Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1984. június 5., kedd Reagan Nagy- Britanniában Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn délután befe­jezte írországi látogatását és Nagy-Britanniába indult. Búcsúzóul két politikai nyilatkozatot tett: az egyi­ket a tiszteletére adott va­sárnap esti banketten, a má­sikat hétfőn, az ír parla­ment két háza előtt. Az előbbi alkalommal az észak-ír problémához szólt hozzá. Elitélte az erőszakot és arra szólította fel az ot­tani katolikus és protestáns közösséget, hogy békéljenek meg egymással. Értésre ad­ta — ami Londonnak volt lényeges —, hogy a terroris­ták nem lesznek szívesen lá­tott vendégek az Egyesült Államokban. Reagan újból méltányolta az ír pártok „új Írország fórumát” is, amely terveket dolgozott ki az észak-ír vál­ság alkotmányos — az Ír Köztársaság kormányának bevonásával való — rende­zésére. Ez a vendéglátók fe­lé volt gesztus. Érdekes mó­don azonban Margaret Thatcher miniszterelnök Daily Expressz interjújának megjelenését úgy időzítették (hétfőre), hogy abban helyet -kapjanak a fórum javasla­tai iránti fenntartások. Thatcher asszony közölte, hogy Észak-Írország jövője „csak” az ott élő emberek­re és brit parlamentre tartozik. Reagan parlamenti beszé­dében jelentős helyet kapott a kelet—nyugati viszony. Az elnök megmaradt annak a politikusnak a szerepében, aki mindenkinél többet költ az új fegyverekre, de min­denkinél erőteljesebben hang­súlyozza békevágyát. Egye­bek között szólt az eurora- kétákról is. Közölte, hogy az­zal a feltétellel kész ezek Nyugat-Európába telepítését leállítani, illetve „visszafor­dítani”, ha a Szovjetunió át­fogó megegyezés érdekében ismét tárgyalóasztalhoz ül Genfben, s az ott' létrejövő megegyezés kielégíti az ame­rikai szempontokat. Reagan elnök Írországból hétfőn délután megérkezett Londonba, ahol hat napot tölt, de csak részben Mar­garet Thatcher tárgyaló- partnereként. Vendéglátójá­val kedden találkozik, más­nap Normandiába utazik a szövetséges erők partraszál­lása 40. évfordulóján rende­zendő ünnepségekre. Azt kö­vetően a brit fővárosba visszatérve részt vesz a ve­zető tőkés országok állam- és kormányfőinek háromna­pos (június 7—9.) találkozó­ján. Csernyenko és Ceausescu tárgyalásai Moszkvában Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság el­nöke, hétfőn Moszkvában, négyszemközti megbeszélést folytatott egymással. A nap folyamán, koráb­ban más szovjet és román párt- és állami vezetők részvételével került sor a Kremlben, Konsztantyin Csernyenko és Nicolae Ceau­sescu tárgyalásaira. Algéria ismét közvetítő lépést tesz a Perzsa (Arab). öböl térségében kialakult helyzet rendezésére. Hétfőn Sadli Bendzsedid elnök uta­sítására két magas rangú al­gériai politikus kereste fel egyidejűleg Bagdadot. illetve Teheránt, hogy átadja a hadban álló feleknek az al­gériai államfő üzenetét — közölték vasárnap hivatalos algériai források. Az államfői üzenet tartal­mát nem ismertették. Algé­ria az 1980-ban megkezdő­dött iraki—iráni háború óta Kosztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, hétfőn Moszkvában átnyúj­totta az Októberi Forrada­lom Érdemrendet Nicolae Ceausescunak, az RKP fő­titkárának, a Román Szo­cialista Köztársaság elnöké­nek. Egynapos munkaláto­gatását befejezve hétfőn es­te Moszkvából hazautazott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocia­lista Köztársaság elnöke. igyekszik közvetíteni a két, hadban álló ország között. Hétfő hajnalban még min­dig lángokban állt az a török tartályhajó. amelyet vasár­nap reggel az iráni Hárg- szigettől délre iraki rakéta- támadás ért. Iráni jelentés szerint a 153 ezer tonnás Buyuk Hun tartályhajót Su­per Etendard francia gyárt­mányú vadászgépről kilőtt Exocet-rakétával találták el. A UPI amerikai hírügy­nökség adatai szerint már­cius vége óta összesen hu­szonhét kereskedelmi hajót ért találat az öbölben. Befejezte tanácskozását a LEMP Központi Bizottsága Wojciech Jaruzelski zár­szavával vásámap Lódzban befejezte kétnapos kibőví­tett ülését a LEMP Közpon­ti Bizottsága. A LEMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a tanácskozás tanulsá­gait összegezve kijelentette: a két napot az őszinte, nyílt, kritikus és konstruktív esz­mecsere jellemezte. A párt a jövőben is folytatni kí­vánja a konzultációt és vé­leménycserét a munkásság­gal a kölcsönös megértés és a bizalom erősítése érdeké­ben. A vasárnapi ülésen a résztvevők határozatot fogad­tak el a munkásosztály ve­zető szerepének erősítéséről a lengyelországi szocializmus építésében és felhívással fordultak a társadalomhoz a közelgő tanácsi választások támogatására. A LEMP Központi Bizott­sága ezúttal első ízben tar­totta ülését egy vidéki vá­rosban, és ugyancsak elő­ször fordult elő, hogy a párt legfelsőbb vezető testületé­nek tanácskozására 800 mun­kást — fele részben párton kívülit — is meghívtak. A két nap alatt 38-an fejtették ki álláspontjukat és 94-en írásban terjesztették be fel­szólalásukat. Algéria ismét közvetít az öböl menti konfliktusban AFGANISZTÁN A Pandzsir-völgy szabad Mitterrand Moszkvába látogat Francois Mitterrand, francia köztársasági el­nök, június második fe­lében af Szovjetunióba látogat a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének meghívásá­ra — közölték hétfőn, hivatalosan Moszkvá­ban. A Bahtar hírügynökség be­számolója szerint az afga­nisztáni fegyveres erők meg­semmisítették annak az el­leniforradalmi szervezetnek a maradványait, amely áp­rilis végéig terrorizálta a Pandzsir-völgy és a környe­ző települések lakosait. A jelentést a CTK csehszlovák hírügynökség ismertette. A beszámoló szerint az ellen­forradalmi csoport tagjai előzőleg több mint kilenc- száz helyi lakost megöltek és súlyos anyagi károkat okoztak. A Newsweek amerikai hír­magazin tudósítója — Patri­cia Sethi — a múlt héten in­terjút készített Babrak Kar- mallal. A Newsweek tudósí­tója felvetette, hogy elláto­gathatna-e a völgybe egy külföldi újságíró — két nap múlva egy szovjet he­likopteren megtekinthette a vidéket. Helyszíni tapasztalatai megerősítették azt, amit Babrak Karmai közölt vele: a kormánycsapatok ellenőr­zésük alatt tartják a völgyet. A Pandzsirtól északra eső körzetből az újságírónő azt jelentette, hogy a Szovjet­unióba vezető Szalang-or- szágúton akadálytalan a forgalom. NEGYVEN EVE TÖRTÉNT —( Külpolitikád kommentárunk )— Spanyolország és a NATO SPANYOLORSZÁG TÖRTÉNELMÉNEK egyik leg­nagyobb tüntetésére került sor vasárnap Madrid­ban. Félmillióan vonultak fel a főváros utcáin, hogy tiltakozzanak a dél-európai ország .NATO-tagsága el­len. A békemenet legfőbb jelszava ez volt: Spanyol- ország lépjen ki a NATO-ból, számolják fel az ame­rikai támaszpontokat spanyol földön. Jöttek Kataló- niából és Baszkföldről, Andalúziából és Galíciából, jöttek vonaton és autóbuszon, gépkocsival és gyalog­szerrel ... Hosszú ideje folyik már a belpolitikai vita Spa­nyolország NATO-tagságáról. Erről a kérdésről csakis maga Spanyolország dönthet — figyelmeztet­nek újból és újból az ibériai ország függetlenségé­hez ragaszkodó, egyébként heterogén politikai cso­portok, erők. Figyelmeztető szavuk a NATO napok­ban megtartott washingtoni külügyminiszteri ta­nácskozására is reagált. Joseph Luns, az Észak-Atlanti Szövetség főtitkára ugyanis Washingtonban nyíltan aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy amennyiben most rendeznék meg a népszavazást Spanyolország csatla­kozásáról a NATO-hoz, az minden bizonnyal kedve­zőtlen eredménnyel járna a szövetség számára. A spanyol közvélemény, a liberális beállítottságú tömeg­tájékoztatási eszközök felhördültek. Luns főtitkár nyilatkozatát a spanyol közügyekbe váló nyílt és dur­va beavatkozásnak minősítették. Nem ez volt az első, s valószínűleg nem is az utolsó kísérlet arra, hogy a NATO valamely magas rangú képviselője e kérdéssel kapcsolatban nyomást gyakorol Madridra. S a jelek szerint a külső nyomással egyenes arányban erősö­dik, szerveződik a belső tiltakozás. A MADRIDI TÖMEGTÜNTETÉSEN a békeharco­sok a Nyugat-Európába telepített amerikai rakéták első — természetesen jelképes — áldozatait temet­ték. A hamuval telehintett téren óriási plakát kér­dezte: Ezt akarod, Reagan? Hogy az Egyesült Álla­mok mit is akar, Nyugat- és Dél^Európában, konti­nensünkön általában, ezzel kapcsolatban nagyon ke­vés illúziója lehet bárkinek Ronald Reagan kormány­zásának negyedik' esztendejében. Az emiatti aggoda­lom tükröződött a madridi tiltakozók nem minden­napi, impozáns tömegmegmozdulásán. A fegyverke­zési verseny megállítását, s ami saját életük szem­szögéből a legfontosabb: az atomfegyver-mentes Eu­rópát, Spanyolország NATO-ból való kilépését köve­telték. Ha a spanyol szocialista párti kormányzat hű akar maradni ahhoz a programhoz, amellyel hata­lomra került, akkor a dél-európai országban miha­marabb megtartja a spanyolok politikai jövőjét alapvetően befolyásoló népszavazást a NATO-tagság- ról. Győri Sándor Egységtörekvés békéért, függetlenségért A Magyar Front megalakulásának évfordulója Tiltakoznak a japánok Japánban egymást érik a tiltakozó megmozdulások amiatt, hogy az Egyesült Államok 7. flottáját atomrobbanó tölte­tű manőverezd robotrepülőgépekkel szerelik fel. A képen Tomahawk típusú robotrepülőgép makettjét tolják a tünte­tők az amerikai haditengerészeti bázis kapuja elé Yokosu- kában (Népújság-telefotó - UPI — MTI - KS) A II. világháború előesté­jén és első éveiben még úgy látszott, hogy Magyaror­szágnak közvetlen előnyéi származnak a német szövet­ségből. A trianoni traumát jó részt féledtették a revízi­ós sikerek, a bécsi döntések , ,országgya rapí tásai ”. Igazo­lódni látszott az ellenforra­dalmi korszak legitimáló lé­nyege: az irredenta külpoli­tika. Sőt, a külpolitikai si­kereken túl is viszonylag kedvező volt a helyzet - az országban. A hadsereg és a hadiipar felszívta a jelen­tős munkanélküli tömegeket, s így csak a legtovább látók tették fel a kérdést: mi lesz mindennek az ára, hogyan fest majd egyenlegünk a végső elszámolásnál. A messzébbre tekintők, az antifasiszta baloldal azon­ban már kezdettől figyelmez­tetett a hitlerista német el­kötelezettség ország- és bé­keromboló veszélyeire. Szét­szórt, s egymással is vias­kodó csoportjaiban hamaro­san az együttműködési le­hetőségek felkutatása került előtérbe. A népfrontpolitika végleges elfogadásának je­gyében 1941 folyamán a kommunisták Magyaror­szági Pártja új jelszót hir­detett meg: a független, szabad, demokratikus Ma­gyarország jelszavát. Ez al­kalmasnak bizonyulhatott az antihitlerista nemzeti-né­pi összefogás alapjainak le­rakására. A szociáldemokra­ta baloldal és a népi írók bizonyos csoportjainak be­kapcsolódása eredményez­te aztán a tüntetéseket a Battyhányi örökmécsesnél, Petőfi szobránál. Az 1941- es kísérletek korai és impo­záns példája a Népszava hí­res karácsonyi számának an­tifasiszta és népfrontos he­vülete volt. A hamarosan megalakuló Magyar Törté­nelmi Emlékbizottság alá­írásgyűjtései, az 1942. már­cius 15-i tüntetés a Petőfi szobornál pedig már a má­sik Magyarország jelentke­zéséről és növekvő erejéről tanúskodott Az ellenállási mozgalom fejlődésében is cezúrát je­lentett az 1943-as háborús fordulat, Sztálingrád. Voro- nyezs, az észak-afrikai és szicíliai partraszállás és az olasz kapituláció. Az ország két síkon is megindult a háborúból való kiválás irá­nyába. Részint a kormányzó környezete kezdett rendszer­átmentési célzattal vérsze­gény béketapogatózásokba Svájcon, Törökországon ke­resztül. Erre az is vezette, hogy ne a Szovjetunióval kelljen közvetlenül tárgyal­nia. Másrészt a baloldalban erősödött az a felismerés, hogy a háborúból való ki­lépés csak aktív ellenállás­sal, csak Németországgal szembefordulva lehetséges. Ez a kétirányú mozgás pe­dig mindenféléképpen nö­velte — az üldözések elle­nére — az antifasiszta erők befolyását, a békevágyat. Egyúttal a kormányzat. a hortysta körök céljaival el­lentétben a háború utáni demokratikus kibontakozás esélyei és elképzelései is növekedtek. Az 1943-as híres szárszói konferencia — a maga népfrontos jellegzetes­ségével — egyik jele volt en­nek. A radikalizálódást azonban korlátozta, hogy a lakosság még közvetlenül nem érzékelte a háborút és a voronyezsi katasztrófa óta magyar hadsereg nem volt a fronton. A hilerista német megszál­lás, 1944. március 19-én — mondhatni — tiszta vizet öntött a pohárba. Az egész legális baloldalnak, a szo­ciáldemokrata pártnak, a Kisgazdapártnak, és a Pa­rasztszövetségnek betiltása a sajtó teljes gleichsohaltolá­sa, a több ezer baloldali és niémeteLlenes letartóztatása, a terror és a deportálás most már elodázhatatlanná tette a politikai ellenállás közös szervezeti keretének a meg­teremtését. Az 1943-tól Bé­kepárt néven működő KMP kezdeményezésére a kommu. rosták, az SZDP baloldala, a a Kisgazdapárt és a legitimis­ták (később a Parasztpárt is csatlakozott) május köze­pén létrehozták a Magyar Frontot. Június eleji kiált­ványában új népi szabadság- harcot, felszabadító hábo­rút hirdetett a németek és cinkosaik kiverésére, a bé­kéért. a független és demok­ratikus Magyarország meg­teremtéséért. A Magyar Front megala­kulása a hazai ellenállási mozgalom addigi legjelen­tősebb eseménye volt. Általa megnőttek a kommunista párt szervezési és propa­gandalehetőségei. ugyanak­kor pedig a Front olyan ré­tegekre és körökre is kiter­jesztette befolyását, ame­lyek — bár náciellenesek voltak — a kommunistáktól idegenkedtek. A Magyar Front minden törekvése, sőt a fegyveres ellenállás jelentősége elle­nére, a sajátos történelmi- társadalmi okokból nem jö­hetett létre a si keres német - ellenes szembefordulás leg­főbb feltétele: a népi ellen­zék, a hadsereg és az ural­kodó körök összefogása és közös akciója. Ebben a fele­lősség egyértelműen az utób­biaké. Ám a Front tevékeny­sége nemzeti tudatunk fontos része és egészséges nemzeti önbecsülésünk jogos tápláló­ja. Dérer Mikló«

Next

/
Thumbnails
Contents