Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 27., szerda GYÖNGYÖS 650 ÉVE. Hatszázötven év nem kevés egy ország történetében sem; egy város életében pedig hatalmas idő. Hogy hova jutott mára az egykori mezőváros Gyöngyös, azt totókiállításán mutatja be a gyöngyösi Zeneiskolában, a Népújság két fotóriportere, Kőhidi Imre és Szántó György. Képeink a június 30-ig nyitva tartó kiállításról valók Ismeretterjesztő filmek Tudósok és számítógép Több ismeretterjesztő film áll befejezés előtt a MAFILM Népszerű-Tudományosfilm Stúdiójában. Dénes Gábor rendező és Péterffy András operatőr két közös munkáját részben ha­zai, részben egyesült álla­mokbeli helyszíneken, Wisin- ger István riporteri közre­működésével forgatták a kö­zelmúltban. Dénes Gábor egyik produkciója a vitamin' kutatásaiért Nobel-díjat ka­pott Szent-Györgyi Albert életét, munkásságát mutatja be, a másik film pedig Neu­mann János matematikus tevékenységét ismerteti. A Mikroszámítógép című produkciót Kabdebó György rendezte. E napjainkban oly elterjedt műszaki berendezés­ről film- és videokazetta­változat készül, ezeket 300 darabos diasorozat egészíti ki, és az „oktató csomaggá” összeállítható ayaghoz egy könyv is kapcsolódik majd. A film operatőre Rák József volt. A produkció elsősorban is­koláknak, a számítógépek kezelésével foglalkozó tan­folyamok hallgatóinak és a kis komputert otthon alkal­mazó magánszemélyeknek készül. (MTI) Villáminterjú kétszázhúszezer kötet „lakhelyén" Nincs vakáció Eddig naponta több száz diák fordult meg az egri Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola könyvtárában. A nyári holtszezonban van olyan nap, hogy egyetlen tanuló sem ér­kezik. Az élet viszont nem áll meg. Észak-Magyarország har­madik legnagyobb könyvtá­rának vezetője Rátkay Ist­ván mondja: — A nyár nálunk az ál­lomány rendezésének idő­szaka. Legsürgetőbb felada­tunk a főiskolai tanárok pub­likációinak katalogizálása. Ez igen nagy munka. Persze, van más is, mert a tudomá­nyos kutatásban nyáron sincs szünet. Minden értel­miséginek rendelkezésére ál­lunk akkor is, ha nem tar­tozik intézményünk dolgozói közé. Nemcsak egriek bön­gészik az itt őrzött anyago­kat — melyek között néhány kuriózum is fellelhető — egész Észak-Magyarország területére kölcsönzünk. — A könyvtárosok min­denütt az olvasói igények csökkenéséről és a könyv- áremelések következmé­nyeiről panaszkodnak. Itt mi a helyzet? — Nem változik az olva­sói létszám. Évente ötezer ember százezer kötetet köl­csönöz tőlünk. A beszerzé­si keretünk is lépést tart az áremelkedésekkel. Nekünk minden pedagógiai kiadványt meg kell vásárolnunk, de az egyéb tudományokat sem hanyagolhatjuk el. Harminc­egy tanszéki fiókkönyvtárunk várja az újdonságokat. Né­hány külföldi kiadványról kellett csupán lemondanunk. Tavaly 530 ezer forintért vá­sároltunk könyveket, 280 ezerért folyóiratokat. — Alig kétszáz négyzetmé­ter áll rendelkezésükre. Nincs módjuk terjeszkedni? — Szűkösen vagyunk. Egy terv szerint a Leányka úton felépül majd új otthonunk, mely a jelenleginél hatszor lesz nagyobb. Amíg ez elké­szül, egyre kevesebb helyen dolgozunk, de lehetőleg a ré­gi színvonalon. Nem állhat meg az élet, könyvtárunk tu­dományos központ. Összejött á társaság, és már attól tartottunk, hogy író barátunk megint nem jön el ultizni, éx , azon kezdtünk gondolkozni, nem kellene-e öt magányában meglátogatnunk, amikor egyszerre csak nyílt az aj­tó, és a küszöbön maga áz író jelent meg. aki már messziről diadalmasan ki­áltotta felénk: — A kocka el van vetve! — Átlépte a Rubikont? — kérdezte tőle a társaság egyik tágja, az ügyvéd, de közben olyan nyugtalanul tekintett ránk, n,'intha ké­telkednénk barátunk lelki épségében, ő azonban meg. csóválta a fejét és ezt mondta: — Nem a Rubikont! A Rubik-kockáról beszélek, amely elrabolt az életem­ből három hetet — Értem már! — sóháj- , tott fel megkönnyebbülve társaságunk másik tagja, az igazgató. —Szóval amíg nem láttuk, maga az egész időt ezzel a csacsi játékkal töltötte. — Már megbocsásson — mondta sértődötten az iró —, ez a játék egyáltalán nem csacsi, inkább veszé­lyes. Vonzza az embert, uralkodik rajta, n int a ká. bitószer, mint az alkohol, mint a ... mint a nő! — Csak ne túlozzon ba­rátom — mondta türelmes mosollyal az ügyvéd ... Nekem is volt egy ilyen kockám ... Azért van egy kis különbség! — Ez az önök által lebe­csült kocka éppen úgy fej­leszti az ember manuális és szellemi képességeit, mint a sakk — ellenkezett az író. — Ne felejtsék el barátaim, már egész kor­szakok, sőt civilizációk hó­doltak be olyan sorscsapá­soknak, mint a magyar bű­vös kocka, an.'elynek jelző­je egyébként teljesen in­dokolt. Gondoljanak a sakkra, amely szinte min­den országban diadalmas­kodott ... — Amikor a sakkról hal­lok, mindig Napóleon mondása jut eszembe: „Ez a játék túl sok figyelmet von el és célja túl szerény ahhoz, hogy érdemes lenne komolyan venni! — je­gyeztem meg most én, de az író azonnal leintett: — Ostobaság uram, os­tobaság! Napóleon nagyon is okos és előrelátó állam, férfi volt ahhoz, hogysem lebecsülhette volna az agy­torna fontosságát. Ezt biz­tosan csak valamelyik agyafúrt krónikás találta ki róla. Hiszen a császár n 'aga is sakkozott, és ha kortársainak hihetünk, egészen jól! Az ügyvéd elmosolyodott és elgondolkozva mondta: . — Hát igen, nem köny- nyű császárnak lenni, mert akkor már az ember sem­mit nem csinálhat .rosszul. Csakhogy maga barátom nem uralkodó — fordult az íróhoz —. így tehát őszintén bevallhatja, hogy is volt a dolog ezzel a kockával. — Volt ahogy volt — ront vállat az író. — A fontos az, hogy végre meg­szabadultam tőle. — Igaza van! — helye­selt az ügyvéd. — De még­is nem tudhatnánk meg. n'ennyi idejébe telt, amíg megértette a játék rend­szerét? Az író savanyú arcot vá­gott. —Az igazság, bármennyi­re is hülyén hangzik, hogy amikor azt olvastam, hogy az egyes kockákat egymás­hoz viszonyítva több mint 43 kvadrillió változatban lehet beállítani, elment a kedvem ettől a játéktól. De hát végül is nem ez az első eset, amikor az elmé­let megbénítja a gyakorla­tot. — Mindegy hogy miért, az a fontos, hogy visszatért a kártyához — mondtam és odatoltan.1 elé a kártya­csomagot, hogy osszon. Cseh Tamás az ifiházban „A nyolcvanas évek sapkát viselnek...” (Fotó: Laczkó István) ... Ez a sapka a szemünk, be lóg. Antoine és Desirée számára ez elviselhetetlen. Nem azért, mert lázadók ők — ellenkezőleg. Megnyug­vásra, csendes. értelmes életre vágynak. De merre induljanak, hogy odaérkez­zenek? Hiába Antoine lát­noki képessége, zsákutcába jutnak, melyekből csak visz. szafordulni lehet. Tíz évvel ezelőtt ugyan­ezt az utat keresték, csak nem ilyen összetörtén. Ami­kor „takaródét fújtak a Fehér babáknak”, kísértett a félelem: „csak tíz év múl­va ne ez a dal legyen!” El­telt tíz év, s a dal alig vál­tozott. 4c Eltelt tíz év, s Cseh Ta­más dalai a mosókonyhák­ból. fülledt albérleti szobák­ból kijutottak az utcákra, felkerültek a pódiumra, kö­zönségre találtak. Pedig nem közönségnek készültek. Ab­szurd formába öntött mon­dandójukat mégis rengete­gen megértették. Bereményi szavaira ezrek borzongtak meg, megérezvén, hogy An­toine, Desirée. Vízi és Ecsé- di bennük él. 4c Pénteken az egri Ifjúsági Házban telt ház előtt éne­kelte Cseh Tamás legújabb műsorát. A Jóslat dalait so. kan ismerték már. Némi túl­zással azt is írhatnánk: ré­gi dalokból összeállított re­pertoár-bemutatót hallottunk. A dalok egybefűzésére új keretet szerkesztettek. E ke. rét nem más, mint egy a szokásosnál is szerteágazóbb történet Antoine és Desirée legújabb „ámokfutásáról”. Kiinduló pontja a Ten years dffter — címet viselő „nóta”, melynek okán végigjárnak egy évtizedet. Vágyaikat fo­galmazzák meg. az életben maradás lehetőségeit vázol­ják kétségbesetten. A vég­ső mondandó nem új. Az egész műsor kicsit újrafogal­mazása az előzőnek, a pó­diumon, s lemezen egyaránt elsöprő sikert arató Front­átvonulásnak. ★ Cseh Tamás énekes, gitá­ros, zeneszerző képességén túl ezen az estén is csillog­tatta ragyogó színészi tehet­ségét. Szavai, mozdulatai annyira őszinték voltak, hogy mindvégig azt éreztük: ez az ember nem szerepet ját­szik, hanem előttünk talál­ja ki az egész történetet. Kár, hogy ez a történet nem volt annyira frappáns, mint az előzőek. Szabó Péter Zenés Agria ’84 Nemcsak az idegen közönségnek... Az Agria ’84 — a jubileu­mi esztendő — zenei prog­ramját szeretnénk frissen pergő dobokkal jelezni. Az­ért is, mert ez a több mint kéthónapos időtartamot ki­tevő, sokfelé szerteágazó ze­nei anyag az Egri Szimfo­nikus Zenekar és az Építők Heves megyei Kórusa által előadott művel, Liszt Koro­názási miséjével köszönt ránk július 2-án, az egri székesegyházban. Akik az utóbbi években a nagysza­bású egri hangversenyek bármelyikét végighallgatták, mondjuk Brahms művét, vagy Verdi Requiemjét, azok számára nyilvánvaló, hogy Liszt Koronázási miséje sem lesz halványabb hatású él­mény. Az orgonamuzsika hívei az idén három alkalommal gyülekezhetnek a székes- egyházban. Július 23-án Dé­ri András ad barokk és modernebb zeneszerzőktől összeállított műsort; itt ba­rokk trombitával Inhoff Ede működik közre. Augusztus 6-án Anna Zurikova (Cseh­szlovákia) orgonái, augusz­tus 18-án Kovács Endre. Az alkotmánynapi szoká­soknak megfelelően az Egri Szimfonikus Zenekar ma­gyar operett-esttel köszön­ti az ünnepet; ezúttal Jaco- bi-estet rendez. Ugyancsak augusztus 19-én a Bajcsy- Zsilinszky tömbbelsőben a Musica Antiqua koncer­tezik, de ugyanott augusztus 17-én fellép a Kaláka-együt­tes ; ugyancsak augusztus 17- én a strandon, a kora dél­utánban folklór szórakoztat­ja a -fürdőzőket. A Park Szálló teraszán pedig június 8-tól augusztus 19-ig folynak a népi együttesek által adott népzenei—néptánc-műsorok. A dzsessz híveit a Kasza­kő, a Szepesi-kvartett, a BDES és a Rithm and Brass-együttesek hívták jú­nius 7-én, illetve hívják jú­lius 19-én és augusztus 30- án. Az Agria 10. évadának népszerű művészei közül a múlt héten lépett fel az Ifjúsági Házban Cseh Ta­más. (Még mindig a leg­vonzóbb egyéniség a ma­ga műfajában!) Július 24- én — reméljük — Kovács Péter megismétli korábbi sikerét az Ifjúsági Ház át­riumában, harmonika­estjével. Augusztus 23-án jön a Tolcsvay-trió. Íme a kínálat! De még nem is említettük a térze­néket: a Dobó tér ismét visszhangozza majd a re­zeseket június 28-án, jú­lius 4-én, augusztus 5-éh és 10-én. Ha végiggondoljuk a ju­bileumi nyár kínálati listá­ját, a szándék máris nyil­vánvaló: nemcsak az ide­genforgalmi mozgásnak, de a sokirányú hazai érdeklő­désnek is eleget téve gon­dol az Agria Játékszín a ze­neértő közönségre. (f. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents