Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
*■ ivp| 4$ liis; p" Jglí Tfnrjgr |j|| • JÍev; jp> l. 1 % jt 1 1§ $ í NÉPÚJSÁG, 1984. június 21., csütörtök Szoborkert a szerelőcsarnok előtt Máté István: Leányportré yy Vásárhelyi kóstoló” Avagy: szobrok egy hatvani üzemben Lantos Györgyi: Torzó Látáskultúránk, közelebbről képzőművészeti - közízlésünk jelen állapotában örülnünk kell minden olyan lehetőségnek, amely elősegíti a művek és. a befogadók, az alkotó és a közönség találkozását. Ennek az általános érvényű megállapításnak az igazán túl többszörös elismeréssel kell adóznunk annak a szabadtéri plasztikai kiállításnak, amely nemrég nyílt Hatvanban, az Autójavító Ipari Szolgáltató Vállalat pihenőparkjában. Mindenekelőtt azért, mert kulturális politikánk kiemelten fontos területe a munkás- művelődés. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a kiállítás hatósugara tulajdonképpen az üzem dolgozóinál szélesebb körű, mert a különböző társadalmi rétegeket reprezentáló várakozó autó- tulajdonosok is akarva- akaratlanul kapcsolatba kerülnek a kiállított művekkel. Jóleső érzéssel szólhatunk a rendezvényről azért is, mert igazán méltó, esztétikus környezetbe kerültek a plasztikai munkák. Űigy gondolom, országszerte keresni lehetne olyan tisztaságot, szép és rendezett parkot, mint amilyen a hatvani. Autójavítóé. Az üde zöld pázsit kitűnő talapzat, a fűzfák mozgalmas lombfüggönye pedig jó háttér a nagyobb mészkő , pirogránit szobroknak és kerámia térplasztikáknak. A park egy másik részében viszont a tuják és fenyők intimebb, zártabb teret adnak a kisebb méretű bronzszobroknak, -portréknak. Szerencsés továbbá a jelen választás azért is, mert Lantos Györgyi, Máté István, Tuza László vásárhelyi szobrászművészek, és így hatvani bemutatkozásuk a két realista művészeti központ közötti együttműködést erősíti. A művészházaspár — Lantos, Máté — alkotásai a klasszikus hagyományokra építve a realizmus megújulásának jó , meggyőző példái. Tuza László művei viszont azt mutatják, hogy a művészi kifejezésnek más útjai is lehetségesek. Nála az emberi test nagyon sum- mázottan átírt, vagy teljesen elvont lendületes, illetőleg ismétlődő ritmusú térplaszi- kaként jelenik meg. A pázsitra helyezett „Torzó" (Máté István) a mészkő érde- sebb, kissé archaizáló felületi megmunkálása mellett az egész tömeg alakításával az emberi test szépségéről vall. Ugyanakkor az ember és természet ősi, közvetlen kapcsolatának jelképiségét is hordozza. Lantos Györgyi pirogránitja — „Nő drapériával" — a test és a ruha- redőzet harmonikus ritmusával nyújt élményt. Máté István a „Fekvő” bronzában a testhelyezet sajátos, nem könnyű tömegformálási feladatát oldotta meg sikerrel. A bronz sima felületeinek, és a drapéria mozgalmasságának együttesében a női- ség ősanyai befogadó öl-melege került tudatos alkotói célkitűzésként túlsúlyba. A portréművészet lényege, hogy a külső hasonlóságon túl az ábrázolt, a megjelenített egyéniségét, jeliemét, sorsát, életútját, alkotó embernél pedig ezen túl az életművet is kifejezze. Ez általában könnyebb feladat árokszabdalt, gondbarázdált idős arcon. Jóval komolyabb feladat viszont az egyéniség megragadása a gyermekarcban. Ezt a feladatot sikerrel oldotta meg Lantos Györgyi „Gabi” című munkájában. A bronz anyagismeretéből fakadóan a részletek bővebb kibontását érzékelhetjük a Máté István által alkotott L. Gy. portréban. A rendezői ellenpontozás nagyszerű ötlete Tuza László pirogránit plasztikájának a természeti környezet, a növények közvetlen közelébe történt helyezése. A bokrok ágainak, leveleinek, a virágok szirmainak életteljes, üde tavaszi burjánzásával körülölelten gondolatébresztő kontrasztként látjuk a kerámia gúlák kemény, egyenes, vonalzóval szabott tömbjét. A formai eltérés gondolati, filozófiai értelmet kap ebben az együttélésben. Záró mondatként az elismerés mellett a bátorítás, a buzdítás szavai kívánkoznak ide, mind a Hatvani Galéria, mind az Autójavító Vállalat részére: Még sok hasonló kiállítást! Dömötör János Tuza László: Térplasztika (Fotó: Szabó Sándor) Színházi helyzetkép —találkozó utál A vidéki színházak évad végi seregszemléje a III. országos színházi találkozó címet viseli, jelezve, hogy ilyen szervezetten imár harmadszor jelennek meg Budapesten. A május 10. június 5. között tartó bemutatkozás kevésbé volt nagyszabású, mint a tavalyi. Elmaradtak az előadásokat követő viták és a találkozót értékelő össztanácskozás. Mindössze a díjak ünnepélyes átadására kerül sor június 13-án a Fészek Klubban. A találkozón tizenhárom vidéki színház vett részt. A régiek közé felzárkózott a két új: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, valamint az idén először a székesfehérvári Vörösmarty Színház, amely befogadó jelleggel működik. Minden színház csak egy produkcióval lehetett jelen a fesztiválon. A műsorválasztékban két Az ember tragédiája — a Madách-év- forduló jegyében —, egy Németh László- és egy Háy Gyula-mű képviselte a magyar drámát. Mint a névsorból is látható, épp a kortárs magyar irodaiam hiányzott a találkozóról, mint ahogyan általában ez hiányzik a színházak műsortervéből is. A kortárs világirodalom már inkább jelen volt Sartre, Dürrenmatt, Williams, Radicskov műveivel. A huszadik századi klasszikusokat Gorkij, Bulgakov és Wedekind képviselte, a régmúltat pedig egy Erzsébet-kori angol dráma: John Ford Kár, hogy kurva című darabja, amelyet az idén a budapesti Katona József Színház is bemutatott. A nagyon közepes színvonalú előadások közül kitűnt a kaposváriak Mester és Margaritá ja, amely az évad egyik legsikeresebb produkciója, valamint a két Tragédia-elő- adás. a miskolciaké és a zalaegerszegieké. A vidéki színházak legjobbjai tehát — ahogy a hetvenes években is: a kaposvári, a szolnoki. a miskolci és hozzájuk zárkózott fel az új zalaegerszegi színház. Ami leginkább hiányzott a találkozó előadásaiból, az a markáns rendezőegyéniségek ujjlenyomata. A nagy átlagból kitűnt Ascher Tamás, Csiszár Imre, Ruszt József munkája vagy Ács Jánosé, aki vendégként rendezte a békéscsabai együttest. Általában tisztes rendezői próbálkozásokat láttunk, közepes színvonalon. (Nyíregyháza, Debrecen, Veszprém). Olyan bántó művészieskedés, ahiilyen a pécsiek Radicskov-előadá- sát jellemezte, viszonylag kevés akadt. Idén kevesebb volt a kiemelkedő színészi alakítás is — Gábor Miklós Luciferé, Garas Dezső Wolandja —. piedig színészi tehetségben jobban bővelkedik hazai színházi életünk, mint rendezőben. A vidéken élő és dolgozó színészek elosztása azonban nem egyenletes. Vannak egészen erős társulatok, amilyen a kaposvári vagy a szolnoki, és van, ahol a sze- repeket alig lehet kiosztani, mint Győrben, Nyíregyházán, Kecskeméten, Pécsett. Mindez . összefügg az általános helyzettel és a rossz művészi közérzettel, valamiint' a főváros elszívó hatásával, amelynek következtében Budapesten egészségtelen mammut -társulatok jötték létre. Az Országos Színházi Találkozó azért volt érdekes és hiteles, mert a reális helyzetképp mutatta. A vidéki színházak évek óta egyre rosszabbodó gazdasági körülmények között, sokhelyütt állandó színházépület hiányában, heroikus erőfeszítésekkel dolgoznak. Ilyen feltételek mellett még a napi üzemmenet biztosítása is komoly feladat. Hogyan lehetne hát művészi igényességet számon kérni rajtuk? Holott e nélkül nincs igazi színházi műhely, ahol a színészek jól érzik magukat és tehetségük legjavát tudják nyújtani. Az idei találkozó tanulságai ismét felhívták a figyelmet a vidéki színházak tarthatatlan élet- és munkakörülményeire, amelyek sürgős orvoslást kívánnák. A gondok elodázásának az egész magyar színházi élet látja kárát. Ézsiás Erzsébet Olvasóudvar *84 V ettem egy kötvényt a feleségem névnapjára. Igen, ajándékba vettem neki. Azt mondják, hogy a zugpiacon nagyon magas ára van a kötvénynek. A Keleti pályaudvar mellett ólálkodó kvarcóra- árusok például bármikor megadnak egy ezer forintos óvodai kötvényért két alig használt, zenélő felnőtt férfi órát. Ha jól megrázza az ember, még a Für Elise-t is tudja. Üj elemmel meg oda- vissza eljátssza. A mai ár- emieflkedős világban ez a legjobb befektetés. De fekve nem játsza, mert nincs rá garancia. Szóval, hazavittem a kötvényt, és sugárzó arccal köszöntöttem’föl életem párját, ö meg csak állt ott a szoba íközepén. és várt. No — mondom — édes Rozálkáim, nem is örülsz? Kötvényt hoztam néked a névnapiodra. Igazi, szocialista kötvényt, évi 8 százalékos: kamatozásút. Tudják, mit mondott erre az én Rozálom? Két ujjal felemelte, aztán kiejtette a kezéből, mint úri ■leány a koszos porrongyot. „Papírt hoztál a névnapomra? T. Ágoston László Kötvény Inkább vettél volna két szál szegfűt!...” Nesze neked marxista középiskola ... Pedig két évig járta. — No. de egyetlen életem — magyaráztam neki a közgazdaságtant —, a szegfű az elhervad, ez meg nyolc százalékot kamatozik! Jobb befektetés, mint az OTP-kölcsön! Többet ér, mint két lopott kvarcóra a Keletinél! — Hát ez az — borult sírva az asztalra. — Még egy vacak órát se tudsz nekem venni, bezzeg kötvényre futja... — Jól van, Rózái — meredt föl bennem a közgazdasági férfibüszkeség. — Most elmegyek, és hozok neked szegfűt is, meg órát is. Legyen meg a te akaratod. De ha fizetik az osztalékot. tudd, hogy bele se szagolhatsz! Kimentem a piacra. A lengyel lepedőárusok, meg a belvárosi őstermelők standja között megtaláltam Tónit, a kötvény-bükit. Mondom neki, hogy jártam az óvodai kötvénnyel. — Ezek a nők — legyintett megadóan —, a lábuk elé teszi az ember a lelkét, ők meg csak átgázolnak rajta. Tőlem is elvált az asz- | szony, amikor gázkötvényre _ cseréltem a télikabátját... í De rajtad azért segítek, paj- I tás. Adok az óvodai kötvé- 1 nyedért egy óraiparit, meg egy szegfőtermelőt. Igaz, : ezek csak hét százalékot ka- i. motoznak, de kettő van be- n tőlük. Ne hidd, hogy kere- j sek rajta, nekem is többe I van... Jövőre viszont úgy fölmegy az árfolyamuk, I hogy robban, — Biztosan robban? — No hallod, hasból be- | szélek én? — Oké, csapj a tenyerem- g bel Ha ibiztosan fölrobban, i adj kettőt, viszek a szomszédnak is, aki állandóan bőgeti a rádióját. (Tudósítónktól): Ügy tűnik, hogy Egerben található művelődési intézmények az idén jobban felkészültek a nyárra. Várják azokat a gyerekeket, akik a nyári vakáció egy részét .kulcsos” gyerekként, vagy éppenséggel iskolai napköziben kénytelenek eltölteni, mert szüleik dolgoznak. Az Ifjúsági Ház például „Hasznos nyári elfoglaltságok” címmel programot is összeállított a részükre. A Megyei Művelődési Központ is gazdag foglalkozási tervet készített júliusra és augusztusra. De nemcsak e két intézmény! Ha a vakációzó gyerekek azt hallják, hogy megnyílt az „olvasóudvar”, akkor bizonyos, hogy a Bartók Béla tér felé veszik útjukat. A Megyei Gyermekkönyvtár és a Hámán Kató Megyei Üt- töröház közös szervezésében július 3-án kezdődik nyári foglalkozási sorozat. Dr. Földessy Árpádnétól, a gyermekkönyvtár vezetőjétől a következő tájékoztatást kaptuk erről: — Biztosítani szeretnénk a tanulók, illetve az általános iskolai napközis csoportok könyvvel való ellátásán túl a rendszeres, játékos, ismeretszerző délelőttöket is. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy igény van rá, hiszen a gyerekek szívesen vesznek részt az iskola falain kívüli programokban. Ebben az évben — kapcsolódva a honismereti mozgalmakhoz — megyénk hagyományaival, történelmével és ifjú művészeivel, kutatóival ismerkedhetnek meg. Az Olvasóudvar ’84 találkozóira hetente kerül sor — kedd délelőttönként, tíz órától. összesein hét alkalommal gyűlhetnek össze mindazok, akik nemcsak lakói városuknak, megyéjüknek, de szeretnének alaposabb ismerőivé is válni. Fodor László, a Dobó István Vármúzeum munkatársa régészeti feltárások bemutatásával próbálja majd Heves megye múltját az érdeklődő gyerekekkel megismertetni. Ugyancsak ő lesz a vezetője annak a honismereti .vetélkedőnek is, amin kiderül, mennyire ismerői a gyerekek szűkebb hazájuknak. Oskó- né Bódi Klára főiskolai tanár foglalkozásán lehet majd agyagozni, s hallhatnak a gyerekek megyénk kerámia - iparáról is. Szülőföldünk táncait és népzenéjét Faj- csák Attila, a népművészet mestere eleveníti fel egy következő alkalommal. A Harlekin bábegyüttes neve ismerősen cseng már minden egri gyerek fülében. Golen Mária, az együttes tagja most bábozni is megtanítja majd az ügyes kezűeket. Irodalmi élményt ígér Papp Imre műsora, melyből megismerhetik a tanulók szűkeb pátriánk íróit és költőit; hallhatnak a dramatizá- lásról és részesei lehetnek mes éj á téknak. A legutolsó foglalkozáson — a már eddig megismertek mellett — új logikai játékokkal játszhatnak a jelentkezők Szemeret László bűvész irányításával. A részletes programról a gyermekkönyvtár dolgozói tájékoztatót adtak köaxe, de készséggel felvilágosítják személyesen is az érdeklődőket. Ilosvai Ferenc
