Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-29 / 151. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 29., péntek Start 1985-ben (2.) A továbblépés menetrendje Sokan nagy érdeklődéssel /árják a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését \ várakozásban az új iránti kíváncsiság és a változások igénye egyaránt kifejeződik. A világgazdaság külső és az intenzív gazdaság- fej lesztés belső szorításában szembetűnőbbek és mindinkább tarthatatlanok a túlhaladott módszerek, a fonákságok. a teljesítményt fékező akadályok. Oj módszerek, új szabályok, új fonnák alkalmazása és lényeges szemléletváltozás szükséges. A legnagyobb kockázat Az új lépések minden következményét nehéz előre látni. Nincsenek tapasztalataink. vállalni kell bizonyos kockázatokat. A legnagyobb kockázatot persze akkor vállaljuk, ha nem lépünk, ha nem kezdeményezünk, ha kivárásra rendezkedünk be. A gazdasági helyzet, a feladatok nagysága egyértelmű újítókészséget, mondhatni politikai bátorságot feltételez. Köziben azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ország tartalékai korlátozottak, minden túl- szaladás, a legkisebb meggondolatlanság a külső és belső egyensúly felbomlásával fenyeget, elmélyítheti és több évvel meghosszabbíthatja a jelenlegi gazdasági helybenjárás nyomasztó gondjait. Ellentmondásos viszonyok közt megyünk előre, elkerülve a megtorpanás, a visszalépés. az átmeneti buktatók veszélyeit. Növekszik például a nyereségérdekeltség szerepe. hatóköre, miközben Inflációellenes politikát hirdetünk meg, erősítjük az ár- ellenőrzést, nehogy a vállalatok árdrágítással növeljék bevételeiket. A korlátozott erőforrások ellenére bővítjük a piac, a verseny szerepét. Döntően az export- tevékenység ösztönzésével, a hazai monopolhelyzetek korlátozáséval, a nagy szervezetek szétbontásával, új vállalkozási formákkal. Eleve számolunk viszont azzal, hogy az importverseny lehetőségei még évekig erősen korlátozottak lesznek. „Vattaemberek" nélkül A mostani intézkedések közt — szemben az 1968-as gazdasági reformmal — nem találunk fékeket. A munka- nélküliség veszélyét például annak idején eltúloztuk. s a létszámcsökkentést kellően honoráltuk. Most remélhetőleg növekszik majd a vállalati érdekeltség a meglevő munkaerő hatékony foglalkoztatásában. Várhatóan felgyorsul a felesleges létszám, a „vattaemberek” kiszorítása, megélénkül a munkaerő-áramlás, a hatékonyabb területek irányába. Az előrelépés üteme döntően attól függ, hogy milyen mértékben sikerül a jövedelmeket — és a teljesítményeket! — differenciálni. A megszokásnál, az egyenlős- di szemléletnél, a kényelemnél ezúttal határozottabb fék az áruellátás meglevő színvonalának jogos féltése. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének menetrendje ismert. A párt elvi állásfoglalása alapján a konkrét intézkedések ez év harmadik negyedévében kidolgozásra kerülnek, s a szükséges jogszabályok novemberig megjelennek. A start időpontja 1985. január. Ekkor életbe lép az intézkedések nagy csokra, de nem valamennyi. Több lépésre fokozatosan a 80-as évek végéig kerül sor. Ez a több lépcsős megoldás ugyancsak sajátosság. Aki reálisan értelmezi a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését, az mentes az egyoldalúságtól. Értékén kezeli — nem becsük túl és nem becsüli le — az újító lépéseket Tudja, hogy nincsenek eszményi megoldások. Minden intézkedésnek vannak nemcsak előnyei. hanem hátrányai is. Aki ezt nem ismeri fel, az nem látja a tennivalók lényegét, az előnyök maximális kiaknázására, s a hátrányok korlátozására irányuló törekvést. Önállóan A gazdaság fejlettsége, teherbíróképessége, a társadalmi tapasztalat, a nemzetközi viszonyok és tovább sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek mind-mind kihatnak a döntésre és korlátozzák a mozgásteret. Nincsenek eleve adott és egzakt megoldások. Az egymástól különböző és egymást összegező hatások érzékelésére. az optimális esélyek kitapintására, megragadására csak a politika művészete képes. A végeredmény ismert. Elvágták a vontaitókö telet, most kioldják a biztonsági öveket, s a vállalatok önállóan és megfelelően dolgozhatnak, saját javukra, az ország hasznára gazdálkodhatnak. Szabadon szárnyalhat. ismeretlen magasságokat járhat be a fantázia. Ne féljünk, hogy megszédülünk, elveszítjük egyensúlyunkat. Fontos, hogy szilárdan, két lábon álljunk, szívünkre és eszünkre is hallgassunk. Kovács József Bizalmunk fedezete Amikor már történelem lesz az a kor, amelyben ma élünk, valószínű úgy határozzák meg a történészek, hogy a 70-es évek második fele volt az illúziók elvetésének, a 80-as évtized első fele pedig a dinamikus gazdasági növekedés előkészítésének időszaka. Vagyis a 70-es évek második felében ismertük fel igazából, hogy a tőkés világgazdasági válság a mi gazdaságunkra is hatással van, végtére Európa egyik legnyitottabb gazdasága vagyunk. Még akkor eldöntöttük válaszunkat az új kihívásra, s a 80-as évek első felében — a nadrágszí- junkat kissé összébbhúzva — kifizettük adósságaink nagyobbik felét, átlendültünk a holtponton, s ha dinamikus gazdasági növekedésre még nem is voltunk képesek, a szocialista országok közösségére támaszkodva már előkészítettük, megalapoztuk azt. Ez a folyamat világosan nyomon követhető, és újabb kibontakozásáról tanúskodik az MSZMP Központi Bizottsága június 26-i üléséről a csütörtöki lapokban megjelent közlemény. A többi között azt olvashatjuk benne, hogy az év első öt hónapjában az ipari termelés, 4, a kivitel 6 százalékkal nőtt, illetve bővült, a lakosság pénzjövedelme gyorsabban emelkedett a számítottnál, a fogyasztói árszínvonal megfelel a tervezettnek. .. Más szavakkal, ha vannak is plusz és mínusz előjelek (plusz az iparnál, a lakosság pénzjövedelménél, mínuszt okozott a múlt évi aszály a nem rubel elszámolású külkereskedelemben), nagy meglepetések azért nincsenek. Ma, amikor annyi kellemetlen fordulatot él át a világ nagyobbik, nem szocialista fele, nem lehet eléggé örülni az ilyen mondatoknak. Hisizen mindezt olyan körülmények között tudtuk elérni, amikor — ez is benne van a közleményben — ... „a cserearányok tovább romlottak”. Elképzelhető, hogy egyikmásik olvasónk már fásult, amikor a cserearány- romlás fogalmával találkozik, de hát e sokat használt, mondhatnánk elkoptatott kifejezés mögött rideg, vagy inkább drasztikus tények rejlenek. Egy neves történészünk hívta fel a figyelmet arra, hogy Magyarország már annyit vesztett ezen a cserearányram- láson. mint amennyi anyagi értékünk elpusztult a mát sodik világháborúban. S hogy mennyit vesztett volna még, ha nincs KGST, vagyis nincs hol gazdaságosan értékesíteni évi 13 ezernyi „autóbusz-termelésünk” nagyobbik felét — egyéb gépeinkről, gyógyszereinkről, textil- és ruházati cikkeinkről és é lem iszer -ex por tu nk - ról nem is beszélve — nos, mindezt, mint feltevést még nem mérte fel senki. Ez így ugyanis felmérhetetlen, nem ok nélkül méltatja, emeli ki a legújabb pártdokumenitu- munk is a KGST-tagországok június közepén megtartott moszkvai tanácskozását, hiszen — egy hasonlattal élve — Magyarország számára olyan fontos a KGST, mint amennyire az ember számára nélkülözhetetlen az ivóvíz. Visszatérve a cserearány- romlásra, illetve arra. hogy még ilyen körülmények között is szerényen előrehaladtunk, ez egyszerre bizonyítja szocialista gazdaságunk életerejét, meg persze azt is, hogy fordulat eléréséről még nem beszélhetünk A cserearányromlás számunkra sem végzet, fátuma. S ha mégis tart egyelőre, ez azt igazolja, hogy nem vagyunk még elég mozgékonyak. S ha azt kezdjük el bogozgatni. miért nem, akkor eljutunk az ismert következtetésekhez, tényékhez: mert túl nehezek a termékeink, nem vagyunk elég termelékenyek, mert pazaroljuk a munkaerőt stb. S ha még tovább megyünk a miértek vizsgálatában, kiderül, hogy a radikális változtatásra képes hatékony, jövedelmező gazdálkodásnak még számos fékje van nálunk, s csak e fékek kioldása gyorsüthaftja fel a mozgást — vagyis eljutunk a gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésének szükségességéhez. Megtörténhet, hogy a legutóbbi KB-ülésről kiadott közleményt olvasva többen ellentmondást vélnek felfedezni a sorok között, mondván: ha több mint 4 százalékkal nőtt az ipari termelés (jó néhány éve nem írhattunk le ilyesmit), ha a kivitel is jól halad, akkor miért került be a dokumentum szövegébe: „a beruházás, a lakosság fogyasztása legyen összhangban a gazdasági teljesítményekkel... A népgazdaság egyensúlyi helyzete megköveteli, hogy a lakosság és az állam bevételei a számítottnak megfelelően alakuljanak”. Hiszen — mondhatja az olvasó — ebben az is bentfogüaltatik, hogy az életszínvonal észrevehető emelkedésére nem számíthaitunk. Valóiban nem — mert még nincs megalapozva. Miután törleszitjük az ezután esedékes külföldi adósságainkat (itt kezdődik a gazdasági egyensúly!), csak szerényebb kiadásokra futja. Van ugyan erőnk arra, hogy tovább építsük Paksot, a metrót, befejezzük az Operaház felújítását, tető alá kerüljön a 70—74 ezer lakás, sőt — amint pénzügyminiszterünk egyik nyilatkozatából kidte- rül —j még arra is lehetőség nyílik, hogy egyes dolgozd rétegek, mindenekelőtt a pedagógusok fizetésemelését- előkészítsük. Arra azonibar* már nincs erőnk, hogy az- atotív keresők és nyugdíjasok milliói életszínvonalát- emelheseük. Egyelőre csak az év elsőöt hónapjában nőtt 4 százalékkal az ipari termelés: az elmúlt esztendőkben alig emelkedett, s ennek megfelelően alakult nemzeti jövedelmünk évenkénti összege is. Tartósahb növekedésre, megalapozottabb dinamizmusra van szükség. Arra, hogy ne kelljen úgy számolgatnunk, mint ahogy az országgyűlés ipari bizottságának legutóbbi ülésén történt: igaz, hogy ennyivel nőtt az ipar termelése, de... Az idén 4 munkanappal kevesebbel kell beérnünk, mint 1983-ban, és a 4-gyel kevesebb munkanapból hármat a második félévben kell „lenyelnünk”. Vagyis ha nem igyekszünk, nem 4 százalékos, hanem jóval szerényebb ipari termelésnövekedésre száímíihatuhk. A tartósabb gazdasági növekedés, a megalapozott dinamizmus elérésének útját- módjét a párt kidolgozta. A célok, a tennivalók világosak. Ezért — imár az 1985. tavaszára összehívandó XIIiI. pártkongresszusra készülve — azzal a tudattal dolgozhatunk, hogy a mi pártunk helyzetelemzéseit, országépítő programját az élet kritikája igazolta. az élet volt a valóságfedezete. Ezért bízhattunk és bízhatunk ezután is benne. Magyar László Átadták az ország legnagyobb kenyérgyárát Sikeres próbaüzem után átadták az ország legnagyobb kenyérgyárát, a Délpesti Kenyérgyárat. Az új létesítményben két műszakban nyolc és fél vagon kenyér és péksütemény készül a hat gyártóvonalon. A kenyérgyár lényegesen javítja Dél-Pest ellátását, mintegy két órával lerövidítve a kenyéráruk boltba kerülési idejét is. A képen: Indítás előtt a gyártósor. (MTI fotó — Varga László felvétele — KS) Senki sem próféta saját hazájában... Az egri dr. Miczky János nevével nem először találkoznak lapunk olvasói. Tevékenységéről. terveiről már korábban is hírt adtunk. Az előzményeket ezért csak emlékeztetőül idézzük fél: 1961-ben szerezte meg villamosmérnöki diplomáját, 1972-ben pedig az integrált áramkörös elektronika szakmérnöke lett Felesége kozmetikus. Kézenfekvő tehát hogy az elektronika kozmetikai célú felhasználásával kezdett el foglalkozni, s így született számos újítása. 1980-ban már e speciális területen kapott szakmérnöki képesítést. Legutóbb pedig műszaki doktorátust tett orvosi elektrónikából. — Mint szakmájának elhivatott művelője szép sikereket ért el. Újítóként gondokkal küszködött. Történt-e lényeges változás e téren? — Sajnos azt kell mon-‘ dánom nem Eredeti elképzelésem az volt hogy az általam megtervezett műszereket az arra hivatott üzemekben gyártsák. Licenc- ként azonban még egyre sem találtam vevőt. Ezért is lettem kisiparos 1976-ban Így gépeimből annyi jut el a kozmetikusokhoz, ameny- nyit magam elő tudok állítani. Márpedig időm és energiám véges. Örökké időzavarban vagyok. — Tudomásunk szerint felvette a kapcsolatot a Magyar NeVzeti Bank Innovációs Alapjával. Megbeszélései tehát sikerteletiek voltak? — Valóban biztatónak tűnt ez a lehetőség. Megállapodni azonban nem tudtunk. Véleményem szerint én korrekt és logikus feltételek mellett ajánlottam eladásra újításaimat. Az Innovációs Alap ezt nem fogadta el. Az ő kikötéseiket viszont méltánytalannak tartottam. Találkozásunk tehát valóban sikertelennek bizonyult — Külföldről viszont érdeklődnek műszerei iránt? Sikerült-e már a kivitelük? — Ismét nemmel tudok válaszolni. Ez megint olyan gondom, amelyben semmi előrehaladást még nem sikerült elérnem. Pedig érdeklődés van. Egy holland kozmetikai cég kétszáz darab úgynevezett ion topho- resis maszkot rendelt nálam. A külföldi értékesítést külkereskedelmi vállalaton keresztül lehetne lebonyolítani. De ilyet még nem találtam. Pedig sorra jártam Pesten az exporttal foglalkozó intézményeket. Nagyon kis tétel ez egy nagy cégnek, ráadásul túlságosan is egyszerű formában képzeltem el termékeim külföldre juttatását: postán, papírdoboziban. Korábban Jugoszláviába exportálhattam volna, de hasonló okok miatt ez akkor is meghiúsult. Valóban nem nagy tételekről van szó, de az is igaz, hogy ez csak a kezdeti lépés lenne. Jóval nagyobb mennyiségekkel is folytatódhatna. — Milyen célokra használhatók készülékei? — A testápolás különféle területein alkalmazhatók termékeim. A már említett maszk például a hatóanyagok arcbőrbe juttatását segíti elő. Hasonló külföldi készülék is van. de annál a hatóanyag-bevitel nem egyenletes. Ezt nekem sikerült megoldani. Végleges szőreltávolítás céljára készítek epilálótűt. Ez iránt is érdeklődnek külföldön. Kifejlesztettem egy hat típusból álló testfogyasztó családot. Az enyémhez hasonló, de kevésbé korszerű gépet külföldről hoznak be, ráadásul valutáért. Így 220 ezer forintba kerül, én alig 90 ezer forintért adom. Dr. Miczky János készít még gépet a hasfal szülés utáni regenerálására, az említett maszkot működtető műszereket, hőhatással dolgozó, úgynevezett melegmaszkot és még egy sor a kozmetikusok által igényéit hasznos készüléket. Az általa létrehozott és a fodrászok által alkalmazható fejbőr-regeneráló annyira újdonság. hogy még külföldön sincs párja. A Wood-lámpa ultraibolya sugarak segítségével az arcbőr kezelés előtti diagnosztizálását teszi lehetővé. És még most sem értünk újításainak végére. Hazai alkalmazásukkal importot takarítanak meg. Az új készülékek és eljárások megismertetésében is élen járt a házaspár. Egy évtizede jelent meg dr. Miczky János első cikke e témából. Ismeretterjesztő előadások sorát tartotta. Sikerrel szerepeltek a szakmai kilállításokon is. Egyszer sem sikerült azonban még eljutniuk nemzetközi kongresszusra, s érzésük szerint az utóbbi időben a szakmai közéletben is mellőzik őket. S n'égis csinálják, a mindig újat kereső emberek belső kényszerétől hajtva. Mosolygó László
