Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-06 / 131. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. június 6., szerda Meghalt Mohieddin, Egyiptom miniszterelnöke Egyiptom miniszterelnö- Ike, Ahmed Fuad Mohieddin, kedden szívroham következ­tében elhunyt. Hivatalában lett rosszul, és az orvosok már csak a halál beálltát állapíthatták meg. Fuad Mohieddin egy héttel az­után távozott az élők sorából, hogy pártja, a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt, amelynek főtitkára és fő haj­tóereje volt, fölényesen meg­nyerte az országos választá­sokat, ám ennek lebonyolí­tása körül szenvedélyes vi­ták dúlnak politikai körök­ben. Mohieddin, aki foglalkozá­sára nézve eredetileg orvos volt, szinte egész életét a politikai arénában töltötte el. 58 évet élt. Orvosi dip­lomája mellett, jogi és köz- gazdasági végzettséget is szerzett. Nasszer elnök kor­mányzatában • alexandriai, majd el-Giza-i kormányzó­nak nevezték ki, Szadat ide­jén pedig miniszteri tárcá­kat töltött be. Mohieddin ha­lála után ügyvezető minisz­terelnökeként Kamat Hasz- szan Ali első ' miniszterel­nök-helyettes és külügymi­niszter áll a kabinet élére — közölték kedden tájéko­zott kairói körök. Az elhunyt Mohieddint szerdán temetik. Iráni—iraki ellenségeskedés Legalább háromszáz — egyes források szerint több mint négyszáz — ember meghalt és több száz meg­sebesült kedden az Irán északnyugati részén találha­tó Baneh várost ért iraki bombázásban. A teheráni rá­dió szerint az iraki vadász­gépek akkor támadtak, ami­kor a város lakói az egy­kori sah elleni 1963. június 5.-i felkelés évfordulójára gyűltek össze. A térséggel kapcsolatos hír, hogy szaúdi felségvizek fölött lelőttek egy ismeretlen harci gépet. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség az iraki támadást köve­tően kilátásba helyezte, hogy Teherán tizenegy iraki vá­ros bombázásával fogja megtorolni az ellenség akció­ját. A Reuter értesülése sze­rint több százezer iráni ka­tonát vontak össze a front mentén. Megbízható forrá­sokra hivatkozva a Tanjug jugoszláv hírügynökség Bag­dadból azt jelentette, hogy az iraki egységeket riadóké­szültségbe helyezték egy esetleges iráni offenzíva visszaverésére. A Pentagon szóvivőjének közlése szerint az Arab- tengerről a Perzsa (arab)- öböl bejáratához vezényelték az „America" nevű anyaha­jót négy másik hadihajó kí­séretében. Az anyahajon ki­lencven rapülőgép van. Már jó ideje az öböl bejáratánál cirkál a „Kitty Hawk” ne­vű repülőgép-anyahajó. A Legfelsőbb Bíróság ítélete a Márkus-hegyi bányászszerencsétlenség ügyében Kedden kihirdetett hatá­rozatával a Legfelsőbb Bí­róság helyben hagyta a Már- kus-hegyi bányásztragédia ■felelősei ellen első fokon el­járt Esztergomi Megyei Bí­róság — 1983. december 8- án hozott — ítéletét, így az ■jogerőre emelkedett. A fog­lalkozás kőiében elköve­tett, halálos tömegszerencsét­lenséget okozó, gondatlan veszélyeztetés vétségében bűnösnek kimondott, I. ren­dű vádlott Garas János fő- laknász, diszpécser bünteté­se négy és fél évi — fogház­ban letöltendő — szabadság- vesztés, továbbá öt évi eltiltás a főaknászi és bá- nyamesteri foglalkozástól. Németh Józsefet, — aki II. ■rendű vádlottként került a bíróság elé — felmentették, terhére róható bűncselek­mény hiánya miatt. Az ítélet indoklásakor a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetés kiszabásánál az első fökú bíróság lényegé­ben helyesen sorolta fel és értékelte a vád tárgyává tett cselekmény tárgyi sú­lyát, az elítélt Garas János bűnösségének körülménye­it, azt, hogy az ország egyik legsúlyosabb bányász-sze­rencsétlensége történt. A hevesi TÜZÉP-telep ELADÓT (árukiadót) keres, legalább általános iskolai végzettséggel. Szakképzettség megszer­zését biztosítjuk. Fizetés alapbér és jutalék. Jelentkezés a telep­vezetőnél. Ugyanakkor rendkívüli je­lentőséget kellett tulajdoní­tani a büntetés mértéké­nek megállapításakor — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság — a vádlott egészé­ben kimagaslóan értékes életvezetésének, példamu­tatóan becsületes életmód­jának, a bányászatban 25 éven át végzett, sok elis­merést és kitüntetést ered­ményező, kimagasló mun­kásságának. A bíróság tényként álla­pította meg, hogy az Orosz­lányi Szénbányák Vállalat Márkus-hegyi Bányaüze­mében 1983. június 21-én áramkimaradás történt, s ez a szellőzés leállásához vezetett. Utána a metángáz- koncentráoió megnőtt és szikra képződött, majd rob­banás következett be. s 37 bányász meghalt, 9-en nyolc napon túl, 6-an pedig nyolc napon belül gyógyuló sé­rülést szervedtek. 1983. június 21-én éjjel a bányában a főaknászi és egyben a diszpécseri teen­dőket a központban szolgá­latot teljesített Garas János látta el. Miként a bíróság megállapította, nem járt el az elvárható körültekintés­sel, több, a villamos üzem­zavar elhárítására irányuló ■intézkedést elmulasztott, té­vesen tájékozódott és tájé­koztatta a hozzá fordulókat. Határozatának indoklá­sában a Legfelsőbb Bíróság — az első fokon eljárt bün­tető tanács véleményével egyezően — úgy vélekedett, hogy a főaknász-diszpécser magatartását, mulasztásait nem menti az a körülmény, hogy a föld alatt dolgozók öntevékenységére számított (amit egyébként nem ellen­őrzött). Kétségtelen az is, hogy az óvórendszabályokat a föld alatt több helyen nem tartották be. így azon a helyen sem, ahol a bekövet­kezett nagy erejű robbanás központja volt. Mindazonál­tal a bíróság — szakértői' véleményeket is figyelembe véve — a bekövetkezett rob­banás és Garas János mu­lasztásai között megállapí­totta az okozati összefüggést, egyéb közreható okok mel­lett. A TASZSZ a Nyugat képmutató álláspontjáról Az Egyesült Államok és né­hány más NATO-ország veze­tői továbbra is minden ala­pot nélkülöző, de jói hangzó frázisokat pufogtatnak a Nyugat—Kelet párbeszéd­ről. Reagan amerikai elnök az ír parlamentben mondott hétfői beszédében ismét ar­ról beszélt, hogy „az oro­szoknak vissza kell térni­ük a tárgyalóasztalhoz”. Az elnök odáig ment, hogy ki­jelentette, kész megvitatni az erőszakról'való lemondás elvét Európában. Kikötötte azonban azt, hogy egy ilyen megállapodás nem érinthet­né a nukleáris fegyvereket. Ezen túlmenően egész sor előzetes feltételt támasztott a Szovjetunióval szemben. Közismert, hogy az Egye­sült Államok és a NATO ha­dászati politikája éppen a/ elsőcsapásmérő atomfegy­verre épül. Nem véletlen, hogy ezt a fegyvert — az amerikai Pershing—2 raké­tát és a robotrepülőgépet — olyan erőltetett ütemben te­lepítik Nyugat-Európában Reagannek az ír parla­mentben elhangzott beszéde főkém arra volt hivatott, hogy leplezze az Egyesült Álla­mok és a NATO obstrukciós álláspontját. A The Wa­shington Post szerint ez a beszéd nyilvánvaló kísérlet volt arra, hogy enyhítse a közvélemény széles rétegei­nek a Fehér Ház külpoliti­kája miatt érzett aggodal­mát. Az amerikai rakéta telepí­tésekkel párhuzamos tárgya, lások csupán a fegyverkezé­si hajsza híveinek biztosíta­nának szabad kezet. Ezért beszélnek képmutatóan ar­ról, hogy az „érintkezések felújítására” törekszenek a Szovjetunióval. Reagan elnöknek, az ír par­lamentben elmondott beszé­de az amerikai hírmagyará­zókra nem tett különösebb benyomást. A The Washing­ton Post dublini beszámoló­ja kiemeli, hogy Reagan rugalmasságot ígért- az eu- rorakéták telepítésének kérdésében, de az elnök nyilván „az európai aggo­dalmak enyhítésének szüksé­gességét” tartotta szem előtt. Ami viszont a lényeget il­leti. a Dublinban tartózko­dó amerikai újságírókat egy fehér házi hivatalos szemé­lyiség is óvta a félreértés­től. Megjegyezte: ..nem hi­szem. hogy ezt új kezde­ményezésnek kell tekinte­ni”. ­Reagan—Thatcher találkozó Kedden este brit—ameri­kai csúcstalálkozót tartot­tak Londonban. A találkozón Margaret Thatcheren és Ronald Rea­ganén kívül részt vett Sir Geoffrey Howe és t George Shultz külügyminiszter, Ni­gel Lawson és Donald Re­gan pénzügyminiszter, vala­mint mindkét oldalon több tanácsadó. Londoni megfigyelők sze­rint a tárgyalások a hét ve­zető tőkés ország állam- és kormányfői hétvégi . csúcs- értekezletének közvetlen elő­készítéseként, a brit és amerikai álláspontok egyez­tetéseként értékelendők. —( Külpolitikai kommentárunk )~ Londoni napirend A LOBOGÓKAT FELVONTAK a Lancaster-palota előtt, a világsajtó csaknem négyezer képviselője már Londonban tartózkodik — s a különleges biztonsági : alakulatok is a helyükön állnak. Befejezték egyezte­tő munkájukat a különböző szakértő csoportok — valóban minden előkészület megtörtént hát a hét legfejlettebb tőkés ország állam- és kormányfőinek csütörtökön kezdődő csúcsértekezletére. Ezúttal — immár tizedik alkalommal — a brit fő­városban gyűlnek össze az Egyesült Államok, Kana­da, Franciaország, az NSZK, Nagy-Britannia, Olasz­ország és Japán vezetői, hogy áttekintsék az aktuális világgazdasági és világpolitikai kérdéseket: gúnyos kedvű politikai kommentátorok szerint az évről év­re ismétlődő megbeszéléseknek általában csak részt­vevői változnak az esetleges kormányválságok, vagy választási vereségek nyomán, témái azonban alig. Ha összehasonlítjuk a mostani, londoni napirendet a tavalyi, williamsburgh-i, vagy akár a legelső, ram- bouillet-i értekezletével, valóban kísérteties a hason­lóság. A mostani megbeszélésekre Valószínűleg rányomja bélyegét az a tény, hogy az Egyesült Államok vá­lasztási évben jár, s így Reagan számára a londoni csúcs is a kampányhadjárat része. Sok megfigyelő egyenesen „előre beprogramozott sikerről” beszél. Az elnök minden bizonnyal példaként hozza fel az amerikai gazdaság több mint egy esztendeje beindult fellendülését, s a pénzromlás erőteljes lefékezését. A JELEK SZERINT LONDONBAN az eddigieknél behatóbban kell foglalkozni a fejlődő országok adós­ságával. Mitterrand elnök az előzetes bejelentés alapján új párbeszéd beindítását sürgeti a harmadik világ államaival. Az adósságprobléma túlnőtt a szűk gazdasági kereteken — figyelmeztetett a fran­cia államfő. Kezdeményezésének sikere azonban meglehetősen bizonytalan, s nem kell nagy bátor­ság annak megjóslásához, hogy az eladósodottság — a megfelelő pénzügyi politika, az infláció, a munka- nélküliség és a kereskedelmi megszorítások már említett gondjai mellett — ott fog szerepelni a jövő évi csúcstalálkozó napirendjén is. Szegő Gábor Hazánk és a KNDK Tovább bővíteni a kapcsolatokat Császár Tibor, az MTI munkatársa írja: Több mint negyedszázada volt hazánk vendége Kim Ir Szén, a Koreai Munka­párt főtitkára, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság elnöke, aki most — párt- és állami küldöttség élén, több szocialista országot érintő körútja során — is­mét Magyarországra látogat. A távol-keleti Koreai-félszi­get északi részén elterülő, csaknem 20 millió lakosú ország magas rangú képvise­lői, s a magyar vendéglátóik közötti tárgyalások alkalmat kínálnak arra, hogy áttekint­sék a két állam, a két nép közötti — immár történelmi múltú — együttműködés ed. digi eredményeit, fejleszté­sének kölcsönösen előnyös lehetőségeit. Miként hazánk, a KNDK is 1945-ben lépett az új típusú fejlődés útjára: népi demok­ratikus forradalom bontako­zott ki az országban, s a Szovjetunió segítségével kiűzték a Korea földjét meg. szálló japán csapatokat. Ha­zánk 1948 novemberében lé­tesített diplomáciai kapcso­latot KNDK-val. a koreai nép első, valóban független, önálló államával. A fiatal országot 1950-ben súlyos megpróbáltatás érte: ekkor robbant ki a koreai háború. A hároméves, nagy véráldo­zatokat követelő küzdelem­ben a szocialista országok internacionalista támogatá­sának segítségével sikerült megállítani az agresszorokat; a honvédő háború fegyver­szüneti egyezmény aláírásá­val ért véget. Kapcsolataink ez időszak­ibeli története a földrészeket áthidalni képes segítségnyúj­tás emlékezetes példáit őrzi. A háborúban, s az azt kö­vető években több magyar orvosegészségügyi csoport dolgozott a KNDK-ban, csaknem ezer koreai fiatal tanult ezekben az esztendők, ben Magyarországon, hogy tudását hazája újjáépítésé­ben hasznosíthassa, s a le­rombolt ország helyreállítá­sában közvetlenül is részt vett államunk. így például — térítés nélküli segélyként — magyar munkások keze nyomán épült fel egy szer­számgépgyár, egy festékgyár és egy mérleggyár a távol­keleti országban, magyar ter­vezőmérnökök egy csoprtja is részt vett Phenjan újjá­építésében, s jelentős nagy­ságú, hosszú lejáratú hitelt is nyújtottunk. Az imperialista agresszió nehéz éveiben kipróbált, megszilárdult együttműkö­dés további fejlődésének fontos állomásai voltak a két ország vezetői közötti eszmecserék. Kim ír Szén 1956 tavaszán hazánkban tett látogatását követően 1959-ben járt az akkori ma­gyar miniszterelnök, Mün- nich Ferenc Phenjanban, s még ugyanabban az évben a KNDK akkori államfője volt hazánk vendége. Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke 1971-ben tett hivata­los, baráti látogatást a népi Koreában. A két párt közötti együtt­működési megállapodás ér­telmében rendszeresen sor kerül tapasztalatcserékre, az MSZMP és a Koreai Mun­kapárt vezető képviselőinek megbeszéléseire; s a kontak­tusokhoz tartoznak a két or­szág szakminisztereinek, il­letve társadalmi és tömeg­szervezeti küldöttségeinek lá­togatásai is. A gazdasági együttműkö­dés bővítésének, a közös munka e területén rejlő le­hetőségek feltárásának együttes szándéka nyomán jött létre 1971-ben a ma­gyar—koreai gazdasági és tu­dományos-műszaki konzul­tatív kormányközi bizottság. Az árucsereforgalom érzé­kelhető fejlődése ellenére a kétoLdalú külkereskedelem értéke jelenleg is viszony­lag szerény. Ebben a nagy földrajzi távolság mellett minden bizonnyal szerepet játszanak a KNDK gazdasá­gának sajátos vonásai is. A KNDK ugyanis szocialista építőmunkája során a Ko­reai Munkapárt politikájá­nak alapjául szolgáló, s Kim ír Szén által kidolgozott irányvonalat az úgynevezett dzsucse-elméletet igyekszik megvalósítani, amely a nem­zeti sajátosságok és az ön- rendelkezés elvének figye­lembe vétele mellett az ön­erőre támaszkodás elsődle­gességét tartja szem előtt. Az ország egyébként a je­lenlegi ötéves terv során is rendkívüli erőfeszítéseket , tesz a dinamikus gazdasági növekedést célzó előirányza­tok teljesítése érdekében; így például a színesfém­kitermelés, a közlekedés és szállítás, a texitlipar és a mezőgazdasági termelés, il­letve más fontos népgazda­sági ágazatok teljesítőképes­ségét a többszörösére kíván­ják növelni. Ugyanakkor — miként idén hozott határo­zatával a legfelsőbb népi gyű­lés is megerősítette — a szocialista országokkal foly­tatott külkereskedelem gyors ütemű bővítését is célul tűz­ték. Hazánk álláspontja az, hogy céltudatos közös mun­kával megtalálhatók á gaz­dasági együttműködés újabb, mindkét fél számára gyümöl­csöző területei. Ennek lehe­tőségét éppen a .tavalyi ada­tok bizonyítják: külkereske­delmi forgalmunk az előző évek átlagához képest 1983- ban csaknem megkétszerező­dött, a kölcsönös szállítások értéke mintegy 14 millió ru­bel volt. Az idei terv pe­dig már több, mint 13 mil­lió rubel értékű magyar ex­portot, és hasonló nagyság- rendű importot tűz célul. A továbblépés, mikéntjéről bi­zonyára szó esik majd a mostani budapesti tárgyalá­sokon. A két ország vezetői vár­hatóan megvitatják a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­seket is. A Koreai Munka­párt, a KNDK nemzetközi törekvéseinek középpontjá­ban évtizedek óta a ketté­szakított ország újraegyesí­tése áll. Legutóbb idén ja­nuárban terjesztett elő újabb javaslatot az ország, a térség feszültségének eny­hítésére, a félsziget két ré­szének békés egyesítésére. A kezdeményezés a KNDK. az Egyesült Államok és a dél-koreai hatóságok részvé­telével javasol háromoldalú tárgyalásokat, s az 1953-as fegyverszüneti egyezményt felváltó békeszerződés meg­kötésével, majd az amerikai csapatok kivonásával és az Észak—Dél közötti meg nem támadási egyezmény létrejöt­tével véli megvalósíthatónak a végső célt. A javaslat cím­zettjei egyelőre nem adták kézzelfogható jelét annak, hogy készek lennének az ér­demi, konstruktív tárgyalá­sokra. Hazánk, miként korábban is, számos nemzetközi fóru­mon kifejtette, támogatja a KNDK-nak azokat a törek­véseit, amelyek a békés, de­mokratikus újraegyesítéshez szükséges kedvező feltételek megteremtését szolgálják. Te­szi ezt következetes, eLví külpolitikája alapján, abban a meggyőződésben, hogy a világ különböző térségeiben — így a Távol-Keleten — meglévő feszültséggócok fel­számolása, az államok biz­tonságát erősítő megállapo­dások megkötése hozzájárul a világ békéjének megőrzé­séhez, stabilitásának erősíté­séhez. Ehhez szükség van a szocialista országok egységé­nek megszilárdítására, közös fellépésére. Ezt szolgálják az olyan magas szintű megbe­szélések is, mint a küszöbön álló magyar—KNDK tárgya­lások.

Next

/
Thumbnails
Contents