Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 13., szerda A gála csúcsát adta a Vidróczki nép- táncegyüttes (Fotó: Kőhidi Imre; „Elindultam szép hazámból” — énekelte a pedagógusok vegyeskara. Kalocsai Mik- lósné vezényletével. A Muzsikus Céh leánykara A 350 éves Berze Nagy János gimnázium Berecz Endréné betanításában készült irodalmi összeállításából adott elő részleteket Országos irodalmi pályázat A szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet KlSZ-bdzottsága és a KISZ Békés megyei Bizottsága a Béke-Vil ág tanács által Szófiában 1974-ben meghirdetett „Békefelfhívás” 10. év- tordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet. Elfogadnak minden olyan irodalmi alkotást, amely kapcsolatban áll a békefelhívással, a világbókével és publikálására 1981. szeptember 1-ig még sehol nem került sor. A pályázat jeligés! A pályaművek mellé lezárt borítékban csatolják a jelentkezők a nevüket és pontos címüket. A beküldést határidő: 1984. szeptember 1. A legjobb alkotásokat önálló kötetben jelentetik meg. Mindhárom csoportban 1—3. díjat osztanak ki 2000—3500 és 5000 forint értékben. A pályázatot a következő címre kell eljuttatni: Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet 5541 Szarvas, Szabadság u. 94—66. Pf. 60. Egy nő a zenekar élén A karmesterpálca — hangszer Mint hírül adtuk, megyénkből négyen vettek részt a Népművelési Intézet által szervezett négyéves karmesteri tanfolyamon, s az elmúlt hetekben adtak tanúbizonyságot a megszerzett ismereteikről. A vizsgahangverseny után kérdeztük meg Gulyásné Székely Évát, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanársegédjét arról milyen szakmai fogásokat tanult, s hogyan szánta el magát arra, hogy megszerzi ezt a képesítést. — Hosszú évek óta játszom az Egri Szimfonikusoknál, no meg vezetem a főiskola kamarazenekarát, így jelentkeztem. Amatőrök számára ez az egyetlen ilyen lehetőség. Nem kis megterhelést jelentett, hiszen havonta vettünk részt konzultációkon, fel kellett készülni több elméleti tárgyból — zeneelméletből, stílustörténetből és partitúra-játékból —, s emellett bizonyítani kellett gyakorlati ismereteinket is. Előbb saját magunk alakítottunk alkalmi zenekart, majd a győri együttes élére állítottak felváltva bennünket. Nyaranként bentlakásos képzést kaptunk. A színvonalra nem lehetett panasz, mert ugyanazok vezették a foglalkozásainkat, mint a Zeneakadémián. — Azt hiszem, szokatlan látvány egy nő a zenekar élén, már csak azért is, mert a frakk, a karmesterek „munkaruhája” nehezen képzelhető el a gyengébb nem képviselőjén... — Valóban él némi előítélet, de ez egyre inkább elhalványul. A háttérben az is meghúzódott, hogy fizikai állóképesség is kell ahhoz, hogy valaki egy hosszabb művet elvezényeljen. Azt hiszem, a nők sok új szint hozhatnak a pulpitusra állva, mert líraibb szemléletünkkel világlátásunkkal érdekesen „tálalhatunk” zeneműveket. A karmesteri pálca is olyan, mint egy hangszer: sok mindent ki lehet véle fejezni, különböző személyiségek másként és másként olvashatják az azonos partitúrát. — Ha már itt tartunk, kérem mondja el számunkra, hogy mit is „mutogat” (Fotó: Szántó György) a zenekar élén álló, mit árulnak el a mozdulatai... — A két kéz egymástól függetlenül mozdul, a jobbal a metrumot, a zene lüktetését irányítja a karmester, a ballal a saját elképzeléseit közvetíti. Nagy lehetőség, hogy nemcsak a kottában „látható”, hanem a bennünk rejtező indulatoknak, érzelmeknek is hangot tudunk adni. Vannak zenei korszakok, amelyekben az alkotók több szabadságot adtak az előadó számára. A romantika például számomra ezért kedves. — Mondana a kötetlen előadásmódra valamilyen példát? — Az egyik vizsgadarabunk Farkas Ferenc Mátrai táncok című műve volt. Itt ugyan be van jelölve, hogy növelni kell a hangerőt, de azt már mi szabhattuk meg, hogyan. Én szinte a semmiből indítottam, s jutottam el a hangos részhez. Az egyik hevesi kollégám viszont hatásszünetet is tartott. — Véleménye szerint, mitől válik egyéniséggé egy karmester, s mi a titkuk a legnagyob baknak ? — Akad,, aki ragaszkodik a zeneszerző utasításaihoz, s úgy szólal meg irányításával a mp, ahogy papírra ' van fektetve. Az ilyen megbízható dirigenseknek nem látványos a vezénylése, viszont rendkívül pontos. Ennek ellenkezője például- Nikolisz Trikolidisz göröp művész, aki úgy irányítja a zenekart, hogy az valóságos színészi játékká válik. Nagyvonalú, keresi az új utakat. Persze a két szélsőség között számos lehetőség van, az érzelmi töltés, a mondandó a legfontosabb. —- Hogyan látja az egri zenei életet, mint zenész és most már mint karmester. .. ? — Sajnos, a megfelelő hangversenyterem hiánya megérződik az elmúlt években : koncertről koncertre Ugyanazokat az arcokat látjuk a széksorokban, csak a régi hívek maradnak meg. Talán, ha újra a színházban szerepelhet az Egri Szimfonikus Zenekar, s több más neves együttes, nagyobb teret hódíthat az élő zene. Mert vaEjuk be őszintén: sokakat elcsábított az egyre tisztább, nívósabb gépi muzsika. Eredményesen konkur- rálni csak jó akusztikájú és esztétikus színhelyen lehet. — Milyen tervei vannak a frissen végzett dirigensnek? — Természetesen szeretnék vezényelni, de a hivatásom szerint pedagógus vagyok. A főiskolára kerülő és a zenekari munka iránt érdeklődő hallgatók számára kívánok hasznos ismereteket adni. A tanfolyam elvégzése után sokkal több ismerettel rendelkezem. Az serei mellékes, hogy végre családommal is több időt tölthe- tek. Az elmúlt években sok áldozatot hoztak értem, hogy eredményesen megfeleljek a követelményeknek. Gábor László 11/2. Természetesen szánjuk szegény asszonyt, rettenetes lehet ennyire félni egy kutyától, talán egy idegorvos, vagy pszichológus segíthetne rajta, de azért mégiscsak jobban sajnáljuk Bun- dit, mert neki csak annyi a bűne, hogy kutyának született, és ezen nem segíthet senki. Ügy gondoljuk, talán mégiscsak könnyebb lenne azzal a nővel megértetni, hogy félelme beteges rettegés, és mivel ez sajnálatosan így van, helyesebb lenne, ha az erős dróthálóval, jól zárható vaskapuval védett telkükön sétálgatna, vagy, ha az erdőszélre vágyik, vigyen magával kísérőt, elvégre bármikor felbukkanhat egy másik kutya, és miatta csak nem irtható ki a környék összes ebe; mint Bundival azt, hogy mostantól kezdve nincs joga kószálni, egyáltalán semmiféle jogai nincsenek, hiába a tisztességtudás, szorgalom, hűség, de még a gyermeki kedély is, az ilyen teremtményeket bármikor, bármiért láncra verhetik.^ — Muszáj volt megkötni. Nagyon sajnálnám ezt a kutyát... Váltunk még néhány mondatot az egészségről, időjárásról, aztán elbúcsúzom. Bundi, csalódásában, hogy távozom, és ő még mindig nem szabadul, szivet tépő- en zokogni kezd, a földre hemperedlk, őrjöngve rázza nyakán a láncot. András bácsi lehajol hozzá, nyakát veregetve nyugtatja. Buta kutya, buta kutya. Nem meri elengedni most sem, pedig a szomszédok bevonultak már nagyszerű házukba, ott villog a tévé kékes fénye mindkét panoráma- ablak üvegén, mert még elrohan, eltekereg, és nem hagyja magát megfogni reggel. Buta kutya, buta falusi kutya. A már csaknem koromsötétben hazafelé botladozva egyszer csak az eszembe villan: hogy is van ez? Hogyan mondta a derék bor- mérő vagy tésztagyártó? „Majd tesz róla.” Pontosan így. És ennek jelentése van. Nem azt tehát, hogy bemegy a tanácshoz, feljelenti a rendőrségen, bíróságon, herkópátemél, nem. Majd ő maga tesz róla. Küzdelmes élete során rájött, hogy mindenféle hatóságok nem nagyon törik magukat efféle kutyapörök után, és ha bejelentést tesz, várhat egy darabig, tanúkat szerezhet, hogy a kutya veszélyes, esetleg bizonyítványt felesége nyavalyatörösségé- ről... meghallgatják a gazdát, más szomszédokat, aztán nagy sokára hoznak valamilyen, őt bizonyosan nem teljesen kielégítő határozatot. .. na nem, erre neki nincs idege. Egyszerűbb és biztosabb, ha maga tesz róla. Ha. András bácsi egy napon megmérgezve vagy agyonverve találja Bundit, szaladgáljon ő a hivatalokba, kerítsen ő tanúkat, mutasson fel ő minden kétséget kizáró bizonyítékokat arra, hogy szomszédja irtotta ki a kutyáját. Ö pedig dinamikus, vállalkozó kedvű ember, akinek még esze is van, mire vitte volna, ha minden ilyen apró ügyből kázust csinálna. A jogalapköve kérem szépen, a bizonyítás, és akinek nincsenek bizonyítékai, az szép ugyan lehet, de a pofáját jobb, ha befogja. Különben isr ideje -tudomásul venni, hogy mint a legkülönb ember, mostantól ő diktálja a szokásrendet. És ha ez valakinek nem tetszik, majd ő tesz róla, hogy tessék. Bosszankodom, mennyire nehézkes vagyok. Hogy megint és ismét csak később esik le a tantusz. Lám, András bácsi azonnal értett a szóból: „sajnálnám ezt a kutyát”. Intelligensebb nálam, vagy nem hiába .tapasztalt meg saját, élő bőrén is egynéhány másféle világot? Megvacsorázom, megiszom a vacsora utáni üveg sörömet. Hiába csukom be az ajtót, állandóan hallom Bundi vonyítását. Görcsösen nyelek, és dobhártyámon hallom szívem dörömbölését. Tennem kell valamit, mert felrobbanok a csendes sza- lonnázgatás közben: talán megszöktetem Bundit... beverem egy fél téglával azt a gyönyörű panoráma-ablakot. .. vagy előszedem a hirtelen vendégeket váró pálinkát a hátsó polcról... A kábulat jó, a nehézkes, bamba fej, a beletörődő kocsmai filozofálgatás... vonyíf egy kutya, hát majd abbahagyja. .. az emberek meg, drága barátom, bizony sokak és sokfélék. Vannak köztük gyávák és hülyék, be- szari széplelkek, vannak akik kitanulják a csíziót, és nem ijednek meg a saját árnyékuktól. A világ már csak ilyen. A sok között aztán még olyan is akad, aki csak akkor érzi magát — életét és vagyonát — biztonságban, csak akkor tud édesdeden aludni is, ha az a valaki, akiről úgy hiszi, félnie kell, egész éjjel ott vonyít lánc- raverve az ablaka alatt... i (Vége) Gála— méltó színvonalon Ünnepi gálaműsorral fejeződtek be a Gyöngyös alapításának 650. évfordulóját köszöntő ünnepségek: a város amatőr együttesei adtak ízelítőt tudásukból, felkészültségükből. Zvolszky Zita illusztrációja
