Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 24., kedd Kárpótlásként — krimi? Hétről hétre a televízió elé vonzza a közönséget a Mar­co Polo című filmsorozat, amelyből vasárnap a negyedik részt láthattuk Nem kis bosszúsággal ál­lapíthatjuk meg, hogy egy­re szűkebbé, jellegteleneb­bé, színvonaltalanabbá vá­lik a televíziós műsorkíná­lat. A múlt heti ajánlat mind­össze egy háromrészes an­gol krimivel örvendeztetett meg bennünket. Szerencsére A pokol tornáca legalább szórakoztatott, felborzolta a fantáziánkat. Akkor is, ha az alapmű szerzője Derry Quinn aligha versenghet a műfaj klasszikusainak mag­vas erényeivel. Nem sok köze van a Poe-i magaslatokhoz, de tudta mi­re vállalkozik, s ezeknek a követelményeknek szinte maradéktalanul eleget tett. Izgalmas, meglepő fordula­tokban bővelkedő lendüle­tes sodrású sztorit produ­kált, ízes, szellemes pár­beszédekkel fűszerezve. Philip Mackie, okos for­gatókönyvíróként arra tö­rekedett, hogy ezeket az ér­tékeket hangsúlyozza. Ezt tette — jól megválasztott színészeivel együtt — Ro­bert Tronson rendező is, megnyerve a több milliós nézőtábor egyértelmű tet­szését. Nem volt nehéz dolga, mert rangosabb csemegére hiába vártunk, olyannyira, hogy igen sokszor egy rosz- szul tevékenykedő falusi művelődési ház nézőterén éreztük magunkat. Kj tudja hányadszorra vetí­tették — különböző apropók­ból az émelyítően giccses, az 1934-ben készített Meseau­tót. Most a Tolnay Klári so­rozat első blokkjaként ke­rült ismét képernyőre, Nem hisszük, hogy ez a tisztelgés leghatásosabb for­mája, annál is inkább, mert a kiváló művésznő mellék- szereplőként aligha ad íze­lítőt képességei legjavából. Mi viszont újra dühönghe­tünk a hazug, a bárgyú, a töményen közhelyízű törté­net miatt. Ehhez a szinthez viszo­nyítva tisztes munkáknak minősíthetők jelenünk leg- elfuseráltabb magyar film­jei is. Az utóbbi időszak vitat­hatatlan művészi hullám­völgyének mélypontja volt ez a televíziós hét, hiszen a műsorszerkesztők kárpótlás­ként csak egy épkézláb bűn­ügyi játékot nyújtottak. Te­nyérnyi oázist az egyhangú­ság. az unalom sivatagában. Sovány vigasz... (pécsi) Sorozatlélektan Aligha lehet kideríteni, hogy ki volt az első soro­zat megindítója, a napila­poktól lehet-e eredeztetni a szériák történetét, vagy a középkori templomok ké- pecskéitől. Egy tény: egyre nagyobb szerepet játszanak az életünkben. De mi is a titkuk? Történik valamilyen rej­télyes esemény, vagy megis­merkedünk egy nevezetes ember gyermekkorával. Húz- zák-nyuzzák a szálakat, míg el nem érnek valamilyen döntő fordulatig, s ekkor hirtelen megszakad a film­szalag, s feltűnik a bűvös két szó rövidítése: folyt. köv. Valamilyen mézesmadzagot elhúztak előttünk, várjuk, hogy valami érdekes, vala­mi meglepő következik, másnap estéig, vagy a kö­vetkező vasárnapig rágjuk a körmünket. Aztán kiderül, hogy hőseink mégis megma­radnak, mert még huszon­három és fél rész hátra van. A mellékszereplők közül né­hány elhullhat, hogy az ér­zékenyebb lelkűek szeméből könny gördülhessen alá. A lényeg az: napról -napra, hét­ről -hétre odabilincselnek bennünket a képernyőhöz. Már össze sem tudnánk számolni, hogy a Magyar Televízió hányféle sorozat­tal örvendeztet meg, vagy bosszant fel bennünket. Né­mileg visszaélésnek tűnik ez, türelmünk és időnk pa­zarlásának. Lassan odáig ju­tunk el, hogy nem is lehet csak úgy, előkészület nél­kül bekapcsolódni az adás­ba, mert nem értjük, kik és miért csinálják ezt vagy azt a történetben. De van számos más bökkenő is. De hogy stílusos legyek: ezek­ről a következő héten... (gábor) Leltár? Leltár? Inkább bjölcs ta­nítás, elmélkedés volt mind­az, amit képekben, főleg szavakban kaptunk Forrai Miklóstól, a hetvenedik szü­letésnapját késve ünneplő karvezetőtől, zenetudóstól, a magyar zenei élet, az orató­rium-éneklés egyik nagy tekintélyétől. Mit is tehet egy élete csú­csán ismét nyilvánosság elé álló, mindig is a pódiumon vizsgázó, kitűnő mester, mint elmondja — magáról szól­ván — azokat a legszebb gondolatait, amelyeket az ünnepi alkalomhoz illőknek tart. Nem lep meg fürgesége, ragyogó szellemi jelenléte és orgánuma, amely ma is úgy zeng, mintha egy operista hencegne megőrzött hangjá­val. Mindig ilyennek ismer­tem. hogy sem vezénylésé­ben, sem nyilatkozataiban — említsem a Zenélő órák tévésorozatát?! — egy fél­szóval sem pazarolt többet a kelleténél soron levő té­májára. De az igencsak hat rám, hogy még a távoli, magvas közmondásokban is csak a lényeget, a pontosat, az ezerarcút találja ideil­leszteni válaszul. A riporter — Varga Bá­lint András — akárhogyan kérdezett, Forrai Miklós a hiteles önmagát ■ fordította szóban és arcban a néző fe­lé. Röpködtek itt a nagy nevek — Szabolcsi Bence, Ferencsik János, Hubay Je­nő, Dohnányi Ernő, Bartók, Kodály, Klemperer, Bárdos, Pablo Casals és a többiek —, de a kijelentéseknek hi­telt adott a mű, az életmű, a Musica Hungarica, a Mu- sica Mundana. a Magyar Kórus, a Forrai-kórus élet­re hívása, a Budapesti Kó­rus élén eltöltött harminc éve. És főképp az: ahogyan most, hetvenévesen ez a kiváló egyéniség itt van kö­zöttünk. (farkas) Hetven együttes, kétezer szereplő Mit ígér a Megyei Művelődési Központ augusztusi kínálata? Az egri Megyei Művelő­dési Központ szakemberei úgy állították össze augusz­tusra szóló programjaikat, hogy számítottak a vakáció­zó diákok érdeklődésére, a fogathajtó-világbajnokság ré­vén erőteljesen növekedő idegenforgalomra. Sebestyén János igazgató­tól megtudtuk, hogy heten­te egyszer — 3-án, 10-én, 17-én, 24-én, és 31-én este fél 9 órai kezdettel —, a Park Szálló teraszán nép­tánc-bemutatókat rendez­nek, s ezeken fellépnek a gyöngyösi Vidróczki, az Eg­ri Néptánc és a felsőtárká- nyi Rozmaring együttesek. Folytatódnak — 18-án, 19- én és 20-án délután 3 órá­tól — a strandfürdő közön­sége számára meghirdetett folklórműsorok. Hasonló jellegű produkci­óknak tapsolhatnak azok, akik 18-án, 19-én, 20-án dél­után 4 órakor felkeresik a Szépasszony-völgyet. Utcaszínház néven Eger­ben újnak számító elképze­lés rajtol 18-án délután 4 órától este 8-ig, a Dobó té­ren felállított szabadtéri szín­padon. Ekkor az ország leg­jobb amatőr színjátszói lép­nek pódiumra, ízelítőt adva tudásuk legjavából. Csemegének ígérkezik a Széchenyi utcai tömbbelső­ben kialakított Zenélő ud­var ajánlata. 17-én, 18-án, 19-én 18 órától Ars Renáta Együttes, a Magyar Barokk Trió és a Musica Antiqua Együttes szórakoztatja majd azokat, akik kedvelik a rég­múlt idők muzsikáját. 2‘2-én este 7 órától — á Líceum udvarán — a Szov­jet Déli Hadseregcsoport Komszomol Érdemrenddel kitüntetett Ének- és Tánc- együttese gyönyörködteti majd a nézőket. A vállalkozás méreteit jel­zi az, hogy a fentebb emlí­tett időpontokban hetven csoport kétezer szereplője gondoskodik az egriek ki- kapcsolódásáról, illetve isme­retgyarapításáról. A különböző kiállítások hívei sem csalódnak. 16-tól 24-ig tart nyitva — a Posta Távbeszélőközpont árkád­jai alatt — az Észak-magyar­országi Fotóművészeti Szem­le. 15-én nyílik és 23-ig te­kinthető meg — a Hazafias Népfront Városi Bizottságán — az a népi díszítőművésze­ti tárlat, amelynek anyagát a Népművészeti Egyesület Heves megyei Szervezete tagjainak munkáiból válo­gatták össze. RUMEN BALABANOV Nincs többé üres ház! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki sohasem zárta be lakásának ajtaját. Az embert Manói­nak hívták, és egymaga la­kott a sokemeletes épületek között megbújó kicsiny há­zikóban. A sokemeletes háztömbök tele voltak ki tudja hány­féle emberrel, akik ki tudja hányféle fortéllyal zárták be bejárati ajtajukat, de ennek ellenére időről időre mégiscsak történtek betöré­sek. Az egyik hónapban egy öntevékeny primadonnának vitték el az ékszereit, a másikban pedig egy hi-fi tornyot hurcolásztak végig fényes nappal az emelete­ken, és betették egy isme­retlen gépkocsiba. Egyszer meg egy egész márványasz­talt loptak el a kilencedik emeletről. Bántotta az embereket, hogy eltűntek anyagi jellegű szerzeményeik, de leginkább az fájt nekik, hogy éppen az orruk előtt élt egy Ma­nói, akinek egész nap nyit­va van az ajtaja, és senki sem megy be a házába, sen­ki sem nyúl a vagyonához. Na de miféle vagyona volt neki? Egy ruhásszekrény, egy matrac, viaszosvászonnal borított faasztal, számtalan­szor átfestett kredenc, fele­ségének régi, megsárgult fényképe, hűtőszekrény, ben­ne öt tojás, két üveg aludt­tej, három szál petrezselyem, és leégés elleni kenőcs ba­kelitdobozban. — Ha valakinek szüksé­ge van rá, jöjjön és vigyél — mondogatta Manói. Egyszer azonban valami váratlan dolog történt. Egyik este Manói haza­ment a munkából, és bezár­va találta az ajtót. Mivel nem volt kulcsa, nem tu­dott bemenni, leült hát a küszöb elé, és gondolkozni kezdett. — Kifogtak rajta — kom­mentálták az emberek az erkélyekről. — Bezárták az ajtót, hogy tévútra vezessék a nyomozást. ■. Legjobban azonban Manói volt összezavarodva, mivel kulcsot kellett készíttetnie. És amikor kinyitotta az aj­tót, mit lát? Az asztalon televízió, a matracon drága népi hímzésű terítő, a sa­rokban rádió, a kredencen kínai váza díszük, benne művirág, a hűtőszekrényben két'kiló bárányhús, egy üveg whisky (nem skót, hanem magyar), háromféle felvágott, egy kiló sajt, egy üveg bor, sonka. A fogason pedig új öltöny és szalmakalap fe­szít. Soha senki nem tudta meg, ki hagyta ott mindezt a kis házban. Ettől kezdve azon­ban mindenki megnyugodott, mivel Manói zárni kezdte az ajtót. A betörések, persze, nem maradtak abba, egyik este ( még a televíziója is eltűnt, \ ezért másnap reggel egy biztonsági zárat kellett fel­szerelnie. .. De mint köztudott, a tol­vajok nem félnek a bizton­sági zártól. A tolvajokat csak az üres ház ijeszti el. Ilyen pedig már az egész telepen nem akadt egy sem. . . Fordította: Adamecz Kálmán Törlesztik az adósságot.. Új törekvések Hatvan múzeumában A közművelődés hétköz­napjai iránt érdeklődő olíva- só felfigyelhetett arra. hogy a Zagyva parti város mú­zeumában az elmúlt eszten­dők során nem mentek rendjén a dolgok. Esorak írója több alka­lommal a segítségnyújtás, a kiútkeresés szándékával ele­mezte az olykor tornyosuló gondok összetevőit, s a me­gyei szakembereikkel, vala­mint a helyi párt- és állami vezetőkkel konzultálva ka­matoztatható tippeket is ajánlott a minél sürgetőbb kibontakozáshoz. A megfontolt javaslatok igen sokáig rideg talajra hullottak, a kis intézmény egyébként képzett, felkészült direktora ugyanis hosszú ideig nem értette meg, hogy elsőrendű feladata a helyi igények teljesítése, a múlt itteni örökségének nép­szerűsítése, s csak azután következhet egyéni hobbi­jainak. néha öncélúan új­szerű, vagy annak kikiáltott elképzeléseinek valóra vál­tása. Később már hajlott az egészséges, a rég kívánt korrekcióra; ám a kivitele­zésre nem maradt ideje, ugyanis állást változtatott, s a fővárosban helyezkedett el. Új szerepkörben Távozásával másokra há­rult tetemes adósságának törlesztése. A .haditerv” gyorsan for­málódott. Ennek részleteire így utalt még az év elején dr. Bodó Sándor, a Heves me­gyei Múzeumi Szervezet igazgatója. — Tisztában vagyunk a se­regnyi nehézséggel, többek között ez igen mostoha tár­gyi adottságokkal. A jövő azonban nem ilyen kilátás­talan. Köztudomású. hogy az Országos Műemléki Fel­ügyelőség hathatós anyagi támogatásával helyreállít­ják. újjávarázsolják a híres Grassalkovich kastélyt, s kollegáink itt kapnak majd tágas, korszerű, impozáns hajlékot, olyan otthont, ahol már semmi sem aka­dályozza a színvonalas tevé­kenységet. Célunk az. hogy e helyütt alakítsuk ki a ma­gyar népviseletek bemutató központját, vagyis egy olyan reprezentatív jellegű állan­dó kiállítást, amely mara­dandó élményeket kínál az ide látogató hazai és kül­földi vendégeknek. Nyilván­való. hogy az effajta vállal­kozás körültekintő, széles körű, alapos gyűjtőmunkát kíván. A bizalom jegyében A vezetés teendőinek ellátá­sával B olykiné, Fogarasi Klára, magyar szakos közép­iskolai tanárt bízták meg, azt kérve tőle. hogy szerez­ze meg a néprajzos diplo­mát is, hiszen sokrétű teen­dőinek csak így tehet ma­radéktalanul eleget. Ez ak­kor is igaz. ha a témakör­ben eléggé jártas, ugyanis több publikációjában fog­lalkozott vele. — Természetesnek tartot­tam ezt a kikötést s azzal is egyetértettem, hogy egy esztendő elmúltával térünk vissza a véglegesítés ügyé­re. Nincs ebben semmi kü­lönös. mert bizonyítanom kell. Ez különösképp fontos a nem éppen szívderítő előzmények után. Erről bár­ki meggyőződhet, ha szét­néz ebben a melléképület­ben. ahol szorongunk. Rá­adásul hatnak az ody sok esztendőn át rögződött elő­ítéletek. amelyeket minden­képpen el kell majd oszlat­nunk. Lépésről — lépésre Február elsejétől tölti be a még számára is szokatlan funkciót. így aztán gondo­san megformált programter­vezettel aligha rukkolhatja, de alapelveit egyértelműen kimunkálta, s ennek közép­pontjában az intézmény el­vesztett népszerűségének visszaszerzése áll. — Tisztában vagyok az- zaL hogy a városiak zömé­nek fogalma sincs létezésünk­ről, ezért aztán hallatni kell magunkról, jelezve, megér­tetve: olyan útra léptünk, amely a közönség rokon- szenvének megnyeréséhez vezet. Igen kevesen sejtik: mekkora értékeket, őrzünk itt. nem nyugodhatunk bele abba. hogy minden hosszú távon is holt, kiaknázatlan tőke maradjon. Feltétlenül élő. mindkét fél számára gyümölcsöző kap­csolatokat teremtenek az oktatási intézményekkel. Tu­lajdonunk a 3000 darabos Lesznai gyűjtemény: ezek közül a hímzéstervek körül jó néhányat kivitelezhetnek az iskolai szakkörök tagjai, élővé téve egy ápolásra méltó, rangos hagyatékot. Ez persze csak egy tipp a sok közül, össze kell jön­nünk a környező községek­ben tevékenykedő, a hely- történeti búvárkodással, il­letve gyűjtéssel is foglalko­zó pedagógusokkal, illetve az általuk irányított gye­rekcsoportokkal. Hasznos lenne — kötelességünk is — felmérni a magánkézben lé­vő relikviákat, hiszen több személy rendelkezik figye­lemre méltó kollekcióval. Senki sem kutatta még Hatvány Lajos bizonyára számos irodalomtörténeti kuriózumot rejtegető leve­lezését. Nincs szakszerűen feltárva a Doktay Gyula ál­tal nekünk adományozott régészeti anyag se. holott ezt kívánná az egykori mú­zeumalapító emléke. Folytatja az egyenként is izgalmas témák felsorolását, de ennyi is elég annak ér­zékeltetésére. hogy jó csapá­son indult el, s légvárak építése helyett nagyon is a valóság talaján mozog, megértő társakat, szövetsé­geseket keres mindenkiben. Ez akkor is biztató, ha a törlesztendő tételek terjedel­mesek, hiszen lépésről-lé- pésre haladva csak elérhe­tők a megfontoltan kitűzött célok. A rég óhajtott fordulat bekövetkezett, jöhet a bi­zonyítás időszaka, s egy év múltán a remélhetőleg meg­nyugtató számvetés. Ebben maradtunk ... Pécsi István Egy hét..

Next

/
Thumbnails
Contents