Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-27 / 149. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 27., szerda S. Nemcsak a fiatalok ügye! Nem egyedülálló eset, szinte mindenki találkozott mostanában hasonlóval; belép egy fiatal szakember valamelyik vállalat egyik üzemrészébe, s mire ideje lenne megmelegedni, máris tovább helyezik. Vagy: szépen halad a maga útján, s szemet vet rá a másik üzemrész vezetője, szeretné átcsábítani, mert ott is szükség van friss, jó erőre. Ilyenkor kezdődnek a barátságos beszélgetések. amelyek olykor éles vitába csap“ nak át, s nemegyszer a magasabb vezetőnek, vagy vezetőknek kell eldönteni: maradjon-e a fiatal szakember, vagy másik munkahelyen is mutassa meg, hogy mit tud. S mindez — legalábbis gyakran — egyetlen vállalaton belül zajlik le. Végül természetesen a vál" lalat érdeke (és a négyszög véleménye) dönt. Ezúttal azonban nem is ez a legfontosabb. Hanem maga az eset. Még akkor is, ha nem mondható tipikusnak. De jelzi, hogy új szelek fúj dogálnak a fiatal szakemberek megbecsülése terén is. Hogy a gyárak, üzemek, vállalatok vezetői mind kevésbé hagyják magukra a fiatalokat. Ugyan, mi történt? Talán a korábban konzervatív álláspontra helyezkedett felső-, közép- és alsószintű vezetők — értve mindezt az egyes gazdálkodó egységeken belülre — egyszeriben megváltoztak volna ? Vagy addig tanulmányozták az ifjúságra vonatkozó törvényt, rendelkezéseket, előírásokat és ajánlásokat, amíg mindez meggyőzte őket? Sem egyik, sem másik. Egyszerűen az élet hozta így magával. Ha úgy tetszik a gyári, vállalati érdek. Annak felismerése, hogy az évek múlnak. Egyre többen tudják, hogy azt a bizonyos, sokat emlegetett stafétabotot egyszer át kell adni, s — amint azt a statisztikák bizonyítják — a 80-as években minden korábbinál több vezető éri el a nyugdíjas kort. Aki pedig törődik munkahelyének jövőjével, az jó előre gondoskodik róla. hogy legyen utánpótlás. Mint a valódi, a sportbeli stafétánál: váltani csak úgy lehet sikeresen, hogy az egyik versenyző még javában fut, amikor váltótársának már fel kell vennie az ő tempóját. Erre előbb-utóbb minden vezetőnek rá kell jönnie akár vállalatot, műhelyt, iskolát, vagy kutatóintézeteit vezet az illető. Vannak, s mint az előbbi példából kiderül, egyre többen1 vannak, akik már rájöttek. Igaz. olyanok is akadnak. akik most — jó hazai szokás szerint — átesnek annak a bizonyos lónak a túlsó oldalára : pátyolgatják az újonnan jöttékét, majdhogynem a széket is megtörlik, ahová majd leül a fiatal szakemlber. Talán nem is kellene külön mondani: ez a módszer ugyanolyan hibás, mint a nemtörődömség. Ha már a sportból vettük az előbbi hasonlatot, maradjunk annál: régi és jól bevált módszer a kezdő úszó bedobása a mélyvízbe — de csak akkor, ha az edző a közelben áll. készenlétben. Meg kell adni a kezdő szakembernek a módot arra, hogy bizonyítson, meg lehet bízni tehát nehéz feladatokkal is. De közben mellette kell lenni — ha nem is a szó szoros értelmében —, mindig elérhetően, hogy segítséget kaphasson., ha megakad. Nagyon fontos, -hogy a fiatalok szakképzettségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek. Ha ez valahol semmiképpen nem lehetséges — hiszen előfordul, hogy a gyár profilja, termékszerkezete megváltozott azóta, hogy a fiatal szakember elkezdte a tanulást —, akkor meg kell találni az egészséges kompromisszumot. Megtörténik, hogy egy pályakezdő többször is változtat munkahelyet az első években, s hajlamosak vagyunk ezt egy vállrándítással elintézni, mondván: anyagiasak a fiatalok. Pedig az esetek során kikérdezett fiatalok elmondták: ott igyekeztek gyökeret verni, ahol képzettségüknek, érdeklődési körüknek megfelelően foglalkoztatták őket, még akkor is. ha kisebb volt a fizetés, mint másutt. Jóllehet, ez sem mellékes. Családalapítás előtt (vagy után) levő embereknek sok pénzre van szükségük ahhoz, hogy mindenekelőtt lakást szerezzenek, aztán berendezzék, felszereljék azt gyereket neveljenek, iskoláztassanak. Sok vállalat igyekszik — amennyire tőle telik — juttatni a fiatalnak, hiszen a pályakezdő szívesen marad ott, ahol ezt az alapvető gondját segítenek megoldani. No meg — ahol van perspektívája. Még olyan is, hogy belátható időn belül vezető állásba kerülhet. Szándékosan a feltételes mód: kerülhet, ha bebizonyítja, hogy szakmai tudása és emberi vonásai alkalmassá teszik a vezető tisztségre. Saját erőiből azonban aligha tud előbbre jutni, szükséges, hogy az idősebb kollégák és vezetők bizalommal legyenek iránta, megismertessék a helyi gyakorlattal (ami csak nagyritkán azonos az iskoláiban tanultakkal), vagyis felnőtt emberként kezeljék. Azaz, hogy a vde foglalkozó idősebb munkatárs megértse a gondjait s különbséget tudjon tenni a fiatalkorral járó szalmaláng-fellobbanások és a megfontolásra érdemes, építő javaslatok között. Még azt is el kell fogadni — bár ez sokszor és sok helyen a legnagyobb problémának látszik —, hogy a fiatal friss szemmel, másképp, s lehet hogy jobban lát meg egyes dolgokat mint azok, akik évek, évtizedek óta dolgoznak ugyanazon a helyen. Jó vita hát az, amelyben egymást próbálják meggyőzni a helyi vezetők a fiatal szakemlber használhatóságáról. Jó. de még nem elég gyakori. Pedig nagy szükség van rá a szűkebb és a nagyobb közösség érdekében egyaránt. No meg a pályakezdő érdekében, hiszen — annak sem könnyű. Várkonyl Endre A romantikus tábor csak a vízen át megközelíthető; a kishajóra bérlet járt az úttörőknek Az évzáró után azonnal megkezdődött az iskolákban a táborozások sora. Az Egri 3. számú Általános Iskola nyolcvan tanulója a Szentendrei-sziget vízitáborában ütött tanyát. Szó szerint: a számháborúk, a visegrádi, budapesti kirándulás (A Szépművészeti Múzeumban, a Planetáriumban és a Közlekedési Múzeumban okosodni, a Vidám Parkban ügye- sedni kell!), látogatás Móricz Virágnál, Leányfalun — mind-mind csak a tábor „támaszpont-jellegét” erősítették. Ahol jó volt megpihenni, tábortűz mellett szavalni, villámtréfákon derülni — táborozni. A nyárfák alatt még dúl a hősi küzdelem a vándortábor lakóival... ... de a — kinek lesz tarabb a krumplija? — vetélkedő már közös célért: a tele hasért folyt... (Fotó: Köhidi Imre) Élen a Hitchcock-raj... Felejthetetlen élmények Játékkiállítás Mintegy kétszázféle, Csehszlovákiában készült játékot láthatnak azon a kiállításon és vásáron, amely kedden Budapesten, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ Népköz- társaság úti kiállítótermében nyílt meg. Az immár hagyományosnak tekinthető, június végi rendezvényen ezúttal négy, játékokat és népművészeti tárgyakat készítő szövetkezet mutatja be termékeit. Bemutatkozik egy morvaországi, csaknem fél évszázados múltra visszatekintő népművészeti szövetkezet kézzel festett habán kerámiáival és hímzett ruhájú népművészeti babáival. A tárlaton a szövetkezet egyik munkatársa a látogatók előtt díszíti a kerámiatálakat. A színes fajátékokat és bábokat készítő dél-csehországi JAS szövetkezet 35 éve gazdagítja termékeivel a bel- és külpiac választékát: évente több mint 650 ezer játékot készítenek műhelyeikben. A legnagyobb csehszlovákiai gumigyártók egyike, a Che- moplast 50 féle gumi és társasjátékot készít. Termékeik a magyar gyermekek körében is igen népszerűek, éppúgy, mint a negyedik kiállító, a Kovodruzstvo szövetkezet mechanikus fém- és gumijátékai. A legnagyobb játékgyártó szövetkezet egyike évente hárommillió játékszert készít, a kiállítás újdonságai között vannak az elemmel működő traktorok, s a különféle, fából készült, színes mozgó állatfigurák. A MEOSZ első, ifjúsági mini parlamentjétől Vigyázzunk rájuk! (Tudósítónktól) A közelmúltban tartotta meg a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ), a megyei egyesületek ifjúsági felelőseinek részvételével az első, ifjúsági mini parlamentjét. A felszólalók elmondták tapasztalataikat abban a reményben, hogy a problémákat együttes erővel próbálják megoldani. A mozgássérülten született gyerekek kálváriája ott kéz. dődik, hogy a fiatal szülők nincsenek kellően felkészülve, nem tudnak velük mit kezdeni. A gyes kevés, mert ha a gyerek a hatodik életév betöltése után is gondozásra szorul, akkor csak két- megoldás közül választhatnak: intézetbe adják, vagy a családban nevelik. Ez utóbbi esetben az anya keresete kiesik, a család megélhetése szűkössé, bizonytalanná válik. Ha a gyerek eléri azt a kort, hogy közösségbe kerülhessen, az óvodák riadtan zárkóznak el a mozgássérült gyerek felvétele ellen, félve, hogy azokkal a gondoskodás sokkal nagyobb terhet róna rájuk. A gyerek szempontjából viszont a közösségbe való beileszkedés lenne előnyösebb. Komoly probléma az is, miként kerülnek az általános iskolába. Sokan a kisegítő, vagy a gyógypedagógiai iskolába történő elhelyezésüket javasolják. Ez a kiváló szellemi képességű gyerekek-* re határozottan visszahúzó erőt jelent. A középiskolák és a felső, fokú intézmények viszonyla. tában már inkább az építkezési adottságok jelentenek gondot. (Vagy a lépcső sok, vagy a lépcső mellett nincs korlát, vagy az épületen belül sokat kell tanteremről- tanteremre vándorolni.) A nem helybéli lakosoknál az elhelyezkedési probléma még kirívóbb, mint máshol. A táborozás minden gyerek vágya. A már több éve működő Vöröskereszttel együtt létrehozott tíznapos nyári gyerektáborozáson túl, érdemes volna a KIS2 segítségét kérni alkotó, olvasó, képzőművészeti, politikai táborozási lehetőség létreho. zására. A munkába állás is komolyabb erőfeszítést igényel a mozgássérülttől, mint az egészségestől. Egy mozgássérültnek csak az, hogy önmagát reggel a munkára „felkészíti” (járógépet, protézist felveszi), jóval több időt vesz el, mint mástól. A szabadság kevés és ha ezek a gépek elromlanák, annak javítására táppénzt nem kap, a szabadsága terhére kell megoldani. Éppen ezért javasolták, hogy az illetékes fórumokon járjanak el annak érdekében, hogy az ilyen emberek „egészségügyi”, vagy bármi más címen pótszabadságot kaphassanak — regenerálódásukra. .. Dobrovits Mária Csak egy tánc... Lecke Rövidárubolt, a Dobó tér szomszédságában. A pult mögött egyetlen fiatal eladó lány, vele szemben vásárlók türelmes, hosszú sora. Mikor már nem győzi a kislány, beszól a raktárban élénken vitatkozó kolléganői egyikének. .. Meg is kapja érte a magáét! Néhány vevő elkölti azt a hibát, hogy a védelmére kel — kiosztják őket is: Nekünk is lehetnek problémáink. valamikor azt is meg kell beszélnünk... — Talán munkaidő után kellene... — s az innen folytatódó szópárbajt már értelmetlen volna részletezni. A megjelenő boltvezető gyorsan rendet tesz: a vásárló orra alá panaszkönyvet dug, a Kislányt imigyen „Te meg fogd be a szád”, végképp elnémítja... Jó lecke volt, hadd tanuljon! Még pályakezdő a lelkem... — czi — Az egri diákcentrum vasárnap indult programja a hangzatos nevet viselő tánc- és illemtanóra mindig megújuló igényt elégít ki. Hogy miért örök igény? A fiatalságnak mindig kedvelt szórakozása volt a tánc. Napjainkban pedig mintha még- inkálbb így lenne ez. Ezért számítottak nagy érdeklődésre a szervezők a tánctanfolyam indításakor. Bötond Béla, a tanfolyam vezetője nagy lelkesedéssel fogott hozzá a tanításhoz, ö maga egyébként ma is verseny- táncos az Agria Társastánc Klubban. Ogy tűnik, hogy a kezdő csoport igazán érdeklődő fiatalokból verbuválódott. A városi különböző középiskoláiból jöttek: Kereskedelmi, Szilágyi, Közgazdasági, Gárdonyi, GMSZ stb. — ami közös volt bennük: szeretik a jó zenét, mozgást, táncot. Az első foglalkozás történeti bevezetővel indult: itt hallhattak a résztvevők a tánc ősi kifejezőeszköz voltáról, arról, hogy milyen szerepet töltött be, amíg a szórakozás eszközévé vált, hogyan különült el a különböző társadalmi ^ztályok tánca a történelmi fejlődés folyamán, mégis miért jelent a népi tánc örök és kiapadhatatlan forrást a különböző fajtáknak. Mivel a tánc férfi és nő kapcsolatteremtésének egyik legesztétikusabb megnyilvánulási formája, szívesen hallottunk arról, hogy hogyan változott e „partner- kapcsolat” az idők folyamán. A bevezető után még mindig csak „kóstolás” következett, amiben persze tagadhatatlanul volt egy kis kedvcsinálása szándék is: ugyanis néhány diszkós variációval ismerkedtek meg a fiatalok. Ez aztán kellőképpen feloldotta a feszültséget és az iskolai hangulatot. A jó zene hamarosan több érdeklődőt vonzott, ók az ajtóból beljebb-beljebb merészkedtek, míg végül többen is a parketten kötöttek ki. A táncolok nagy része a gyöngébb nem tagjai közül került ki. nem tudni miért. A tanfolyamon tánc mellett ehelyütt illemtannal is foglalkoznak. A felkérés, meghajlás, bemutatkozás „eljátszása” nagy derültséget váltott ki. Annyi bizonyos, hogy ezek a táncösszejövetelek nagymértékben hozzájárulnak a fiatalok tánckultúrájának, esztétikai érzékének, viselkedési kultúrájának formálásához, és aki ezeket rendszeresen látogatja, az egészen másképp mozog majd a klasszikus és diszkózenére egyaránt, ami a tizenévesnek aligha válna hátrányára. P. Czene Csilla
