Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-13 / 137. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 13., szerda A gála csúcsát adta a Vidróczki nép- táncegyüttes (Fotó: Kőhidi Imre; „Elindultam szép hazámból” — énekelte a pedagógusok vegyeskara. Kalocsai Mik- lósné vezényletével. A Muzsikus Céh leánykara A 350 éves Berze Nagy János gimnázium Berecz Endréné betanításában készült irodalmi összeállításából adott elő részleteket Országos irodalmi pályázat A szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet KlSZ-bdzottsága és a KISZ Békés megyei Bi­zottsága a Béke-Vil ág tanács ál­tal Szófiában 1974-ben meghir­detett „Békefelfhívás” 10. év- tordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet. Elfogadnak minden olyan iro­dalmi alkotást, amely kapcso­latban áll a békefelhívással, a világbókével és publikálására 1981. szeptember 1-ig még sehol nem került sor. A pályázat jeligés! A pálya­művek mellé lezárt borítékban csatolják a jelentkezők a nevü­ket és pontos címüket. A be­küldést határidő: 1984. szeptem­ber 1. A legjobb alkotásokat önálló kötetben jelentetik meg. Mindhárom csoportban 1—3. díjat osztanak ki 2000—3500 és 5000 forint értékben. A pályázatot a következő címre kell eljuttatni: Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet 5541 Szarvas, Szabadság u. 94—66. Pf. 60. Egy nő a zenekar élén A karmesterpálca — hangszer Mint hírül adtuk, megyénkből négyen vettek részt a Népművelési Intézet által szervezett négyéves kar­mesteri tanfolyamon, s az elmúlt hetekben adtak ta­núbizonyságot a megszerzett ismereteikről. A vizsga­hangverseny után kérdeztük meg Gulyásné Székely Évát, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanársegéd­jét arról milyen szakmai fogásokat tanult, s hogyan szánta el magát arra, hogy megszerzi ezt a képesítést. — Hosszú évek óta ját­szom az Egri Szimfoniku­soknál, no meg vezetem a főiskola kamarazenekarát, így jelentkeztem. Amatőrök számára ez az egyetlen ilyen lehetőség. Nem kis megter­helést jelentett, hiszen ha­vonta vettünk részt konzul­tációkon, fel kellett készül­ni több elméleti tárgyból — zeneelméletből, stílustörté­netből és partitúra-játékból —, s emellett bizonyítani kel­lett gyakorlati ismereteinket is. Előbb saját magunk ala­kítottunk alkalmi zenekart, majd a győri együttes élé­re állítottak felváltva ben­nünket. Nyaranként bentla­kásos képzést kaptunk. A színvonalra nem lehetett pa­nasz, mert ugyanazok vezet­ték a foglalkozásainkat, mint a Zeneakadémián. — Azt hiszem, szokatlan látvány egy nő a zenekar élén, már csak azért is, mert a frakk, a karmeste­rek „munkaruhája” nehezen képzelhető el a gyengébb nem képviselőjén... — Valóban él némi elő­ítélet, de ez egyre inkább elhalványul. A háttérben az is meghúzódott, hogy fizikai állóképesség is kell ahhoz, hogy valaki egy hosszabb művet elvezényeljen. Azt hiszem, a nők sok új szint hozhatnak a pulpitusra áll­va, mert líraibb szemléletünkkel világlátásunkkal érdekesen „tálalhatunk” zeneműveket. A karmesteri pálca is olyan, mint egy hangszer: sok min­dent ki lehet véle fejezni, különböző személyiségek másként és másként olvas­hatják az azonos partitúrát. — Ha már itt tartunk, kérem mondja el számunk­ra, hogy mit is „mutogat” (Fotó: Szántó György) a zenekar élén álló, mit árulnak el a mozdulatai... — A két kéz egymástól függetlenül mozdul, a job­bal a metrumot, a zene lük­tetését irányítja a karmes­ter, a ballal a saját elkép­zeléseit közvetíti. Nagy le­hetőség, hogy nemcsak a kottában „látható”, hanem a bennünk rejtező indula­toknak, érzelmeknek is han­got tudunk adni. Vannak ze­nei korszakok, amelyekben az alkotók több szabadságot adtak az előadó számára. A romantika például számom­ra ezért kedves. — Mondana a kötetlen elő­adásmódra valamilyen pél­dát? — Az egyik vizsgadara­bunk Farkas Ferenc Mátrai táncok című műve volt. Itt ugyan be van jelölve, hogy növelni kell a hangerőt, de azt már mi szabhattuk meg, hogyan. Én szinte a semmi­ből indítottam, s jutottam el a hangos részhez. Az egyik hevesi kollégám viszont ha­tásszünetet is tartott. — Véleménye szerint, mi­től válik egyéniséggé egy karmester, s mi a titkuk a legnagyob baknak ? — Akad,, aki ragaszkodik a zeneszerző utasításaihoz, s úgy szólal meg irányításá­val a mp, ahogy papírra ' van fektetve. Az ilyen meg­bízható dirigenseknek nem látványos a vezénylése, vi­szont rendkívül pontos. En­nek ellenkezője például- Nikolisz Trikolidisz göröp művész, aki úgy irányítja a zenekart, hogy az valóságos színészi játékká válik. Nagy­vonalú, keresi az új utakat. Persze a két szélsőség kö­zött számos lehetőség van, az érzelmi töltés, a mondan­dó a legfontosabb. —- Hogyan látja az egri zenei életet, mint zenész és most már mint karmes­ter. .. ? — Sajnos, a megfelelő hangversenyterem hiánya megérződik az elmúlt évek­ben : koncertről koncertre Ugyanazokat az arcokat lát­juk a széksorokban, csak a régi hívek maradnak meg. Talán, ha újra a színházban szerepel­het az Egri Szimfonikus Ze­nekar, s több más neves együttes, nagyobb teret hó­díthat az élő zene. Mert vaEjuk be őszintén: sokakat elcsábított az egyre tisz­tább, nívósabb gépi muzsi­ka. Eredményesen konkur- rálni csak jó akusztikájú és esztétikus színhelyen lehet. — Milyen tervei vannak a frissen végzett dirigensnek? — Természetesen szeret­nék vezényelni, de a hivatá­som szerint pedagógus va­gyok. A főiskolára kerülő és a zenekari munka iránt ér­deklődő hallgatók számára kívánok hasznos ismereteket adni. A tanfolyam elvégzé­se után sokkal több isme­rettel rendelkezem. Az serei mellékes, hogy végre csalá­dommal is több időt tölthe- tek. Az elmúlt években sok áldozatot hoztak értem, hogy eredményesen megfeleljek a követelményeknek. Gábor László 11/2. Természetesen szánjuk sze­gény asszonyt, rettenetes le­het ennyire félni egy kutyá­tól, talán egy idegorvos, vagy pszichológus segíthet­ne rajta, de azért mégis­csak jobban sajnáljuk Bun- dit, mert neki csak annyi a bűne, hogy kutyának szüle­tett, és ezen nem segíthet senki. Ügy gondoljuk, talán mégiscsak könnyebb lenne azzal a nővel megértetni, hogy félelme beteges rette­gés, és mivel ez sajnálato­san így van, helyesebb len­ne, ha az erős dróthálóval, jól zárható vaskapuval vé­dett telkükön sétálgatna, vagy, ha az erdőszélre vá­gyik, vigyen magával kísé­rőt, elvégre bármikor fel­bukkanhat egy másik ku­tya, és miatta csak nem irtható ki a környék összes ebe; mint Bundival azt, hogy mostantól kezdve nincs joga kószálni, egyáltalán semmiféle jogai nincsenek, hiába a tisztességtudás, szor­galom, hűség, de még a gyermeki kedély is, az ilyen teremtményeket bármikor, bármiért láncra verhetik.^ — Muszáj volt megkötni. Nagyon sajnálnám ezt a kutyát... Váltunk még néhány mon­datot az egészségről, időjá­rásról, aztán elbúcsúzom. Bundi, csalódásában, hogy távozom, és ő még mindig nem szabadul, szivet tépő- en zokogni kezd, a földre hemperedlk, őrjöngve rázza nyakán a láncot. András bácsi lehajol hozzá, nyakát veregetve nyugtatja. Buta kutya, buta kutya. Nem me­ri elengedni most sem, pe­dig a szomszédok bevonul­tak már nagyszerű házuk­ba, ott villog a tévé kékes fénye mindkét panoráma- ablak üvegén, mert még el­rohan, eltekereg, és nem hagyja magát megfogni reg­gel. Buta kutya, buta falu­si kutya. A már csaknem koromsö­tétben hazafelé botladozva egyszer csak az eszembe vil­lan: hogy is van ez? Ho­gyan mondta a derék bor- mérő vagy tésztagyártó? „Majd tesz róla.” Pontosan így. És ennek jelentése van. Nem azt tehát, hogy be­megy a tanácshoz, feljelen­ti a rendőrségen, bírósá­gon, herkópátemél, nem. Majd ő maga tesz róla. Küzdelmes élete során rá­jött, hogy mindenféle ható­ságok nem nagyon törik magukat efféle kutyapörök után, és ha bejelentést tesz, várhat egy darabig, tanúkat szerezhet, hogy a kutya ve­szélyes, esetleg bizonyítványt felesége nyavalyatörösségé- ről... meghallgatják a gaz­dát, más szomszédokat, az­tán nagy sokára hoznak va­lamilyen, őt bizonyosan nem teljesen kielégítő határoza­tot. .. na nem, erre neki nincs idege. Egyszerűbb és biztosabb, ha maga tesz ró­la. Ha. András bácsi egy na­pon megmérgezve vagy agyonverve találja Bundit, szaladgáljon ő a hivatalok­ba, kerítsen ő tanúkat, mu­tasson fel ő minden kétsé­get kizáró bizonyítékokat ar­ra, hogy szomszédja irtotta ki a kutyáját. Ö pedig di­namikus, vállalkozó kedvű ember, akinek még esze is van, mire vitte volna, ha minden ilyen apró ügyből kázust csinálna. A jogalap­köve kérem szépen, a bizo­nyítás, és akinek nincsenek bizonyítékai, az szép ugyan lehet, de a pofáját jobb, ha befogja. Különben isr ideje -tudomásul venni, hogy mint a legkülönb ember, mostan­tól ő diktálja a szokásren­det. És ha ez valakinek nem tetszik, majd ő tesz róla, hogy tessék. Bosszankodom, mennyire nehézkes vagyok. Hogy me­gint és ismét csak később esik le a tantusz. Lám, And­rás bácsi azonnal értett a szóból: „sajnálnám ezt a ku­tyát”. Intelligensebb nálam, vagy nem hiába .tapasztalt meg saját, élő bőrén is egy­néhány másféle világot? Megvacsorázom, meg­iszom a vacsora utáni üveg sörömet. Hiába csukom be az ajtót, állandóan hallom Bundi vonyítását. Görcsösen nyelek, és dobhártyámon hallom szívem dörömbölését. Tennem kell valamit, mert felrobbanok a csendes sza- lonnázgatás közben: talán megszöktetem Bundit... be­verem egy fél téglával azt a gyönyörű panoráma-abla­kot. .. vagy előszedem a hir­telen vendégeket váró pá­linkát a hátsó polcról... A kábulat jó, a nehézkes, bamba fej, a beletörődő kocs­mai filozofálgatás... vonyíf egy kutya, hát majd abba­hagyja. .. az emberek meg, drága barátom, bizony so­kak és sokfélék. Vannak köztük gyávák és hülyék, be- szari széplelkek, vannak akik kitanulják a csíziót, és nem ijednek meg a saját árnyé­kuktól. A világ már csak ilyen. A sok között aztán még olyan is akad, aki csak akkor érzi magát — életét és vagyonát — biztonságban, csak akkor tud édesdeden aludni is, ha az a valaki, akiről úgy hiszi, félnie kell, egész éjjel ott vonyít lánc- raverve az ablaka alatt... i (Vége) Gála— méltó színvonalon Ünnepi gálaműsorral fejeződtek be a Gyöngyös alapításának 650. évfor­dulóját köszöntő ünnep­ségek: a város amatőr együttesei adtak ízelítőt tudásukból, felkészültsé­gükből. Zvolszky Zita illusztrációja

Next

/
Thumbnails
Contents