Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-19 / 142. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 19., kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Tanulságos tisztelgés Tanítványai, kollegái az elmúlt hetekben köszöntöt­ték dr. Somos Lajos, nyu­galmazott főiskolai tanárt, igazgatóhelyettest. a ma­gyar pedagógia nyolcvan esztendős mesterét aki nem­zedékek nevelőiéként bizo­nyította nemcsak elkötele­zettséggel ötvözött hivatás- szeretetét. hanem tettekben megmutatkozó emberségét is. Az emlékezők sorából nem maradt ki a televízió sem. Munkatársai Teremtő nyugtalanság címmel har­mincöt perces portréfilmmel méltatták a ma is tevékeny egyéniség ritka érdemeit. Góhér Gyula szerkesztő és B. Nagy Tibor rendező ke­rülni óhajtotta az ilyenkor kísértő sablonokat. Mindket­ten száműzték a közhelye­ket, a szépen csengő, de meglehetősen elkoptatott mondatokat, az unalomsu­galló frázisokat. Sokszor idé­zett szólamok helyett té­nyekkel akartak érvelni ak­kor is, ha ez a megközelítés, illetve módszer jóval több időt, alaposságot, utánajá­rást igényelt, mint a hagyo­mányos felfogás. Sem az időt, sem a fáradságot nem sajnálták, megkerestek min­denkit, aki lényegbeli infor­mációkkal szolgálhatott egy értékes életút állomásainak felvillantásához. A forgatókönyvírást nem véletlenül bízták dr. Nagy Andor, tanszékvezető főisko­lai tanárra, aki egykor mun­katársa volt a nevelés túlon­túl szerény professzorának, ő ugyanis megértette az egyéni ízű szándékot, s en­nek szellemében munkálko­dott. A hiánytalan összhangnak köszönhető, hogy végül is kiemelkedő színtű, s mara­dandó értékű produkció született, hamisítatlanul ta­nulságos tisztelgés, amely­nek gondolatgazdagságát a hétköznapok gyakorlatában kamatoztathatják a kated­rán állók, a mai és a ké­sőbbi stafétaváltók. A gonddal megválogatott és megszólaltatott riportala­nyok szintén ezt a hangolt- ságot nyomatékolták, s akar. v'a-akaratlanul is azt hang­súlyozták, hogy az igazi hu­mánum nem szavakban, ha­nem tettekben mutatkozik meg. Aligha létezik ennél mél­tóbb főhajtás . .. (pécsi) Jávor nótázik __ J ávor nótázik, s a millio­mos dél-amerikai özvegy el­A televízió pénteken tűzte műsorára A bíró című tévéjátékot, amely Szagatel Arutjunján műve alapján készült, s köz­életi gondokat vetett föl. Képünkön Szilágyi Tibor és Raksányi Gellért sírja magát. Mennyi kese­rűség, igazi és hazug érze­lem, mennyi nosztalgia és le­genda. Gertler Viktor filmje, épp­úgy. mint máskor, öles lép- rekkel halad a happyend felé. Alighogy megvan a bonyodalom, villámgyorsan köti el a szálakat, nehogy a néző egy percig is zavar­ba kerüljön, kétségbeessen, megoldatlannak látva a vi­lág sorát. Egy a sok közül A férfi mind őrült című film, tucatalkotás. De Jávor Pál énekel, s közben az ember elgondol­kodik, hogy ebben a színész­ben mennyi minden rejlett, mennyi indulat, lehetőség. S még ebben a tékozlásban is, mint ez a gyengécske vígjáték, azt a szerepet gya­korolja, amit az élet annyi­szor ráosztott: a talajtalan dzsentrit alakítja. Azt. aki­ben értékek rejlenek, de képtelen valóban hasznossá tenni magát, ha más nem. gőgje akadályozza meg ben­ne. A gazdag dél-amerikai öz­vegy elsírja magát, de Já­vor Pál már újabb dalba kezd, hogy megvigasztalja, felszárítsa a szépasszony könnyeit. Ebből már jó par­ti lesz; sejti előre a végki­fejletet a jámbor néző, meg­oldás egy „jávorpalis” sors­ra. Figyeljük az évszámot: 1937. Európa sodródik a há­ború felé, munkanélküliség és szegénység mindenhol. Talán nem éreznénk meg ebből semmit, ha egy va­lóban kitűnő színész nem múlná felül a forgatókönyv gyengécskén megírt „Sóváry- ját” és sírva-vigadásával nem mutatna meg valamit a kor igazi arcából. Csak egy pillanat, néhány perc csupán, de csoda-e. hogy mindig ez a néhány kocka tűnik fel a kíván-' ságműsorokban ? (gáborj Törődnek a nyaralókkal is Nyár a televízióban Most, hogy remélhetően nemcsak a naptárban kö­szöntött ránk a nyár, jó vol­na tudni, milyen lesz a kö­vetkező hónapokban a tele­vízió műsora. Vajon lesz-e uborkaszezon, szegényed­nek-e a programok, avagy felveszik a versenyt a nap­fény, a víz vonzásával? Ezekre a kérdésekre keres­tünk választ Sándor György­nél, a televízió műsorigaz­gatójánál. Több éves tapasztalat, hogy nyáron majnem ugyan­annyian nézik a tévét, mint a téli hónapokban. Igaz, több a kinti munka, a szó­rakozási lehetőség, de a gye­rekek vakációznak. sokan vannak szabadságon. így hát azon vagyunk: ha megvál­toztak is a feltételek, ne le­gyen uborkaszezon. Sándor György elmondta, hogy ugyancsak több évi ta­pasztalat alapján, a nyári időszámítást figyelembe vé­ve, a nyári szünidőben megváltozott a műsorszerke­zet. Újdonság, hogy minden délelőtt 10-től 12 óráig mű­sort sugároznak a nyaralók­nak, köztük a gyerekeknek, akik szívesen néznek televí­ziót, különösen, ha rossz az idő. A nyári műsor gerince néhány sorozat lesz. Az egyik Tolnay Klári életmű­vét foglalja össze, aki júli­usban ünnepli 70. születés­napját. Bemutatnak egy so­rozatot a Csingiz Ajtmatov írásait feldolgozó alkotások­ból. Érdekesnek ígérkezik a nagy nemzetközi összefogás­sal készült Marco Polo cí­mű olasz sorozat, amely va­sárnap esténként. A Hét után jelentkezik. A XIII. századi világutazó izgalmas kalandjait Giuliano Montal- do rendező varázsolta kép­ernyőre, a címszerepet az amerikai Ken Marshall iát- sza. Tizenhárom részes A ha­lál archívuma című NDK- sorozat, dokumentumokat felhasználó történelmi ka­landfilm. Ugyancsak érdekes lesz Az európai ember című olasz művelődéstörténeti- történelmi sorozat. Az ope­ra spanyol csillagaiban a többi között hallhatjuk-lát- hatjuk Jaime Aragallt, Jósé M. Carrerast. Montserrat Caballét. Placido Domingót. A sorozat narrátora a világ­hírű spanyol színész, Fer­nando Rey A hollandiai ellenállási mozgalomról szól a Pastorale című, több ré­szes holland tévéfilm. Iz­galmakban bővelkedik A pokol tornáca című angol folytatásos krimi. Új magyar tévéjátékok is szerepelnek a nyári prog­ramban. Ilyen Molnár Fe­renc Csendélete, amelyet Szirtes Tamás rendezett, a főszerepeket Hernádi Judit, Huszti Péter és Varga Má­ria játssza. A nyolcadik stáció Pap Károly írásából készült, Lakatos József ren­dezésében. Képernyőre kerül több si­keres magyar film, a többi között a Csak semmi pánik, a Dögkeselyű, az Elcserélt szerelem. Folytatódik a Népek kiált­ják című sorozat, amely a fasizmus elleni harcnak ál­lít emléket. Ennek keretében mutatja be a tévé a Sutjeska című jugoszláv alkotást. A fentieken kívül színházi közvetítéseket is láthatnak majd a nézők. És folytatód­nak az információs műsorok, vetélkedők — közülük csak néhány tart rövid szünetet, E. M. 11/1. „Föl kéne hozni még egy véka krumplit!”— gondolta, és hangosan ki is mondta mindjárt. Mint a kisgyerek, a homályos konyhába oly­kor-olykor napfényt szök­kentő Renáta szokta. S mint a magaféle, egyedül élő öregasszonyok. És szidta magát, olyan gyalázóan, ahogy mástól éle­tében sohasem tűrte volna. Mert amíg az imént azt a zisák almát kínnal-keserve- sen végigcipelte, kosaran­ként, a pinceíépcsőkön, el­adásra, kiment az eszéből a krumpli. Pedig főznie kell magának is, a malacoknak is. Muszáj megint a konyhá­ból- lefelé vezető lépcsőnyí­lást kibontogatni. Sziszegett. Majdnem elsírta magát, A széket odébbtolni. A linóleu­mot fölhajtani a csapóajtó deszkáiról. Az ajtót meg- eiftelni, és a falig támaszta­ni; utána ágaskodni a kony­haszekrény melletti felső kapcsolóig, ami fényt gyújt odalenn. Úgy három esztendeje, hetvenéves korától körülbe­lül, egyre jobban fájt a háta. Kapáláskor, a perme­tező cipelésekor, a moslék­Mekis János Az ajtó mögött vivésnél, a darálásnál. De még olyan jelentéktelen munkában is, hogy pár ma­rék csalánt szedjen a jér- céinek, tojnának sárgább sárgájú, barna héjú tojást, amilyet elkapkodnak váro­son. Ez az állandósult kín es­te az ágyába is elkísérte, annyira lekötötte a figyel­mét, hogy újabban minden­ről megfeledkezett. Lám, most is majdnem hokedlin feledte a bádogvékát, az át­kozottat, hogy aztán keser­vesen mászhasson, négykéz­láb, vissza érte. Már tartott vissza az ap­rószemű burgonyával, a sú­lyos edényt ki is tette ma­ga elé a konyhapadlóra, amikor a baj megtörtént. Tálán a csapóajtó alját meglökhette valahogy a gör- bedt hátával — gondolt rá vissza később Mert abban a pillanatban még annyit se tudott mon­dani, jézusmáriám, csak úgy érezte, fejére szakad a világ. Végigcsúszott a lö­késtől vagy hat lépcsőn, véresre súrolták a deszkafo­kok a térdét az elfoszló ha­risnya alatt. A fejét is megüthette a rácsapodó deszkalap, mert még mindig nagyon zúgott a füle, ahogy ott, fektében, a pince nyirkos földjét tapo­gatva, eszmélkedétt. Leült az első lépcsőre, fájdalmasan, és arra gondolt, jó lenne most kisírnia ma­gát. Hiába, nincs rá idő estig. A malacok máriá nyugtalankodtak -az ólban. A csibéknek is kását kell vetni a tányérjukba. Az al­mát meg letalicskáznia a boltig, a faluszéli földúton, legkésőbb tízig ígérte. Tápászikodott is. Nem. Nincs megállás. Pihenni? Majd a sírban, ahol a deszkán egyen­getheti majd a fájós hátát, ítéletnapig. „A fene... ezt az ajtót.. Nem nyílik. Akkor döbbent csak rá, mi lehetett az a nagy zuho- gás. Lehet, amikor véletlen- ségből lebillentette az ajtót, fölborult a szék is. Rá, a hozzátámasztott zsák almá­val. Zihált. Minden erejét meg­feszítette, hogy csak annyira sikerüljön megemelnie, leg­alább az ujjait aláfeszíthes­se a deszkalapnak, talán csak meg tud kapaszkodni majd valamiben. De nem. Az ajtódeszka tényleg úgy feküdt ott a feje fölött, mintha rászakadt volna ez az egész keserves világ. Vagy legalábbis a ház, vá­lyogfalastul, padlásostól, mestergerendástól. Nem nyílik, a keserves úristenit! . Meg.sem bírja moccanta­ni. Vagy hogy csak belőle fo­gyott volna el, hirtelen, eny- nyire az erő? Pedig ki keU mennie in­nen. A malacok. A csibék. Az alma... ó, az az átko­zott alma, hogy ráborult. (Folytatjuk) A tizedik évad Ma már az ország köztudatába került az Agria Já> tékszín. Kevesen emlékeznek már arra, hogy egyszer- kétszer kérdéses volt a léte, komoly gondokkal küszkö­dött. Amikor egy évtizede megalapították Eger nyári színházát, afféle nyári karneválnak tervezték, annál is inkább, mivel az ötlet is az egykori Egri Karneválok­ból nőtt ki. Túlzott merészséggel a szervezők a régi magyar drámai emlékek fölelevenítésére szánták el magukat, noha ilyenek nem álltak kellő számban ren­delkezésre. Néhány évig még tartott a lendületből, de a negyedik évad után komolyan számot kellett vetni a jövővel. Ekkor került át a vezetés Romhányi László kezéből Valló Péterébe. Azóta kialakult egy szereplőgárda, s egy, az előzőnél kevésbé merev elképzelés. Most is a történelem áll a társulat érdeklődésének középpontjában, hiszen ez a táj ezer szállal kötődik múltjához. De a bemutatásának eszközei megváltoztak. Abból az egy­szerű okból, hogy a mai szerzők is rávilágíthatnak his­tóriai összefüggésekre, s Közép-Európa népeinek van egymás számára mondanivalójuk. így kerülhetett mű­sorra például Vámos Miklós Háromszoros vivát című munkája, vagy Zuckmayer A köpenicki kapitány című darabja. A közönség a nyári estéken a zenés vígjátéko­kat részesíti előnyben, így aratott nagy sikert Kisfaludy Csalódások című műve és legutóbb Szigligeti Liliomfi- ja. Azok, akik tartalmasabb látnivalót keresnek, azok is megtalálhatják számításukat, hiszen a várban olyan alkotások kerültek a nézők elő, mint Fekete Sándor Lenkeyje, az Aiasz, vagy az Iphigeneia. Az Agria Játékszín művészeti vezetője, Valló Péter elképzelései szerint ez a nyári színház nem elsősorban idegenforgalmi látványosság, hanem a helyiek színvo­nalas kikapcsolódását szolgálja. Ennek ellenére, mint minden más nívós kulturális csemege, fontos része már a barokk város arculatának. Gyakorta hallhattunk ilyenfajta „időszámítást” az országban járva kelve: majd az „Agria idején” elmegyünk, összekötjük a ki­rándulást egy kis nézelődéssel. Az utóbbi években lemaradt a megyeszékhely hazánk többi városához képest, kevés új kulturális érdekesség­gel szolgálhat. Ezért különös jelentősége van ennek a rendezvénysorozatnak, amely középpontjában ugyan a nyári színház áll, de dúsítják a programot hangverse­nyek, bábjátékok, folklórműsorok is. A Líceum udvarán megkezdődtek a színpadi próbák. Ebben az évben Nagy Ignác Tisztújítás című darabját mutatják be itt, a vár Romkertjében pedig Bornemisza Péter Elektra-fordítását. Azt kívánjuk, hogy méltón folytassák a hagyományokat a művészek, s természete­sen jó időt is várunk az előadások alatt. , Kettős jubileum Ez aztán a siker Évtizedek óta él és egy­re fiatalodik a Gyöngyösi Játékszín az amatőr színját­szás a városban, amely ket­tős jubileumot él, a fenn­állásáét és a város kiváltsá­gáét. Érthető, ha most egy ki­csit a múltra emlékezve fel­újították a régi sikerdarabot, a Bástyasétány 77-et, Eise- mann operettjét. Több helyen szerepeltek már ezzel a vidám, jó han­gulatú zenés-énekes darab­bal, most pedig otthoni kör­nyezetben léptek színre. A siker szinte elsöprő volt: a nézőtéren gyakran csattant fel a taps és a derűs neve­tés. A közönség minden di­cséretet megérdemelt. A szereplők is igyekeztek a jubileum színvonalán ját­szani, énekelni, táncolni. Két vendég segítette őket, Ka- peller Stázi és Schulcz Pál, akik a Fővárosi Operettszín­házhoz tartoznak. A társulat régebbi tagjai közül Mészá­ros Lajos most is remekelt. Nagy Gábor méltó társa volt, bár ő nemrég óta szí- nészkedik. A fiatalok, a lá­nyok és a fiúk kedvesek, jókedvűek voltak, nagyon igyekeztek. Végül: a lelke a társaságnak az a Jankovits Jenő, aki most is bizonyí­totta hozzáértését, úgy is. mint török professzor, és úgy is, mint rendező. Fel­tétlenül dicsérni kell az Egri Szimfonikus Zenekar játé­kát, amelyet Farkas István irányított. (gmf) Kétheti Először két filmre szeret­nénk fölhívni a figyelmüket, az egyik a Vészjelzés a ten­ger alól című szovjet, a má­sik A piszkos tizenkettő cí­mű. Mindkettő a II. világ­háború egy-egy epizódját dolgozza föl, kalandos for­mában. Az utóbbit az el­múlt esztendőben könyv alakban is ajánlottuk, re­méljük, a mű filmszalagon is elnyeri tetszésüket. Hasonlóan háborús témá­jú következő tévéajánlatunk is, szerdán az 1-es csatornán 20.30-kor láthatják a Marie- Octobre című francia fil­met, amely a francia ellen­állás történetéből ragad ki egy epizódot. Ugyanaz nap 22.10-től láthatják a Kocká­zat című gazdaságpolitikai ajánlat magazint. Csütörtökön érde­kesnek ígérkezik a Hatvanhat következő adása, amelynek meghívott vendé­ge Tétényi Pál akadémikus. A stúdióba meghívott ven­dégek a tudományos! kuta­tásról és a felsőoktatásról kérdezhetik a neves szakem­bert. Pénteken 18.15-től pe­dig a Reflektor Magazin a szakszervezeti mozgalom fon­tosabb kérdései közt tallózik. A következő hét péntekjén színházba hívja önöket a televízió: Galin Retro című darabját mutatja be a Já­tékszín. Szombaton Szép Er­nő Úriemberek vagyunk cí­mű tévéjátékát láthatják, va­sárnap pedig egy dokumen­tumműsort a 25 éves Való­ság című folyóiratról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents