Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 7., csütörtök 3. HA „PIPÁL A POTYKA” — VITA NEM EGY POHÁR VlZ KÖRÜL mondottan rosszallják, hogy halászáskor le kell engednünk a víz nagy részét. S mivel ki vagyunk szolgáltatva a csapadéknak, olykorolykor épp hogy kötésig érnek a hűs habok. Ha pedig teli van a tározó, nem győzzük elűzni a hivatlan háló- vetőkét. Akinek már van itt víkendháza, annak tagdíj ellenében, másnak, ha korábban is rendelkezett horgászengedéllyel, lehetővé tettük a pecázást. Vállalatoknak, üzemi kollektíváknak sem mondtuk soha, hogy ne tartsanak itt horgászversenyt, ne töltsenek el pár kellemes órát, vagy ne csináljanak vízparti strandpartit. — Nem volna-e jövedelmezőbb, ha egy-egy kisebb széllovas-, vagy evezős-, kajakostábort szerveznének itt a jövőben? — Ennek elsődleges akadálya a környezet. Nincsenek megfelelő utak a víztükör körül. Előfordult, hogy az itt piknikezőket elkapta a zápor. A kocsikat az agyagos sár miatt a honvédségnek kellett kivontatnia. Egy jó út, 3,5 millióba kerülne. Erre viszont nincs pénze a termelőszövetkezetnek. A másik kizáró tényező a szeszélyes vízhelyzet, amiről már beszéltünk korábban is. A harmadik pedig az, hogy 1985-ig szerződésünk van az esztergomiakkal. Jelenleg egy 1982-es miniszteri rendelet kimondja: üzemi halászat célját szolgáló tavon semmilyen más tevékenység nem folytatható. — És a későbbiekben? Érdeklődött nálunk az Idegenforgalmi RT. is. őket vonzotta a 30 hektáros vízterület. Ám, az előzetes felmérések után úgy Dózsa Termelőszövetkezet évek óta folytat itt haltenyésztést. Búza József tsz- elnöktől megtudjuk. hogy mint víztározó, üdülésre alkalmas lenne, de az intenzív halgazdálkodás ezt kizárja. Egyébként is a víz rendkívül hideg, így fürdésre alig alkalmas. Kereskényi Lászlótól, a tsz főmérnökétől és Soós Endrétől, a község párttitkárától halljuk, hogy a tó egy rosszul tervezett öntözőberendezésnek köszönheti a létét. — Korábban gyümölcsös volt a helyén. Még a régi kút kávája ma is fellelhető a víz alatt. Igaz, hogy ne kavarjon örvényt, ezért el- tömettük. Egyedüli vízforrásunk az égieken múlik — jegyzi meg tréfásan a főmérnök. — Ha nincs eső, elapadunk, mint valamelyik nyáron, amikor csak úgy pipáltak, azaz fuldokoltak a tó lakói: a pontyok, busák és amúrok. Ha hirtelen nem jön csapadék, óriási a veszteségünk. — A tsz csak a helyet adja, hiszen nem profilja a haltenyésztés. Az ivadék telepítésével, lehalászásával az Esztergomi Halászszövet- kezetet bíztuk meg. Ugyanők értékesítik is a kifogott állományt. — Magánpecás akkor nem is jöhet erre? * — Ez amolyan róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet — magyarázza a párttitkár. — Mintegy tíz évvel ezelőtt hatvan négyszögöles telkeket osztottak ki errefelé — háztáji megművelésre. Akkor még nem éltek halak a tóban. Amióta benépesült a víz, jóval népszerűbb a környék. Persze, akadnak, olyanok, akik nehézményezik, sőt kiSoós Endre szenvedélyes horgász, a község párttitkára (Fotó: Tóth Gizella) Hátha még olyan mesterséges tóról van szó, mint a verpeléti határban levő. Ez már egyenesen borzolja a kedélyeket, s a jó szándékú laikusok körében merész elképzelések kerekednek, úgymond: üdülőparadicsommá kell fejleszteni a terüleTavaszi tó, ladikkal Mint az a bizonyos brezinai bacsó akolba tereléskor a nyájat, úgy vesszük számba mi is ilyenkor, nyárelőn a környékbeli üdülésre, felfrissülésre alkalmas területeket. Mert valljuk be őszintén — legalább önmagunknak —, hogy a fürdőkultúrájáról híres egri dombvidék strandjairól, uszodáiból lassan mi, helybéli őslakosok kiszorulunk. így aztán nem marad más hátra, mint szétnézni a „kerteken” túl is. Hiszen ahol már egy kis hűsölésre alkalmas vízfelület van, az már csábító a horgászoknak, s a vizisportok kedvelőinek egyaránt. tét, vagy hogyan lehetne a falusi turizmus szolgálatába állítani? Vannak olyanok is, akik azt firtatják, miért nem osztanak több telket ki haszonbérbe arrafelé. Tehát: se szeri, se száma a javallatoknak, ötleteknek. Pedig a valóság egészen más, talán stílszerűbb úgy írni — a „tó fekvése” egészen mást mutat. S ez elsősorban nem a természeti helyzetre értendő, hanem az adottságokra és a jogi viszonyokra. Aki napjainkban arra jár, láthatja a kissé elvadult, de demokratikus nádast, az imitt-amott felrebbenő szürke gémeket és vadkacsákat, a tó tükrén ringatózó két halászladikot, no meg, a szebbnél szebb vízililiomok bokrait. Első látásra azt hihetnők, ez afféle kis vadvíziország, főként ha leszámítja azt a húsz-huszonkét víkendhá- zat és stéget, ami a szőlős aljában már megkapaszkodott. A valóságban a tó egyáltalán nem kihalt. Sőt — s ezt talán a „pecások” tudják a legjobban — a helyi í Kereskényi László, főmérnök határoztak, hogy visszalépnek, mert a költségek még az ő erejüket is meghaladják — szól közbe Bognár Tiborné. főkönyvelő — Minket most elsősorban az foglalkoztat, hogy minél ésszerűbben, hasznosabban éljünk a lehetőségekkel, hogy minél nyereségesebbé tegyük termelőszövetkezetünket — mondotta végezetül Kerecsényi László főmérnök. Ha belegondolunk, igaza van a községi és a termelőszövetkezeti vezetésnek. Korábban kellett volna felébredniük a Szőlődomb al- ji kiskerttulajdonosoknak, ? ha nem várták volna tátott szájjal a sült halat, már számtalan társadalmi munkaórában egyengethették, szebbé tehették volna a tó körül futó utakat is. S ha a „sutyiban” pecázók nyíltan engedélyért fordultak volna, több lenne a bizalom irántuk. Reméljük, a jövőben nemcsak az időjárás lesz kedvezőbb, hanem egy későbbi időpontban az üdülő- terület kialakításának gondolata fölött sem tornyosulnak viharfelhők. Soós Tamás A z elnökök már általában „kész” emberek, tehát megfelelő állami és politikai végzettséggel rendelkeznek. Akkor pedig minek tanulnának még mindig? Vagy, ha igen, az már szinte gyanús. Esetünkben mégsem az. Hogy miért nem? Talán kiderül. Biztonságot ad A GYÖNGYSZÖV Áfész elnöke R ohánszky Ferenc. Tanul ő is, méghozzá a gyöngyösi főiskolán. — Megvan a kereskedelmi felsőfokú végzettségem, a négyéves szakosítón is túl vagyok, mégis meg akarom szerezni a „szakmérnöki” oklevelet. Több oka van ennek. — Mégpedig? __ Nálunk a mezőgazdasági tevékenység 80 milliót, az élelmiszeripari pedig 140 milliót tesz ki. Tehát az összes forgalomnak a jelentős hányadát képviseli. Van olyan tsz itt, a környékünkön is, amelyikben az éves bevétel nem több ennél. De nem csupán ez a tény késztetett az elhatározásra, hanem az is, hogy üzemszervező ismereteket is kapok a főiskolán. — Miért van erre szüksége az elnöknek? — Több okból. Eddig az egyes főágazatok értekezletein az előterjesztésben rögzített, vagy a vitában felmerülő szakmai kérdések nem mindig voltak teljesen érzékelhetőek előttem. Olykor utána kellett néznem egy- egy dolognak. Most „benne vagyok” én is az ilyen témákban, hogy úgy mondjam. Világos minden. De említhetem még azt is, hogy számítástechnikát is tanultam a főiskolán, és az egyáltalán nem árt az elnöknek sem, ha ehhez is ért. — De hogyan állt az idővel? — Ez a legkegyetlenebb „zsarnok”. Mit tehettem? A MÉG KÉT ÉV Tanul az elnök is legtöbbször az esti és az éjszakai órák jutottak arra, hogy a jegyzeteket, a szakkönyveket elővegyem. Arra azonban büszke vagyok, hogy * minden vizsgám jól sikerült, pedig nem „itthoni” tanároknak adtam számot. Kivéve egy tantárgyat, abból közepesre sikeredett a feleletem. De így teljes a kép. Az ötösök mellé. ..? Valahogy jól is jön. Tovább akart lépni A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat gyöngyösi körzeti üzemében dolgozik Tóthné Balogh Katalin. — Nyolc éve végeztem a gyöngyösi főiskola növény- termesztő szakán és ide jöttem dolgozni. Ennek az elhatározásomnak a legfőbb oka, hogy már a főiskolán férjhez mentem, megszületett a kislányunk, Melinda is és a kijárás valamelyik mező- gazdasági üzembe. .. ? — Miért végzi a „szakmérnökit”? — Már csak az államvizsgám van hátra, de izgalomra ez is elegendő ok. Nem, ne kívánjon semmit, leg- fejlebb kéz- és lábtörést. Szóval: tovább akartam lépni. Olyan szakismeretekhez jutni, amelyek révén az itteni jövőm is megnyugtató. A vállalatom egyetértett az elhatározásommal, ami nagyon fontos nekem. — Mostani beosztása? — Kereskedelmi ügyintéző vagyok, ami azt is jelzi, hogy az üzemszervezői szakismeretekre nagyon nagy szükségem van. — Hogyan fogadták otthon az elhatározását? — Igen, otthon is helyt kell állnom, bár a férjem segítőkész, ö most az Avar Szállóban üzletvezető. Melinda a 7-es számú Általános Iskola III. d. osztályába jár, és bár nagyon együtt érez velem, izgul a vizsgáim előtt, róluk is gondoskodnom kell. Mi maradt a tanulásra? Az éjszaka. — Mindezt a nehézséget figyelembe veszik a tanárok? — Ha arra gondol, hogy könnyebben adják nekünk, felnőtteknek a jegyet, akkor téved. Átérzik a helyzetünket, sőt: velünk együtt szurkolnak az államvizsga idején, mert nekik sem mindegy, milyen eredménnyel zárjuk a két évet. De ez is más dolog. íme egy másik példa arra, hogy az ismeretek megszerzését soha nem lehet lezárt ténynek tekinteni. Tanulni — kell. Mondja a tanszékvezető Dr. Koháry István tanszékvezető mindenekelőtt pontosít: — Mi három félév alatt üzem- és munkaszervező üzemmérnököket képezünk. Jelentkeznie csak annak lehet erre az oktatási formára, aki üzemmérnöki képesítéssel rendelkezik. Levelező módszerrel évente mintegy negyven személyt oktatunk. — Milyen jellemző körülmények között történik a képzés? — Félévenként háromszor egy-egy hetet töltenek itt a felnőttek. Naponta legalább nyolc órán át tart a foglalkozás. Félévenként vizsgáznak, zárthelyi dolgozatot írnak és még otthon is kell írásbeli feladatokat végezniük. — Mi az általános eredmény? — Jobb, mint a nappali tagozatosoké, mivel ők alapos gyakorlati ismeretekkel jönnek ide. A tanárnak tehát jól fel kell készülnie az előadására, mert ezek a felnőtt hallgatók összehasonlítják saját tapasztalataikat az elmélettel. Ismereteiket itt akarják biztonságosabbá tenni. — Milyen a lemorzsolódási arány? — Minden évben akad egykét személy, aki családi, vagy munkakörülményei miatt kénytelen a tanulmányait abbahagyni. — Hogyan minősítheti a felnőtt hallgatók ilyen irányú továbbképzését? — Az természetes, hogy a diák eredménye a tanár Dr. Kohári István főiskolai tanár a szakdolgozatokat javítja Tóthné Balogh Katalin az ismeretek ma már nagyon rövid idő alatt elavulnak. Ezért is. Ezzel a véleménnyel nincs mit vitatkoznunk, mert ki tagadná, hogy rohanó világunkkal lépést tartani az ismeretek területén sem köny- nyű. G. Molnár Ferenc Rohánszki Ferenc (Fotó: Szabó Sándor) munkáját is minősíti. Az államvizsgájukon tehát mi is drukkolunk, de nem annyira, mint a nappali tagozatosoknál. Én annyira fontosnak tartom ezt a képzési formát, hogy kis túlzással mondva, ha rajtam állna, kötelezővé tenném. Ugyanis Miért nem lehet vízi paradicsom Verpeléten?
