Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. július 18., szerda 3. ee Öregek nyara ÉRTÉKELT: AZ ÉPÍTŐK MEGYEBIZOTTSÁGA Nagyító alatt a munkahelyi demokrácia Rendszerint kora tavasszal vagy késő ősszel szoktunk arról írni, hogy mennyire jó az idős embereknek ekkor menni az üdülőbe. Csend van, nincs túl meleg, valódi, pihenésre alkalmas időszak. Ez valóban igaz, ám van a dolognak egy másik oldala is. A már nyugdíjban lévő nagyszülőkkel rendszerint „számolnak” a fiatalok: rájuk számítanak, mint gyer­mekfelügyelőkre, mint gyermeknyaraltatókra. És a nagyszülő ezt rendszerint szívesen, örömmel is vállalja. Sok nagymama, nagypapa sértve is érezné ma­gát, ha nem az unokájával tölthetné a nyár nagy részét. Vonatkozik ez városban, vidéken élő nyugdíjas, ám még jó egészségnek örvendő nagyszülőkre egyaránt. Ahol le­hetőség és igény van rá, ne fosszuk meg ettől az öröm­től sem az unokát, sem a nagyszülőt. De gondoljunk rá: a nyugdíjas jövedelem talán nem elég arra, hogy a nagyszülő hónapokon át gond nélkül el­lássa az unokákat. Van, aki szégyellené elfogadni. Ott más megoldást kell találni. Megoldás lehet százféle is. Lehet hasznos ajándék (ká­vé-tea, ruhafélék változatos sora), lehet egy felajánlás is: biztosítjuk a nagyszülők őszi-téli üdülését. Erre a legtöbb aktív dolgozónak módja van saját vállalati üdülőjében, szakszervezeti üdülőben, de elképzelhető magánmegoldás is, sőt talán valamelyik szomszédos or­szágba egy 5—10 napos utazást is befizethetünk „cseré­be” szezon után. Az a legfontosabb, hogy ne állítsunk senkit kész hely­zet elé. Ha eddig nem tettük meg, még most sem késő megbeszélni, hogyan képzelik a saját nyarukat, mit ké­rünk, s mit ajánlunk a számukra. Ne erőltessünk külföld di utazást, ha nehezen mozognak, de a gyereket se „sóz­zuk rájuk”, ha egészségük, vagy akár csak saját nyári programjuk nem engedi. Igyekezzünk úgy elrendezni mindent, hogy mindenki­nek a lehető legjobb legyen. Ez sokszor nem könnyű, sokszor meg kell alkudni bizonyos kialakult helyzetek­kel. A legtöbb idős szülő szívesen megtesz nyáron mindent az unokákért, de ne éljünk vissza ezzel, ne vegyük ter­mészetesnek az erre fordított fáradságot, a nagyszülő pedig, ha már felajánlotta, vagy akárcsak vállalta is az unokákat, ne éreztesse a saját gyermekeivel, hogy ő most „önfeláldoz”. Tudom: könnyű mindent így leírni, hiszen a papír tü­relmes, az élet — a napi kis dolgokban is — ennél sok­kal bonyolultabb. Sokféle érzékenységre kell vigyázni, sokféle érdekeket kell egyeztetni. De hiszen, éppen erről szól az írás ... . S. M. Az Építők Szakszerveze­tének Heves megyei Bizott­sága nemfégiben jelentést készített arról, hogy a hoz­zájuk tartozó 13 vállalatnál miként érvényesül a mun­kahelyi demokrácia. Ha lehetne népszerűségi sorrendet felállítani a fóru­mok között, úgy a pálmát minden bizonnyal a terme­lési tanácskozások, munka- értekezletek vinnék el. Ta­lán azért, mert ezek általá­ban kisebb kollektívákat érintenek, s az emberek maguk között nyíltabbak, kötetlenebbek. A felmerült kérdések: például a bér, a terv, vagy a kitüntetések, a közösséget közvetlenül érin­tik. Ezekről bátran monda­nak véleményt, hiszen a rendezvényen általában nem az első számú vezetők vesz­nek részt... A legnagyobb várakozás az első negyedévi tanácsko­zásokat előzi meg, hiszen a mérleg alapján a dolgozók ekkor kapnak tájékoztatást az előző év eredményeiről, a várható jövedelemszintről. Ennek ellenére e „megmoz­dulások” látogatottsága igen változatos képet mutat: a legtöbben ott jelennek meg, ahol munkaidőben szerve­zik. A dolgozók kérdéseire általában szóban válaszol­nak, de a jegyzőkönyvek ta­núsága szerint gyakoriak a Szerszámgépek egy sorban A Csepel Művek Szer­számgépgyárában öt saját gyártmányú, számjegyvezér­léses szerszámgépből álló, ún. integrált gyártórendszer dol­gozik. Itt készítik a csepeli szerszámgépek nagy sorozatú alkatrészeit. A termelékeny gyártórendszer méretpontos alkatrészgyártást biztosít. Képünkön a gyártórendszer (MTI fotó: Fehér József felv.) szakállas témák, illetve az általános, vagy kitérő vála­szok. A munkahelyi demokrácia fórumai közé tartoznak a szocialista brigádvezetők ta­nácskozásán, a rétegtalálko­zókon kívül a szakszerve­zeti taggyűlések, csoport- gyűlések. A hőskorban ezek a munka egyik központját jelentették, ma ott van na­gyobb jelentőségük, ahol ez a legmagasabb fórum. Már vannak a bizalmi testületi ülésen olyan felszólalások, ahol a bizalmi nyugodt lel­kiismerettel mondhatja, hogy előzőleg a csoport tag­jaival egyeztetett. Ugyan­akkor arra is akad példa, hogy a tagok nem tudják bizalmijuk, vagy még in­kább helyettese nevét. Ezek a jelzések arra irányítják a figyelmet, hogy a választá­sok előkészitését időben és megalapozottan kell elvé­gezni. A bizalmi csoportok, ve­zető bizalmiak ülései még nem tekintenek vissza nagy múltra, de hatásuk egyre erősebb. Fontos szerepet játszanak a tájékoztatásban, a kétoldalú információáram­lás megszervezésében. Az szb és a bizalmi testületi ülé­sek előkészítése, levezetése, értékelése már olajozottan megy. A vezetők véleményezése — noha nem ismeretlen a szakszervezeti munkában — még nem éri el a kívánt szintet, mert a véleménye­zést keverik például a minő­sítéssel. A felső vezetők munkájának értékelése szín­vonalas (hiába, érződik a tapasztalat), de akadnak még túl rövid, csak az ered­ménnyel, vagy csak a hi­bákkal foglalkozó nézetek. A középvezetőknél sokszor érződik a termeléscentrikus- ság, a minősítő főnök keze. Jó színvonalú vélemények készültek például a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, vagy a tervező vállalatnál, ugyanakkor elő­fordult olyan eset is, hogy a véleményezés ellenérzést, intrikát váltott ki. A demokrácia megvalósu­lásának alapvető feltétele, a megfelelő információáram­lás. Jó kezdeményezés, hogy a tanácsi építők, vagy az Eternit a fórumokat isme­retközlésre, nevelésre, okta­tásra is hasznosítja. Az Eg­ri Közúti Építő Vállalatnál kísérletképpen a kitünteté­sekre való javaslatokat írás­ban, név nélkül kérték, s ez aktivizálta a dolgozókat, ugyanakkor visszatetszést keltett, hogy a szabályoknak megfelelően a döntést nyílt szavazással, a termelési ta­nácskozás hozta meg. A gazdasági vezetők elis­merik a munkahelyi demok­rácia fórumainak fontos­ságát, az szb-titkárok szak­értelmét. Ma már nemcsak a felső vezetők vannak tisz­tában a demokrácia kedvező hatásával, terjed ez a véle­mény az „alsóbb” rétegek­ben is. Ugyanakkor fájlal­ják, hogy az egyenrangúsá­got nekik még ki kell vív­niuk. Kedvezőtlen viszont, hogy egyes tisztségviselők iskolázottsága, képessége nem felel meg a követelmé­nyeknek. A vázolt hiányosságok egyben a követendő célokat is megjelölik. Fontos a középvetők oktatása, jogkö­rének bővítése. A szakszer­vezeti tisztségviselők, tes­tületek feladata, hogy a sza­bályzatok szellemének és betűjének megfelelően dol­gozzanak. Gondoskodni kell arról — állapította meg a megyebi­zottság — hogy a termelési tanácskozásokon a vállalat- vezetés és az szb mindig képviselve legyen. A veze­tők véleményezésével kap­csolatos tapasztalatokat ki­bővített értekezleten értékel­jék, s a szükséges feladato­kat fogalmazzák meg. Fazekas Eszter Több párhuzamos folyamat egy időben Hazai számítógépes rendszervezérlők sorozatban KÉMIA A MEZŐGAZDASÁGBAN Lassú felzárkózás Hazai fejlesztésű számító- gépes rendszervezérlő ké­szülék sorozatgyártását kezd­ték meg az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában. A berendezéshez négy mik­roszámítógép. képernyős ki­jelző és mágneslemezes hát­tértároló tartozik. továbbá speciális nyomtató-ki író be­rendezés és szabvány mérő- készülékek is csatlakoztatha­tók hozzá. A számítógép — amelynek programozó nyel­ve a széles körben elterjedt BASIC — egyaránt alkalmas műszaki tudományos számí­tásokra. a mérnöki tervező- munka számítógépes se­gítésére és bonyolult, auto­matikus mérőrendszerek ve­zérlésére. Az ÉMG 777 típusú készü­lékből tavaly gyártották le az első 30 darabot, ezek ki­próbálása sikeresnek bizo­nyult. így a tapasztalatokat figyelembe véve elkezdték a sorozatgyártást. Szakembe­rek szerint a hazai fejlesz­tésű, kevés tőkés országiból származó alkatrészt tartal­mazó számítógép hasznosí­tásának tényleges lehetősé­géit még nem mérték fel igazán. Pillanatnyilag a fel­használók — például az Or­szágos Mérésügyi Hivatal, a Villamosipari Kutatóintézet — elsősorban mérőműszerek vezérléséhez alkalmazzák. A berendezés emellett szá­mítógépes tervezésre is jól használható: a Budapesti Műszaki Egyetem Hő- és Rendszertechnikai Intézeté­ben például a különböző elektronikus készülékek hő­technikai méretezését vég­zik a készülékkel, amely működés közben az egyes elektronikus alkatrészeik op­timális elrendezését és a szükséges hűtőberendezések elhelyezését tervezi meg. A mérnöki munka sok terüle­tén alkalmazható a készü­lékhez tartozó speciális szá­mitógépes programcsomag, amely lehetővé teszi külön­böző testek — például épü­letek — számítógépes térbe­li tervezését és a tervezett objektum képernyős megje­lenítését. A készülék fő erőssége a hazai fejlesztéseknél ma még egyedülálló és nemzetközi összehasonlításiban is kor­szerűnek számító négy mik­roszámítógépből álló multi­processzoros felépítése. Ser gítségével több párhuzamos folyamat egy időben leját­szódhat például miközben a főprocesszor elvégzi az ada­tok kiértékelését, végrehajt­ja a szükséges számításokat addig a display processzor folyamatosan megjeleníti, a képernyőn a pillanatnyi — grafikus vagy adatszerű — eredményt. A most megkezdett soro- zátgyártás darabjait előre­láthatóan belföldi felhaszná­lók állítják majd üzembe, de tárgyalások folynak kül­földi értékesítésről is. Egyes előrejelzések szerint hazánkban az ezredfordulón mintegy 8 százalékkal kisebb lesz az egy főre jutó mező- gazdasági terület, mint nap­jainkban. Ebből persze az is következik, hogy legalább ennyive» több élelmiszert kell termelni ahhoz, hogy a mostani, kedvező élelmi­szer-ellátást megtarthassuk. Ez azonban nem is elég. hi­szen az agrártermékek je­lenleg is a népgazdasági ex­port jelentős hányadát ad­ják. Úgy tűnik, ez később sem változik, hiszen a világ­ban eladható az élelmiszer. A derűlátásra mindenekelőtt az ad okot, hogy a világ népessége növekszik, az ez­redfordulón mintegy 6,5 milliárd ember él majd a földön. Ezzel szemben a mezőgazdasági terület az 1,48 milliárd hektárról 1.54 milliárd hektárra növek­szik. tehát csak négy száza­lékkal lesz több. E számok jelzik, hogy az élelmiszerre a következő évtizedekben is nagy szükség lesz. Élelmiszer és ipari nyersanyag Az agrártermelés bővíté­sének másik lehetőségét az adja, hogy a növényi termé­kek a világ egyre növekvő energia éhségének -mérséklé­sére is alkalmasak. A bio­massza ugyanis nemcsak élelmiszer, hanem a követ­kező évtizedek szerves ké­miai iparának nyersanyag is lehet. Az agrártermékek piaca tehát bővíthető, de ezt csak akkor érhetjük el. ha a ter­melés is növekszik. Mosta­náig kedvezőek a tapaszta­latok. Az elmúlt tíz eszten­dőben a mezőgazdaság ter­melése 56 százalékkal. az élelmiszeriparé 48 százalék­kal. az erdőgazdálkodásé 47 százalékkal növekedett. Eb­ben az időszakban világszer­te hazánk érte el a legna­gyobb fejlődést az egy főre jutó kenyérgabona-. hús-, tej- és tojástermelésben. Mindezek alapját a termő­föld jelentette. Annak ész­szerű hasznosítását úgy ér­hettük ei hogy közben emelkedett az ipari eredetű anyagok felhasználása. Ezt egyebek között jelzi, hogy tíz esztendő alatt a mező- gazdaság termelőeszköz-fel­használása 60 százalékkal növekedett, de ezen belül kétszeresére nőtt az ipari eredetű anyagoké. A termelési költségek Nemrégiben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tartott vegyészkonferencián azt vizsgálták kutatók és gyakorló szakemberek, hogy a kémiai eredetű anyagok miként segíthetik a mező- gazdasági termelés fejlődé­sét. Tény: tíz év alatt a mű­trágya-felhasználás 150 ki­lóról 293 kilóra emelkedett, s ugyanebben az időben négy kilóval nőtt a növény, védőszer-felhasználás, s el­érte a 12 kilót hektáronként. Tavaly már 9,3 miilliárd fo­rint értékű műtrágyát szór­tak ki a gazdaságok föld­jeikre, és 8 milliárd farin- értékű növényvédő szert permeteztek ki. Nem vi tartható, hogy a kémia tudománya és vegyi­pari gyakorlata naponta je­len van a mezőgazdasági üzemekben. Ezt egyébként érzékelik a szakemberek a termelési költségek számba, vételekor is. A kukoricater­melés költségeinek ugyanis 28 százalékát a műtrágyázás. 17 százalékát a növényvéde­lem adja, tehát, a kémiai anyagok csaknem felét je­lentik a termelési költsé­geknek. Visszatérő gondok Ahhoz, hogy a növények hozamát a jövőben is nö­velni tudják a gazdaságok, a magas biológiai értékű fajtákon kívül ki kell elégí­teni tápanyagszükségletüket. meg kell védeni a növénye­ket a kórokozóktól és a kártevőktől. Ezt persze jó) tudják a szakemberek, hi­szen a közepes méretű ter­melőszövetkezetekben. álla­mi gazdaságokban is tucat­nyi a diplomások száma, kellően felvértezettek a ter­meléshez szükséges szakis­meretekkel. A kérdés sok­kal inkább az: képesek-e ka­matoztatni szaktudásukat? Mert az ismeretek vajmi keveset érnek, ha nincsenek szinkronban a gyakorlattal. Másképpen fogalmazva: hiá­ba tudják a szakemberek pontosan, melyik növényt milyen növényvédő szerrel lehet legjobban megvédeni a károsítóktól. mennyi mű­trágyát kell kiadagolni a leggazdaságosabb termelés­hez. ha ezeket a kémiai anyagokat nem tetszésük szerint szerezhetik be. Az pedig szakmai körök, ben közismert, hogy a leg­keresettebb növényvédő sze­rekből kevesebb van a szük­ségesnél, helyettük kevésbé hatásos szereket kénytelenek használni a gazdaságok. Ta­vaszonként visszatérő gond az is. hogy a műtrágyák vá­lasztéka nem igazodik a ter­mesztett növények igényei­hez. Sok műtrágya elpazar. lódik, mert nincs elegendő tárház, elavultak a műtrá­gyaszórás gépei. A tudomány és a termelés szakmai igénye tehát előbb­re tart a jelenlegi gyakorlat­nál. Az egyeztetés, a lema­radás megszüntetése pedig sürgető szükségszerűség, hi­szen a jelenleg kedvező élelmiszer-ellátás fenntartá­sa és az export további bő­vítése ezt megköveteli. V. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents