Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-19 / 142. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1984. június 19., k*dd Vasárnap tanácsi választások voltak Lengyelországban. Képünkön: Wojciech Jaruzelski szavaz (Népújság teleíotó — CAF — MTI — KS) Lengyelországból r Az első választási eredmények A lengyel társadalom több­sége támogatásáról biztosí­totta a LEMP és kormány­zat stabilizációs politikáját, amely a nemzeti megegye­zésre és a szocialista refor­mok folytatására irányul. Ez a következtetés vonható le abból, hogy a vasárnapi tanácsi választásokon, az el­lenzéki csoportok és a nyu­gati lengyel nyelvű rádiók bojkottfelhívásai ellenére az első adatok szerint a válasz­tásra jogosultaknak több mint 75 százaléka járult az urnákhoz. A végleges hivatalos ada­tok ikeddre várhatók. A leg­fontosabb azonban már is­meretes: a szükségállapot megszüntetése után nem egészen egy évvel, az 1980 augusztusi megrázkódtatás utáni első választásokon a különleges lengyel politikai A francia baloldali kor­mányzat háromévi .kormány­zás után eleszítette többsé­gét, miközben a szocialista­szociáldemokrata baloldal és az olasz kommunisták előre­törtek általában a csütörtö­kön és vasárnap megtartott nyugat-európai parlamenti választásokon. A környezetvé­dő és atomfegyerellenes „zöldek” átütő sikert értek el az NSZK-ban. és Stras­bourg! képviseletet szereztek Hollandiában és Belgium­ban is. A részvétel igen kor­látozott volt mindenütt, a választók fele vett csak részt (néhol annyian sem) a sza­vazásban. Ez arról tanúsko­dik — mutatnak rá brüssze­li illetékesek — hogy a nyugat-európai követelmény A libanoni polgárháborús tűzszünet megszilárdítására, a politikai kibontakozáshoz nélkülözhetetlen biztonság és nyugalom megteremtésé­re összpontosítja erőfeszíté­seit Abdel Halim Haddam Szíriái alelnök, aki a bikfa- jai elnöki palotába érkezve hétfőn megkezdte tárgyalá­sait Amin Dzsemajel állam­fővel és Rasid Karami mi­niszterelnökkel. Az Amin Dzsemajel liba­noni államfővel és Rasid Karami miniszterelnökkel folytatott tárgyalásait köve­tően Abdel Halim Haddam Szíriái alelnök hétfő dél­után Bikfajában találkozott a nemzeti egységkormányban viszonyok között jónak ér­tékelhető részvételi arány született. A társadalom ab­szolút többsége a választáso­kon való részvételének té­nyével a normalizáció mel­lett szavazott. Ennek jelentő­ségét nem csökkenti az sem, hogy előfordult egy-két kisebb incidens a szavazó­helyiségek előtt. A rend- fenntartó erők mindössze közönyös és érdektelen a közösség iránt. Ezek a nyugat-európai kö­zösség parlamenti testületé újbóli megválasztásának első tanulságai — még a hivata­los végeredmények közzété­tele előtt. Az előrejelzések szerint a szocialista—szoci­áldemokrata képviselőcso­port 132 helyet szerez a 434-ből (+8). A keresztény- demokraták 110 hellyel visz- szaestek (—7). A liberálisok nagyjából megőrizték pozí­cióikat, de a nyugatnémet FDP, Genscher külügymi­niszter pártja nem jutott képviselethez (5 százalék alatt maradt). Sok helyet veszítettek a Munkáspárttal szemben a brit konzervatí­vok. képviselt jobboldali és el­lenzéki erők vezetőivel: egy­felől Pierre Dzsemajellel, a Falangista Párt és Camille Samumnál, a Nemzeti Libe­rális Párt elnökével, másfe­lől Valid Dzsumblattal, a Haladó Szocialista Párt elnö­kével és a kórházban ápolt Nabih Berri megbízásából Mohamed Bajdunnal, a síita amal mozgalom helyettes vezetőjével. A megbeszélé­sekről részleteket nem kö­zöltek. Rasid Karami hétfői in­terjújában kizárta azt a le­hetőséget, hogy a szíriai csa­patok visszatérnek és béke- fenntartó szerepet vállalnak Szűk el-Garbnál és Bejrút­egy helyen, Krakkóban avat­koztak be. A választások mindent összevetve nyugodt légkörben zajlottak le. Er­ről négyszáz külföldi tudósí­tó saját szemével győződhe­tett meg, miután lehetőséget kapott arra, hogy bármely szavazóhelyiségbe belépjen, és tetszése szerint elbeszél­gessen bárkivel a választá­si bizottságok tagjai, vagy a választópolgárok közül. Általános irányzat, hogy a kormányzó pártok teret veszítettek az ellenzékkel szemben (Dániát és Görög­országot kivéve). Hollandiá­ban ez — ha nemzeti válasz­tást rendeztek volna — a jobboldali koalíció valószí­nű vereségével járna. Fran­ciaország pedig — ugyanez esetben — kormányozhatat- lanná válnék az újfasiszta jobboldal minden előrejel­zést felülmúló előretörése folytán. Olaszországban — Enrico Berlinguer halálát követően — az Olasz Kom­munista Párt az ország első pártja, ami belpolitikailag szintén messzemenő követ­kezményekkel járhat. ban. A libanoni miniszterel­nök megerősítette, hogy a teljes izraeli csapatkivonás érdekében kormánya ameri­kai, francia vagy ENSZ. közvetítéssel hajlandó tár­gyalásokat folytatni és biz­tonsági megállapodást kötni Tel Avivval. A Haddam- látogatás egyik célja a köz­vetett izraeli—libanoni tár­gyalások módozatainak tisz­tázása. A damaszkuszi rádió hét­főn közölte, hogy a kelet­libanoni Bekaa-völgyben maximális készültségbe he­lyezték a szíriai fegyveres erőkkel szemben álló izraeli csapatokat. Moszkvába: Csernyenko és Ortega találkozója A Szovjetunió támogatja a nicaraguai vezetésnek a nemzeti újjászületéséért tett erőfeszítéseit, és szoli­dáris a nicaraguai néppel, amely országa függetlenségét és szabadságát védelmezi az imperialista agresszióval szemben — hangoztatta Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke abból az alkalomból, hogy hétfőn Moszkvában fogadta Dániel Ortegát, nicaraguai Sandi­nista Nemzeti Felszabadítá- si Front Országos Vezető Tanácsának tagját, a Nem­zeti Újjáépítés Kormánya kormányzó tanácsának koor­dinátorát, aki rövid munka­látogatásra vasárnap érke­zett a szovjet fővárosba. A felek elítélték az Egye­sült Államoknak a közép­amerikai és a karib térség­ben folytatott hegemonista politikáját, és síkra szálltak a térség problémáinak békés, tárgyalásos úton, igazságos alapon történő rendezéséért. Kim Ir Szén Bukarestben Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt fő­titkárának, a Román Szocia­lista Köztársaság elnökének meghívására hétfőn párt­ós állami küldöttség élén, hivatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett Kim Ir Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság államfője. Eltérített iráni repülőgép A dél-egyiptomi Luxorból hétfőn Kairóba repült az iráni haditengerészet Fok- ker—27-es típusú gépe, ame­lyet pénteken nyolc iráni állampolgár először az Arab-(Perzsa)-öböl országai felé térített el, azután pedig Egyiptomba menekült vele. A gépen Kairóba utaztak az irániak is. Egyiptomi részről már ko­rábban értésre adták, hogy nem adnak menedéket az irániaknak, és hogy a gép­pel együtt minél előbb kint akarják látni őket az or­szágból. A hatóságok azon­ban nem találtak olyan ál­lamot, amely a gépeltérítő­ket befogadta volna. Nyugat-európai parlamenti választások Szíriái—libanoni tárgyalások —( Külpolitikai kö)— Mr. Smith—és egy dátum „WASHINGTON A SZOVJETUNIÓVAL korábban kötött összes atomfegyver-ellenőrzési megállapodás felszámolására törekszik” — olvasom, bevallom, nem minden megdöbbenés nélkül a megállapítást. Nem túlságosan sommás állítás ez? — teszi fel magának az ember a komoly dolgokban mindig jogos kérdést. De miután megnézi, hol jelent meg ez a mondat és ki a cikk szerzője, jóhiszeműsége kissé elhalványo­dik. A lap az Egyesült Államok politikai életének egyik legtekintélyesebb orgánuma, Washinton Post, a szerző pedig olyan amerikai szuperprofi, akinél kevesen tudhatnak többet Washington fegyverkezé­si politikájáról: Gerard Smith, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának volt igazgatója. Az a bejelentés, mely szerint jövőre vízre bocsát­ják a hetedik Trident rakétahordozó tengeralattjárót — fejti ki az ex-direktor — „mind a SALT—I., mind a SALT—II. szerződések megsértését jelenti.” SALT— II.— olvassa az ember és feldereng benne egy dá­tum. Valóban fél évtizede lenne már? Pedig mintha tegnap történt volna: öt kontinensen százmilliók ültek a televízió előtt, és örömmel nézték, amint az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői aláírták a SALT—II. egyezményt 1979. június 18-án. A VILÁG AKKOR ELÉGEDETTEN állapította meg, hogy minden nehézség ellenére, íme újabb lé­pés történt értelmes irányban, méghozzá nem is akármilyen horderejű lépés. El kellett telnie egy időnek, amíg az emberiség rádöbbent, hogy korai volt az öröm, hogy bizony a két aláíró fél közül az egyik — mondjuk ki magyarul — a bolondját já­ratta vele. Jól emlékszünk arra, ami történt, illetve nem történt: az amerikai kongresszus egyszerűen nem ratifikálta — érvényesítette — hét év kemény tárgyalásainak gyümölcsét a létező legfontosabb kér­désben. Ez a Szovjetunióval — és az egész világgal — űzött cinikus játék vezetett el napjaink kemény realitásaihoz, elsősorban az amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítéséhez és az elkerülhetetlen válasz- intézkedésekhez. Mivel most elnökválasztási év van, és akkor is vá­lasztások közeledtek az Egyesült Államokban, az egyik legélőbb tanulság az akkori elnök, a SALT—II. bécsi aláírója, Jimmy Carter magatartása. Két út állott előtte: vagy a józanságra és saját presztízsé­re, valamint — és ez döntő szempont! — az ameri­kai kormányzat szavahihetőségére appellálva szembe­fordul a szélsőjobboldali tendenciákkal, vagy — bel­politikai érdekre kacsintva — meglovagolja azt. Carter ez utóbbit tette. A felszított hisztéria közegé­ben azonban a dolgok logikája szerint már az ő szovjetellenessége is kevés volt... 1984 ZAKLATOTT NYARÁN kissé furcsán hang­zanak a Reagah-kormányzattól a vádak („a Szovjet­unió hagyta ott a genfi tárgyalóasztalt”) is és a fo­gadkozások („őszinte párbeszédre törekszünk”) is. A Szovjetunió vezetője, Konsztantyin Csernyenko a Pravdának adott nyilatkozatában ismét hangsúlyoz­ta: Moszkva változatlanul kész a párbeszédre, tár­gyalásokra, „de ezeknek becsületes, komoly tárgya­lásoknak kell lenniük”. Az elmúlt fél évtizedben a másik fél részéről sajnos mindkét feltétel hiányzott. Harmat Endre Hazánk és az NSZK Kapcsolataink rendezettek Tóth Ferenc, az MTI fő­munkatársa írja: A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság kétoldalú kapcsola­tainak történetében most má­sodik alkalommal látogat Magyarországra az NSZK szövetségi kancellárja Hel­mut Kohl személyében. , A két ország kereskedel­mi kirendeltségeinek 1964- hen Budapesten, illetve Frankfurt Am Mainban tör­tént felállítását követően ke­rült sor 1973. december 21- én a diplomáciai kapcsola­tok felvételére. A diplomá­ciai kapcsolatok felvétele után a kétoldalú politikai, gazdasági, műszaki tudomá­nyos, kulturális kapcsolatok jelentősen fejlődtek, foko­zatosan bővült a két ország közötti turizmus. A politikai kapcsolatok fej­lődésében nagy jelentőségű­ek a két ország vezetői kö­zött létrejött magas szintű találkozók. Ezek közül ki­emelkedik Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga első titkárának 1977-ben a Német Szövetségi Köz­társaságban tett hivatalos látogatása. Az e látogatás után kiadott közös nyilat­kozatukban a felek megál­lapították, hogy „... a két ország kapcsolatai eredmé­nyesen fejlődnek, s különö­sen a diplomáciai kapcsola­tok felvétele óta számotte­vően tovább szélesedtek ... elhatározták a felek, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmányával, valamint az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányával összhangban további erőfe­szítéseket tesznek kapcsola­taik szélesítésére és elmé­lyítésére.” A nyilatkozat hangsúlyozta, hogy ........ a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztése megfelel mind a Magyar Népköztár­saság, mind a Német Szö­vetségi Köztársaság érdekei­nek és elősegíti az európai béke megszilárdítását.” A külügyminiszterek a látoga­tás alkalmával aláírták a két ország kulturális együtt­működési egyezményét. A látogatást követően rendszeressé vált a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti legfelsőbb szintű poli­tikai párbeszéd. 1979-ben Magyarországra látogatott az NSZK akkori szövetségi kancellárja, Helmut Schmidt, 1981-ben Lázár György, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke járt az NSZK-ban. 1982-ben Ká­dár János hivatalos látoga­tásit tett a Német Szövetsé­gi Köztársaságban. A talál­kozók során mindkét fél egyetértett abban, hogy a ,ikét állam közötti kapcsola­tok rendezettek. Kádár Já­nos 1982-iben a látogatását követően sajtóértekezleten kijelentette: ....... szándéka­i nk találkoznak, reális lehe­tőségét látunk a jószomszé­di viszony elmélyítésére.” Rendszeres a kapcsolat a két ország törvényhozó tes­tületéi között is. 1978-ban az NSZK szövetségi parla­mentjének akkori elnöke, Karl Carstens vezetésével járt nyugatnémet parlamen­ti küldöttség Magyarorszá­gon, 1981 júniusában magyar parlamenti küldöttség uta­zott a Német Szövetségi Köztársaságba Apró Antal, az országgyűlés elnöke veze­tésével. 1984 márciusában pedig az NSZK szövetségi parlamentjének küldöttsé­ge tett látogatást Budapes­ten dr. Rainer Barzellel, a Parlament elnökével az élen. A diplomáciai kapcsolatok felvétele óta eltelt évtized­ben rendszeressé váltak a találkozók a két kormány elnökhelyettesei, illetve NSZK részről tartományi miniszterelnökök, továbbá szakminiszterek között; így a két ország külügyminisz­tere többször tárgyalt egy­mással Budapesten és Bonn­ban egyaránt. A gazdasági és pénzügyi együttműködésnek kiemel­kedő szerepe van kétoldalú kapcsolatai nikiban. Ismeretes, hogy az NSZK a fejlett tő­kés országok közül a legje­lentősebb külkereskedelmi partnere Magyarországnak. Jól szolgálják a kontaktusok fejlődését a magyar—NSZK gazdasági vegyes bizottság rendszeresen ismétlődő ülé­sei. A kétoldalú áruforga­lomban a hosszú évek óta tartó folyamatos és dinami­kus növekedés után 1982-ben először történt csökkenés a megelőző évihez képest. Ez a tendencia 1983-ban is folytatódott: a két ország közötti áruforgalom 1982-höz mérten 3,6 százalékkal visz- szaesett, ezzel egyidejűleg azonban olyan értelemben kedvezőbbé vált a külkeres­kedelmi forgalom összetéte­le, hogy magyar részről va­lamelyest csökkent a pasz- Sizívum. A két ország válla­latai közötti kapcsolatokra jellemző, hogy jelenleg 332 kooperációs szerződés van érvényben. Magyarországon fogadták NSZK-beli válla­latok, konszernek és bankok vezetőit, a Német Szövetsé­gi Köztársaságban tárgyal­tak magyar gazdasági és- pénzügyi szakemberek. A kulturális együttműkö­dési egyezmény aláírása nyo­mán jelentősen fejlődtek a két ország közötti kulturális kapcsolatok. és hasznos együttműködés bontakozott ki műszáki-tudományos te­rületeken is. Létrejöttek az. egyetemek közötti kapcsola­tok. kölcsönösen sor került tudományos szakemberek és oktatók cserelátogatására, ösztöndíjasok fogadására. Az egyenletesen fejlődő kul­turális kapcsolatok kereté­ben rendszeresen tartanak mindkét országban különbö­ző jellegű rendezvényeket, amelyeken bemutatják a partnerországok művészetét, szellemi értékeit. A két ország közötti ide­genforgalom dinamikus alakulását jelzi,, hogy 1983- ban mintegy 700 ezer NSZK- állampolgár utazott Magyar- országra, s több mint 10Ö 000 magyar az NSZK-ba. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents