Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-13 / 137. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. júniui 13., tzwéa f. Az ifjúság és a szórakozás Emberformáló szerep Nem is könnyű a szórako­zás helyét kijelölni az embe­ri tevékenységek rendszeré­ben. A legtöbb igyekezet ar­ra irányul, hogy a szórakoz­tatást minél élesebben elkü­lönítsük a munkától, mond­ván: a szabad időnek az a leginkább szabad része, ame­lyet ezzel a csak szubjektív választásoknak alávetett fog­lalatossággal töltünk. Az em­ber a munkájában azonban nemcsak a fenntartásához szükséges javakat termeli meg, hanem emberi viszo­nyait is. A munkában ala­pozódik meg, dől el a szóra­kozás milyensége, minősége is. Ezért képtelenség elszige­telt, társadalmi összefüggés rendszerétől elszakított vizs­gálata. Többek között ezért siker­telenek azok a kísérletek, amelyek mintegy önmagában akarják megjavítani a fiatal korosztályok szórakoztatását. Sajtóviták és határozatok szólnak arról, hogy most már elodázhatatlan az ifjúság szórakozásának, szórakozta­tásának radikális megújítása. Nagyrészük a jelenségek szintjénél nem hatol mé­lyebbre. Az persze nem vé­letlen, hogy nem a középko­rúak vagy idősek hasonló problémáit tűzik napirend­re. A felnövekvő nemzedékek életében ugyanis kitüntetett szerepe van a szórakozásnak, és feltűnővé, kényelmetlen­né válik, ha összekapcsoló­dik azokkal a szélsőséges, sokszor zajos és agresszív formával, amelyek terjedésé­nek naponta tanúi lehetünk. Eltűntek a csövesek, helyüket a punkok a roc­kerek foglalták el, az új hullámos zenekarok követői és a ki tudja még miféle ellenkulturális magok körül szerveződő csoportok. Jelen­létük tagadhatatlan — és kényelmetlen. Ott vannak az aluljárókban, a parkokban, a művelődési házak előte­reiben hangos zenéjükkel, feltűnő viseletűkkel szemet szúrva, és agressziójukkal ellenkező előjelű, de ugyan­olyan minőségű agressziót kiváltva az idősebbek nagy részéből. Az ifjúság szórakozása — mint ahogy az ifjúság egé­sze — nem azonos néhány zenekar köré szerveződő, pár száz vagy ezer gyerek szórakozási szokásaival. Ok szélsőséges formákban csak reprezentálják azt a folya­matot, amelynek megisme­rését, megértését nem a szo­ciálisan hátrányos helyzetű, családi kötelékeitől elsza­kadt kissebbségnél kellene elkezdeni, sokkal inkább az átlagos, iskolába járó, dol­gozó fiatalok kijrében. A szórakozás rétegspecifi­kus tevékenység. Ahogy nincs egységes, homogén ifjúság, nincs, nem is lehet egységes szórakozási forma és szokás- rendszer sem. Ezért veszé­lyes. Tévútra vivő a fiatal­ság szórakozását azonosítani egy-egy rétegével, vagy cso­portjával. És ezért nem sza­bad minduntalan egybekap­csolni a könnyű jelzővel, s mint afféle felesleges dolgot, a kereskedelmi vállalkozások prédájává tenni. Magyarországon is egyre professzionálisabbá kezd válni a show-business. Ko­moly anyagi érdekeltségek fekszenek a rock-zenében, az ezzel kapcsolatos lemez­kiadásban és koncertszerve­zésben. De ugyanezek az elemek megjelennek a rek­lámban, a propagandában is. Az ezzel összefüggő tevé­kenységnek nemcsak a mun­kaerő újratermelésében van fontos funkciója, hanem ab­ban is, hogy eszméket, ma­gatartásmintákat, emberi vi­szonyokat közvetítsen. És ezen a ponton már igazán van mit vizsgálni a józannak nevezett többség körében. Az első szembetűnő jel a szórakozási formák és tartalmak konzervativizmu­sa. Változatlanul továbbél­nek a már félévszázada ki­alakult slágerminták, még akkor is, ha a korszerűség jegyében hangzásuk, előadás­módjuk átvette a legújabb kor divatjait. Érdekes és ta­nulságos összehasonlítani a ma divatos dalok szövegeit egy néhány évtizeddel ez­előtti válogatás „verseivel”. Nem csak a sláger es fordu­latok hasonlósága a meg­döbbentő, a szellem azonos­sága is. A szórakoztató ipar ma is azokat a szövegeket tartja terjesztésre érdemes­nek, amelyek az önfeledt be­letörődésre, az élet élvezé­sére, a pillanat örömeinek megragadására szólítanak fel. De az édeskés líra ellen fellépő kőkeménynek, prog- resszívnek mutatkozó irány­zatok sorsa sem sokkal kü­lönb. Amint kiszakadnak saját közegükből, és beke­rülnek a szórakoztató ipar vérkeringésébe, jól fésült szalon-lázadókká, híveiket megnyugtatni, leszerelni igyekvőkké válnak. A legutóbbi Ki, mit, tud? televíziós adásaiban szinte nyomát se láttuk annak, hogy az utóbbi két évben több ezer új hullámosnak nevezett amatőr együttes alakult és dolgozik. Ott vol­tak viszont a hagyományos tánczene, a lefutott rock és a nálunk a népszerűség el­lenére is idegen country reprezentánsai. A szórakozás nemcsak a munkaerő újratermelésben tölt be nélkülözhetetlen sze­repet, de ideológiák közvetí­tésére, emberformálásra is alkalmas. Ezért volna rossz, ha a közművelődés intézmé­nyei arra kényszerülnének, hogy a szórakoztatással, ki­váltképpen a fiatalság szóra­koztatásával biztosítsák a művelődési, önművelődési programok költségeit. Ha a szórakoztató rendezvények­től megvonjuk a dotációt, óhatatlanul teret nyer annak legolcsóbb legkommerszebb vonulata. Ez esetben a jövő Motolla, avagy Néprajzi tábor Ópusztaszeren A KISZ Csongrád megyei Bizottsága, a szegedi Ifjúsá­gi Ház, a Népművelési In­tézet 10 napos néprajzi tá­bort szervez 1984. augusz­tus 3—12. között az ópuszta­szeri Nemzeti Emlékpark­ban, sátoros elhelyezéssel. A Motolla néprajzi tábor­összeóllította: Németi Zsuzsa Szellemi „közelharc" A tények beszédesek... Hátrányos helyzetű diákok Karácsondon Sándor Robi Sokat emlegtjük őket, mindig hangsúlyozva a ki­emelt törődés fontosságát. Azt azonban kevésbé fesze­getjük, hogy milyen módsze­rek hadbavetésével enyhít­hető vagy számolható fel á veszélyeztetett, illetve hátrá­nyos helyzet. Különösképp falun, ahol sokkal többen vannak, mint városon, ahol felkarolásuk hatványozott helytállást kí­ván, követel a nevelőktől. Az izgalmas kérdéskört elemeztük a karácsondi Ál­talános Iskolában, felsora­koztatva a mindennél beszé­desebb, a bizonyító erejű té­nyeket. Rajt, segítséggel Dán Gyula, igazgató nem­csak a kifejező statisztikai mutatókra utal, hanem a megkülönböztetett figyelem­re is. — Háromszáznegyven ta­nulónk közül negyvenhaton igénylik fokozott támogatá­sunkat. Az első teendő a családi körülmények, avisz- szahúzó motívumok alapos feltérképezése, az adottságok és a személyiségjegyek szám­bavétele, mérlegelése. Ez érthető, ugyanis mindenki sajátos módon közelíthető meg. Ezt követően arra tö­rekszünk, hogy megkönnyít­sük rajtjukat. Valamennyien napközisek, azaz tanári fel­ügyelet segíti másnapra való felkészülésüket. Mindannyi­an élvezik a differenciált foglalkozás nyújtotta előnyö­ket. Nemcsak a tanórákon, hanem délutánonként is. Fel­derítjük: kinél, hol szorít a cipő, s ehhez mérten korre­petáljuk őket. Nem feledke­zünk meg arról sem, hogy szövetséges társakul nyer­jük meg a szülőket, mivel az összehangolt cselekvés hamarabb szül kézzelfogható eredményeket. Emellett ar­ra is gondolunk, hogy fel­ébresszük kezdeményező ked­vüket, felszabadítsuk alkotó energiáikat. Rendszeresen kapnak felelősségteljes, öt­letességet igénylő megbíza­tásokat, hadd mutassák meg: mire képesek. Ez a recept bevált. Legutóbb — ké­résünkre — színjátszó cso­port verbuválódott belőlük. Ennek tagjai készítették a március 15-i műsort, s az egyik nyolcadikos, Korcsog Zsuzsa ellátta — persze ta­nári „asszisztálással” — a rendezői feladatkört is. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a megérdemelt siker, a taps mindannyiukat felvil­lanyozta. A bizalom jegyében Farkas Judit,"a felsősök napközijében huszonnyolc fiú és lány tanulására fel­ügyel, mindig akkor lépve közbe, amikor ama legin­kább szükség van. Többek között azt hangsúlyozza, hogy minden percet ki kell használnia. — Tizenketten nem boldo­gulnak maguktól. Közülük kettő nem cigány származá­sú. Tisztában vagyok hiá­nyosságaikkal, s pótoltatom velük arakat a mulasztáso­kat, amelyekről nem első­sorban ők tehetnek. Kimon­datlanul is érezhető köszö- netük, hálájuk busásan kár­pótol fáradozásaimért. Leg­nehezebben a matematikával, valamint a magyar nyelv és irodalommal birkóznak meg, épp ezért ezekre a tárgyak­ra koncentrálok, megpróbál­Farkas Judit va csiszolni mind a szó, mind az írásbeli kifejező- készséget. Olyan munka ez, amely nem máról-holnapra gyümölcsözik, hosszabb tá­von azonban feltétlenül ka­matozó. Kialakul a bizalom, amely * alapi el tétele annak, hogy zavartság nélkül for­duljanak hozzám. Ezt a harmóniát egyéb — nagyon lényeges — mozzana­tok is magyarázzák: — Építek a majd min­denkiben fellelhető lelemé­nyességre. Ezek a fiatalok szervezik a klubdélutánokat, ők ügyeskednek a külnöböző vetélkedőkön, tanúskodva ar­ról, hogy értékes tulajdon­ságok szunnyadnak bennük. A legutóbb például a már­cius 21-re, a Tanácsköztár­saság évfordulójára meghir­detett plakátrajzrversenyben jeleskedtek. Nem maradnak el az alkalmi természetjáró túrák, a mátrai utak sem. Nyaranta elvisszük vala- mennyiüket — a rászoruló­kat ingyen — a napközis táborba. Csak így rögződik tudatukba az, hogyha kell, akkor otthont is pótolunk számukra, s velük együtt küzdünk azért — néha je­lentkező tartózkodásukat, restségüket is legyűrve —, hojgy az életben az esély- egyenlőség ne csak ábránd­ként lebegjen előttük. Dán Gyula, igazgató (Fotó: Szántó György) Közelkép, tanulságokkal Egyikük a nyolcadikos Sándor Robi nyugtalanul méreget, bár felvilágosítot­ták: mire vagyok kíváncsi Pár mondatnyi csevegés azonban feloldja a feszült­séget. Két esztendeje meghalt édesanyja, s azóta — két tesvérével együtt — apja és nagyanyja neveli. A szere­tet mellé azonban — s ez. érthető — nem társul a hoss­záért» törődés. Olykor a ka­maszfigyelem is rakoncát­lan, s ez csak fokozza az ismerethiányokat. Egy elsőfokú egy ismeret­lenes, törtés egyenlet meg­oldására, s a különböző té­pések indoklására kérem. Té­továzik, rossz irányba ka­nyarodik. Kézzelfogható pél­dákra hivatkozom, s logikai adottságai révén jól kombi­nál, s végül célhoz érünk: Tekintetében felvillan az elégedettség, az öröm fénye. Igen, így formálódnak a sikerélmények, s nemcsak á tizenévesek számára. Hol van már a gátlásos­ság, a gyanakvó szemiélge- tés? Messzi söpörte a közös munka révén kovácsolódott összhang. Én csak ízelítőt kaptam mindebből, az itt tanítóknak azonban mindennap osztály­részük ez az ifjak jövőjéért vívott szellemi közelharc. Fűszerezve győztes, de vesz­tes ütközetekkel is. Az al­kalmi kudarcok lehangolhat­ják őket, de bizakodásuk rögvest visszatér, ha arra gondolnak, hogy az energia­összpontosítást kívánó hábo­rút mégis megnyerik. A hátrányos helyzetből rajtolók javára... P. I. A Hungaroton könnyűzenei újdonságaiból A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat az elmúlt hetekben több könnyűzenei újdonságot adott ki. Többek között megjelent az első magyar „őri ásJdslemez’ ’, amelyen az LGT együttes három számot játszik. Ber­ki Tamás jazzalbuma. Iga­zi paradicsom címmel, Ben- kő László új szintetizátor lemeze. A második félév is tarto­gat meglepetéseket a pop­zene rajongóinak. Kiadásra kerül a Neoton együttes Super Hits lemeze, ezen vi­lágslágereket adnak elő an­gol nyelven, Katona Klári negyedik albuma, a Color új LP-je: Az újdonság va­rázsa és az R—GO (Taliz­mán) korongja. A Hobo Blues Band dup­la koncertalbummal (Va­dászat c.) debütál, a Korái együttes Az óceán elneve­zésű nagylemezével jelent­kezik majd. Bizonyára az előzőhöz hasonló sikerű lesz a Dolly Roll második albu­ma. Tenegeer dalok címmel. Ennek kiadását még június­ban tervezik. A közeli hetekben kerül a hanglemezboltokba az egy­Dollyék... re népszerűbb Prognózis rockcsapat, valamint Deák Bili Gyula önálló albuma. Az MHV távolabbi, ez év végi tervében szerepel még (Fotó: Perl Márton) az LGT, Karthágó, Omega (XII.), a Bojtorján együtte­sek és Koncz Zsuzsa új fel­vételeinek a kiadása. (korcsog) ban lehetőség nyílik, eredeti népi hangszerkészítés, faze­kasság elsajátítására. A 10 nap alatt előadások, tánc­ház és tábortűz is lesz. Várható előadók: Halmos Béla, a Népművészet Ifjú Mestere, Zsülkóta Népzenei együttesi, Téke együttes, ifj. Lele József néprajzkutató, Nagy Albert, a Szeged tánc- együttes vezetője, Takács István táncházvezető. Jelentkezni június 30-ig le­het a szegedi Ifjúsági Ház­ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents