Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
\ 4 NÉPÚJSÁG, 1984. június 23., szombat Diák dolgozók szünidőben Bizonyítványosztás, vizsgaidőszak körüli napokat élünk, de már akad- olyan tizén-huszonéves, aki szünidei munkavállalását . tervezi. Az idén számuk körülbelül 70—80 ezer lesz. A fiatalok körében több fajtája is ismert, — s tegyük hozzá: többségüknél kedvelt — módja a pénzkeresetnek. A nyári szünet jó alkalom a pihenésre, utazásra, de az ehhez szükséges anyagi alap bizony sok családban komoly megterhelést jelent. Felesleges lenne számokkal untatni az olvasót, hogy például egy szabolcsi középiskolás két heti balatoni nyaralása mennyibe kerül, de ha rövidebb utazást tételezünk fel, akkor sem sokat változik a képlet. A pihenés, szórakozás pedig még többe kerül külföldön, s ezt is igénylik a mai fiatalok — közülük is főként az egyetemisták, főiskolások. Az sem biztos persze, hogy a diák szórakozásra kívánja költeni nyári keresetét. Főiskolára járó fiatal barátom például szüleit szeretné meglepni komolyabb ajándékkal nyárvégi családi ünnepükön, mondván: annyi pénzt adnak neki év közben, hogy ha másként nem is, de jó bizonyítványa mellett ezzel is szeretné viszonozni. Más tekintetben is hasznos — az említettek mellett — a diákok szünidei munkavállalása. Sokuk először találkozik (találkozna?!) a MUNKÁ-val. A magam tapasztalatából tudom, hogy igényük van rá: ki kalandként, ki felelősségvállalásként fogván azt fel. Viszont az egyre kevesebb munkára jelentkező arra utal, hogy ez a „randevú” nem mindenkiben hagyott kellemes emlékeket. Az a fiatal joghallgató, aki éves szakmai gyakorlata mellett egy nyári hónapra valamely államigazgatási, vagy tanácsi szervnél tízórait hord a dolgozóknak, legfeljebb némi kereskedelempolitikai gyakorlatra tehet szert. Mint ahogy a fiatal élelmiszeripari szakközépiskolás a mosófolyadékok és a különböző szennyeződések ellentmondásain elmélkedhet a konzervgyár megfelelő helyiségében, bár tervei szerint pénzkereseti vágyát összekapcsolta volna némi többlet-szakmai gyakorlattal. A félreértések elkerülésére nem állítom, hogy minden diák nagy tervekkel kíván dolgozni. Azonban aki valóban komolyan gondolja a szünidei munkát, az talál magának komoly feladatokat is. Immáron több megye pályaválasztási intézete, KISZ-bizottsága igyekszik mindehhez megfelelő útmutatót nyújtani. Az elmúlt hetekben, hónapokban megjelent füze- tecskók felsorolják azokat a vállalatokat, szövetkezeteket, amelyek munkalehetőségeket kínálnak. Köztük ipariakat, mezőgazdaságiakat, vagy éppen a szolgáltatás terén tevékenykedőket. Megjelölik azt is, hogy milyen jellegű munkára, milyen érdeklődésű fiatalokra várnak, időszakonként hányat, s milyen keresetet biztosítanak. A tájékoztatók mellett az egyre inkább terjedőben levő szünidei diákcentrumok — s jó néhány felsőoktatási intézmény saját maga —, igyekszik a hozzájuk fordulók munkaközvetítésével törődni. Ezekben a körzetekben már most biztosítottnak tűnik a valóban komoly szünidei munka. ,S hogy az is legyen, ahhoz mind a munkát adónak, mind pedig a munkát vállalóknak csupán lelkiismeretességre van szükségük. Ellenkező esetben a következő nyáron már hiányozni fog a hajlandóság akár a kereseti lehetőségek megteremtésére, akár a pénzszerzés ezen fajtájára. Pedig mindkét félnek nagy szüksége van rá. A népgazdaság számára a diákok a nyári szabadságolások idején bizonyos mértékig pótolhatják a kiesett termelést, s a diákok, ezt követően, az önnön kezükkel teremtett anyagiak birtokában, nyugodt lelkiismerettel pihenhetnek. R. J. Heves megyei tapasztalatok Vállalkozás, kevés kockázattal A jogszabályok 1982. január 1. óta adnak lehetőséget kisvállalkozások létrehozására. Megyénkben is nagy a vállalkozói kedv. 1983 végén már 321 kisvállalkozás ' működött 3456 fős létszámmal, ebből 106 önálló gazdasági munkaközösség 566 fővel. 1983. évi árbevételük 228 millió forint volt, ami a megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek árbevételének mindössze fél százaléka. Gazdasági súlyukat jobban érzékelteti a kifizetett nettó jövedelem nagysága, amely 96 millió forintot tett ki. Ez a vállalati-szövetkezeti szféra bér- kiáramlásának több mint két százaléka. A megyei székhelyű vállalatok, szövetkezetek több mint kétezer fős létszámcsökkenése csak részben magyarázható a kisvállalkozások elszívó hatásával. A csaknem 3500 fős létszámból mindössze 450 dolgozik főfoglalkozásban. Ezek aránya az önállóan működő gazdasági munkaközösségeknél is alacsony (20 százalék). Ez egyrészt a kockázatvállalás hiányára, másrészt a mellékfoglalkozásban végzett tevékenység kedvezőbb adófeltételeire vezethető vissza. A társadalombiztosítási járulék 1984. évi jelentős emelése várhatóan tovább erősíti ezt a tendenciát. A kisvállalkozásokban foglalkoztatott alkalmazottak aránya az összlétszámon belül kicsi (két és fél százalék). Ebben jelentős szerepet játszik a tagokénál nagyobb adóteher. Jelentős különbségek vannak az önállóan működő és a bázisvállalathoz, szövetkezethez kapcsolódó társaságok működési feltételeiben. A nem önálló formáknál (vállalati gazdasági munka- közösségek, szakcsoportok) számottevő vállalkozói kockázatvállalásról nem beszélhetünk. A bázisvállalat adja a szükséges eszközöket és felelősséget vállal a munka eredményességéért. A vállalati gazdasági munkaközösségek működése a bázisvállalatok számára jelentős előnyöket hozott. Ezek egy része nem, vagy csak rendkívül nehezen számsze* rűsíthető, (a külső kooperá-* cióhoz viszonyítva könnyebb a koordináció, jobb a minőség, kisebb a szállítási költség, rugalmasabb a termelésirányítás, stb.) másik része számszerűen kimutatható eredménytöbbletet jelent a vállalatoknak. Az Agria Bútorgyár például az év második felében létrehozott négy munkaközösség révén 855 ezer forint nyereségtöbbletet ért el. Néhány esetben a kisvállalkozások működése kedvezően befolyásolta a teljesítményeket és a munkafegyelmet. A munkaközösségbe alacsony teljesítmény, vagy rossz minőségű munkavégzés miatt fel nem vett dolgozók lemaradásukat igyekeznek behozni annak érdekében, hogy utólag ők is beléphessenek és ezzel többletjövedelemre tehessenek szert. Egyes esetekben a vállalatok vezetői nem fordítanak kellő figyelmet az ösz- szeférhetetlenség kiküszöbölésére, ami szabálytalanságok, visszaélések forrása lehet. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál például a tervező■ vállalati gazdasági munkaközösségnek az érintett terület középvezetői is tagjai. E vezetők tesznek javaslatot a felső szintű vezetők részére a kisvállalkozásoknak kiadandó munkákra vonatkozóan. A gazdasági munkaközösségekben, szakcsoportokban elért többletjövedelmek a teljesítményeket figyelembe véve általában reálisnak ítélhetők meg. A ikisgazdál- kodók dinamikus jövedelem- kiáramlása azonban a társadalom jövedelemszerkeze- tében módosulásokat okoz. Néhány, a teljesítménnyel nem aányos, kiugró jövedelem társadalmi feszültségek forrása is lehet. Ezek egy része megelőzhető azzal, ha a munkahelyi vezetők nagyobb figyelmet fordítanak a mennyiségi és minőségi teljesítménykövetelmények reális megállapítására, valamint szigorúan ellenőrzik azok végrehajtását mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Ballagás lóháton A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát lovasiskolájának 12 növendéke stílszerűen búcsúzott a tanévtől. Lóháton vonultak végig a nagyközség utcáin, majd végül fájó szívvel búcsúztak el kedvenc pacijaiktól. (MTl-fotó: Jusztin Tibor felvétele — KS) Pályázati felhívás Fiatalok lakóhelyükért A KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a TQT és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa tanyák, társközségek, aprófalvak fiataljainak pályázatot hirdet. Elsősorban azokra számítanak, akik javítani szeretnék településük közösségi életét és művelődési feltételeit. Ezen a pályázaton a baráti csoportok ugyanúgy részt vehetnek, mint KlSZ-szerveze- tek, klubok, iskolák, mindazok, akik részt kívánnak venni körülményeik javításában, múltjuk, jelenük ápolásában. Sok helyütt állnak üresen régi iskolák, s vannak tanyák, falvak, ahol egy-egy jó állapotban levő elárvult porta, a hozzá tartozó kis telekkel együtt kevés pénzzel megvásárolható. Többek közt egy ilyen épület — társadalmi munkában rendbe hozva — egy-egy kör, vagy kisebb közösség vagy netán a „falu háza” lehetne. Itt mód nyílna a népművészet és kézműves hagyományok ápolására éppúgy, mint a kismesterségek régi fogásainak, fortélyainak elsajátítására. Egy régi szövőszék, valamelyik padlásról, néhány faragókés, egy kevés anyag, gyékény, vessző már elegendő lehet ahhoz, hogy kis műhely, vagy amatőr művészkör megkezdje a munkáját. A fiatalok kezelésében levő közös ház padlásán beépítve egyszerűbb hálóhelyek is kialakíthatók, s így csereszállásként vagy nyári olcsóbb turista férőhelyként biztosítható lenne máshonnan érkező fiataloknak, családoknak. A pályázat keretében minden olyan kezdeményezést támogatni kívánnak, amelyek nagyobb részt helyi erőforrásból, tátsadalmi munkával és összefogással megvalósíthatók. A legjobb pályázatok megvalósításához elnyerhető maximális összeg százezer forint. Akik nevezni kívánnak, azoknak július 30-ig a terveket a megyei tanács vb ifjúsági titkárságához kell beküldeniük két példányban. Diana kegyeltje Diana, a rómaiak, istennője, ősidők óta az erdészek és a vadászok patrónusa, akinek nevét a középkori, vesztfáliai lovagok is zászlajukra tűzték és megalapították a Diana-rendet. A mesés kitüntetést a vadászatban jeles férfiak és nők kapták, és így a rend tagjaivá lettek. Jelvényük arany-, vagy ezüstérem, előlapján Diana álló alakjával, hátlapján egy nyíltól talált szarvas, amely felett egy sólyom kering. A magyar sportvadászok között bizony manapság fehér holló, még a női vadász, bár az utóbbi esztendőkben, mind többen akadnak, akik természetkedvelővé, később vadászokká lesznek. Eger csodálatos barokkpalotáinak tőszomszédságában húzódik meg szerényen, de mégis gazdag áruválasztékkal a Vadászbolt. Hárman dolgoznak az ízléses üzletben, így a boltvezető-helyettes Bakos Sándorné is. Zsuzsa! Így szólítja, tiszteli őt ezerhatszáz Heves megyei vadász, akik közé 1978 óta tartozik, amikor is letette a vadászvizsgát és megszerezte az erről szóló bizonyítványt. Később belépett a Diana Bérkilövő Vadásztársaságba, amelynek azóta is tagja. — Hogyan lett vadász? Nem lepi meg a kérdés, természetesnek tekinti és válaszai — mi tagadás — megnyerőek. — A munkám szeretete tette számomra parancso- lóan szükségessé, hogy megismerjem azt, amit csinálok, az árut, amit árulok. Biztatott, hajtott valami, hogy megtanuljam a vadászok „tolvajnyelvét”, és ne tekintsek értetlenül a vásárlóra, vagy éppen a főnökömre, amikor mondjuk elhangzik a kívánság: — Kérek két doboz 12-es töltényt, tízes söréttel, bár az sem lesz baj, ha a felét nyolcassal adja. Legyen szíves, mutasson nekem egy 7X50-es szovjet kereső távcsövet! Beszélgetés közben mosolyogva tárja szét a karját: — Tudja, úgy gondoltam, hogyha valaki nem tud arabul, de beszélni akar, akkor tanuljon meg arabul. Hozzám a vadászat olyan messze állt korábban, mint — ahogyan mondani szokás — Makó Jeruzsálemhez, de miután eladó lettem a vadászboltban, mit is tehettem volna mást, minthogy megtanultam a vadászok tudományát és sikerrel letetem a vadászvizsgát. Azt még csak megérti az ember, hogy valaki szakmaszeretetből vadászvizsgázik, és hogy szégyennek tekinti, ha őzbakhívó síp • helyett, vadkacsahangot utánzó síppal szolgálja ki a kedves vásárlót, de az mégiscsak a kérdések kérdése, marad, hogy hogyan lesz egy férjes, nagylányos mama szenvedélyes vadász? Űjra felteszem tehát az első kérdést: — Hogyan lett vadász? — Csak folytathatom a választ, ott, ahol az előbb abbahagytam. Levizsgáztam. Megismertem, megkedveltem a vadászokat, a vásárlóinkat és egyszerűen, — nevezze női kíváncsiságnak — érdeklődni kezdtem sportjuk, kedvtelésük iránt, hallgattam a boltban az egymásnak elmesélt izgalmas történeteket, nézegettem, forgattam a mutatott trófeákat, amelyeket bírálatra vittek, és — csak „úgy” — beugrottak velük az üzletbe. Később innen is, onnan is kaptam a meghívásokat: — Zsuzsa! Jöjjön el a holnapi vaddisznóhajtásra... Zsuzsa női vadász létére nem dicsekvő, nemrégen hallottam magam is a télen lőtt hatalmas, szép agyarú vadkanról, amelyet ő kerített puskavégre. Másoktól tudom, hogy Zsuzsa szépen lövi a fácánt, a nyú- lat. az apróvadat, és hogy a vadliba kivételével már valámennyi apróvaddal „találkozott”, és nem dolgozott rosszul a szovjet automatája ... — A nagyvadak közül a disznót szeretem a legjobban! A vaddisznóhajtás tele van izgalommal, élmény, nyel, az ember minden idegszálával figyel és ha lehet, nyugodtan lő. Bevallom, nem vagyok híján a meghívásoknak, de a munkám, a családom,-elfoglaltságom, bizony kevés időt enged a szenvedélyemmé lett kedvtelésemnek. A férfi vadászok már-már természetesnek tekintik, hogy a többi tizennégy nőtársammal —, akik szintén vadászok — közöttük vagyunk. Csizmásán, nadrágosan, kalappal a fejünkön. Udvariasak, de. nem kivételeznek velem. Ne is tegyék! Olyan vadász szeretnék lenni én is, mint a többi, legföljebb gyakorlottabb, tapasztaltabb, jobban lövő sokuknál ... — Ha kívánni lehetne valamit, akkor ... ? — Értem! Kívánnám, hogy a vadászboltjainkban ne csak férfi „cuccokat” árusíthassunk és a nőkre, — mármint Diana leányaira — is gondoljon az ipar, a kereskedelem. Kívánom, hogy mielőbb rendezzék meg Heves megyében a női vadászok első összejövetew lét, ahová — természetesen — mi hívhatnánk meg a férfiakat. A harmadik kívánságomat úgy is kitalálja: Egy kapitális agyarú vadkant, a havas, téli hajtásban ... Szalay István Külkereskedelmünk első öt hónapja Növekedett hazánk rubel- elszámolású külkereskedelmi forgalma az idei év első öt hónapjában, az 1983-as év hasonló időszakához képest. Némiképpen szűkült ugyanakkor a konvertibilis elszámolású áruforgalom, amely jelentős részben a fejlődő országokba irányuló export mérséklődésével, valamint a fejlett tőkés országokból származó import csökkenésével magyarázható. Egyebek között ez derül ki a Külkereskedelmi Minisztérium értékeléséből, amely az év első öt hónapjának eredményeit összegzi. A jelentésből megállapítható: a szocialista országokba irányuló kivitel bővülésével elértük, hogy az előző év azonos időszakához képest csaknem felére csőkként hazánk rubelelszámolású külkereskedelmi mérlegének passzívuma. Ugyanakkor a konvertibilis piacon — a bázisidőszakinál alacsonyabb értékű import és export mellett — változatlanul aktív az áruforgalom egyenlege Az elmúlt öj, hónapban a legeredményesebb hazai ágazat a szocialista országok piacán a gépipar, a konvertibilis elszámolású kivitelben a kohászat és a vegyipar volt. A rubelelszámolású export növekedésének mintegy kétharmada a gépexport bővüléséből fakadt. Ezek szállítási mennyisége csaknem 20 százalékkal volt nagyobb, mint 1983. első öt hónapjában. Ezenkívül jelentősen nőtt az anyagok, alkatrészek és fogyasztási iparcikkek kivitele is. A konvertibilis elszámolású forgalomban a kohászati, a vegyipari és a könnyűipari export meghaladta a tavalyi Iszintet. A kohászaton belül különösen kedvező az alumínium-alapanyag és -hulladék exportjának alakulása. A konvertibilis piacon a legjelentősebb visszaesés a hazai élelmiszer-gazdasági és gépipari termékek exportjában volt. Ez utóbbinál különösen a fejlődő országokba irányuló szállítások csökkentek. Mintegy kétszeresére bővült ugyanakkor a közúti járművek részegységeinek exportja. A futóművek kivitele megháromszorozódott. A konvertibilis behozatalban elsősorban a könnyűipari, valamint az építő- és építőanyagipari termékek aránya növekedett, míg tavalyhoz képest csökkent a vegyipari és gépipari cikkek importja. (MTI) Dr. Zagyva Béla a PM. Ellenőrzési Főigazgatóság Heves megyei Igazgatóságának közgazdásza
