Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 22. vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Visszaköszönő nyelvi formák...? Már többször írtunk arról, hogy az ábrázolás és jellemzés találó voltát és a fogalmazás szemléfetességét a jelzők is biztosítják. Ezt a feladatot két szempontból is vállalja a címbeli visszaköszönő jelző. Egyre gyakrabban halljuk és olvassuk pl. ilyen szövegösszefüggésekben: „A nyár eleji hetekben az újságok hasábjairól minduntalan visszaköszönő téma: mi legyen a gyerekekkel a nyári szünetben” (Népújság, 1984. máj. 16.). „A panaszok jelentős hányada évek óta visszaköszönő gondokat vet fel” (Magyar Nemzet, 1984. jún. 22.). Azt sem tartom véletlennek, hogy jómagam is jegyzetfüzetemben a címben idézett visszaköszönő nyelvi formák jelzős szerkezetet használtam a közhely számban vehető, frázisként jelentkező szavak szószerkezetek minősítésére. Rendszeresen figyeltem meg pl., hogy a májusi és a júniust hónapokban melyek azok a nyelvi formák, amelyek valóban egyre gyakrabban „visszaköszönnek” az újságok hasábjain. Íme a példatár: „Karate berkekben minden zúgolódás, felháborodás ellenére vették a lapot” (Népújság, 1984. máj. 16.). — „Megvalósításához csak az kell, hogy az év során minden bejöjjön" (Népújság, 1984. máj. 29.) — „Beszédes címek köszönnek ránk a lis. tárói” (Élet és Irodalom. 1984. jún. 1.). „Lépnünk kell ebben a témában is.” — „Most már sínen vagyunk”. — „Tiszta sor, hogy akik benne vannak a buliban, jutnak anyagi előnyökhöz”. — „Lépéskényszerbe kerültünk” (Értekezletek, viták hozzászólásaiból). A KEK-döntő tévé-közvetítése kapcsán hangzott el ez a megnyilatkozás: „Sztárok ide, sztárok oda: viszik a zongorát” (1984. máj. 16.). Azaz hajtanak a hírességek is a mérkőzés folyamán. Itt kell szólnom arról a nyelvhasználati jelenségről, hogy a legtöbb „visz- sZaköszönő” szóalak, kifejezés, szólásszerű szókapcsolat éppen a sportnyelvben, illetőleg a sportközvetítésekben jut nyelvi szerephez. A példatár igen gazdag: „Beültette a hintába a védőt, kötényt adott ellenfelének, kengurucsellel jutott előre, a csatár fejére rajzolta a labdát, a kapus lepkemód húzta le a pettyest, forintos labdát kapott, a fű alatt passzol stb. A sportújságíró is elég gyakran él „visszaköszönő” nyelvi formákkal, különösen akkor, ha nagyon érzékletesen, kifejezően akar fogai" mazni: „A kapáslövés a felhők közé szállt”. — „A bel- • sők nem voltak a szélsőkkel azonos hullámhosszra hangolva” (Népsport, • 1981. ápr. 12.). „A csatár bombáját a kapus látványos légiút végén kiütötte” (Népsport. 1981. ápr. 19.). dr. Bakos József Nagydíjat kapott az Óriás Magyar siker Karlovy Varyban Köztudomású, hogy hazai filmgyártásunk termékei országhatárainkon túl is megnyerik a szakmabeliek tetszését. A sikerlista újabb tétellel bővült, a Karlovy Vary-i nemzetközi fesztiválon az elsőfilmesek nagydíját Szántó Erika Óriás című produkciója nyerte. A gyerek sokad .iára is kedvenc meséjét kérii. Még akkor is, ha kívülről tudja az egészet. Ki is javítja, ha szülei eltévesztenek akár egy szót is a szövegben. A felnőtt már tudja, hogy az élet nem ragaszkodik szigorúan a jó győzelméhez, a sárkánynak nemi feltétlenül vágják le a fejét. Ezért aztán némii örömmel látja a régi történeték kifordítását is. A Hófehér alkotói sem egyiket, sem másikat nem kínálják, azért is írhatták a nyitó képsorok elé: A filmet ... éven aluliaknak nem ajánljuk. Csak azt tehetjük hozzá, hogy az ezen felülieknek sem. vagyis (tulajdonképpen az alkotás nem szól egyik korosztályhoz sem. Mintha csak egy tanulmányt látnánk egy lehetséges sikeres egész estét betöltő rajzfilmhez, amelyben még kidolgozatlanok az ötletek, fésületlen a sztori, csak a figurák formája és jellege alakult ki. Nem érdemes belevágni a történet leírásába. Talán nem is érnék a végére. ha most elkezdeném. Olyan szövevényes úton-módon jutnak el az alkotók a befejezésig. hogy a néző azon izgul: pontot tudnak-e tenni az események után. Csak sajnos jószerivel ez az egyetlen komoly formája itt az érdeklődés felkeltésének. Az ember szinte már nem is rajzolt figurákért szorít, hanem azokért, akik kitalálták őket. Annyira nyakate- kert módon fogalmazták meg meséjüket. hogyha rosszabbul nem jártak, a fejük legalább biztosan be- lefájdult. Némileg a nézőé is. Pláne, ha megkísérli teljes egészében követni a szereplők sorsát. Olyan sok mindent el kell ugyanis raktározni róluk, hogy már elfelejtjük, hogy tói, miért, hogyan és egyáltalán .. . Mert itt aztán minden a feje tetején áll. A bányász törpék szorgos munkával összetörik az ékszereket, megolvasztják a törmeléket, s ércnek visszatöltögetik a földbe. Hófehér, a becézést nem kedvelő „törékeny”' teremtés egyetlen pörölycsapással széttöri a kovács üllőjét. Különben sem anyja hozza a világra, hanem apja kedvenc tyúkja. Az apró emberkék érthetetlen módon a királyi udvar lakóinak picinyó hasonmásai. Ez utóbbinak ráadásul azon kívül semmi értelme sincs, minthogy megspórolták az újabb figurák megtervezését és -rajzolását. Ugyanis a külső hasonlatosságon kívül másban nem emlékeztetnek a nagyobb alakokra. Egyáltalán: van az embernek olyan érzése a film közben. mintha a készítői nagyon jól szórakoztak volna egy darabig a munka során, de aztán sürgősen abba akarták hagyni az egészet. Mi, akik a vászon előtt ülünk, kívül maradunk ezen a látványosságon. Meg sem kísérlik azt, hogy valahogy beavassanak bennünket ebbe a mulatságba. Nem mondom, néha-néha vidám pillanatok is akadnak ebben az alkotásban, de javarészt elkörüllményeskedik. elügyetlenkedik. Lehet, hogy a Hófehérke már unalmas mese. Az is elképzelhető, hogy Disney ábrázolásmódja már * idejét múlta. De pusztán ezek tagadásából és fekete humorból nem lehet felépíteni a korunk világképének megfelelő mesét. Hiánycikk a gyermekeknek készült jó film. Sokan azért hozzák el a kicsiket erre az alkotásra, mert reménykednék abban, hogy kellemes szünidei szórakozást biztosítanak számukra. Várakozásukban csalódniuk kell, mert a legifjabbak keveset érthetnek a történetből. A végén legfeljebb azt mondják nekik, mint Arany János Családi kör című versében az apa: „Nem mese ez, gyermek!” De hát akkor mi? Gábor László Hatezer éves leletek Mórágyon Üjabb érdekes leletek kerültek elő a Mórágy határában levő Tűzkődomban, ahol a KISZ Központi Bizottságának támogatásával ifjúsági régésztáborozás t szerveztek. A Tolna megyei diákok Zalai-Gál István szekszárdi régész vezetésével négy turnusban, nyolc héten át dolgoztak.’ Húsz neolit kori, mintegy hatezer éves sírt tártak fel; zsugorított csontvázak kerültek napvilágra, s mellőlük ékszerek és kerámiaedények, összesen huszonöt fekete alapszínű, festett, vörös geometriai mintákkal díszített csőtalpas tálat találtak. A tölcsérformájú edények közül három is csecsemőcsontvázat rejtett. Feltételezhető, hogy az időszámításunk előtti negyedik évezredben élt újkőkori emberek kultikus termékenységi szertartásokon áldozták föl a kisgyerekeket. Az edényeket a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban újítják fel a restaurátorok. Ketten két szovjet filmből Két szovjet bemutató szerepel a mozik műsorán, amelyről érdemes néhány szót ejteni. Nagyon különböznek egymástól: a Nős agglegény — ahogy azt furcsa címe is sejteni engedi — vígjáték sok zenével. Az Utószinkron pedig — film a filmben — drámai történet. A Nős agglegény tartalmát nehéz elmondani, hisz — mint afféle vígjáték — tele van bonyodalmakkal, fordulatokkal, poénokkal, amelyeket nem illik lelőni. A hősnő, Tamara elvált asz- szony, gyermekét szülei nevelik, akik a gyermek apját nem ismerték. Az asszony találkozik egy buszsofőrrel, aki. beleszeret, és mivel Tamara nem bízik az új szerelemben, cselhez folyamodik. A családnak, mint volt férjét mutatja be ... Tamara alakítója Lari- sza Udovicsenko. Neve nem cseng ismerősen, pedig nem kezdő, több főszerepet eljátszott már. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján vallja: „Minden új szerep vizsga számomra. Ha beleélem magam hősnőimbe, tudok-e önmagam maradni? Éls fordítva : mennyire befolyásolja énem a figurákat, amelyeket eljátszom? Egyelőre még keresem szerepeimet, a rendezőimet, pontosabban: önmagamat a művészetben.” Larisza Szergej Geraszi- mov és Tamara Makarova tanítványa volt. Első jelentősebb szerepét Geraszimov Lányok és anyák 'című filmjében játszotta. Ezt kisebb- nagyobb szerepek követték, mint Amanda Bine, Stendhal Vörös és feketéjének adaptációjában. Mint már említettük, a filmben sok a zene. Jevge- nyij Golovin, a hazájában népszerű énekes önmagát játssza a Nős agglegényben. Egészen másfajta szórakozást kínál az Utószinkron. A filmkészítésről, hivatás- tudatról. az emberek közötA szép Larisza Udovicsenko a Nős agglegény főszerepében ti kapcsolatokról beszél. Egy már majdnem kész film főszereplőnője súlyos beteg. Amikor azonban kiderül, hogy nélküle nem tudják megcsinálni az utószinkront, megszökik a kórházból. A bekövetkező tragédiáról csak a gyászkeretes fénykép beszél. ’Ezúttal a filmbeli film rendezőjének alakítóját, Leonyid Filatovot mutatjuk be. Egy évtizedet dolgozott egy ashabadi iskola színjátszó körében. Es bár a városban irodalmi karriert jósoltak neki — verseit rendre leközölték a helyi újságok —, ő színész akart lenni, ezzel a szándékkal ment Moszkvába. A Suksin-iskola esti tagozatán tanult, aztán a Taganka színház tagja lett. Filmezni érett színészként kezdett, és nagy sikert aratott a Katasztrófa földön-égen fedélzeti mérnökkének szerepében. Leggyakrabban pszichológiai drámák főszerepét alakítja, de más műfajok sem idegenek számára. Játszotta Tver- gyiszlav hadvezért a Bölcs Jaroszlavban, a nálunk nemrég bemutatott Gr ács fivérekben pedig Viktor Gra- csot személyesíti meg — afféle antihőst alakit. (erdős) Leonyid Filatov, az Utószinkron főszereplője ASPERJÁN GYÖRGY Ed elé ntfi űr víkcndrc ntcßtf II1/3. Hogy mutassa, bezzeg ő milyen szabályosan közlekedik, visszatér a jobb oldali sáv- ■ ba. Pillanatok múlva egy fehér Mercedes húz el mellette. Edelényi úr oldalt pillant, s látja, hogy a hétszázezret érő kocsi volánjánál egy fiatal nyikhaj. egy bör- töntöltelék-jelölt ül, sőt, maga a szocializmus vérszo- pója. És micsoda, alig-öltö- zött kis csirkével! Mennyi idős lehet a pipike? Húsz? A szemét életbe: hogy feszül a vékony pántú piros trikó! — Mi van, neked, te ! ? — ordít utánuk Edelényi úr. — Tudod, mit csinálnék én azokkal a szuper- didkókkal? És Edelényi úr most veszettül gyűlöli a senkiházit, aki a kiscsirkét fuvarozza, mert az biztosan csinálja is .., De hirtelen nagyot fordul a gondolat Edelényi úrban: az ilyen kis csirkék üresek, csak a festett szájuk és szemük vonzó. az érzelmeik viszont... és csak a pénz számít nekik. Edelényi úrnak most egyszerűen forog a gyomra gz ilyen nőktől. Egy ideig nyugalmát semmi nem zavarja, komótosan poroszkál hetvenes tempóban a küső sávban. Ezt a sebességet imádja az S 100- as ilyenkor szinte nem is fogyaszt benzint. És egyszerre csak lám-lám. Feltűnik a belső sávban egy fehér kis- polszki, a kormánynál egy finom fekete nővel. — Ez aztán el tudja marni a botkormányt! — élénkül meg Edelényi úr. — Galambom, mit szorítod úgy a Volánt, nem ugrik az ki a kezedből. A nő. mintha hallaná Edelényi úr monológját, felé fordul és csábmosolyt produkál — Mosolyogsz, kiscsillagom? Tetszik neked az Edelényi bácsi? Azt elhiszem, látszik rajtad, hogy van eszed és tudod, mi a jó. Mutatnék is neked valami újat.... Hát ez barom! A büdös anyádnak vágsz elém ezzel a szemétládával! Nahát, az is bolond, aki egy nőnek ad jogosítványt! Nem is lacafa- cázik Edelényi úr: ki az indexet balra, a nő mellé húz, és kézzel lábbal magyaráz, ám az bűntudatosan csak mosolyog... — Ezeken nem lehet segíteni — állapítja meg Edelényi úr, és gázt ad, hogy megmutassa ennek a glancolt sparheltnek, mit neveznek autónak. A füredi elágazásnál Edelényi úr elővigyázatosan hajt le a sztrádáról. Az északi parton van a ví- kend-vityillója, ugyanis mindenkinek ott van, mármint annak, akit némi észszel áldott meg az ég. Az északi part ugyanis sokkal szebb, sokkal nyugodtabb, nem is beszélve arról, hogy mennyivel tisztább és kellemesebb a vize. Szóval, Edelényi úr a saját kis ví- kendházat egy földvári kétszintes vízpartival sem cserélné el, mert az övé fent van ‘ a domboldalon; a csönd, a természet nyugalma! És micsoda panoráma a Balatonra! Itt már nem vandálkodnak a Balatonra igyekvők, mindenki szépen, sorban halad. Haj, itt az északi parton még az emberek is mások! És a sztrádán kiállt idegeskedés után Edelényi urat nyugalom szállja meg. Szépnek és jónak érzi az életet, s mint máskor, most is felsóhajt, és önkéntelenül hangosan kimondja: csak rosszabb ne legyen! Elégedettségi érzése kitart egészen a megbütykölt jó kis víkendházig, amelynek kerítése tövében térdelve Annamária szorgoskodik: a hirtelen nagyra nőtt gazt tépdesi. Edelényi úr behajt egyenest a kis telekre, pontosan megcélozva a kocsi számára készített vékony betoncsíkot. Aztán kiszáll, és a közben feltápászkodott Annamáriához lépked: — Szerbusz, édesem . . . Jól érzed magad? — Tűrhetően — mondja a gyönyörű barnára sült, bár igaz, kissé már petyhüdt bőrű Annamária, és csókra nyújtja ajkát. — Mi újság Pesten? — Semmi — válaszol Edelényi úr. — És itt? — Itt sincs semmi újság. — Akkor jó — mondja Edelényi’ úr, és elégedetten szétnéz a portáján, a sajátján. a talpalatnyi, ám any- nyi boldogságot adó magán- tulajdonocskáján. VESE „NEM MESE EZ ...!” Hófehér — sötét színekben
