Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-06 / 131. szám
tá NÉPÚJSÁG, 1984. június 6., szerda 3. ŰJ FÖLDÉRTÉKELÉS Az aranykorona alkonya HEVES MEGYE MÚLTJÁBÓL ... A mezőgazdasági munkások kérvényeinek sorsa az 1930-as évek közepén A kapitalizmus gazdasági válsága 1933 végén világszerte enyhült, de a hatását a dolgozók évekig megérezték. A mezőgazdasági válság enyhülése pedig — sajátos módon — a mezőgazdasági munkásság helyzetének javulása helyett életszínvonalának további csökkenését jelentette. így volt ez -Heves megyében is, ahol különösen a napszámbérek voltak alacsonyak és a mezőgazdasági munkásság a legnagyobb nyomorban tengette életét. Ezt bizonyítják azok a kérvények, amelyeket a munkások a földművelésügyi miniszterhez küldtek és eredeti példányai az Országos Levéltárban találhatók. Természeti erőforrásaink közül egyedül a termőföld az, amely megfelelő védelem esetén nem fogy el, sőt észszerű használat és talajerő-visszapótlás mellett növekszik termékenysége. A nemzett vagyon húsz százalékát kitevő termőföld minősége különösen a mező- gazdaság számára döntő jelentőségű. A szakemberek megítélése szerint természeti adottságaink nem a legkedvezőbbek. A talajtani, vízrajzi és domborzati viszonyok alapján termőföldjeinknek csak mintegy 40 százaléka minősíthető jónak. A többi, vagyis a termőterület nagyobb része erózió, defláció, ár- és belvíz, valamint különböző, hátrányos talajminőség következtében gyenge adottságú. Mivel a jövőben a korábbiaknál is fontosabb, hogy a termőföldről, a mező- gazdaság alapvető termelő- eszközéről, megbízható országos értékelés, minőségi leltár álljon rendelkezésre, ezért a VII. ötéves terv időszakában új, korszerű földértékelési rendszert vezetnek be. Száztíz éve használjuk Az aranykoronának tehát — amelyet a múlt század hetvenes éveiben vezettek be— bealkonyult. Az arany- koronás földértékelés a különböző minőségű földek úgynevezett tiszta hozadékál mutatta, amit úgy állapítottak meg, hogy a múlt század* második felének gazdálkodási színvonalán elérhető átlagtermés értékéből levonták a gazdálkodás rendes költségeit. Az eredményt — az akkori területi mértékegységben, kataszteri hóidra vetítve — előbb forintban, később koronában határozták meg. Az ország területét — a tiszta hozadék megállapítása céljából — osztályozási egységekre (becslőjárásokra) osztották fel, s e területeken a földeket egyszerű érzékszervi vizsgálattal, művelési áganként, 1—8 minőségi osztályba sorolták. A kataszteri tiszta jövedelmi fokozatokat — amelyek az egyes minőségi osztályokba sorolt földek tiszta hozadékát mutatták — pontos számításokkal határozták meg. Az aranykoronát lényegében a bevezetése óta használjuk a termőföld minőségének jellemzésére. Ám, azt tudni kell, hogy e rendszert az uralkodó félfeudális-ka- pitalista társadalmi rend szolgálatára hozták létre. Elsődlegesen a földhasználatból eredő jövedelmek mégádóztatását szolgálta, de felhasználták bizonyos politikai célokra is. Az arany- koronás földértékelés a felszabadulás után sem volt .nélkülözhető, mert jobb értékmérő nem állt rendelkezésre. Ezért ennek alapján került sor a juttatott földek megváltási árának kiszámítására, a terménybeadás megállapítására, a földek megadóztatására. Sőt, ma is számos gazdaságpolitikai intézkedés alapjául szolgál. Az aranykorona segítségével számítják ki a mezőgazdasági jövedelemszabályozás egyes tételeit, a termelésből kivont területek utáni térítés összegét, stb. Az aranykorona-rend szer mára már elavult, korszerűtlensége különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése után vált nyilvánvalóvá. Csehszlovákiában és Romániában az első világháború után, Ausztriában pedig a két világháború között szűnt meg az aranykorona-rendszer. Mivel szocialista viszonyaink között a termőföldnek megváltozott a szerepe, így az aranykorona- rendszeí is megújításra szorul. Természet és közgazdaság Erre elsősorban azért van szükség, mert az aranykoronára épített gazdaságpolitikai intézkedések ma már nem mindig ott és úgy hatnak, ahol és ahogy az szükséges lenne. Az aranykorona-értékben ugyanis elválaszthatatlanul ötvöződik a természeti tényezők és a múlt század végi közgazda- sági viszonyok együttes hatása. Nyilvánvaló. hogy azóta mindkét tényező alapvetően megváltozott. Az új földértékelésnek tehát reális alapul kell szolgálnia a mezőgazdasági jövedelem-szabályozáshoz — a termőhelyileg kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatásához, a földadózáshoz —, és a végzett munkától függetlenül keletkező járadékszerű jövedelmek elvonásához. A mostani viszonyaink között a föld- értékelésnek — a jövedelmek szabályozásán túl — számos más területen is nagy a szerepe. A mezőgazdasági termelés eredményét, a hozamok alakulását általában két tényező befolyásolja. Áz egyik a hosszú távon való és viszonylag állandó természeti tényezők, a másik a közgazda- sági szabályozók hatása. Az új földértékelési rendszer ezek közül a természeti tényezőket veszi figyelembe. Ugyanakkor lehetővé válik, hogy később erre ráépüljön a mezőgazdasági termelést befolyásoló és dinamikusan változó másik elem, a köz- gazdasági tényezők hatása is. 1985-re befejezik A természeti adottságok közül a talaj alaptermékenysége, a domborzati és az éghajlati viszonyok együttes hatása befolyásolja inkább a gazdálkodás eredményét. Különösen a talaj alaptermékenységének van meghatározó szerepe. Ezt a tényezőt. az új rendszer — az országosan előforduló leggyengébb és legjobb termékeny- ségű talajok alapján — 1-től 100-ig terjedő úgynevezett talajértékszámmal fejezi ki. Mivel azonban a talaj alaptermékenységét lényegesen befolyásolhatja még a domborzati és az éghajlati viszonyok helyi alakulása is, ezért ezeket az új földértékelési rendszer korrekciós hatásként veszi figyelembe, és ezzel csökkenti az alaptermékenységet kifejező értékszámot. E művelet elvégzése után kapják meg az ún. termőhelyi értékszámot, amely ugyancsak 1-től 100-ig terjed. Az új földértékelés — a Minisztertanács döntése nyomán — 1981-ben elkezdődött, s várhatóan 1985 végére befejeződik az országban. A közgazdasági értékelés kimunkálása egyelőre csak kísérleti jelleggel folyik, a kijelölt szakemberek — több alternatíva alapos vizsgálata után — 1985. április 30-ra tesznek javaslatot a közgazdasági értékelés rendszerére és módszerére. Ennek jóváhagyása után megkezdődhet a termőföld közgazdasági értékelése, majd eredményeinek összekapcsolása á természeti tényezők számbavételével. Csak ennek megtörténte után beszélhetünk a földértékelés komplex módjáról. (Cs. J.) Először, 1934. június 12- én a hevesi mezőgazdasági munkások nevében Máté István kérte a földművelés- ügyi minisztertől a legkisebb napszámbérek megállapítását. „Nincs kenyerünk, nincs ruhánk, nincs téli tüzelőnk" — írta, mivel Hevesen a napszám 1934 márciusában 70 fillér, áprilisban 80 fillér volt, de júniusban, a legnagyobb munkaidőben sem haladta meg az 1 pengő 10 fillért. Ugyanakkor egy mázsa búza 17—18 pengőbe került, amiért 3—4 hetet dolgozott egv családfő. A hónaposok bére is olyan alacsony — panaszolta —. hogy mire a munkaidőt kitöltötték, a természetben kapott járandóságuk elfogyott, s így télire kenyér nélkül maradtak. Máté István azt is kérte, „ha a Kegyelmes Űr levelein megkapja, szíves lenne egy pár sorral érteesíteni.” A földművelésügyi miniszter 1934. június 25-i leiratában kérdést intézett Heves megye gazdasági felügyelőjéhez, kívánatosnak tartja-e a legkisebb napszámbérek megállapítását. A gazdasági felügyelő tájékoztatta a minisztert, hogy Hevesen a szőlő- munkások bére valóban nagyon alacsony, a kérvényben leírtak megfelelnek a valóságnak, ennek ellenére nem javasolja a legkisebb napszámbérek megá 1 lapí tá - sát. „mert a szőlő jövedelme azt nem bírja el.” A minisztérium nem válaszolt Máté Istvánnak, kérvényét irattárba helyezték. Ha Balaton, akkor víz. De az csak akkor jó. ha a tóban található és nem a felhőkből hull alá, olykor szünet nélkül. Mégsem panaszkodom. Boglárlellén töltöttem két hetet a Giuseppe di Vittorio nevét viselő üdülőben és mindvégig jól éreztem magam, időjárás ide. időjárás oda. Hogy miért éreztem jól magam? Megkísérlem elmondani. Enni, inni, pihenni Meggyőződésem, hogy aki nyaralni, üdülni megy, semmi mást nem akar, minit „elereszteni magát”. Ebben a szándékban benn,e van az is, hogy sokat foglalkozik a gyomrával és idejének jó részét azzal tölti, hogy semmi hasznosat nem csinál — látszatra. Mert a séta, a beszélgetés, a kártya, a pingpong, a rex, a kávé a büfében, a csatangolás a parton, bámulni a hullámok örök mozgását: mindez — feltöltődés. Ez az épület minderre szolgált. Erre tervezték, erre építették. Hatalmas park _ közepén áll, több emeletes, arányos, ha nem is vonzó esztétikailag. De hát... Furcsa módon azt tapasztaltam magam is, hogy minden étkezésnél még le tudtam volna nyelni néhány faAz ecsédi munkanélküli szőlőmunkásojí 1935. május 16-án adtaik be kérelmet a földművelésügyi miniszterhez munkához juttatásuk érdekében, amelyet Vastag János és 29 társa írt alá. Arról panaszkodtak, hogy elvállalták a Kláber-telep szőlőgazdaságának száz hektár- , nvi területét megmunkálásra, de a fagy a szőlőtermést teljesen elpusztította. Ezért munka és kenyérkereset nélkül maradtak. A nyári munkavállalási lehetőségeik is ki vannak zárva, mert a helybéli és a környékbeli gazdaságok a munkásszükségleteiket már a tél folyamán biztosították. „Gyermekeink és családjaink éhen jognak elpusztulni” — esedeztek és sürgős intézkedést kértek. A földművelésügyi miniszter az ecsédiek kérvényét az Országos Gazdasági Munkajogvédő Irodához továbbította, amely arról tájékoztatta a minisztert, hogy munkaalkalmat nem tud biztosítani, de a kérelmet „előjegyzésbe vette”. 1936 áprilisában a hevesi és erdőtelki, augusztusban pedig a herédi napszámosok kérték a földművelésügyi minisztertől a napszámbérek alsó határának megállapítását. A hevesi napszámosok újabb kérvényét már nem egyedül Máté István írta alá. hanem 90 társa is. „Napi 12—14 órát dolgozunk és így óránként 10 fillért sem keresünk, örülünk, ha puszta kenyér mellé egy vöröshagymát elfogyaszthatunk' latot, ha lett volna. Mégis. . . tulajdonképpen soha nem voltam éhes. De azért benéztünk a büfébe is, leültünk sült halat enni, vettünk palacsintát is. Csak úgy, szinte „unalomból”. Nagy sikere volt a magammal vitt abasári muskotálynak és a Gyöngyszöv Pattinkájának. A társaságunk tagjai nem győzték dicsérni mindkettőnek az ízét és a zamatét. Bennem pedig dagadozott a lokálpatrióta büszkesége. A felszolgálók türelmesek és udvariasak voltak végig. Egy kedves mosoly ellenében még szereztek a sütiből is pótadagot, de a rostélyosból is. Az első napok feszélyezett- sége után közvetlen, családias hangulat uralkodott üdülőszerte. Szervezett program Az örökké mosolygó, ráadásul fiatal és csinos kul- turos hölgy minden alkalommal „szeretettel köszöntötte” a kedves vendégeket és közölte, milyen szórakozási lehetőséget kínál azoknak, akik hagyják idejüket vele megszerveztetni. Az ő révén- jutottam el a keszthelyi kastélyba, Zalán a Zicfhy-kuiriába, láthattam Latinovits Zoltán síremlékét — panaszolták és kérték, hogy a napszám- és surrvmás- béreket úgy állapítsák meg. hogy téli időben ne legyenek kénytelenek kegyelem- kenyérre utalva élni”. Farkas István erdőtelki napszámos 500 társa nevében írta, hogy a napszámbér náluk is csak 80 fillér, de örülnek, ha egy évben száz napot dolgozhatnak, mert nincs munkaalkalom. A minisztérium a hevesi és erdőtelki napszámosok kérését elutasította. A herédi naapszámosok kérelme Oravecz István és 71 társa aláírásával érkezett a miniszterhez. „Apró gyermekeink éhen pusztulnak. Nem üres panaszunk ez, hanem a valóság ...” — írták és arra hivatkoztak, hogy még tavasszal a hatóságok útján kérték „a mezőgazda- sági munkák legkisebb árának megállapítását”. Oravecz István személyesen is járt a minisztériumban és kérte a munkabérek rendezését, de kérését nem teljesítették. A kérvényük hátlapjára az illetékes minisztériumi tisztviselő a következőket jegyezte fel: „Államtitkár úr Öméltósága meghagyásához képest a legkisebb napszámbérek elrendelése továbbra is mellőzendő”. Az egykorú kérvények megdöbbentő képet festenek a mezőgazdasági munkásság helyzetéről. A munkaerő-kínálat jelentősen meghaladta a keresletet, mivel akkor Heves megyében a mezőgazdasági munkásság 25—40 százaléka volt munkanélküli. A napszámbérek továbbra is hónaponként és helyenként (járás, község város, uradalom) különbözőek és jóval az országos 1,5 pengő körül mozgó bérek alatt maradtak. A mezőga- sági munkásság az 1930-as évek derekán anyagi, társadalmi, politikai helyzetét tekintve egyaránt a megye legnyomorúságosabb rétege volt. Szükséges felidézni ezt a fájdalmas múltat, mert így érzékelhetjük a különbségét az akkori és a mái gondok között. Balatonszemesen és füröd- hettem Igaion és Hévizén a harmincnéhány fokos medencében. Maszek-utakat is tettünk: Tihany ki nem maradhatott, de Buzsák sem és eljutottunk Csiszta-pusztára. Ki gondolná, hogy ezen az. isten háta megetti helyen csinos üdülőtelep várja a turistákat, Az ott általánosan használt német szó azt bizonyította, hogy hamarabb felfedezték értékeit a halárainkon túl, mint itthon. Meghatódtam, bevallom, amikor Berzsenyi egyik dédunokája kalauzolt bennünket végig azokon a szobákon, amelyek egyikében megszületett a „Hervad már ligetünk, díszei hullanak”. Az idős hölgy most a múzeum „kegydíjasa”. Büszke voltam: arra viszont, hogy nemcsak ezt a kúriát tettük rendbe, hanem a festő zalai házát is. Ahány asztal Tulajdonképpen min múlik az, hogyan érzi magát az ember egy ilyen előszezoni üdülés alkalmával? A kérdést úgy válaszoltam meg magamnak az első hét elteltével, hogy teljesen a véletlenen. Illetve: annak szervezőjén, az üdülő vezetőjén. Mert ő jelöli ki a szobát, az Új krakkóié Befejezéséhez közeledik a katalitikus krakkolóüzem építése Százhalombattán, ahol évente mintegy egymillió tonna kőolajat tudnak majd feldolgozni az igények szerint benzinné, vagy gázolajjá (MTI-fotó: Kürti Ákos' felvétele — KS) Növekvő mézexport Élénkül a kereslet a világpiacon a méz iránt; a HUNGARONEKTÁR az idén eddig 20 százalékkal többet exportált belőle, mint az elmúlt év azonos időszakában, összesen, mintegy 3500 tonnát. Az akácosokba már kitelepítették a kaptárakat. A méhészek szerint a jó termés eléréséhez sok melegre, napfényre lenne szükség, ez ugyanis segítené a nektárképződést. Az akác, és a virágméz mellett a választék bővítésére az idén kísérletként különleges mézfélék átvételét is tervbe vette a HUNGARONEKTÁR. A hárs, a gesztenye, a levendula, és a zsályamézért felárat fizetnek a méhészeknek. Ha e termékek iránt a külpiacon kereslet mutatkozik, később is rendszeresen átveszik majd ezeket a mézfajtákat. ottani társakat, az asztalt, amelyet Lellén hatan ültünk körül. Nekem szerencsém volt. Erzsiké, Zoli és a kislányuk, Judit, aztán Eszter Szegedről és Marika Kecskemétről ültek velem együtt. Meg is maradt ez a társaság. Erzsiké ropogósra süttette magát, pedig a nap nem túl gyakran bújt elő a felhők mögül. Zoli — mit tehet egy férj? — pirosra égett, szolidaritásból. A lányok pedig...? Mindenkit megszédítettek, akit csak tudtak, hogy utána kuncogva meséljék el hódításaik történetét. Én sajnos csak megőrzőjük lehettem. Mögém bújtak, ha valami huncutságot követtek el. Gyenge vigasz. Két szélsőséges „évjárat’' töltötte meg a több mint kétszáz személyes üdülőt: a nyugdíjasok és a húszkörüliek. Ügy látszik, a fő szezon beutalóit másoknak juttatták. Sebaj! Ennek a mostani két hétnek az is az előnyére szolgált, hogy bárhová mentünk, mindenütt szívesen látott vendégek voltunk: üzletben, étteremben, fürdőhelyen', de még a múzeumokban is. Mi voltunk a kedves vendég. No, ugye! G. Molnár Ferenc Dr. Horváth Mihály ELŐSZEZON Két hét a Vittorióban
