Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1984. június 9., szombat Állítólag Nem! Ez nem az ő véleménye. Amit mond, azt mások mondják, hogy ez van, vagy ez nincs, hogy ez vagy az nem az, aminek mondják. Nem, nem ő állítja ezt, hanem más, másoktól szerezte értesülését, ezért kezdi mindéig így: állítólag. Állítólag valaki megy, állítólag ez meg ez lesz az utód, állítólag lebukott..., kiemelték, állítólag „úgy szerzett” pénzből épített palotát, állítólag viszonya van a főnöke feleségével és azért fut, állítólag izé válik, és elveszi a barátja feleségét. Állítólag tudja, hogy a felesége lefekszik a főnökkel, de mert így, ezen keresztül reméli előbbre jutását, vaknak, süketnek tetteti magát, nem lát, nem. hall. Állítólag gyógyíthatatlanul tehetségtelen és hiú, de nincs ember, aki ezt meg merné mondani neki, mert ugyanakkor kegyetlen bosszúálló, mindenkit letipor. Teheti, mert az összeköttetései, hát, az európai. Szóval: állítólag megy, állítólag ez meg ez lesz az utód, állítólag lebukott, ezért kiemelik, nyugdíjazzák. Állítólag jövőre felemelik, átszervezik, összevonják, lebontják, lehet, hogy, valószínű, hogy, s mindez állítólag. Az étlapon tehát a mindennapi ajánlat, a fő étek, a szakács ajánlata az — állítólag! Megy, folyik, árad, ömlik, hullámokat ver a hír: állítólag! Van, akitől csak azért indult el, mert szeret a jólér- tesültség frizurájában fésülködni, van, aki imádja a pletyust. és nem tud meglenni nélküle, van akinek csodálatos a fantáziája, és azt hiszi, amit ő szeretne, az úgy is van. De vannak, akik már profi szinten, tudatosan és hozzáértőn kevernek, szándékosan fertőznek, rakják le a kétely, a bizalmatlanság, a feltételezés, a rágalom petéit. Mint a légy, piszokról, piszokra szállnak, röpködnek és ragályt, járványt terjesztenek. Es ami közös bennük — ha egyik-másik megnyilvá- sulásának minősítése más is lehetne, amit mondanak, azt nem ők mondják, nem ők terjesztik, híresztelik, nem szerintük van ez így, hanem más, mások szerint, ők meghúzódnak hátul, az árnyékban, mert ugye, mindezeket mások mondják, ők csak, mint szerény postások továbbítják a hírt, a híreket azzal a bűvös közvetítő szóval, hogy állítólag! Akár az egyik, akár a másik indítóokot, szándékot nézem, a végeredmény egy és ugyanaz: a normális, a szocialista egymás mellett élés piszkálása, a bajkeverés, a legtöbbször rosszindulatú, eléggé el nem ítélhető lé- lekmérgezés. És nem állítólag, hanem ténylegesen és valóságosan! Papp János flz élelmiszerek szavatossági vizsgálatának tapasztalatai Az újság útján — egy postakocsi nyomában Napjainkban gépkocsik, hajók, repülőgépek hozzák, viszik képtávírók, telexek kopogtatják az öt földrész híreit- Manapság mégis türelmetlenebbek vagyunk. Nemegyszer kifogásoljuk, hogy nem elég gyors a -.híráramlás”. Mert ugyan kinek kellenek a tegnap szenzációi, a másnapi újság legfeljebb szotyolászacs- kónak, begyújtásnak, vagy fidibusznak való, és arra jó, hogy imitt-amott valamelyik poros járdaszegleten a szél zizegtesse ... Célba ért a két vándor: Vass József és Birinyi József A kereskedelmi felügyelőségek munkatársai mintegy 1200 élelmiszerüzletben megvizsgálták, hogyan tartják be az élelmiszertörvényt, ezen belül is a szavatossági határidőket. Az élelmiszer- törvény előírja, hogy valamennyi gyorsan romló élelmiszer — főként tej, tejtermék és húskészítmény — csomagolásán fel kell tüntetni, mikor gyártották, s a gyártástól számított hány napig fogyasztható az adott élelmisz&r anélkül, hogy az egészségre ártalmas lenne, s ezt a határidőt be kell tartani mind a kereskedelemnek, mind pedig a fogyasztónak. A minőség megőrzési határidő ennél tágabb forgalmazási lehetőségeket biztosít, annál is inkább, mert a gyártási és a csomagolási technológiák fejlődésével az úgynevezett tartós élelmiszerek minőségüket már jóval hosszabb ideig megőrzik, mint korábban. Ezért — bár a határidőket az élelmiszeripari és ellenőrzési szakemberek időről időre felülvizsgálják és módosítják — a kereskedelmi vállalatoknak, sőt a boltvezetőknek is lehetőségük van arra, hogy saját hatáskörben — legfeljebb egyharma- dával — meghosszabbítsák az árusítás idejét. Ilyenkor azonban az élelmiszert csökkentett áron kell értékesíteni. Ha például egy konzerv a gyári felirat szerint minőségét két évig őrzi meg, azt további .nyolchónapon keresztül árusíthatja a kereskedelem, de csak kedvezménnyel. A vizsgálatok során a kereskedelmi felügyelőségek munkatársai megállapították, hogy a kereskedők nagyon sok esetben tájékozatlanok a minőségmegőrzési idők meghosszabbítását és az árcsökkentés módját, idejét illetően. Sok esetben tapasztalták azt is, hogy bár az árusítás idejét meghosszabbítják. ez nem jár együtt a leárazással. Az is előfordul, hogy olyan termékeket forgalmaznak tovább, amelyeknek már az egyharmad- dal növelt minőségmegőrzési határideje is lejárt. Néhány helyen azonban kedvezőek voltak a tapasztalatok: még a lejárat előtt a kockázati alap terhére leárazták az élelmiszereket, s ez jó, gondos kereskedői munkára utal. Az egyharmaddal megnövelt határidőn túl csak abban az esetben szabad árusítani az élelmiszert, ha a KERMI-vizsgálat arra alkalmasnak találja. A tapasztalatok szerint azonban a kiskereskedelmi vállalatok csak elvétve kérik fel a KERMI-t ilyen vizsgálatra. Ennek a tájékozatlanságon kívül többek között a hosz- szú átfutási idő is az oka. így tehát az egyharmaddal növelt minőségmegőrzési idő után inkább vállalják a megsemmisítést, vagy a szabálytalan értékesítést. Á vizsgált élelmiszerüzletek 25 százalékában találtak a kereskedelmi felügyelők lejárt határidejű élelmiszereket. A hiányosságok döntően gondatlan rendelés, helytelen raktározás, vagy a minőségi áruátvétel elmulasztásának következményei. Azt is tapasztalták, hogy az üzletek nagy részében a szakadt gyűjtőcsomagolásból az árukat átcsomagolják. Ezeken a csomagokon azonban a fogyasztókat semmiféle módon nem tájékoztatják a minőségmegőrzés idő- tártamáról, a csomagolás időpontjáról. A szabálysértések miatt a kereskedelmi felügyelőségek 235 dolgozót vontak felelősségre; 161 alkalommal pénzbírságot szabtak ki, 321 ezer forint értékben; szabálysértési feljelentést három dolgozó ellen tettek. Negyven kereskedőt figyelmeztettek, s 3l ellen vállalati eljárást kezdeményeztek. (MTI) Ám, hogy papírra vetett gondolataink minél hamarabb, s remélhetően minél többek olvasmányává váljanak. ahhoz sok kollégának munkája 'szükséges. Legyen ólömszürlke, locspocsos őszi hajnal, didergés téli, vagy akár nyári pirkadat, akik gőzölgő reggeli kávénál lapozzák az újságot, aligha gondolnak azokra, akik azt házihoz hozták. Pethő Miklósáétól, a posta megyei hírlaposztályának vezetőjétől tudjuk, hogy szőkébb hazánk területén is külön, „csapat” foglalkozik a napi- és hetilapok, köztük a Népújság távolsági szállításával. Elkísérjük az egyik járat — a 336-os postakocsi — legénységét, hogy bemutassuk, mí történik addig, amíg az újság a nyomdából a levelesládákba kerül. Éjfél után két óra. A Révai Nyomdában most csússzam le a masináról az újság e> napi utolsó példánya. Hajnali háromkor nem látni álmosan bóklászó postást Füzesabonyban, a központi elosztóban. A hatalmas terem nyüzsgő méhkaptárra emlékeztet. — Megérkezett az Észak- Magyarország és a Népújság. Most kezdődik a rovatolás — halljuk Novák György vasúti pályaudvari ellenőrtől. Ügy látszik, ahol újsággal foglalkoznak, ott mindent rovatban mérnek? — Nem. Ez .nálunk azt jelenti, hogy minden településnek van egy zsákja, abba kerülnek bele a megrendelt lapok és postai küldemények. Így csak a zsákokat kell mozgatni, gyorsabb a ki- és berakodás. Három óra ötvenkor érkezik a budapesti postavonat, akikor kezdődik az igazi hajrá. — Mindig ilyen menetrend szerint dolgoznak? — Ha nem késnek a nyomdák, a vonatok, akkor a megye legtávolabbi településén is kilencig ott a lap és az aznapi posta. Mint a népmesékben a szerencsét próbálók, innen pedig a szállítókocsik rajzanak ki a négy égtáj felé, de mindig váltott személyzettel. Például az az autó. amelyik legénysége ma az Alföldre megy, lehet, hogy holnap a bükki falvakba indul. Csupán Hatvanba és Gyöngyösre viszi vonat az újságokat. — Gondolom, ha idejük engedi bele-bele is pillantanak a lapokba? — Mihely t egy szusszá- násnyi időnk van, igen. Sőt, előfordulhat, hogy mi vagyunk a legelső olvasóik! Közben fürge, szorgos kezek osztják szét a szállítani valót. Egy okos gép pedig kötegeli a példányokat. A 336-os postakocsi 5 órakor indul Füzesabonyból, s ha nem jön közbe semmi különös, háromnegyed 8-kor érkezik az utolsó állomásra, Poroszlóra. Mostani személyzete: Birinyi József maklári gépkocsivezető és Vass József kísérő. — A Heves környéki falvakat járjuk be ma, mindennap az éjsza kában kelünk — kezdi a beszélgetést a pilóta. — Meg lehet ezt szokni? — Bele lehet törődni, de hozzászokni alig. Tavaszi időben afféle „ismerd meg szőkébb hazádat” mozgalom ez, de télen, amikor átsüvít a hófergeteg a kocsik fölött, bizony markolni kell a kormányt. Volt rá eset, hogy hogy ketten húztuk arrébb az úton keresztbe fekvő kidőlt fát. hogy tovább tudjunk haladni. — Melyik a leghosszabb, legmegterhelőbb útvonal? — Nem fogja elhinni, de az egri. Hajnal 3-tól este tízig dolgozunk. Gyakoriak a megállók, és a ki-be ugrálások. — A hosszú szolgálatot szerencsére szabadnap követi — szól közbe a pályaudvari ellenőr. — Most már jobban keresnek az itt munkát vállalók, de a 70-es évek végén elég cudar idők jártak a postára. Alig kaptunk embert. Birinyi József 1967 óta csaknem félmillió kilométert vezetett balesetmentesen. Kísérője, Vass József, négy éve dolgozik itt. Eredeti szakmája ács. — A karácsonyi csúcsforgalomban kerültem először „mély vízbe”. A tapasztaltabbak azt mondták: ha most nem szöksz el, akkor soha. Nem tudom, ki hogy van vele, de én már szabad napon is fél 3-kor az órát nézem. öt óra. Elérkezett az indulás ideje. A két József útra kész. A sofőr felcsatolja a szolgálati fegyvert, hisz amióta nálunk is megpróbálkoztak a postakocsi-rablással, nem árt óvatosnak lenni. Nyolc községbe és egy városba visznek napilapot, levelet, pénzt, csomagot. A megállók: Heves, Hevesve- zekény, Tamaszentmiklós, Tiszanána, Pély, Kisköre, Sarud, Űjlőrinofalva. s végül Poroszló, Ahogy közeledünk a Tisza felé, egyre több a Hajnal 3-kor a füzesabonyi rovataiéban Kikopnak a férfiak a pályáról — mondja Szabó Gábor (Fotó: Fehér Kálmánná) gunnyaszkodó kis tanya, az. alföldi takaros, széles ám- bitusú ház, a zsuptető. Aztán régi és új postaépületek; ahol már várják a hollóemblémás furgont. Ahogy csökkennek a kilométerek, úgy fogynak a zsákok is. Rakodás közben szót váltunk a helyi tisztviselőkkel, kézbesítőkkel is. Tamaszentmiklóson mindenki ismeri Nagyékat, a postás házaspárt. Nem titkolják: szeretik a megyei lapot. Elsőként persze, ők is az utolsó oldalt böngészik át, no, meg a folytatásos regényeket, amikor közölnek ilyet. Kiskörén megtudjuk, hogy bizony néha a nyomda cso>- magolta kötegekből hiányzik egy-két példány, így többet kell rendelniük. Tisza- nánán a hivatal vezetője; Horváth Józsefné azzal büszkélkedik, hogy a községben sokkal több Népújságot hord ki a nyugdíjasán is dolgozó kézbesítő, Fábián Sándor bácsi, mint más lapot. • A környéken a legkisebb. a csupán néhány portából álló település Űjlő- rincfalva. ám ide is jár már harminc megyei lap. Utunk során feltűnik, hogy erősen megfogyatkozott a férfi postások’ száma: — Ez a foglalkozás is lassan elnőiesedik. Kikopnak innen a férfiak — kesereg a végállomáson, Poroszlón, Szabó Gábor, aki mintegy félezer lapot dob be a helyi levélszekrénykékbe. Tőle is a lánya veszi majd át a postástáskát, ő most érettségizik a füzesabonyi gimnáziumban. a postaforgalmi tagozaton. Háromnegyed nyolckor — menetrend szerint — fordultunk be a Tisza menti nagyközségbe. Űtitársaink és kalauzaink most megpihennek, hogy délután 3-kor újra ezen az útvonalon összeszedjék, s az abonyi állo'- másra vigyék a napi küldeményeket. Ha nem jön közbe sömmi rendkívüli esemény. akkor így zajlik szolgálatuk viráignyílástól hóhullásig. Soós Tamás Megérkezett a napi sajtó Poroszlóra Napi kőrútjára indul Fábián Sándor
