Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 22. vasárnap 3. Halkóstoló A napokban a Balatonon, az egyik (kertvendéglőben két külföldi halászlét akart enni, s mindig hozzátette, mint jelzőt: „szegedi”. A vendéglős vonogatta a vállát, hogy nála bajait főznek. A külföldiek nem értették a különbséget, de ízlett a bajai, vagyis helyesebben a dunai halászlé, hosszú metélt tésztával. A halászlé magyar specialitás, s elkészítésének sokféle változatát ismerik. A halászlékedvelők esküsznek a bográcsra, a szabad tűzre, az átpasszírozott hagymára, halfajre, és sorolni lehetne, vidékenként miként változik az elkészítési módja. Más a tiszai halászlé, s más a dunai, megint más a balatoni. Meg a tavi. Amit azonban a . sütögetők kínál- gatnak, azoknak kevés közük van a magyar vizekhez. Olvastam egy szaklapban, hogy a haltenyésztési világranglistán a magyar technológia első helyen áll... Ez természetesen inem folyóink tenyészetére vonatkozik, hanem a tógazdaságokéra, hiszen a mi hatónkra az a jellemzőbb. A tógazdasági haltenyésztes jellemzője pedig az, hogy egy-egy tóban négy halfajtát tenyésztenek, köztük fő halként a pontyot. Ezt a közkedvelt halat ga- bonamagvakkal takarmá- nyozzák, a többi ott élő halinak maga a tó ad eleséget. Különösen nagy elismerést váltott ki a pisztrángok* termelésének magyar technológiája. Mágyar hallal a külföldi otthon is találkozhat, hiszen bőven van exportunk. Az angolna például csaknem teljesen exportra képül. Pontyot az NSZK-ba szállítunk. A növényevő halakat, köztük a busát eddig Irak vásárolta előszeretettel. Ezekből a halfajtákból azonban most bőven marad a belföldi piacon is. A busa ugyan nem jó halászlének, de sütve, különböző módokon elkészítve nagyszerű eledel, egyelőre azonban itthon még nem fedézték fel és a kereskedelem sem rendel belőle eleget. Okos gondolat volt megjelentetni az amurból és busából elkészíthető ételek receptkönyvét, hiszen ezeknek a halaknak nem volt nálunk soha hagyománya. Nem is lehetett, csak húsz évvel ezelőtt honosodtak meg, távoli ázsiai vizekről kerültek hozzánk. Hatvan receptet tartalmaz a kis füzet, csak néhány címszó: Busa tejfölösen, Citromos raguleves amurból, Amur káposztában, Lecsós amurszelet, Gombás busa, Busa kapormártásban. Busa-pörkölt, Amur újvidéki módra, Amur, busa roston, Hagymás amur sütőben elkészítve. Azt mondják a hozzáértők, hogy a halételeket a férfiak ízletesebben készítik, kimondottan-' férfimunka a halászléfőzés is. Nosza raj- tó, férfiak, van bőven hal, olcsóbb a húsnál, táplálóbb, mert kalóriszegényebb, s a halfehérje magas biológiai értékű. A halfogyasztás nem hizlal, sőt a kínaiak szerint fiatalít. Magyarországon 44 ezer tonna halat merítenek ki évente a vizekből, inkább a tavakból, mint a fdlyókból. Ennek a mennyiségnek mintegy 65 százaléka ponty. Ez a legkedveltebb hal hazánkban, mivel jó sütve, rántva, a halászlé pedig el sem képzelhető ponyt nélkül. A pisztráng már nem ilyen népszerű. Ami pedig a növényevő halakat illeti, azok iránt álig van érdeklődés, pedig egyes külföldi országokban a busa, az amur igazi csemege. Az engedéllyel rendelkező horgászok száma 267 ezer. Csakhát ritkán akad jó fogás a vizeken. Minden nyáron beszámolnak azonban a félméteres, meg az ennél is nagyobb csukáról, amely bekapta a horgot a Tisza alsó folyásánál, vagy Mohács környékén. Az idén is volt már ilyen szerencsés fogás. Akiket viszont elkerül a szerencse, azoknak marad a kishal, vagy a csupasz horgászbot. Idegnyugtatónak az is megfelelek A halak zömét tógazdaságok tavaiból emelik ki a hálók. A nagy tavon, a Balatonon, a Balatoni Halgazdaság, a kisebb, mesterséges tavakon a tógazdaságok gazdálkodnak, az állami gazdaságok egy része is foglalkozik haltenyésztéssel. Európa egyik legnagyobb halgazdasága a hortobágyi. Valóságos halbirodalom. És hol a keszeg? Mi lett a keszeggel? Van aki még emlékszik rá: sütötték lisztbe hempergetve a balatoni üdülőhelyeken, meg lehetett enni a ropogós kis halat szálkástól, igen ízletes volt. Nincs keszeg? Rengeteg van. De nincs, aki megvegye, aki elossza, aki megsüsse. Elment a keszegsütéstől a vállalkozók kedve. Kár. Van halunk tehát bőven, sok jó ízletes halunk, akad szép számmal halkedvelő, halszerető közönség is, csak éppen nem jut el hozzájuk a hal. A Balaton partján alig lehet balatoni halat kapni, Szegeden kevés a tiszai. .. I. S. Kidobott pénz mindnyájunknak SÄtE-Ä A fogyasztás ma már nemzeti jövedelmünk több mint 80 százalékát teszi ki, így nem közömbös, hogy a lakossági szükségletek kielégítését milyen ráfordításokkal tudják biztosítani, mint ahogy az sem, hogy az állampolgárok milyen költségekkel érik el mindezt. A Fogyasztók Heves megyei Tanácsa legutóbbi ülésén a lakosságra kény- szerített pazarló fogyasztást tárgyalta meg. A tapasztalatokról Horváth Béla, az FMT elnöke tájékoztatta lapunkat. A pazarló fogyasztás — mondta — mind a népgazdaságnak. mind pedig a vásárlóknak rendkívüli kiadásokat okoz. Példák tömegével lehet igazolni azt a veszteséget, amelyet a kínálat torzulása idéz elő. Ezek közül csupán illusztrációként néhányat említünk meg. Három évvel ezelőtt hazánkban 226 ezer villamos vízmelegítőt értékesítettek, ebből a fele horganyzott. a többi zománcozott kivitelű volt. Az utóbbi a korróziónak jobban ellenáll, élettartama másfélszerese a horganyzottnak. Tehát az a 113 ezer ember, aki — választási lehetősége nem lévén — a rosszább minőségű boy- lert vette meg. tíz év után a szükségesnél öt esztendővel hamarabb kénytelen lecserélni a melegítőt, s ez dúlván öt esztendő alatt 550 ezer felesleges új tooyier gyártását jeleníti. Számos problémát okoz az alkatrészellátás hiányossága. A Gelka adatai szerint a javítások 20—30 százalékában a szerviznek nem áll rendelkezésére a javításhoz szükséges alkatrész. A készülékek tulajdonosainak gyakran újabb szabadnapokat kell kivenniük, hogy a javítást — alkatrész reményében — a szerviz dolgozói ismét megkísérelhessék. Négy-négy és fél millió helyszíni javítás 10 százalékát feltételezve — ez évente legkevesebb 400 ezer munkanap, ami 150 forintjával számítva 60 millió forint kidobott pénzt jelent. Még szembetűnőbb ez a gond a gépkocsiknál; A MOGÜRT felmérése szerint a leszállított alkatrészek a megrendelt mennyiségnek csak a 70 százalékát teszik ki és ezek is rendszertelenül érkeznek be az országba. A Lada 1200-ashoz például kocsiszekrény és homlokfal még csúszópénzért sem kapható. Ugyanehhez az autóhoz a generátor álLö része 174, hiányában a komplett részegység 1198 forintba kerül. A Dacia generátorának forgórésze 519 forint, de sokszor az egész generátort meg kell vásárolni 1860-ért. Mindez korrupcióhoz, csúszópénz adásához. illetve elfogadásához vezet. A kiragadott példák csupán töredékét jelentik a fogyasztási torzulásoknak, mégis elegendőek a „diagnózis” megállapításához. A Heves megyei tapasztalatokról Horváth Béla elmondta. hogy az élelmiszerboltokban kevés az olcsóbb áru, hiányzik sokszor a félliteres tej. a negyedkilós zsemlemorzsa, a félkilós porcukor. Az építkezők te rákényszerülnek arra, hogy a drágább anyagokat vásárolják. Ezt a gondot még fokozza az is. hogy az OTP csak a készültségi foknialk megfelelően nyújtja a hitelt, így a vásárló azt kénytelen venni, amit kap ... Horváth Béla szerint többen elmondták. hogy az élelmiszerüzletekben sok termék ára nem fedezi a minőségét. Például a tej zsír- tartalma nem felel meg a tejeszacskón feltüntetett százaléknak. Az egyik hozzászóló népgazdasági és egyéni pazarlásnak nevezte azt a bosszantó tényt, hogy az importüvegeket egyetlen árudában sem váltják visstó. Pedig nem lenne haszontalan —* főleg a nyári időszakiban — ezzel a témával diákokat foglalkoztatni. A szolgáltatás területén sokan kifogásolták a Patyolatnak azt az eljárását. miszerint a tisztítási díjat előre ki kell fizetni anélkül, hogy a vásárló tudná, milyen munkát fog visszakapni. A pazarló fogyasztás kirívó példája a háztartási és a vegyi cikkeknél tapasztalható. Nem kapható ugyanis félkilós festék, ezért a vevő kénytelen kilós, ötkilós, sőt nemegyszer nagyobb csomagolásban hazavinni. Az elemzés során feltárt tények elsősorban arra mutatnak rá. hogy a gazdaság különböző területeit — a termelésit, a fogyasztást, a javítóhálózatot, a kereskedelmet — nem kapcsolja össze eléggé a piac. így a különböző szektorok nem kapják meg azokat a jelzéseket. amelyek őket a pazarló magatartás felhagyására kényszeritenék. A gazdásági folyamatokat teljes egészében kell szemlélni, a termelőtől a fogyasztóig. Tudomásul kell venni, hogy a vásárlónál beszáradt festék. a komplétt alkatrész beszerzése egy részegység helyett, kidobott pénz a fogyasztónak és a népgazdaságnak te. Szüle Rita TANÁR, JOGÁSZ, FORDÍTÓ, TOLMÁCS ÉS ... ...a legbátrabb idegenvezető Az Utazási Magazin hasábjain megszavazták, ki a legbátrabb idegenvezető hazánkban. E megtisztelő címmel az egri idegenforgalmi hivatal dolgozóját, dr. Gornyiczki Lajost jutalmazták. Amikor a legbátrabb idegenvezetőhöz készültünk, úgy hittük, egy örökmozgó, bőbeszédű „sómennel” találkozunk. Nem így lett. Dr. Gornyiczki Lajos higgadt, ősz férfi, jócskán túl a nyugdíjkorhatáron. Szavait a mértéktartó megfontoltság, az udvariasság, s a nyugalom hatja át. — Mivel érdemeltem ki ezt a címet... ? Hosszú volna részleteiben elmondani annak a nevezetes tíz napnak a történetét, amelyet Csehszlovákia és Lengyelország tájain töltöttünk egy kilencvenfős csoporttól. Elég annyi, hogy akkor minden ellenünk esküdött. Az egyik busz tengelytörést kapott, a bürokrácia hadat üzent ellenünk, félreértések sorozata követte egymást. Mégsem fordultunk vissza. Rövid idő alatt ismeretlenül mozgósítottam a siker érdekében a legfelsőbb fórumokat is (a tábornoktól a vezérigazgatóig), aminek eredményeként minden zökkenő nélkül lezajlott az utazás és gyönyörű emlékekkel térhettünk haza. — A bátorságnak különben nagy szerepe van e szakmában? — A legártatlanabbnak látszó kirándulások is kockázatosak. Régen a szervezetlenség miatt kellett félnünk, ma már inkább az emberi értetlenség, felelőtlenség okoz gondot. Soha nem felejtem el azt a tardosi utat, amelyen csoportunk egyik tagja holtrészegen a szemünk láttára zuhant bele a fogadó üvegajtajába. Nyomorékká roncsolta kezének izomzatút, ínszalagjait. Vagy amikor a Bükk- ben egy autóbusz minden utasát csatáiiáncba kellett állítanunk, hogy a környéket átvizsgálhassuk egy „elveszett” útitársunk felkutatásáért, aki eközben mély alkoholmámorban békésen szunyókált egy bokor mélyén. Sajnos sokan nem világot látni indulnak, hanem „ereszd el a hajamát” hangulatban végigmulatják a szabadságot. Szerencsére, nem ez a - tipikus magatartás. — Ügy tudom, főleg csehszlovák és lengyel csoportokat kalauzol... — A Felvidéken nőttem fel, így már gyerekként megismertem a szláv nyelveket. Nemcsak szlovákul, de csehül és lengyelül is megtanultam. A hadifogság az orosz nyelvtudást hozta. Mint láthatja, inkább a sorsom volt tanítóm, nem a nyelvkönyvek. Bár beszélek németül is, ami önképzés eredménye. — Neve előtt dr. cím díszeleg. Ebből is gondolom, hogy régen nemcsak idegenforgalommal kereste kenyerét. — Jogász vagyok. Tizenkilenc évig dolgoztam megyei főügyész-helyettesként, de ez is pályamódosítás következménye. A pozsonyi érettségi után tanítóképzőt végeztem, öt évig Rozsnyón tanítottam, voltam iskolaigazgató is. Szeretem a muzsikát. Miséken orgonál- tam és énekkart is vezettem. Már akkor isi leginkább a jog vonzott. Elvégeztem az egyetemet, de a tanársággal sem tudtam szakítani. Rendszeresen vezettem továbbképzéseket, jogi szakvizsgaelőkészítőket. Huszonöt éve élek Egerben. Nem véletlenül kerültem ide. Mindig vonzott ez a szép barokk város. Ezt kár magyarázni... Ha nem szeretném Egert, idegenvezetést sem vállalnék e városban. Idén már 49 csoportot kalauzoltam szép utcáin. — Mégis, hogyan került végül e pályára? — 1973-ban vonultam nyugdíjba. Egyszeriben sok lett a szabad időm. Hívtak az idegenforgalmi hivataltól, s én boldogan mentem. Sokan tudták rólam már akkor is, hogy beszélem a szláv nyelveket. Azélőtt alkalmanként vezettem cseh, lengyel delegációkait, voltam szinkrontolmács és szakfordító is. — A mostani városimer- tető séták mind egyformák? — Nem. Nincs két egyforma csoport. Márpedig, ha mindenkinek ugyanazt szajkóznánk,_ unalomba fulladna az egész. Ki kell puhatolni, hogy milyen az emberek érdeklődése, s aszerint összeállítani a programot. Az is sokat nyom a latban, hogy 50, vagy 500 kilométer utazás áll a vendégek háta mögött. Fáradt embereknek rövidebbre kell fogni a mondanivalónkat. Nemcsak a várat, a líceumot, a bazilikát igyekszem megmutatni, de a szép új épületeket, a belső udvarokat is. — Vannak visszatérő vendégei? — Hogyne. Egernek olyan a híre, hogy igen messziről is eljönnek. Egy prágai vállalat dolgozói minden évben nyolcszáz kilométert utaznak azért, hogy itt tölthessék a nőnapot. Nincsenek ezzel egyedül. De, akik nem jönnek vissza, azok is hálásak. Naponta érkeznek köszönőlevelek. Nyilván azért, mert beavattam őket egy szép élménybe. Ez az élmény: Eger. Szabó Péter „Kőbányai”. - Detkről A detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet több olyan hasznos melléküzemágat tart tenn, amelyek termékei hiányt pótolnak és segítik a jobb kereskedelmi ellátást. A Kőbányai Sörgyárral kooperálva a gazdaság palackozóüzemében naponta három műszakban 440 hektoliter világos sört töltenek üvegekbe, amelyek a Mát- raalján, Pest megyében s a fővárosban találnak gazdára. (Fotó: Szabó Sándor) Borsodi Istvánná és munkatársnői az üvegek tisztaságára ügyelnek Sipos Józsetné és társai a töltőgép mellett Csizi Sándor a fővárosi „portyára” készíti fel a rekeszeket
