Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 23., szombat tesz a friss hegyi levegő Az árubeszerzés-ellátás gondjai olykor szintén megkeserítik az életüket. Hasonlóképpen az is. hogy egy-egy kulturális rendezvény gyakran szintén hiánycikk. Éppen ezért sokat segítene, ha a „háromfalu" központjában, Szentimrén időnként központilag rendeznének egy-egy jó, szórakoztató Iműsort. " — Nem magunk miatt kérjük, hanem a vendégeinkért — magyarázzák még búcsúzóul is. — Mert ez a falu annak és azért él, hogy itt üdülők lehessenek. És,, látják, itt annyi szép. annyi jó van,, hogy el nem mondhatjuk, és mi már csak azon imádkozunk, hogy ne civilizálják túl a falut, hagyják meg a vadregényesség romantikáját —, de a csatornázást azért oldják meg... Eme talán kissé ellentmondásos, de nagyon is érthető és indokolt kívánságon morfondírozva sétálgatunk a főutcán, így futunk össze két aranyos kis üdülővel, Timivel s Tomival. Mindketten öthónaposak. és mint készségesen „nyilatkozták”, tetszik a szép táj, a jó lebegő. A két anyuka, Borbély Zsuzsa és Tóth Tamás- né csak megerősíteni tudják a picinyek véleményét: — Nagyon szép és kellemes itt. Ha mód lenne rá, egész nyárra szívesen maradnánk. .. Üdülői idill — karül e két szó a jegyzetfüzetbe, és azt már alig merjük feljegyezni. hogy gyönyörű lila orgonák illatfelhője lengte körül a párszavas beszélgetést; fenyők, cserfák álltak őrt, egy-egy dió, és az iménti eső után már pazarlóan ontotta sugarait a nap, fűszálak, falevelek, csillogtak nedvesen, tócsák tükre fénylett az út egy-egy kis mélyedésében. .. Most gondolnak egyet a felhők, sötéten újra a nap elé úsznak, s megszelídítik- szépítik a magasban az örök sugarakat — Sziasztok, Timi-Tomi, szép helyre hoztátok édesanyátokat. ..! Timinek és Tominak jót — Bizony —szól egy mondat erejéig a témához a 72 éves özvegy Miskolczi Jó- zsefné — el települtek, üresen maradtak a házak, pedig már vizünk is van, minthogy vagy öt éve közművesítettek a falut... Bihari Istvánné Szentist- vánból jár át gyalogszerrel mindennap: — Közel van, nem nagy út — mondja — a cukorgyári üdülő konyháján főzök. Jó kiegészítés ez, amíg bírom, csinálom. Kis pihenőre, nem utolsósorban pedig pontosabb információk „beszerzésére” a gyöngyörű, már-már vadregényes környezetben található pedagógus-szakszervezeti üdülőt keressük fel. A 160 vendég számára 37 faházból, illetve központi kőépületből álló üdülő korszerűsítését idén fejezték be. Mint a munkájáról nagy szenvedéllyel beszélő vezetőnőtől megtudjuk, a faházakban — tíznapos turnusban — egy-egy pedagóguscsalád töltheti igen kellemesen vakációjának egy részét. Ezen a nyáron hét turnust tudnak üdültetni, ez megközelítően ezer vendég, utószezonban pedig még egy nyugdíjasturnus is üdülhet itt. Az ellátásról ez idő alatt 27 tagú személyzet gondoskodik. És amiről nem szabad megfeledkeznünk: a hely klímája! AJkár szanatóriumot lehetne berendezni ebben a kis faluban, amely a légzőszervi megbetegedések kiváló gyógyhelye. Ennek megfelelően sok ilyen problémával küzdő gyereket hoznak ide szüléik. A helybeliek, az üdülői dolgozók számára természetesen az a legnagyobb öröm, ha az üdülési idő leteltével egészségesebben bocsáthatják haza őket. Sajnos, a sok jó és szép mellett, amiben a helybelieknek, illetve az üdülői dolgozóknak, nem utolsósorban pedig a vendégeknek részük van — számos kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel is számolniuk kell. Kezdjük azzal, hogy a Gyöngyöstől, mint legközelebbi várostól. 32 kilométerre fekvő faluban mindössze egy nyilvános telefon található, és ez néha a semminél is kevesebbnek tűnik. özvegy Bende Cáborné, mint minden évben, az idén tavasszal is már időben megkezdte a készülődést, összecsomagolta a holmikat a jó öreg bőröndbe, az utazás előtti este fehér szalvétába hajtogatta az elemózsiát. aztán hónapokra búcsút vett Sarkadtól. — Ügy biaony,' a nyarat mindig itt töltöm, Mátra- szentlászlón — bólogat a kis öregasszony, amikor a festői szépségű falu útján szóba elegyedünk. Harmincnégy évvel ezelőtt jártunk itt az urammal a cukorgyár üdülőjében, azóta, ha csak tehettük, mindig eljöttünk. Tizenhárom éve, hogy megvettük ezt a kis lakot, de kerüljenek beljebb, nézzék csak, hol lakom én egész nyáron. * Végigbaktatunk az eső utáni dús zöld kerten, s egyszer csák a gyümölcsfák alatt mit látunk? Egy buszt. Micsoda busz ez?! Nem kerekeken, de betonlábakon áll, alacsony fakerítéssel még udvar is övezi. Letelepszünk Bende Gá- borné birodalmában, ahol ha hűvösre fordul az idő, ezüst- szín kis vaskályha fűti be a helyiséget, a villany is bevezetve, az asztalon minitévé. a konyha meg a szabad ég alatt. — Nyolc éve, hogy meghalt az uram, azóta sokan meg akarták venni a telket, a lakommal együtt, de csak nem tudok elszakadni innen.. Nem lehet elhagyni ezt. a helyet. Nézzék, milyen gyönyörű a rét, ami a kert végében húzódik. Este pedig, ha kinézek az ablakon, ide világít a piszkéstetői csillag- vizsgáló. Meg aztán, az unokám is mindig itt töltötte a nyarat, érdekes neki az Alföld után. — Ha 34 éve ismeri a vidéket, olyan, mintha hazajönne. .. — Nemcsak a tájat, az embereket is. Kevesen vannak már itt, Lászlón, és főképp öregek. Mindenki tud mindenkiről, de még haragosommal szemközt én nem mentem soha. ★ Olyan ez a falu itt, a Mátra északi szélén, mint Kossuth Gubala Lajos... egy csillogó zöld gyöngyszem, a tengerszinttől 840 méter magasan, Mátraszent- imre és Mátraszerrtistván szomszédságában. Erdők ölelte utak, völgyben búvó’ házak... Ahogy a falubeliek mesélik, valamikor a 20- as, 30-as években — az idő tájt még Fiskalitáshutának hívták a települést — itf alapították meg a Mátra első iskoláját, postáját. Imrét akkor még ötszázhutának, Istvánt Belsőhutának nevezték. Az itteniek úgy tudják, ebben a faluban fújták az első üveget. Most a régi iskolában a pedagógusüdülő kap helyet. De van itt több is, például a cukorgyáriaké, meg a gyógyszerészeké. A régi kis parasztházakat is sorra megvásárolják hétvégi nyaralónak, a legtöbben az Alföldről jönnek. A falu „őslakói” hetven- ketten vannak. Mondogatják is, akikkel beszélgetünk: ez az öregek falva. Igaz, Ivicz Eleknének a gyerekei, meg az unokái, dédunokái is itt laknak, de a fiatalok már nem telepednek le. Két óvodása van a falunak — Gubala Feri és Horváth Csaba — néhány általános iskolás és középiskolása. A gyerekeket Mát- raszentimrére viszik óvodába, iskolába. A régebbi klubházból szórakozóhelyet alakítottak, a Vöröskő vendéglőt. Aki éppen kikapcsolódásra vágyik, még Galyatetőre is átmehet... ★ Méregetjük, melyikük az öregebb — Gubala Bajos, avagy a harangláb...? Gubala fején immár igencsak nyűtt a kalap, de keze biztosan fogja a kapanyelet .. És a harangláb, éppenséggel az sem dicsekedhet, ha csak azzal nem, hogy szuvas, szálkás végtagjai dús, hajlékony, ifjú "Bokroktól körülfogva gyökereznek a földben. De a .kalap”, a csúcsos tető a harang felett ugyancsak avitt, repedésein esőfelhők súlyos szürke színe sejlik át, s ha elered, bizony átereszti ez a tető a vizet. — Hogy melyőnk öregebb? — ismétli ,a kérdést, s kalapja karimája alól valahová messzire néz az öreg, — hát bizony inkább én, ha azt számítjuk, hogy a harangot — különben úgy hívjuk: Anna-harang —, 1912- ben hozíták ide Pestről, én meg 80 éves vagyok. Amúgy engem Kossuthnak ig hívnak, mert Kossuth katonája volt a nagyapám... így aztán Kossuth Gubala Lajos a nevem', , de sok hasznát sohase vettem. A régi világban annak idején négy holdból, két tehénből, egy hold földből, meg erdei munkából éltünk. Most pedig nyugdíjból, és ez sem kövérebb, mint régen a ló, meg a tehenek. — És a harang? A harang az hogy szól? — Ügy, ha meghúzom, mert a harangozó én vagyok. De csak ritkán kell csendíteni, .például négy éve. amikor tűz volt, leégett a Szőkéék házáról a tefő. Jött az egész falu oltani. Meg akkor szól, ha halottunk van. de az alig akad, mert elfogytunk. Valamikor 540 lélek élt itt. A régiek jobbára már korábban elhaltak, a fiatalok kitelepültek. Szöveg: B. Kun Tibor Mikes Márta Kép: Perl Márton Vadregényes kertben öreg házikó Özvegy Bende Gáborné: Ha esik az eső sincs baj, jó meleg a kis lakom Mátraszentlászló, . Ä on no 1984 . • .és a vén harangláb csillogó, szép gyöngyszem — g harang?
