Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 27., szerda S. Nemcsak a fiatalok ügye! Nem egyedülálló eset, szinte mindenki találkozott mostanában hasonlóval; be­lép egy fiatal szakember valamelyik vállalat egyik üzemrészébe, s mire ideje lenne megmelegedni, máris tovább helyezik. Vagy: szé­pen halad a maga útján, s szemet vet rá a másik üzemrész vezetője, szeretné átcsábítani, mert ott is szük­ség van friss, jó erőre. Ilyenkor kezdődnek a barát­ságos beszélgetések. ame­lyek olykor éles vitába csap“ nak át, s nemegyszer a ma­gasabb vezetőnek, vagy ve­zetőknek kell eldönteni: ma­radjon-e a fiatal szakember, vagy másik munkahelyen is mutassa meg, hogy mit tud. S mindez — legalábbis gyakran — egyetlen vállala­ton belül zajlik le. Végül természetesen a vál" lalat érdeke (és a négyszög véleménye) dönt. Ezúttal azonban nem is ez a legfon­tosabb. Hanem maga az eset. Még akkor is, ha nem mondható tipikusnak. De jelzi, hogy új szelek fúj do­gálnak a fiatal szakemberek megbecsülése terén is. Hogy a gyárak, üzemek, vállala­tok vezetői mind kevésbé hagyják magukra a fiatalo­kat. Ugyan, mi történt? Talán a korábban konzervatív ál­láspontra helyezkedett fel­ső-, közép- és alsószintű vezetők — értve mindezt az egyes gazdálkodó egysé­geken belülre — egyszeri­ben megváltoztak volna ? Vagy addig tanulmányozták az ifjúságra vonatkozó tör­vényt, rendelkezéseket, elő­írásokat és ajánlásokat, amíg mindez meggyőzte őket? Sem egyik, sem másik. Egyszerűen az élet hozta így magával. Ha úgy tetszik a gyári, vállalati érdek. An­nak felismerése, hogy az évek múlnak. Egyre többen tudják, hogy azt a bizonyos, sokat emlegetett stafétabo­tot egyszer át kell adni, s — amint azt a statisztikák bi­zonyítják — a 80-as évek­ben minden korábbinál több vezető éri el a nyugdíjas kort. Aki pedig törődik munkahelyének jövőjével, az jó előre gondoskodik róla. hogy legyen utánpótlás. Mint a valódi, a sportbeli stafé­tánál: váltani csak úgy le­het sikeresen, hogy az egyik versenyző még javában fut, amikor váltótársának már fel kell vennie az ő tempó­ját. Erre előbb-utóbb minden vezetőnek rá kell jönnie akár vállalatot, műhelyt, is­kolát, vagy kutatóintézeteit vezet az illető. Vannak, s mint az előbbi példából ki­derül, egyre többen1 vannak, akik már rájöttek. Igaz. olyanok is akadnak. akik most — jó hazai szokás szerint — átesnek annak a bizonyos lónak a túlsó ol­dalára : pátyolgatják az újonnan jöttékét, majdhogynem a széket is megtörlik, ahová majd leül a fiatal szakemlber. Talán nem is kellene külön mon­dani: ez a módszer ugyan­olyan hibás, mint a nemtö­rődömség. Ha már a sportból vet­tük az előbbi hasonlatot, maradjunk annál: régi és jól bevált módszer a kezdő úszó bedobása a mélyvízbe — de csak akkor, ha az ed­ző a közelben áll. készenlét­ben. Meg kell adni a kezdő szakembernek a módot arra, hogy bizonyítson, meg lehet bízni tehát nehéz feladatok­kal is. De közben mellette kell lenni — ha nem is a szó szoros értelmében —, mindig elérhetően, hogy se­gítséget kaphasson., ha meg­akad. Nagyon fontos, -hogy a fiatalok szakképzettségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek. Ha ez valahol semmiképpen nem lehetsé­ges — hiszen előfordul, hogy a gyár profilja, ter­mékszerkezete megváltozott azóta, hogy a fiatal szak­ember elkezdte a tanulást —, akkor meg kell találni az egészséges kompromisszu­mot. Megtörténik, hogy egy pá­lyakezdő többször is vál­toztat munkahelyet az első években, s hajlamosak va­gyunk ezt egy vállrándítás­sal elintézni, mondván: anyagiasak a fiatalok. Pedig az esetek során kikérdezett fiatalok elmondták: ott igyekeztek gyökeret verni, ahol képzettségüknek, ér­deklődési körüknek megfe­lelően foglalkoztatták őket, még akkor is. ha kisebb volt a fizetés, mint másutt. Jóllehet, ez sem mellékes. Családalapítás előtt (vagy után) levő embereknek sok pénzre van szükségük ah­hoz, hogy mindenekelőtt lakást szerezzenek, aztán berendezzék, felszereljék azt gyereket neveljenek, is­koláztassanak. Sok vállalat igyekszik — amennyire tőle telik — juttatni a fiatalnak, hiszen a pályakezdő szívesen marad ott, ahol ezt az alap­vető gondját segítenek meg­oldani. No meg — ahol van perspektívája. Még olyan is, hogy belátható időn belül vezető állásba kerülhet. Szándékosan a feltételes mód: kerülhet, ha bebizo­nyítja, hogy szakmai tudá­sa és emberi vonásai alkal­massá teszik a vezető tiszt­ségre. Saját erőiből azonban aligha tud előbbre jutni, szükséges, hogy az idősebb kollégák és vezetők biza­lommal legyenek iránta, megismertessék a helyi gya­korlattal (ami csak nagy­ritkán azonos az iskoláiban tanultakkal), vagyis felnőtt emberként kezeljék. Azaz, hogy a vde foglalkozó idő­sebb munkatárs megértse a gondjait s különbséget tud­jon tenni a fiatalkorral já­ró szalmaláng-fellobbanások és a megfontolásra érdemes, építő javaslatok között. Még azt is el kell fogadni — bár ez sokszor és sok helyen a legnagyobb problémának látszik —, hogy a fiatal friss szemmel, másképp, s lehet hogy jobban lát meg egyes dolgokat mint azok, akik évek, évtizedek óta dolgoz­nak ugyanazon a helyen. Jó vita hát az, amelyben egymást próbálják meggyőz­ni a helyi vezetők a fiatal szakemlber használhatóságá­ról. Jó. de még nem elég gyakori. Pedig nagy szük­ség van rá a szűkebb és a nagyobb közösség érdekében egyaránt. No meg a pálya­kezdő érdekében, hiszen — annak sem könnyű. Várkonyl Endre A romantikus tábor csak a vízen át megközelíthető; a kishajóra bérlet járt az úttö­rőknek Az évzáró után azonnal megkezdődött az iskolákban a táborozások sora. Az Egri 3. számú Általános Iskola nyolcvan tanulója a Szent­endrei-sziget vízitáborában ütött tanyát. Szó szerint: a számháborúk, a visegrádi, budapesti kirándulás (A Szépművészeti Múzeumban, a Planetáriumban és a Köz­lekedési Múzeumban okosod­ni, a Vidám Parkban ügye- sedni kell!), látogatás Móricz Virágnál, Leányfalun — mind-mind csak a tábor „tá­maszpont-jellegét” erősítet­ték. Ahol jó volt megpihen­ni, tábortűz mellett szaval­ni, villámtréfákon derülni — táborozni. A nyárfák alatt még dúl a hősi küzdelem a vándortábor lakóival... ... de a — kinek lesz tarabb a krumplija? — vetélkedő már közös célért: a tele hasért folyt... (Fotó: Köhidi Imre) Élen a Hitchcock-raj... Felejthetetlen élmények Játékkiállítás Mintegy kétszázféle, Cseh­szlovákiában készült játékot láthatnak azon a kiállítá­son és vásáron, amely ked­den Budapesten, a Cseh­szlovák Kulturális és Tá­jékoztató Központ Népköz- társaság úti kiállítótermében nyílt meg. Az immár ha­gyományosnak tekinthető, június végi rendezvényen ezúttal négy, játékokat és népművészeti tárgyakat ké­szítő szövetkezet mutatja be termékeit. Bemutatkozik egy mor­vaországi, csaknem fél év­százados múltra visszatekin­tő népművészeti szövet­kezet kézzel festett habán kerámiáival és hímzett ru­hájú népművészeti babái­val. A tárlaton a szövetke­zet egyik munkatársa a lá­togatók előtt díszíti a kerá­miatálakat. A színes fajáté­kokat és bábokat készítő dél-csehországi JAS szövet­kezet 35 éve gazdagítja ter­mékeivel a bel- és külpiac választékát: évente több mint 650 ezer játékot készí­tenek műhelyeikben. A leg­nagyobb csehszlovákiai gu­migyártók egyike, a Che- moplast 50 féle gumi és tár­sasjátékot készít. Termé­keik a magyar gyermekek körében is igen népszerűek, éppúgy, mint a negyedik ki­állító, a Kovodruzstvo szö­vetkezet mechanikus fém- és gumijátékai. A legna­gyobb játékgyártó szövet­kezet egyike évente három­millió játékszert készít, a kiállítás újdonságai között vannak az elemmel működő traktorok, s a különféle, fá­ból készült, színes mozgó állatfigurák. A MEOSZ első, ifjúsági mini parlamentjétől Vigyázzunk rájuk! (Tudósítónktól) A közelmúltban tartotta meg a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetsége (MEOSZ), a megyei egyesületek ifjúsági felelősei­nek részvételével az első, if­júsági mini parlamentjét. A felszólalók elmondták tapasztalataikat abban a re­ményben, hogy a problémá­kat együttes erővel próbál­ják megoldani. A mozgássérülten született gyerekek kálváriája ott kéz. dődik, hogy a fiatal szülők nincsenek kellően felkészül­ve, nem tudnak velük mit kezdeni. A gyes kevés, mert ha a gyerek a hatodik élet­év betöltése után is gondo­zásra szorul, akkor csak két- megoldás közül választhat­nak: intézetbe adják, vagy a családban nevelik. Ez utób­bi esetben az anya keresete kiesik, a család megélhetése szűkössé, bizonytalanná vá­lik. Ha a gyerek eléri azt a kort, hogy közösségbe kerül­hessen, az óvodák riadtan zárkóznak el a mozgássérült gyerek felvétele ellen, félve, hogy azokkal a gondoskodás sokkal nagyobb terhet róna rájuk. A gyerek szempontjá­ból viszont a közösségbe va­ló beileszkedés lenne előnyö­sebb. Komoly probléma az is, miként kerülnek az általá­nos iskolába. Sokan a kise­gítő, vagy a gyógypedagógiai iskolába történő elhelyezésü­ket javasolják. Ez a kiváló szellemi képességű gyerekek-* re határozottan visszahúzó erőt jelent. A középiskolák és a felső, fokú intézmények viszonyla. tában már inkább az épít­kezési adottságok jelentenek gondot. (Vagy a lépcső sok, vagy a lépcső mellett nincs korlát, vagy az épületen be­lül sokat kell tanteremről- tanteremre vándorolni.) A nem helybéli lakosoknál az elhelyezkedési probléma még kirívóbb, mint máshol. A táborozás minden gye­rek vágya. A már több éve működő Vöröskereszttel együtt létrehozott tíznapos nyári gyerektáborozáson túl, érdemes volna a KIS2 se­gítségét kérni alkotó, olva­só, képzőművészeti, politikai táborozási lehetőség létreho. zására. A munkába állás is ko­molyabb erőfeszítést igényel a mozgássérülttől, mint az egészségestől. Egy mozgássé­rültnek csak az, hogy önma­gát reggel a munkára „fel­készíti” (járógépet, protézist felveszi), jóval több időt vesz el, mint mástól. A sza­badság kevés és ha ezek a gépek elromlanák, annak ja­vítására táppénzt nem kap, a szabadsága terhére kell megoldani. Éppen ezért java­solták, hogy az illetékes fó­rumokon járjanak el annak érdekében, hogy az ilyen em­berek „egészségügyi”, vagy bármi más címen pótszabad­ságot kaphassanak — rege­nerálódásukra. .. Dobrovits Mária Csak egy tánc... Lecke Rövidárubolt, a Dobó tér szomszédságában. A pult mögött egyetlen fiatal eladó lány, vele szemben vásárlók türelmes, hosszú sora. Mikor már nem győzi a kislány, beszól a raktárban élénken vitatkozó kolléganői egyiké­nek. .. Meg is kapja érte a magáét! Néhány vevő elkö­lti azt a hibát, hogy a vé­delmére kel — kiosztják őket is: Nekünk is lehetnek prob­lémáink. valamikor azt is meg kell beszélnünk... — Talán munkaidő után kellene... — s az innen foly­tatódó szópárbajt már értel­metlen volna részletezni. A megjelenő boltvezető gyorsan rendet tesz: a vá­sárló orra alá panaszköny­vet dug, a Kislányt imigyen „Te meg fogd be a szád”, végképp elnémítja... Jó lec­ke volt, hadd tanuljon! Még pályakezdő a lelkem... — czi — Az egri diákcentrum va­sárnap indult programja a hangzatos nevet viselő tánc- és illemtanóra mindig meg­újuló igényt elégít ki. Hogy miért örök igény? A fiatal­ságnak mindig kedvelt szó­rakozása volt a tánc. Nap­jainkban pedig mintha még- inkálbb így lenne ez. Ezért számítottak nagy érdeklő­désre a szervezők a tánctan­folyam indításakor. Bötond Béla, a tanfolyam vezetője nagy lelkesedéssel fogott hozzá a tanításhoz, ö maga egyébként ma is verseny- táncos az Agria Társastánc Klubban. Ogy tűnik, hogy a kezdő csoport igazán érdeklődő fiatalokból verbuválódott. A városi különböző középisko­láiból jöttek: Kereskedelmi, Szilágyi, Közgazdasági, Gár­donyi, GMSZ stb. — ami kö­zös volt bennük: szeretik a jó zenét, mozgást, táncot. Az első foglalkozás tör­téneti bevezetővel indult: itt hallhattak a résztvevők a tánc ősi kifejezőeszköz vol­táról, arról, hogy milyen sze­repet töltött be, amíg a szó­rakozás eszközévé vált, ho­gyan különült el a különbö­ző társadalmi ^ztályok tán­ca a történelmi fejlődés fo­lyamán, mégis miért jelent a népi tánc örök és kiapad­hatatlan forrást a különböző fajtáknak. Mivel a tánc fér­fi és nő kapcsolatteremtésé­nek egyik legesztétikusabb megnyilvánulási formája, szí­vesen hallottunk arról, hogy hogyan változott e „partner- kapcsolat” az idők folya­mán. A bevezető után még min­dig csak „kóstolás” követ­kezett, amiben persze ta­gadhatatlanul volt egy kis kedvcsinálása szándék is: ugyanis néhány diszkós va­riációval ismerkedtek meg a fiatalok. Ez aztán kellő­képpen feloldotta a feszült­séget és az iskolai hangu­latot. A jó zene hamarosan több érdeklődőt vonzott, ók az ajtóból beljebb-beljebb merészkedtek, míg végül többen is a parketten kötöt­tek ki. A táncolok nagy része a gyöngébb nem tagjai közül került ki. nem tudni miért. A tanfolyamon tánc mel­lett ehelyütt illemtannal is foglalkoznak. A felkérés, meghajlás, bemutatkozás „el­játszása” nagy derültséget váltott ki. Annyi bizonyos, hogy ezek a táncösszejövetelek nagy­mértékben hozzájárulnak a fiatalok tánckultúrájának, esztétikai érzékének, viselke­dési kultúrájának formálásá­hoz, és aki ezeket rendsze­resen látogatja, az egészen másképp mozog majd a klasszikus és diszkózenére egyaránt, ami a tizenévesnek aligha válna hátrányára. P. Czene Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents