Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 30., szombat i menésünket”, mi nem lazíthatunk. Mi nem indíthatunk kevesebb vonatot, mert az árut, az utasokat el kell vinni mondhatni mindenáron. Remélem az 1985-ös szabályozó változások köny- nyíttenek majd a helyzetünkön. Jobban meg tudjuk majd fizetni a munkatársainkat. és így sikerül megállítani a munkaerő elvándorlását. — Az ön kinevezése óta mindössze fél év telt el. Az új vezetéstől általában nagyszabású reformokat, gyökeres változásokat várnak. Mit tart ön a céljának, mint a MÁV vezérigazgatója? — Munkatársaimmal együtt szeretnénk a további romlást megakadályozni és a körvetkező években lassú javulást elindítani. De ez nemcsak a vezető személyétől függ, hiszen elődeim is sokat tetttek a vasút későbbi sikeres gazdálkodásáért. Az általuk elindított változásokat. kedvező folyamatokat próbáljuk felgyorsítani. Csodákat, ugrásszerű változásokat mi sem produkálhatunk, ehhez sok milliárd forintra lenne szükség. Lakatos Mária A Népújság kérdez — válaszol Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója A vasút nem lazíthat ' . ".-V ;• ' - .V. v ' - ■ Egyre többször olvashatunk mostanában a magyar vasútról. Olykor felháborodott olvasók panaszkodnak a piszkos és késő vonatok miatt, máskor a MÄV illetékesei beszélnek súlyos gondjairól. E kettős szorításban rendkívül nehéz egy vezérigazgató helyzete, különösen akkor, ha mindössze fél éve áll az ország vérkeringését jelentő MÁV élén. Bajusz Rezső vezér- igazgatóval az idei tennivalókról, a gondokról és saját céljairól beszélgettünk. ' — Mióta felemelték a menetjegyek árait, rossz idők járnak a MÁV-ra, rohamosan csökkent az utasok száma, s velük a bevétel. Ráadásul a szállítások sem érik xel a korábbi szintet. Várhatóan meddig tart ez a tendencia? — Az év első négy hónapjának adatai alapján úgy tűnik, hogy az uitasforga- lom csökkenése megállt, sőt, minimális 0,9 százalékos növekedés következett be. Ez még önmagában nem sokat jelent, hiszen nem mindegy, hogy valaki Budapestről Ceglédig vagy Debrecenig utazik. Az utaskilométerek száma mintegy 2 százalékkal emelkedett, tehát általában hosszabb távra váltottak menetjegyet, örvendetes az is. hogy a nemzetközi utasforgalom bővült, a szocialista országokból 20 százalékkal több utas váltott a vonatainkra menetjegyet. Sajnos az áruszállítás adatai már nem ilyen kedvezőek. Bár az ipari termelés nem csökkent, mégis 4,2 százalékkal kevesebb áruit szállítottunk, mint a tavalyi év ugyanebben az időszakában. Igaz, a kevesebb árut hosszabb távra vitték a vagonok. Most széles körűen elemezzük az adatokat, hogy kiderítsük a csökkenés okát. Valószínűnek tartom, hogy nemcsak az ország iparának termelése befolyásolja az áruszállítást. Például 1968ban is jelentősen mérséklődött a MÁV hazai szállítása. ugyanígy az 1972-es esztendőben. amikor visszafogták a beruházásokat. Versenytársaink, a közúti szállítók viszont alig érezték még a gazdasági teljesítmény hullámzását. Az elemzés még nem fejeződött be, de véleményem szerint a forgalom mérséklődését erősítette, hogy a versenytársak jobban kihasználják az utóbbi években a lehetőségeket, s nagyon sok cég mindinkább saját teherautóival küldi el termékeit. — Bár attól nem kell félni, hogy a MÁV kiszorul a piacról, mégis most létkérdés a forgalom és a bevétel növekedése. A MÁV állami támogatására egyre kevesebb a pénz. Milyen módon lehetne ilyen magas jegyárak és tarifák mellett visszacsábítani az elpártolt utasokat és szállítókat? — Az elmúlt két évben 30 millióval kevesebben utaztak nálunk — ennyi embert valószínűleg a következő években sem tudunk visszacsábítani. Az eddig adott kedvezményeink nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért 1985-től kezdve másfajta előnyöket adunk majd utasainknak. Már megtettük a kezdeti lépéseket, például a nyári szezonban 7 vagy 10 napra bérletet lehet váltani a Balaton partján, a nyugdíjasok hétfőtől péntekig 20 százalékos kedvezményt kapnak stb. Az előszállításra adott kedvezményen is módosítanunk kell. Nagy eredménynek tekinthetjük majd. ha végre sikerül néhány százalékkal növelni az utasforgalmat, s nem csökken tovább az áru- szállítás. Sajnos nem emelhettük fel az export-imp>ort szállítások tarifáit. Emiatt az idei bevételünk körülbelül 400 millió forinttal lesz kisebb a tervezettnél. — Az utasok nemcsak a magas viteldíjak miatt pártoltak el a vasúttól. Sokszor késnek a vonatok és nem is mindig tiszták a kocsik... — Nézze, naponta 2400 vonatot indítunk, ennek mindössze 2,3 százaléka késett az év első négy hónapjában. 0,3 százalékkal kevesebb mlint tavaly. Ez az arány nem túlságosan magas, figyelembe véve a pálya állapotát. Persze ez nem vigasztalja az éppen késő vonaton utazókat. A tisztaságra sokan panaszkodnak, ám több mint 300 millió forint ba kerülne a gépesítés. Emberi erővel sem győzzük, mintegy 300 kocsitakarító- val többre lenne szükségünk. Ezért minden negyedik kocsi piszkosan indul el. Pénz és munkaerő híján sajnos igen keveset tehetünk. — Ez utóbbi megállapítása valószínűleg a vasút egészére érvényes, az egyre nyomasztóbb munkaerőhiány miatt mind nehezebben birkóznak meg a feladataikkal. S változatlanul igaz, hogy a magyar vasút technikai színvonala, a mozdonyok, a kocsik és a pályák állapota tovább Tomiik. Előbb- utóbb elkerülhetetlenné válik a több tizmilliárd forintba kerülő korszerűsítés... — Körülbelül 35 milliárd forint pótolhatná a több évtizede fölhalmozódott elmaradást, egy ötéves terv időszaka erre kevés. A költségvetés pedig jelentősebb összeggel nem támogathat bennünket, hiszen egyéb fontos célokra is kevés a pénz. A munkaerőhiány szintén aggasztó méreteket ölt, 132 ezer ember dolgozik nálunk, körülbelül 12 ezerrel kevesebb a szükségesnél. Főleg a számunkra rendkívül fontos, alig gépesített munkaterületeken kevés az ember. nincs elég sarus. váltókezelő, kocsirendező. Bár rengeteg túlmunkával, a szabadnapok ledolgozásával egy hónapban megkeresik a tízezer forintot is, mégsincs „túljelentkezés”, mert a munka rendkívül megerőltető. Sokszor kérdezték már tőlem, hogy vajon sajnálhatni akarom-e a MÁV-ot az ilyesfájita statisztikákkal. Nem. de a valóságot mindenkinek tudnia kell. Információim szerint az ország sok más vállalata is hasonlóan súlyos problémákkal küszködik. A különbség csak annyi, hogy mi nem csökkenthetjük a „terKollégium a szakmunkásképzősöknek Egy friss hatvani hír nyomában: A külső homlokzati részen a tanácsi építők szorgoskodnak... Amikor a napokban ellátogattunk a Betonútépítő Vállalat egykori munkás- szállására, nem éppen nyugalmas légkör fogadott bennünket. Mondhatni, minden a feje tetején állt. Földszinttől a negyedik emeletig. És szinte egymást érték a kisebb nagyobb munkáscsapatok, amelyeket szakmunkásképzős fiatalokból toboroztak. Az egyik társaság éppen piktorolt, a másik tapétázta a helyiségeket, mások már bútorokkal bajlódtak: hogyan is tegyék meghittebbé, lakályosabbá a szobákat. De mire ez a riport napvilágot lát, minden valószínűség szerint az egyik emeletet benépesítik azok a dunántúli diákfiatalok, akik több éves gyakorlatként a Hatvani Konzervgyár munkáját segítik majd itteni táborozásuk során. Több százan utazgatnak — Régi vágyunk, szakállas kívánságunk valósult meg azzal, hogy az M3-as autópályát építő vállalat átengedte ezt a létesítményt iskolánknak, illetve a szakmunkásképzésének, az oktatás ügyének — mondja Ambruzs Sándor, a „Damjanich” igazgatója, miközben az emeleteket járjuk. — Mindenképpen kellett már az épület, hiszen több száz az olyan fiatalok száma* akik vidékről járnak intézetünkbe, és régóta kollégiumra, olcsó ellátásra vágynak. De utóbb már tantermünk sem volt annyi, még most sem lesz, hogy zavarmentesen folyhasson nálunk az oktatás, a nevelőmunka. Hogy miként hasznosítjuk az immár mind szebb építményt? Szeptembertől egyelőre száz pályázónak biztosítunk teljes diákotthoni ellátást, és ez a szám a teljes felfutás időszakában kétszáznegyvenre emelkedik. Ugyanakkor az első és a második emelet bizonyos termeiben tanítás folyik majd, a földszinti részen pedig a GAESZ-nek biztosítottunk hivatali helyiségeket. Továbbá lent van a jól fölszerelt étterem és konyha,, amihez előbb utóbb bizonynyal üzemeltetőt is találunk. Gyöngyösi segítséggel Megtudtuk még Ambruzs Sándortól, hogy a Betonútépítő Vállalat igen gavalléros volt a létesítmény átadásának feltételeinél. Megbízta például a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot a vizesblokkok teljes felújításával, továbbá a legkülönbözőbb bútorokat, berendezési tárgyakat a régi ár ötven százalékáért engedte át az iskolának. Persze, így is meglehetősen nagy az a summa, amit forintban kell még kiizzadnia a Damjanich Szakmunkásképző Intézetnek, mire minden a helyére kerül, illetve befejeződik a teljes felújítás. Eközben Hegedűs István szakoktató, a munkálatok egyik atyamestere az eddig végzett társadalmi munkát veszi számba, külön említve helybéli segítőjét, Sisa Istvánt, illetve a gyöngyösi testvériskola két oktatóját, Czákó Istvánt és Boye Józsefet. ök tizenhét szomszéd városbeli fiatallal segítették heteken át a renoválást, a különféle szakipari tennivalók elvégzését. És megkerestük természetesen Hatvan új kollégiumának vezetőjét, Gazsó Jánost is, hogy az intézmény jelentőségéről kérjünk véleményt. Tiszta tekintet — Az indulás teljes feltételrendszerét még gond kialakítani, de a vállalkozásban mindenképpen nagy lehetőségek rejlenek. Két szempontból is fontosnak tartom az ifjú szakmunkások otthonának a megvalósítását. A különböző falvakból, városokból hozzánk utazgató fiataloknak így, a kollégiumban lakva, több idejük lesz a tanulásra, továbbá a tanórákon kívüli hasznos, önművelő és sportbeli tevékenységre, politikai ismeretszerzésre — mondotta a kérdőé kapcsán Gazsó János. — Ugyanakkor a pedagógusok szempontjából sem mindegy, hogy utazástól, kialvatlanságtól fáradt diákokkal kell foglalkozniuk, avagy friss, tiszta fejű és tekintetű tanulók ülnek velük szemben. Munkájuk hatékonyabbá, értelmesebbé válik ilyenformán, de sikerélményük is gyarapszik, és mindez hozzájárul a szakember-utánpótlás színvonalának növekedéséhez. Sikerben bízva Tudjuk egyébként, hogy a „Damjanich” jelenlegi dolgozói legalább olyan izgalommal várják a szeptemberi premiert, az iskola életében jelentős változást ígérő kollégiumi munkát, mint az otthon leendő lakói. Továbbá bizonyos, hogy szép reményeket táplálnak az intézmény életével kapcsolatban, ide értve az oktatás, a nevelés valáhány feladatkörét. Gazsó János azonban bízik magában, bízik azokban a tanárokban, akik segítik majd, s búcsúzóban vallja: néhány esztendő folyamán a kollégium is eléri a tanintézet országosan „jegyzett" szintjét. Moldvay Győző ... a belső tér kialakításában, csinosításában a festő- tanulók is dolgoznak szakoktatóik irányítása mellett (Fotó: Szabó Sándor) Bajusz Rezső, a MÁV vezér- igazgatója • Indulás előtt
