Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
cjuberköfíp on fit an Napjainkban sok vitában, páirt- alap6zervezetek vezetőinek képzésén, pártankívüliek körében visz- szatérő kérdés, hogy nem túlságosan glazdaságcentrifcus-e a pártpolitikája, pártszervezeteink munkája. Néhányan úgy vélik, hogy háttérbe szorul a pártszervezetek politikai tevékenységében az emberközpontúság Elhangzanak olyan szélsőséges, helyenként általánosító vélemények is, hogy az emberi oldallal csak a pártszervezetek és ösztönzésükre a tömegszervezetek' foglalkoznak, de a gazdasági, intézményi vezetők többségét egyedül a tervteljesítés és a gazdasági eredmények érdeklik.. Az így vélekedőket nem a rossz szándék vezérli. Inkább az ellenkezője. Néha úgy érzik, egyedül maradnak ebben a munkában, és csak ők foglálkoznak igazán emberi ügyekkel. Olyan jelenségről van szó, amely mindenképpen elemzést, választ igényel. Abból kell kiindulnunk, hogy a politika mint fagaidm: a társadalmi osztályok érdekeinek, céljainak és feladatainak összessége. Vajon a szocialista társadalomnak nem a legfőbb célja-e a nép anyagi, kulturális ellátottságának magas szintű kielégítése? Márpedig valóban az, és ez a cél mindenekelőtt az anyagi termelés javainak, tehát a gazdasági termelés magas szintű minőségi és megfelelő tervszerű mennyiségű előállítását igényli a szocializmust építő egész nép számára. iHovatovább közhelynek számít, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Mégis, amikor a nép anyagi javainak jobb és magasabb szintű kielégítését szorgalmazzuk. sokan hajlamosak megfeledkezni erről az alaptételről. Pedig ennek a tudati szférába hatolása nemcsak a közvetlen gazdasági munkát irányító vezetők feladata, hanem a politikai munkát végző pártszervezeteké, kommunistáké és tömegszervezeti vezetőségeké is. így tehát, amikor a párttestületek, alapszervezeti taggyűlések a temetési tervek teljesítésének nehézségeiről, a munkaverseny - mozgalom kiemelkedő eredményeiről. a munkaidő tényleges 'kihasználásáról, a munkafegyelem javításáról, az exporttevékenység fejlesztéséről vagy a vállalati beruházás hatékonyságáról tárgyalnak, akkor nem elsősorban gazdaság- centrikus, elvont politikai munkát látnak ~el, hanem éppenséggel embercentrikus politikát hajtanak végre. Ennek a felismerése szükséges valamennyi pártszervezet vezetősége és kommunista számára. A mi pártunk egész politikájában, az MSZMP harcában, a párt kongresszusaim is végigkísérhetjük azt a dialektikus egységet, amely a szocialista építőmunka folyamán összekapcsolja a gazdaság fejlesztését és az emberi élet magasabb szintű kibontakoztatását. Ilyenképpen kapcsolódik az ember a gazdasághoz, amelynek megteremtője, továbbfejlesztője és természetesen a megtermelt gazdasági javak fogyasztója és élvezője. A megyei pártbizottságok és szerveik napirendjének több mint a fele foglalkozott gazdasági, illetve gazdaságpolitikai kérdésekkel. Hasonló a helyzet a középirányító szerveknél is. E gazdasági jellegű napirendek során azonban mindenkor szóba került konkrét adatok birtokában is az ott dolgozók anyagi, kulturális, szociális ellátottsága, a munkásművelődés fejlesztése. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta a gazdaság további korszerűsítésének feladatait. Ennek megfelelően határozzák meg a megyékben is a pártszervezetek működési területükön a további tennivalókat. De vajon lehet-e gazdasági feladatokat úgy tárgyalni, hogy a végrehajtás során ne minden területen az ember igényének kielégítése, az emberközpontúság csendüljön ki? Vagy ehhez hasonlóan a tömegszervezetek napirendjein szereplő ifjúságpolitikai, érdekvédelmi kérdések, társadalmi munkaakciókra mozgósítás, nem mind éppen az ember érdekében történik-e? A szocialista építőmunkának vannak olyan területei — éppen az osztályviszonyok nyomán —, ahol a széles körű embercentrikusság kerül előtérbe. Ide tartozik, hogy hazánkban törvényes rend és fegyelem, jó közbiztonság az uralkodó, az állam, védi a munkával szerzett személyi tulajdonit. Az olyat már szinte el is felejtjük az embercentrikusság politikájának körébe sorolni, mint a munkához való jog, az ingyenes orvosi ellátás, valamint azt, hogy az állampolgároknak a művelődésre, magasabb politikai végzettség megszerzésére joguk és lehetőségük van. Ezek ma már természetesek számunkra. De amikor a gazdasági építőmunka nehézségei arra késztetik pártszervezeteinket, hogy erőteljesebb, szakszerűbb gazdaságpolitikai tevékenységet' folytassanak, akkor a politikai munkásoknak nemcsak a gazdaságközpontúságra, hanem az emberi oldalakra is egyenlő gonddal kell megfelelniük. Abban is mérhető pártunk politikája és társadalmi rendszerünk emberközpontúsága, hogy hazánk állampolgárainak ügyeit, az állama hatalmi, államigazgatási, illetve népképviseleti szerepet betöltő tanácsok milyen hozzáértéssel, gyor- saságíga.1, kulturáltsággal intézik. A megyéikben évente több tízezer állampolgár ügyével foglalkoznak érdemben a tanácsok, s elenyésző azok száma, akik elégedetlenek ezekkel. Megfelel ez annak a párthatározatnák, amely kimondja, hogy a vezetőknek döntéseik meghozatalánál számolniuk keld a politikai hatássad ,is. Teljes felelősséggel keli érezni, hogy politikai és jogi értelemben egyaránt .felelősek vezető munkakörükben, a párt és az állam politikájának végrehajtásáért. Döntéseik mágukban rejtik, hogy a gazdasági cél elérése, beteljesedése a vállalat, intézmény dolgozóinak anyagi jobblétét is eredményezik. Végső soron tehát a gazdaságosság kritériuma, eredményessége a gazdasági vezetők törvényszerű, gazdaságcentrikus gondolkodása is embercentrikussá- got takar. Nem nélkülözhető a gazdasági vezetői, irányító munkában sem az emberi tényező. Ezzel minden józan gondolkodású gazdasági vezető tisztában van. Ezért születnek a munkásokat, a vállalat dolgozóit is érintő olyan döntések, hogy az üzemi demokrácia kötelező fórumain túl is módot találjanak közvetlen találkozásra, eszmecserékre a dolgozókkal, ügyes-bajos doligiaik megvitatására. Ez így is van jól, mert ahol háttérbe szorítják az emberi oldalt a gazdaság javára, ott nem születnek számottevő, tartós eredmények, s az az állapot nem is tartható sokáig. A gazdasági alap; „ A társadalom termelési viszonyainak összessége a fejlődés adott szakaszában. Továbbá a felépítmény politikai, jogi és egyéb intézmények, valamint a társadalmi tudatforma anyagi alapja”. Ezt az anyagi alapot kívánja mind magasabb szinten tartani pártunk valamennyi határozata. Azok is, amelyek; adott esetben a bonyolult külgazdasági hatásokat is figyelembe véve, a gazdaság tényezőit, a gazdaság fejlesztését állítják előtérbe. A párt- alapszervezetek gyakorlati végrehajtó munkájában ezért fontos elv. hogy a gazdaság és a politika nem elkülönült, elválasztható fogalmak. Mindkettőt hazánkban az. ember, a szocializmust építő ember valósítja meg az emberiség további felemelkedése javára. rD*. cdrató cAndrás
